Bejegyzések

Seňa I Aurignacien lelőhely új ásatása Szlovákiában

English version Recent excavations at the Aurignacian site of Seňa I, Slovakia Fotóalbum A teljes fotóalbum Flickr oldalunkon (új ablakban) Wei Chu, Ľubomíra Kaminská 2016 júliusában a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete és a Kölni Egyetem munkatársai kisebb ásatást végeztek a dél-szlovákiai Seňa I lelőhelyen. Sena I loading map - please wait...Map could not be loaded - please enable Javascript!→ more information Sena I 48.556400, 21.254800 Seňa (Abaújszina) a Kárpát-medence északi részén, a Hernád-folyó középső teraszain található, közel a magyar határhoz. Egy a Hernád mentén sorakozó, jól ismert „fejlett Aurignacien” lelőhelyek közül: Košice-Barca, Kechnec, Seňa, Milhost’ és Čečejovce (Bánesz 1968; Hahn 1977; Kaminská 2014; Svoboda 2006). Az Aurignacien kőeszközök mellett e lelőhelyek közös vonása, hogy mélyen beásott árkok vannak jelen, melyek gyarkan kövekkel kirakott tűzhelyeket és sűrű leletkoncentrációkat tartalmaztak. Ezeket általában félig földbe ásott házak alapjaiként, esetleg tárolóvermekként értelmezték a régészek (Bárta 1987). Sajnos a lelőhelyek többségét vékony, erősen lepusztult üledékrétegekben tárták fel, így koruk meghatározása problémás. Kivétel ez alól Košice-Barca I és Kechnec. Előbbi lelőhelyen egy faszénminta 34±302 ka cal BP koradattal szolgált, melyet minimum dátumnak fogadhatunk el, ugyanis a minta begyűjtése és a mérési művelet között sok idő telt el (Verpoorte 2002, Tab. 9). Bánesz László értékelésére támaszkodva Košice-Barca I az Aurignacien utolsó szakaszának emléke Kelet-Szlovákiában. Kehnec szintén faszénből származó koradatok alapján 32.1± 202 ka cal BP idős, azonban ezek az adatok nem hozhatók biztos összefüggésbe az itt talált Aurignacien leletanyaggal (Kaminská 2014, p. 156). Jól rétegzett, koradatokkal megerősített Aurignacien lelőhelyek nagyon ritkák a Kárpát-medencében. Ásatásunk fő célja ezért az volt, hogy eredeti rétegtani összefüggésben maradt leleteket találjunk, és radiometrikus módszerekkel datáljuk is őket. Körülbelül 15 négyzetméteren,...

Feldebrő-Bakoldal kutatásának előzetes eredményei

English version Preliminary report of an Upper Palaeolithic site Feldebrő-Bakoldal Fotóalbum A teljes fotóalbum Flickr oldalunkon (új ablakban) Gutay Mónika (1), Bálint Csaba (1), Péntek Attila (2), Szegedi Kristóf István (3), Tóth Zoltán Henrik (1) 1 – Dobó István Vármúzeum, Eger, Vár 1., 2 – független terepkutató, 3 – Dobó István Vármúzeum, Eger, Vár 1.; ELTE BTK Régészettudományi Intézet, Budapest, Múzeum krt. 4/b 2011 tavaszán mamutcsontokat és pattintott limnoszilicit szilánkokat fordított ki a szántás Feldebrő keleti határában (1. ábra). A következő évben itt, a Tarna folyó középmagas teraszán, a Bakoldalnak nevezett területen dr. Gasparik Mihály paleontológus és munkatársai tárták fel két gyapjas mamut maradványait (2. ábra). Az őslénytani ásatás környezetében kőpattintás nyomait: magköveket, nyersanyagtöredékeket és szilánkokat találtak, megmunkált kőeszközöket viszont nem. A mamutcsontok körül három, 8–12 cm átmérőjű cölöphelyet azonosítottak, a csontok alatt pedig újabb, ezúttal égett, szenes csontok feküdtek. A Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani – és Földtani Tárának szakembere jégkori (pleisztocén) húsraktárként értelmezte a jelenséget. A mamutcsontokból vett kollagén radiokarbonos kormeghatározása 12 300±200 BP (13 200−11 800 cal BC, DeA-1735) idősnek mutatta az állatok maradványait. Ez a dátum a Kárpát-medencében talált mamuttetemek korához képest meglepően fiatalnak számít. loading map - please wait...Map could not be loaded - please enable Javascript!→ more information Feldebrő 47.810679, 20.245681 2. ábra. Dr. Gasparik Mihály által megásott 1. számú gyapjas mamut csontokat tartalmazó szonda. Letöltés eredeti méretben // Original image Feldebrő-Bakoldalon ez évben nyílt lehetőség régészeti munkálatokra, melyet az egri Dobó István Vármúzeum szakemberei, és az őket segítő lelkes önkéntesekből álló csapat végzett el. 2016 tavaszán két alkalommal végeztünk terepbejárásokat, illetve Stickel János geofizikus és munkatársai folytattak geofizikai felméréseket. A felszíni leletek, főként...

Beszámoló a Hugo Obermaier Társaság budapesti konferenciájáról

Európa régibb kőkori történetét nem szabdalják államhatárok, nem irányítják dinasztiák, és nem tagolják háborúk. A paleolitikum kutatói számára sosem volt kérdéses az ember együttműködő képességének zsenije, amit az Obermaier Társaság éves konferenciáján ismét megtapasztalhattunk.

Hugo Obermayer éves gyűlés Budapesten

A Hugo Obermayer Kvarterkutatási és Kőkori Régészeti Társaság 58. éves gyűlését ezúttal Budapesten tartja. Téma: a középső és felső paleolitikum átmeneti időszaka az Alpok és a Fekete-tenger között.

Régészeti kutatás az Ipoly mentén

Mozgalmas napokon van túl Zandler Krisztián, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum régésze, október 26. és 29. között az Ipoly völgyében végzett feltárást, illetve terepbejárást. A lelőhelyek: Ipolyvölgy III, Ipolyvölgy I, Drégelypalánk-Gyakorszer és Topóka-dűlő, Hont-Babat, Hont-Csitár.

Megújult a Litikum

A Litikum szakfolyóirat a magyarországi és közép-európai ősrégészeket tömörítő Kőkor Kerekasztal kiadványa. A Kerekasztal célja, hogy segítse a tájékozódást a folyamatban lévő kutatásokról és különböző megközelítések vagy vizsgálati módszer alkalmazásáról a kőeszközök világában.

Litikum volumes

Litikum archívum

Friss bejegyzések

Licensz feltételeinket lásd a "Rólunk" oldalon.
Creative Commons Licenc