Kőkor Kerekasztal 9, 2018

2018. december 7., Szegedi Akadémiai Bizottság (SZAB) Székháza, Szeged, Somogyi utca 7. | Programfüzet


Távolsági „zöldkő” nyersanyagú csiszolt kőeszközök forrásterületének nyomozása Észak-Itália területén
Váczi Benjámin, Szakmány György, Kasztovszky Zsolt, Roberto Giustetto, Roberto Compagnoni, Elisabetta Starnini (10.00-10.20)

Az utóbbi évtizedben a magyar régészeti leletanyagok vizsgálata során 26 db „zöldkő” – más néven „pietra verde” vagy „jade” – anyagú csiszolt kőeszközt azonosítottak, melyek nyersanyaga az alpi típusú kis-hőmérsékletű (LT) és nagynyomású (HP) metaofiolit kőzetek közé sorolható. Hasonló anyagú kőbalták, szalukapák, vésők és egyéb dísztárgyak az európai régészeti gyűjteményekben szinte kivétel nélkül megjelennek, sőt ÉNy-Olaszországban az arányuk a 90%-ot is elérheti a csiszolt kőeszközök közt. Az nyersanyagul szolgáló kőzetek a Nyugati-Alpok eklogit fáciesű övében, valamint annak környezetében jelennek meg elsődleges, valamint áthalmozott formában. Az elsődleges előfordulásokat részletesen kutatták. Azonban a másodlagos források kőzetanyagát eddig részletesebben nem vizsgálták.
A Piemont régióban található Carrosio településtől keletre tárul fel az oligocén Molare Konglomerátum, amelyben nagy mennyiségben figyelhetők meg nagynyomású metamorfit klasztok, melyek főként a tőle délre elhelyezkedő Voltri Masszívum lepusztulásával, majd ezen anyagok áthalmozódásával jutottak jelen helyzetükbe. 24 db potenciálisan HP kőzetmintát vetettünk alá petrográfiai és geokémiai vizsgálatoknak, amelyek alapján a kőzetek összesen négy litológiai csoportba sorolhatók. E négy litotípus közül kettő esetében – finomszemcsés eklogit és omfacit-glaukofánpala – mutatható ki jelentős hasonlóság egyes magyarországi kőeszközök nyersanyagával, amiből arra lehet következtetni, hogy az oligocén konglomerátum kavicsanyaga a neolit „zöldkő” kőeszközök nyersanyagául szolgált.

A Zselizi kultúra csiszolt kőeszközei (Szécsény-Ültetés)
Szakmány György, Fábián Szilvia, Kovács Zoltán, Fehér Kristóf, Józsa Sándor, Sági Tamás, Guba Szilvia, Roderick B. Salisbury (10.20-10.40)

A középső neolitikus Zselizi kultúra területileg a Dunántúl északi részét, valamint a jelenlegi Szlovákia délnyugati–nyugati részét foglalta el. Egyik fontos magyarországi lelőhelye Szécsény–Ültetés, ahonnan 107 csiszolt kőeszköz archeometriai vizsgálatát végeztük el. Munkánk célja a kőeszközök nyersanyagának kőzettani leírása és provenienciájának lehatárolása volt.
Munkánk során meghatároztuk minden kőeszközök régészeti típusát, elvégeztük a makroszkópos leírást és megmértük a mágneses szuszceptibilitásukat. Összesen 41 kőeszközből vékonycsiszolatot készítettünk, amelyeket polarizációs mikroszkóppal írtunk le. Elektron-mikroszkópos vizsgálatot 24 kőeszközön végeztünk.
A csiszolt kőeszközök elsősorban lapos vésőbalták és kaptafa alakú balták voltak, ritkábban más típusú eszközök is előfordultak. A kőeszközök többségének nyersanyaga „zöldkő-zöldpala” változatok: többféle típusú kontakt metabázit mellett metagabbró-metaultrabázit, zöldpala, zöldpala-amfibolit polimetamorf kőzetek, és amfibolit azonosíthatók. Alárendelt mennyiségben bazalt, andezit, átalakult vulkanit, szerpentinit, kékpala, milonit, homokkő, aleurolit nyersanyagú eszközök is előfordulnak.
A zöldkő kőeszközök nyersanyaga elsősorban a Nyugat-Kárpátokból származtatható, azon belül főleg a Kis-Kárpátokból, alárendeltebben a Gömörikumból és a Veporikumból. A kontakt metabázitok nagyrészt a Kis-Kárpátokból, kisebb mennyiségben a Cseh-masszívum déli (Želešice), illetve északi (Krkonose-Jizera Kristályos Egység) területéről származnak. A bazalt nyersanyag lelőhelyei közül egyértelműen azonosítható Putikov vrsok, emellett valószínűsíthetők a Medves- és a Cseres-hegység bazaltos területei is. A kékpala a Mellétei-egységből származtatható. Összességében Szécsény–Ültetés csiszolt kőeszközei É-ÉNy-ÉK irányból, nagyrészt a kultúra elterjedési területéről, kisebb részben azon kívülről származnak.

Alkáli bazalt neolit csiszolt kőeszköz archeometriai vizsgálata Mezőkövesd-Nagy Fertő lelőhelyről
Kereskényi Erika, Szakmány György, Fehér Béla, Kristály Ferenc, Móricz Ferenc (10.40-11.00)

A Herman Ottó Múzeum régészeti gyűjteményéből egy alkáli bazalt összetételű neolit csiszolt kőeszköz EDS/SEM, XRD és XRF vizsgálatát végeztük el. A kőeszköz régészeti lelőhelye a mezőkövesdi Nagy-Fertő ásatási területe, az M3 autópálya nyomvonalán a 76. lelőhely. A kőeszköz töredék eredetileg kaptafa alakú balta lehetett. A balta 3,7 cm hosszúságú, 1,8 cm széles és 1,5 cm vastag. Sötétszürke színű, felületén és a kőzet belsejében max. 5 mm-es piszkos fehér kerekded foltok láthatók egyenletes eloszlásban. A foltok mentén a kőeszköz blokkokra esik szét, kokkolitosodik.
Az EDS/SEM és XRD vizsgálatok járulékos elegyrészként szodalitot mutattak ki a kőeszközből. A Kárpát-medencében és környékén primer szodalit tartalmú bazalt eddig a Cseres-hegységi Bolgáromból (Bulhary, Szlovákia) ismert, összehasonlításként elvégeztük egy bolgáromi kőfejtőből származó alkáli bazalt EDS/SEM és XRD elemzését is, hogy összevethessük azok eredményeik a kőeszköz hasonló adataival.
A kőeszközből kimutatott ásványtársaság jelentős egyezést mutat a Cseres-hegységi alkáli bazalttal. A kőzetkémiai vizsgálatok eredményei ugyancsak alátámasztották a kőbalta feltételezett forrásterületét. Az erősen mállott és átalakult kőbalta állapota felveti azt a kérdést, hogy vajon milyen célból készítette ebből a viszonylag gyenge minőségű nyersanyagból ősünk ezt a kőeszközt…

Homokkő anyagú szerszámkövek nyersanyag lelőhelyeinek azonosítási lehetőségei archeometriai vizsgálati módszerekkel (Hódmezővásárhely-Gorzsa neolit lelőhely példáján)
Miklós Dóra Georgina, Szakmány György, Józsa Sándor, Horváth Ferenc, Elisabetta Starnini (11.00-11.20)

A homokkövek a múltban gyakran használt nyersanyagok voltak, elsősorban. szerszámkövek készítésére használták. Archeometriai feldolgozásuk azonban mindeddig háttérbe szorult. Mivel a homokkő a Kárpát-Pannon térségben igen elterjedt és összetételét tekintve változatos nyersanyag, ezért az ezekből készített leletek származási területének meghatározása fontos feladat. A leletanyagban képviselt jelentős mennyiségük, és általában csekély kiállítási értékük, miatt nagyobb lehetőség nyílik a roncsolásos vizsgálatok alkalmazására.
A kutatás célja a homokkőből készített szerszámkövek nyersanyagának minél pontosabb kőzettani meghatározása és a származási területük lehatárolása. A homokkövek kőzettani összetételének meghatározásához elsősorban petrográfiai módszereket és ásványkémiai elemzéseket használnak. Azonban ezek felhasználásával nem lehet pontos nyersanyag lelőhelyet megállapítani. Ezért e módszerek kiegészítéseként szükség van a homokkövekben nagyon kis mennyiségben (maximum 1-2%) és kis méretben előforduló, ún. nehézásványok vizsgálatára is, amelyeket a régészeti leletek egy kisebb öklömnyi darabjaiból aprítással, majd ún. nehéz folyadék segítségével, sűrűség szerinti szétválasztásával, dúsításával tudunk kinyerni. Ezek az ásványok rendkívül érzékenyek a nyersanyag előfordulási területére, ezért e módszer segítségével a homokkövek nyersanyagának lehatárolása lényegesen pontosabbá tehető, hátránya, hogy nem mindig áll rendelkezésre elegendő anyag a vizsgálatok elvégzéséhez.
A jövőben célunk egy új, a régészek számára is hasznos módszer kidolgozása, amely segítségével csökkenteni lehet homokkő vizsgálatokhoz szükséges mintamennyiséget. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy a jövőben kisebb anyagmennyiségekből is hasonló pontosságú eredményeket szolgáltassunk a régészek számára a homokkő anyagú szerszámkövek nyersanyagainak lelőhelyeire nézve. Előzetes eredményeinket Gorzsa késő neolitikus Tiszai kultúra kőeszközei közül a vörös homokkő típusokon mutatjuk be.

Andornaktálya-Marinka: a Bükkalja új paleolitikus lelőhelye
Mester Zsolt, Cserpák Ferenc, Faragó Norbert (12.00-12.20)

Eger környékén a második világháború utáni szőlőtelepítések nyomán számos paleolitikus lelőhelyet fedeztek fel. A területen nagyobb részben terepbejárásokból, kisebb részben ásatásokból húsz lelőhelyet ismertünk meg. A 2004-ig előkerült leletanyagokat Zandler Krisztián dolgozta fel szakdolgozatában. A régió paleolitikumának gazdagságát jelzi, hogy Cserpák Ferenc 2014-ben egy addig ismeretlen lelőhelyre bukkant Andornaktálya határában a Marinka és a Parti-dűlő szőlőiben. A két határrész egyazon dombtető két oldalát jelenti, amely az Eger-patak balpartján húzódó vonulaton a Kőporos-tető és a Gyilkos-tető között található. A többszöri terepbejárás során gyűjtött kőegyüttes legalább két megtelepedés meglétére utal, amelyek a nyersanyagfelhasználás tekintetében is különböznek. Az idén augusztusban elvégzett kéthetes ásatáson szondákat nyitottunk a lelőhelyen a rétegtani viszonyok tisztázására. Az előadásban az eddigi eredményekről számolunk be.

Epigravetti lelőhely a budakalászi Zöld-barlangban
Béres Sándor, Cserpák Ferenc, Lengyel György, Magdalena Moskal-del Hoyo, Magyari Enikő, Repiszky Tamás, Jarosław Wilczyński (12.20-12.40)

Zöld-barlang 2018-évi ásatása január 3-a és április 19-e között folyt. Feltárásra a 6 m széles bejárati szakaszon, 9 m2 területen került sor. Barlang bejárati szakaszán 2001-2002-ben már folytak ásatási munkák, amelynek során a holocén réteget eltávolították, így a 2018- as feltárás a jégkori kitöltést érintette. Régészeti anyag zöme állatcsontokból áll. Ezek jó megtartásúak és a töredezettségük antropogén hatásokra vezethető vissza. A faunát főként vadló és rénszarvas alkotja, amelyek beleillenek a pilisszántói faunafázisba. A korukat radiokarbon dátumok, valamint pollen és faszén maradványok is alátámasztják. A csontok között egy modern emberi maradvány is található. A csontokhoz képest a pattintott kőanyag gyér, ellenben diagnosztikus, a késői Epigravetti jellegzetes vadászeszközei.

Néhány új eredmény a Cserhát-hegység paleolit-kutatásában
Péntek Attila, Zandler Krisztián (12.40-13.00)

Az előadásban röviden ismertetjük a 2017-2018-as évek során folytatott sikeres terepkutatások előzetes eredményeit. A terepbejárások során lehetőség szerint valamennyi lelet földrajzi koordinátáját rögzítettük kézi GPS készülékkel.
Ez alapján a középső paleolitikus Vanyarc típusú iparba sorolt lelőhelyek, leletkoncentrációk száma a Vanyarc–Kis-Újság-hegyen előkerült szórvány levéleszköz folytán tovább bővült. Továbbá új, az eddigi leletegyüttes alapján kulturálisan egyelőre még nem besorolható nyílt színi paleolitikus lelőhelyet sikerült lokalizálni Csécse–Szőlős-dombon. Kisebb mennyiségű és szintén ismeretlen kultúrába sorolható felső paleolitikus leletegyüttes került elő Kisgéc–Fehér-hegy lelőhelyen. Valamint sikerült két jelentősebb kiterjedésű Epigravettien település-komplexumot azonosítani az előzőekben már bemutatásra került Kálló−Puszta-hegy mellett Kálló–Eresztvény határrészen, illetve a T. Dobosi Viola által korábban már publikált Romhány–Diós-úton.

Galgagyörk–Csonkás hegy: az ásatás eddigi eredményei
Markó András, Péntek Attila, Zandler Krisztián (14.20-14.40)

A lelőhelyen a felszínről a középső paleolitikus Micoquien/Keilmessergruppe leletanyag került elő. A 2008-ban és 2018-ban elvégzett kis felületű feltárások során a leletes szint a mezőgazdasági műveléstől érintetlenül, egy krioturbált fosszilis talaj felső horizontjában, karbonát-konkréciós rétegben került dokumentálásra. A helyi andezitből, hidrotermális eredetű kovakőzetekből és alárendelten kavicsnyersanyagból, illetve távoli eredetű üveges kvarcporfírból/metariolból és tolcsvai, valamint mádi típusú obszidiánból készült leletanyag tipológiai jellemzői alapján a középső paleolitikum végére keltezhető.

Szécsénke késő középső paleolit telep 2018. évi ásatása
Zandler Krisztián, Markó András, Péntek Attila (14.40-15.00)

Előadásunkban az idei év feltárásának eredményeiről számolunk be. A 2017 folyamán megkezdett alsó kultúrréteget összefüggőbb felületben tártuk fel. Befejeztük továbbá a félbehagyott 21-22. négyzeteket is. A kultúrrétegből újabb OSL mintákat vettünk.

Két régi/új kovabánya a Mátraalján
Tóth Zoltán Henrik (15.00-15.20)

A kőeszköznyersanyagok geológiai forrásainak ismerete nélkülözhetetlen az őskori lelőhelyek korabeli kapcsolatrendszereinek és akciórádiuszának kutatásához, hiszen anélkül sokszor egy lelőhely gyakorlatilag nem több, mint egy újabb pont a térképen. Van olyan nyersanyag, amely – jelenlegi tudásunk alapján – még korlátot is szabhat egy-egy lelőhely időbeli besorolásánál.
Idén két újabb őskori pattintott kőeszköznyersanyag kitermelőhelyet sikerült azonosítani Gyöngyöstarján és Gyöngyöspata térségében. Míg a gyöngyöstarjáni bánya közvetlen környezetében többen hiába keresték a község szőlőiben mindenhol fellelhető kovatörmelék és eszközök geológiai forrását, addig Gyöngyöspatán egy, a művelés nyomaitól mentes, nagyrészt gyenge minőségű kovapad-kibúvást hittek korabeli bányának. Az új kitermelőhelyek bővelkednek régészeti leletanyagban és az adott geológiai forráshoz egyértelműen hozzárendelhető nyersanyagváltozatokban. Ezek ismerete lehetőséget ad a Mátra és az Észak-Alföld őskori lelőhelyeinek pontosabb jellemzésére, a két bánya felkutatásának folyamata, valamint geológiájuk tömör jellemzése pedig további kitermelőhelyek kereséséhez nyújthat hasznos ötleteket.

Középső neolitikus kőeszköz raktárlelet Kosdról (Pest megye)
Marton Tibor, Patay Róbert (16.30-16.50)

A Pest megyei Kosdon 2013-ban folytatott a magyar-szlovák DN 800 kőolajvezeték építését megelőző feltárások során több, más őskori (késő rézkor és késő bronzkor) objektum mellett egy, a középső neolitikumra datálható kőeszköz raktárlelet is napvilágot látott. A pattintott kőeszközök a jelenlegi felszíntől számított kb. 110 cm mélységben kerültek elő, befoglaló objektumot, gödröt nem sikerült megfigyelnünk. Közülük 3 darabot in situ helyzetben, egy kidolgozása alapján minden bizonnyal középső neolitikus edény alján találtunk, ennek környezetében pedig további 76 db pattintott kőeszköz, valamint egy csiszolt kőbalta is feltárásra került. A pattintott kőleletanyag nyersanyaga kivétel nélkül Krakkó-Jura tűzkő, amely a régió középső neolitikumában jellemző távolsági import nyersanyagnak számít. A lelet zömmel pengéket, szilánkokat tartalmaz, amelyeken retusálás vagy használati kopásnyom nem figyelhető meg. A lelőhelyen 2014-ben végzett újabb megelőző feltárás során előkerült középső neolitikus objektumok leletanyaga alapján, a raktárlelet a Zselizi kultúrához köthető.

Kőpattintásban használt agancseszközök azonosítása a késő neolitikum korában
Tóth Zsuzsanna (16.50-17.10)

A késő neolitikum korszakában nagy kulturális komplexumok alakultak ki a Kárpát-medence területén, amelyek kiterjedt, határaikon messze túlnyúló kapcsolatrendszerrel rendelkeztek. Ennek egyik fontos eleme volt a pattintható és csiszolt kőnyersanyagok beszerzése. Akár helyi, akár távolról érkezett kőnyersanyagok esetében szükséges volt azok eszközzé formálása, amelyekhez a pattintás egyes fázisaiban sok esetben kemény állati nyersanyagokból készült eszközöket alkalmaztak.
A régészeti, néprajzi és kísérleti szakirodalomból jól ismert és adatolt, hogy a nyomásos penge leválasztás egyes lépéseit gímszarvas agancs eszközökkel végezték el. Azok az eszközök, amelyek a rózsából és a szár alsó részéből készültek, viszonylag egyszerűen azonosíthatóak, ellenben a sok-sok levágott agancs ág nagyon nehézkesen kapcsolható egyértelműen munkafolyamathoz. E nagy csoport egyes tagjait pontütőkként (köztes eszköz) és nyomóárakként (direkt eszköz) azonosíthatjuk jellegzetes sérüléseik alapján. A pontütők és nyomóárak elkülönítése a régészeti leletek alapján nagyon problematikus, mindkét tárgytípus alig átalakított agancságakon készül. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a débitage hulladékok, a gyártás későbbi fázisaihoz kapcsolódó hulladékok, vázlatok, félkész eszközök, eszköznyelek…stb. megjelenésükben nagyon hasonlóak lehetnek. Egy eredeti kontextusában kevéssé sikerült kísérletsorozat biztosított lehetőséget legalább valamennyi pontütő és nyomóár biztos azonosítására. Az eszközök hegyén és inaktív végén megfigyelt nagy, mély, téglalap, illetve négyzet alakú szilánkok a használat során keletkeztek, és véleményem szerint az anyag elfáradásával (kiszáradás, szerves anyagok arányának csökkenése) magyarázhatóak, az eszköz használati életének alkonyán jelennek meg, amikor az agancs már nem képes eredeti feladatának betöltésére, a dinamikus erőhatás hatékony elnyelésére.
Feltételezésünket, amely szerint ezek az agancseszközök a pattintásban betöltött szerepük miatt a mindennapi élet szerves részét képezik, egyre inkább alátámasztja, hogy a korszak minden egyes eddig megvizsgált lelőhelyén megtalálhatóak.

Bányás(z) – régész élet Bükkábrányban
Kovács Nikolett (17.10-17.30)

Az előadásom célja ismertetni a Borsod megyei Bükkábrány-bánya VIII/D Ny lelőhelyen 2017-2018-ban folytatott feltárás eredményeit a rézkori sírokban talált kőeszközök vonatkozásában. Kutatásom alapját 13 rézkori sír kőanyaga képezi. Az egyes darabok tanulmányozásának célja az eszközök készítés technológiai és tipológiai besorolása, a makroszkópos vizsgálat adta keretek között. Az alábbi kérdésekre kerestem a válaszokat:
A sírokban megjelenő kövek a csupán szupportok, tehát a nyersanyagtömbök feldarabolása után keletkezett termékek, melyek további megmunkálás alapját képezhetik, vagy félkész esetleg kész eszközök?
A szupportokon, félkész, kész eszközökön látható-e bármilyen használatra utaló nyom
fényesedés, fogazódás, szálkák megjelenése stb?
Az egyes darabok elhelyezkedése a különböző sírokban mutat-e bármilyen hasonlóságot egymással?

Új paleolit lelőhely Drasenhofen határában
Szilasi Attila Botond, Lengyel György, Jarosław Wilczyński (poszter)

Nincs kivonat.

Egy új középső kőkori lelőhely Jászberény határában
Gulyás András, Gutay Mónika, Kerékgyártó Gyula (poszter)

2018 júliusában Kerékgyártó Gyula terepkutató egy középső kőkori lelőhelyet jelentett be a Jászberény határában fekvő Trend Kft. telephelye mellett. A területen építkezési munkálatok kezdődtek. A lelőhely a Zagyva folyó jelenlegi medrétől Ny-i irányban kb. 1000 méterre található 95–97 m tengerszint feletti magasságban. A helyszínen először felszíni gyűjtést végeztünk. A leletek szóródását kiadó poligon tengelye ÉNy–DK-i irányú. A leletek kb. 467,703 m2 felületen szóródtak. Összesen a négy gyűjtési alkalom során 45 db pattintott kőeszközt (1 db tompított hátú hegy, 5 db lamella, 17 db szilánk, 10 db pattinték, 4 db nyersanyagtöredék, 8 db magkő), 51 db állatcsonttöredéket, 1 db kavicsot, 2 db kagylóhéjat, 1 db csigahéjat és 1 db ékszercsiga leletet találtunk. A pattintott kőeszközök nyersanyagának zöme mátrai limnoszilicit, de előfordul közöttük a bükki eredetű üveges kvarcporfír is. A Jász Múzeum munkatársai az augusztusi leletmentő feltárás során 4 db 1 m x 1 m-es kutatószelvényt nyitottak egymástól 10 méterre. Az ásatás során 1 db szilánk magkő, 1 db penge, 2 db szilánk, 1 db pattinték, 1 db tompított hátú mikrolit is előkerült egy állatcsont töredék társaságában. A kutatások eredményeképpen egy újabb középső kőkori lelőhelyet ismertünk meg a Jászságban.

Paleo-jacuzzi és paleo-dagonya: új adatok a vértesszőlősi lelőhelyekről
Kele Sándor, Markó András (poszter)

Vértesszőlősön található Európa egyik legismertebb alsó-paleolitikus település-komplexuma, amely édesvízi mészkőgátak mögötti medencékben és laza löszös üledékekben őrződött meg. A lelőhely számos korábbi régészeti vizsgálat tárgyát képezte, ám a megtelepülés pontos kora és a mészkőképződés alatt fennálló klímaviszonyok a mai napig nincsenek tisztázva.
Munkánk során U-Th soros korvizsgálatokat (11 minta), valamint stabil- és “clumped (kapcsolt)” izotópos elemzéseket (15 illetve 7 db) végeztünk a lelőhely édesvízi mészkő mintáin. Mintázásaink érintették az I., III. és IX. lelőhelyeket, beleértve a leletes szinteket, a Homo heidelbergensis tarkócsont előkerülési helyét és a lábnyomos felszínt. A stabilés kapcsolt izotópos mérések az ETH Zürich (Svájc) izotópos laboratóriumában, az U-Th soros korvizsgálatok a National Taiwan University laboratóriumában készültek.
A karbonátok kiválási hőmérséklete meghatározható a nemrégiben kifejlesztett kapcsolt izotópos módszer segítségével, amely kizárólag a karbonát kapcsolt izotóp (Δ47) értékén alapszik, és független a mészkövet lerakó víz izotópos összetételétől. Jelen tanulmányukban (Kele et al. 2015) recens édesvízi mészköveken alapuló kalibrációját használtuk a mészkő kiválási hőmérsékletének becslésére.
A Δ47 adatok alapján a vértesszőlősi édesvízi mészkövet lerakó víz hőmérséklete 13 és 21 °C között változott (a MIS 9 és MIS 8 alatt) és 17 °C volt az emberi tarkócsontot magába záró mészkő képződésekor. A korábbi indirekt, malakofaunán alapuló hőmérséklet- becslések a jelenlegi viszonyokhoz hasonló hőmérsékleti értékeket eredményeztek, de meg kell jegyezni, hogy a malako-termométer csak a vegetációs periódus (júliusi középhőmérséklet) alatti hőmérsékletet tükrözi. A korábbi U-Th vizsgálatok eredményei eléggé szórtak (200 ezer évtől >350 ezer évig). A jelen tanulmány U-Th vizsgálatai alapján az édesvízi mészkő kora közvetlenül a tarkócsont lelet megtalálási helyénél (I. lelőhely) 315±72 ezer évnek adódott. A lábnyomos felszín (III. lelőhely) keleti folytatásának korvizsgálata 310±30 ezer és 312±21 ezer évet, míg a legalsó kultúrréteg alsó része 328±28 ezer évet eredményezett. A munkát a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (KH 125584 pályázat) támogatta. Kele et al.: Geochimica et Cosmochimica Acta, 168 (2015), 172-192.

Őskőkori vadásztábor nyomai Jászfényszaru mellett
Gulyás András, Gutay Mónika, Kerékgyártó Gyula, Milák Imre Károly (poszter)

2018 júniusa és augusztusa között a Jász Múzeum egy 3 hektáros szarmata telepet tárt fel Jászfényszaru–Szeméttelep I. lelőhelyen. Humuszolás közben több őskőkori pattintott kőeszköz látott napvilágot az altalaj és a szubhumusz találkozásánál. Egy területen 4 db kisebb pattinték és penge került a felszínre. Ezt a területet megkutattuk, és egy 4 m x 4 méteres területen több, mint 60 db pattintott követ sikerült feltárnunk. A pattintott kövek mellett két cölöplyuk és egy állatcsont töredéket is találtunk a felszínen. A cölöplyukakat a humuszoláskor és a terület nyesésekor nem, csak az altalajban való kutatás alatt tudtuk megfigyelni. A cölöplyukakból a betöltési réteget elcsomagoltuk későbbi természettudományos vizsgálatokra. Az ásatás során összesen 95 db, míg szórványként pedig 18 db pattintott kőeszköz került elő. Az ásatásból származó eszközök száma 13 db (13,68%). Az eszközök között a pengevakarók (8 db) vannak a legnagyobb számban, majd ezt követően a vésők (4 db). A pattintott kőnyersanyagban a mátrai limnikus- és hidrotermális kovakőzetek dominálnak. Az őskőkori tábor előkerülése azt mutatja, hogy az őskőkori közösségek nyomai Jászberénytől elindulva a Zagyva mentén észak felé végig nyomon követhetőek Pusztamonostor, Jászfényszaru, Hatvan, Lőrinci, Apc, Jobbágyi, Szurdokpüspöki és Pásztó térségében.

Újkőkori, AVK telep Kál–Mayer-tanyán
Gutay Mónika (poszter)

Kál–Mayer-tanya lelőhelyen 2017. október 16. és november 21. között megelőző feltárást végeztünk. A kutatást az M3 autópálya–Eger közötti gyorsforgalmi útszakasz (M25 autóút) déli ütem megépítése tette szükségessé. A régészetileg fedett területünk 4763 m² nagyságú volt. Összesen 141 objektumszámot és 284 stratigráfiai egység számot osztottunk ki. Kizárólag újkőkori, AVK telepjelenségek: házhelyek, tároló-, hulladék-, agyagkitermelő gödrök, kutak és két zsugorított vázas temetkezés került elő. Az újkőkori telepen belül feltűnő volt a kutak jelentős száma. A négy kút jelenléte utalhat a természetes vízforrások közelségének a hiányára. A telep kora az 5 db radiokarbon minta (DeA-16089-16093) kora alapján átlagosan 5323–4994 BC év közé tehető. A lelőhelytől legközelebb található újkőkori, AVK lelőhely keleti irányban 3 kilométerre Füzesabony–Gubakút. A leletanyagok között festett, díszített vonaldíszes kerámia töredékek, egy vörös okkerrel befestett női idoltöredék, egy arcos edény töredéke, agyagnehezékek, szerszámkövek, csiszolt és pattintott kőeszközök találhatóak. Az ásatásból származó pattintott kőanyagok száma 96 db, melyek között az eszközök 15 db 16,12%-ot tesznek ki. Az eszközök között a pengevakarók (4 db) dominálnak. A felszíni gyűjtés során 16 db pattintott kő került elő, melyből 1 db eszköz. Az ásatásból és felszíni gyűjtésből származó pattintott kő nyersanyagok között az átkovásodott homokkő dominál.

Csanádpalota-Földvár makrolit eszközeinek petrográfiai vizsgálata
Priskin Anna, Péterdi Bálint (poszter)

Az Alföld délkeleti részén egy nagy kiterjedésű késő bronzkori földvárrendszer azonosítható. Az eltérő méretű (néhány esetben több száz hektár kiterjedésű) és feltehetően eltérő funkciójú erődítések leletanyaga a Pre-Gáva időszakra datálható. A településszerkezeti kutatások alapján a földvárakhoz eltérő méretű horizontális települések is tartozhattak, így egy többszintű településhierarchia is feltételezhető. Jelen prezentáció Csanádpalota– Földvár erődített telep 2011 és 2013 közötti végzett megelőző feltárása során napvilágra került makrolit leletanyag régészeti és nyersanyag-vizsgálati eredményeit mutatja be. Az eredmények részét képezik annak a kutatási programnak, amelynek célja, az intenzíven kutatott erődített, illetve horizontális települések kőeszköz leletanyagának azonos módszerrel történő elemzése, összehasonlítása, és ezek alapján a különböző településtípusok gazdasági szerepének meghatározása.
A szerszámkövek több szempontú analitikai vizsgálata a késő bronzkor időszakában elenyésző a hazai kutatásban, így a jelen kutatás alapvető jelentőségű.

Egyedi vagy általános? A homogenitás értelmezési lehetőségei egy késő neolitikus temetkezés kapcsán
Szilágyi Kata (poszter)

A poszter előadás középpontjában Alsónyék–Bátaszék lelőhelyen előkerült késő neolitikus temetkezés áll, amelyben mindösszesen 34 darab pattintott kőeszköz látott napvilágot. A kőeszközök sírbeli pozíciójuk alapján három sírmellékletként különíthetők el. A nyersanyag, eszköztípus és a technológiai jellegzetességek alapján nagyfokú homogenitás figyelhető meg. Egy volhíniai tűzkőből készített pengét kivéve az összes kőeszköz nyersanyaga radiolarit, továbbá csak pengékből és trapézokból áll a kollekció. Alsónyéken a temetkezések nagy részében a pattintott kőeszközök elhelyezkedése jellegzetes mintázatot mutat. A távolsági kőzetekből készült eszközöket – a legtöbb esetben nagy méretű pengéket – a koponyára vagy annak közvetlen közelébe helyezték el. Emellett a többi kőeszköz a felsőtest, medence és a láb régiójában fordult elő a leggyakrabban. Az előadásban ismertetett temetkezésben (927. sír), a penge és trapéz együttesek egy-egy kollekciót/szettet képeztek, amelyek fizikailag is elkülönültek, egy-egy csomóba sűrűsödtek. Több összeilleszthető eszköz található, mind a penge, mind a trapéz kollekcióban, amely szintén a homogenitás jellegzetességére hívja fel a figyelmet. Az egyik fő kérdés az, hogy ezek a sírmellékletek egy speciális temetkezést jelölnek vagy egy egységesedő temetkezési rítus egy elemét jelentik? Ez a nagyfokú azonosság egy szigorú temetkezési szokásnak tekinthető vagy egyáltalán nem jellegzetes minden sírra? Az esetleges standardizáció és homogenitás tekinthető-e a késő neolitikus Lengyeli kultúra temetkezési szokásának változásaként?

Kőkor Kerekasztal 8, 2017

2017. december 8., Magyar Nemzeti Múzeum, Széchényi-terem, Budapest, Múzeum krt. 14-16 | Programfüzet


Megnyitó: Tomka Gábor
Tomka Gábor (10:00–10:20)

Nincs kivonat

Az alsó paleolitikum kutatásának lehetőségei Északkelet-Magyarországon
Szolyák Péter (10:20-10:40)

Napjainkra a feltárt és jól dokumentált, valamint csupán felszíni szórványból ismert, de nagy valószínűséggel szintén az alsó paleolitikum idejére keltezett régészeti lelőhelyek száma Európában több mint 170. E lelőhelyek háromnegyede Nyugat-Európa területén található. Ez a földrajzi eloszlás, a feltételezett déli és keleti vándorlási útvonalak – Kis-Ázsia–Balkán–Kárpát-medence, Kis-Ázsia–Kaukázus–Kelet-európai-síkság, Turán–Kelet-európai-síkság – ismeretében nehezen fogadható el, de legalábbis mindenképpen magyarázatra szorul. A Duna-völgy, a Kárpát-medence és különösen azok hazánk területére eső része feltűnően “lakatlannak” tűnik az alsó és középső pleisztocén idején. Vajon mi indokolja, hogy a szinte tervszerűen keresett és kutatott, és ezáltal szépen szaporodó középső és különösen felső paleolitikus lelőhelyeink mellett, Vértesszőlős “magányát” immár fél évszázada nem tudta megszüntetni a hazai őskőkorkutatás? Földrajzi, földtani vagy egyszerűen módszertani, esetleg a kutatási kedvben keresendő okok állhatnak amögött, hogy mindössze néhány bizonytalan lelőhelyet és leletanyagot tudunk felsorakoztatni Samuék hagyatéka mellett? Előadásomban a geomorfológiai és geológiai értelemben is talán legváltozatosabb régiónk, Északkelet-Magyarország példáján keresztül szeretném körbejárni jövőbeni lehetőségeinket mind a terület természetes adottságai, mind pedig egy új szemlélet és az újonnan bevethető módszerek oldaláról.

Demjén 5 – korai felső paleolit lelőhely
Béres Sándor, Zandler Krisztián (10:40-11:00)

A demjéni Szőlő-hegy 1972-ben került fel a hazai paleolitkutatás térképére, mikor is T. Dobosi Viola hegyeskőbérci ásatása idején találta meg a lelőhely-csoportot és kisebb anyagot gyűjtött a területen. Ma már nehéz rekonstruálni az akkori terepbejárás pontos helyszíneit, de a gyűjtött leletek részben a magassági pont körüli területre, részben a tárgyalt, plató peremi lelőhelyre utalnak. Szőlő-hegyen két, nyersanyag, technológiai és tipológiai jegyek alapján jól elkülöníthető kultúra leletei kerültek felszínre. A korábban már bemutatott, magassági pont körüli, jellegzetesen Aurignacien anyag mellett a plató Laskó-patak felőli peremén egy archaikusabb, de egyértelműen felső paleolit leletegyüttesre bukkantunk. Az alapvetően helyi (opál, tufit, felnémeti opál) és kisebb részben regionális nyersanyagot (kvarcporfír, limnokvarcit) használó, Levallois-debitage szerű „flat faced” technológiát alkalmazó csoport főleg nagyobb méretű pengéken, valamint pengeszerű, sokszor masszív szilánkokon készítette eszközeit. A gyűjteményben a jellemző aurignacien típusok még hiányoznak, vagy csak kezdetleges formában fedezhetők fel, emellett jelentősebb számban előfordulnak mousterien típusok, miközben a középső paleolitikumra utaló magkövek nem kerültek elő.

Néhány megjegyzés az Aurignacien technokomplex és a levéleszközök lehetséges kapcsolatáról
Péntek Attila, Zandler Krisztián (11:00-11:20)

Azzal a kérdéssel szeretnénk foglalkozni, amely az Aurignacien technokomplex lelőhelyeivel kapcsolatban az egyik alapvető fontosságú tipogenetikai problémára vonatkozik. A nyíltszíni lelőhelyekről származó leletanyagokat a középső és felső paleolitikus típusok együttes megléte miatt, a hagyományos szemlélet alapján kevert, inhomogén jellegűnek tekintjük. A kaparókat, mint középső paleolitikus típusokat, annak folytán, hogy ásatásból származó, sztratigrafált helyzetből előkerült leletegyüttesekben is előfordulnak, általában az adott lelőhely archaikus vonásaihoz tartozónak tekintik. A kaparók magas aránya jellemző a Kassai-medence Aurignacien telepeire, a morvaországi Aurignacien lelőhelyek vagy a bánáti Coşava lelőhely leletanyagára.
A levéleszközök és egyéb bifaciális eszközök jelenléte azonban Aurignacien jellegű régészeti kontextusban meglehetősen problematikus. Elsősorban mert tisztázatlan, nem egyértelmű sztratigráfiai helyzetből, vagy nyíltszíni lelőhelyek leletanyagából származnak. Az előadás során vázlatosan áttekintjük az elsősorban a Cserhát-hegység területén található jelentősebb leletanyaggal rendelkező lelőhelyek anyagát, amelyek tipológiai alapon Aurignacien jelleggel bírnak, ugyanakkor a leletanyagban a levéleszközök és egyéb bifaciális eszközök is megtalálhatók.

Pilismarót-Bitóc, felső paleolit telep, új eredmények
T. Dobosi Viola (11:40-12:00)

A Basaharctól Dömösig húzódó későjégkori teraszokon feltárt telepek közül Pilismarót-Bitóc a legnagyobb és a legteljesebben feldolgozott lelőhely.
Biller Anna Zsófia alapos faunisztikai elemzéséhez (Archaeológiai Értesítő 2009) csatlakozva sorra vesszük a települési jelenségeket a lelőhely sztratigráfiáját, a két kultúrréteg kapcsolatát, tipológiáját, a felhasznált nyersanyag sokszínűségét, az abszolút kronológiai adatok ellentmondásait, a további kutatás lehetőségeit.

Referencia a felső paleolitikum technológiai vizsgálataihoz
Lengyel György (12:00-12:20)

Pattintott kőeszközök tanulmányozása során rendszeresen érintjük a készítés technológiájának aspektusait. A kísérleti régészet összehasonlító eredményei teszik lehetővé, hogy következtetéseket vonjunk le a pattintási folyamat lebonyolításáról, módszereiről és technikai fogásairól. A kőpattintás kísérleti kutatásainak két megközelítése létezik. Az egyik szerint a kísérletekből ki kell zárni az emberi hibázás tényezőjét és ezért gépekkel helyettesítve kutatja a kőeszközökön található jegyek és a pattintás fizikai aspektusai közötti összefüggéseket. A másik embereket használ a kísérletek elvégzéséhez, így az emberi cselekvéssorozatban rejlő hibázás lehetőségét a kőpattintás részének tekinti, hiszen az egykori pattintók is vétettek hibákat. Egy fontos különbség a két megközelítés között azonban az, hogy az első rendszerint statisztikai alapokon mutatja meg az összefüggéseket, míg a második egy-egy jelenség gyakoriságát hangsúlyozza az eredmények között sokszor anélkül, hogy pontosan megmutatnák a gyakoriságot számszerűsítve. Az utóbbi 10 évben a második megközelítés kísérletei is bőven tartalmaznak adatokat. Az előadásban ez utóbbi szemléletet véve alapul egy kísérleti régészeti tanulmánysorozat első szakaszát mutatom be, amely statisztikai tesztekkel előállított referencia-adatokat szolgáltat a felső paleolitikum leletanyagainak technológiai vizsgálataihoz.

Adatok a budai szarukő nyersanyagforrásainak megismeréséhez
Mester Zsolt, Péter Réka, Cserpák Ferenc, Faragó Norbert (12:20-12:40)

Budapest-Farkasrét lelőhelyen Gáboriné Csánk Veronika a budai szarukő őskori kitermelőhelyét tárta fel 1984-1987-ben. A szóban forgó nyersanyagnak az őskori felhasználása abban az időben még nem volt régészetileg igazolva. A 2000-es években több bronzkori lelőhelyről kimutatták a budai szarukőből készült pattintott kőeszközök meglétét, T. Biró Katalin Budapest területén, Horváth Tünde Százhalombatta-Földváron.
Az utóbbi években Cserpák Ferenc számos olyan természetes előfordulást, kibukkanást talált a Budai-hegységben, ahol emberi tevékenységre utaló jelenségeket észlelt. Az idén megkezdődött ezeknek a kutatása, amely több esetben is a további kutatások ígéretes lehetőségét állapította meg. Az előadásban ennek a kutatásnak az eddigi eredményeiről és a további lehetőségeiről lesz szó.

CIII – Hommage à Pál Patay
T. Biró Katalin (12:40-13:00)

Általában, egy konferencia házigazdáinak illik önmérsékletet tanúsítani és a szűkre szabott konferencia-időt nem terhelni újabb és előre be nem jelentett előadásokkal. Ha most mégis kivételt teszünk, és egy korábban be nem jelentett előadásban tisztelettel adózunk egy kivételes szakember kivételes munkásságának, arra okot ad a szerencsés körülmény, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett „Kőkor kerekasztal” konferencia dátum szerint egybeesik Patay Pál születésnapjával, történetesen a 103. születésnappal.
Patay Pál életműve, amelyet szerencsére folyamatosan gyarapít napjainkban is, az ősrégészet és a muzeológia számos területére kiterjed. Ebből a kivételesen gazdag és eredményes munkásságból most csak azokat a darabkákat mazsoláztam ki, amelyek a „Kőkor kerekasztal” által is képviselt kutatási témák szempontjából hoztak jelentős, előre mutató eredményeket.

Agancseszközök a ságvári lelőhelyről
Rácz Bence (14:00-14:20)

A Ságvár-Lyukas-dombi lelőhely agancsipara egyedülálló gazdagságú a magyarországi kései felső paleolitikus lelőhelyek között, és méltánytalanul szorult az elmúlt évtizedekben a régészeti kutatások periférikus területére. Az agancseszközök néhány darabját közel 60 évvel ezelőtt vizsgálta meg Gábori Miklós, őt megelőzően pedig csupán Hillebrand Jenő foglalkozott egy lelettel több, mint 85 évvel ezelőtt. Ezeknek az elemzések az eredményei természetesen több szempontból is meghaladottá váltak napjainkra. A leletanyag újbóli vizsgálata azonban több szempontból is problematikus: az ásatási dokumentációk a legtöbb esetben hiányoznak, a leletek jelentős része elveszett, a tárgyakat pedig több esetben tévesen leltározták be.
A Gábori M. által párhuzamként összegyűjtött lelőhelyek térben és időben távoliak, és az ezekből az agancseszközökre tett következtetései valószínűleg tévesek. Az agancseszközök döntő többsége a felső kultúrrétegből származik, melynek kora − a nem kalibrált radiokarbon adatok alapján − körülbelül 17760 BP. A kutatás jelenlegi állása szerint így a lelőhely legközelebbi párhuzamait a Cotu Miculinţi-i (Prut-völgy, Románia) és a Grubgraben-i (Alsó-Ausztria) lelőhelyen találhatjuk meg.
Az agancseszközöket áttekintve láthatjuk, hogy a leletek nagy része erősen roncsolódott, a döntő többségükön előfordulnak gyökér- és mállási nyomok, illetve a száradási repedések sem ritkák. Vizsgálatukat tovább nehezítik a múlt században bevett restaurátori módszerek, amelyekkel az agancsok felszínét kezelték. Az agancsok formai kivitelezését figyelembe véve láthatjuk, hogy a ságvári anyagban elsősorban nem az agancseszközök, hanem a hulladékok, illetve az előformák és vázlatok emelkednek ki mennyiségükben. Ez alapján a lelőhely feltárt része az agancsfeldolgozás egy elsődleges állomása lehetett, ahonnan tovább vitték a kész szerszámokat. Az eszközkészítés első lépései egységesnek tűnnek a leleteket vizsgálva: elsődleges céljuk az agancspálcák létrehozása lehetett, amelyeket a szár egyenes részeiből, illetve a „T” típusú, levágott szemágakból készítettek el. A ságvári lelőhelyről csupán töredékes agancslemezekkel rendelkezünk, de a külföldi párhuzamok alapján feltételezhetjük, hogy ezt követően – a többi között − hegyeket, szigonyokat, illetve simítókat készítettek.
A kész eszközök között mennyiségükben a lágyütők, illetve kalapácsok emelkednek ki, amelyeket többek között kőeszközök létrehozásához használhattak fel. Mellettük feltételezhetjük még a kőbetétes szerszámok, illetve egy hasító- vagy vágóeszköz meglétét a leletanyagban. Fontos még kiemelni a lelőhely legismertebb leletét, a lyukas botot, amely egyedülálló a magyarországi kései felső paleolitikus leletanyagban.

Jászberény – Zsombékos lelőhely bemutatása
Gutay Mónika, Péntek Attila, Kerékgyártó Gyula, Gulyás András (14:20-14:40)

Kerékgyártó Gyula terepkutató felszíni gyűjtései nyomán az 1980-as évek közepétől Szentlőrinckáta, Jászfelsőszentgyörgy és Pusztamonostor térségében Epigravettien, Jászberény, Jászjákóhalma és Alattyán között epipaleolitikus, mezolitikus lelőhelyeket lokalizáltak. Az ős Tarna kiszáradt medre közelében, Jászkísér déli és nyugati részén további felső paleolitikus Gravettien, Epigravettien lelőhelyek figyelhetők meg. A Gravettien, Epigravettien lelőhelyek a Jászság északnyugati részén, a Zagyva mentén a környezetükből markánsan kiemelkedő, pleisztocén kori képződményekhez kapcsolódnak, lösszel vagy késő pleisztocén üledékkel borított magas hátakon, homokbuckákon kb. 110-115 m tengerszint feletti magasságban találhatók. A mezolitikus lelőhelyek az ős-Zagyva és a Tarna folyó holocén üledékekkel borított alacsonyabb hátain, kb. 95 m tengerszint feletti magasságban helyezkednek el.
Kerékgyártó Gyulával 2004-ben kezdtük el a terepkutatásokat. A Zagyva völgyben Heves és Nógrád megye területén, a Mátraalján és a Tarna völgyben közel 300 paleolitikus lelőhelyet/gyűjtési pontot lokalizáltunk. A Tarna és a Zagyva mentén számos mezolitikus lelőhelyet azonosítottunk. A Jászságban a Jász Múzeum régészével, Gulyás Andrással 2017-ben kezdtük el a terepkutatásokat. A terepbejárásaink legfőbb célja, hogy a térségben elsődlegesen paleolitikus és mezolitikus lelőhelyeket azonosítsunk, az általunk azonosított lelőhelyek régészeti nyilvántartása megvalósuljon, továbbá hogy a lelőhelyek kiterjedését, intenzitását felmérjük és a tervásatásra alkalmas lelőhelyeket kiválasszuk.
Jászberény – Zsombékos lelőhely Jászberény északi részén, a környezetéből szerényen kiemelkedő dombháton, a Zagyva folyó egykori partján található, kiterjedése a felszíni leletek szóródása alapján, 70 m × 70 m-re tehető. A lelőhely környezetében 400 m × 350 m-en belül több leletszóródási körzetet azonosítottunk. Feltételezhető, hogy Zsombékos területén, egy nagy lelőhely komplexumon belül többszöri megtelepedések lehettek a késői paleolitikumtól kezdődően. Zsombékos lelőhely leletanyaga nem egységes képet mutat. A leletek tipológiai jellege és a nyersanyagfelhasználása alapján az őskoron belül paleolitikus, mezolitikus és neolitikus jellegű leletanyagok különíthetőek el. A mostanáig gyűjtött és feldolgozott pattintott kő leletek száma 606 db. Ebből 101 db a tipológiailag formális, 48 db a nem formális eszköz, 21 db a tompított hátú darab, a hegy és mikrolitikus eszköz. Az eszközök ilyen magas aránya torzított képet mutathat a kőegyüttesről, ez talán azzal is magyarázható, hogy korábban valószínűleg szelektáltan történhetett a felszíni gyűjtés. A 170 db-os eszközkészlet nyersanyagfelhasználása igen változatos, de a felhasznált kőnyersanyagokban a mátrai limnoszilicit nyersanyagok 80,59%-al dominálnak.

Pattintott kőeszközök a temetkezési rítusban – egy értelmezési lehetőség az alsónyéki kőegyüttes tükrében
Szilágyi Kata (14:40-15:00)

A késő neolitikus Alsónyék-Bátaszék lelőhely pattintott kőanyaga képezi az előadás gerincét, különösképpen a temetkezésekből előkerült kőeszközök. A közel 1300 darabot képező síranyag különösen érdekes annak tekintetében, milyen módon mutat eltérést és hasonlóságot a település kőanyagához képest. Az előadás a kutatás aktuális helyzetéről és újabb eredményeiről számol be, az elmúlt időszakban megtörtént a pattintott anyag teljes feldolgozása, amely kellő mennyiségű kiértékelhető és szignifikánsan összehasonlítható adatmennyiséget eredményezett. A korábbi munka-hipotézissel ellentétben korántsem olyan meghatározó mértékű a távolsági import kőeszközök aránya, s ezek nem kizárólag a mellékletekben gazdagabb cölöpszerkezetes sírokból származnak. Éppen ellenkezően, a helyi mecseki radiolarit dominál, amely a település nyersanyag összképének is meghatározó eleme. Alsónyék esetében egy zártabb nyersanyag rendszer mutatkozik, amely nem kifelé orientált, sokkal inkább a Dél-Dunántúl mikrorégiója felé irányult, különösképpen a Kelet-Mecsek területére.

Neolitikumnál fiatalabb korszakok kőeszközei
Kovács Nikolett, Tóth Zsuzsanna (15:00-15:20)

Kutatásunk alapja egy MA-képzésen megírt szakdolgozat, mely a 2002-ben, elkerülő út építése során, Somogyi Krisztina által részben feltárt Kaposújlak-Várdomb lelőhely késő rézkori és kora bronzkori kőanyagát vizsgálja. Az anyagban előkerült kora bronzkori, Somogyvár-Vinkovci kultúrához kapcsolható kőeszközök között talált, speciális félhold alakú, használati nyomos darabok adták az inspirációt a kutatáshoz.
Vizsgálatunk célja az eszközök makroszkópos és mikroszkópos tanulmányozása, és másolatokon keresztüli kipróbálásuk, tesztelésük volt, olyan munkavégzés közben, melytől a használati nyomok származhatnak.
Az aratás a százhalombattai Régészeti Parkban történt, melynek során 6 eszközt használtunk fel, különböző mozdulatokkal és szármagasságon tesztelve hatékonyságukat. Az előadás az eddigi kutatási eredményeink előzetes tapasztalatait, a felmerülő nehézségeket és az elért eredményeinket mutatja be.

Infravörös spektroszkópiai vizsgálatok a miskolci Avas északkeleti lábánál előkerült, termikus stigmákat viselő avasi limnosziliciteken
Tóth Zoltán Henrik, Kristály Ferenc, Szolyák Péter (16:00-16:20)

A miskolci Avas-Tűzkövesen 2002-ben végzett ásatás során előkerült, avasi limnoszilicitből készült paleolitok archeometriai vizsgálata során kiderült, hogy egyes darabokat erős termikus hatás érte. Ez alátámaszthatja azt az elméletet, miszerint az őskori bányászok a helyi nyersanyag fejtéséhez tüzet is használhattak („sütés”). A vizsgálatok során a kiválasztott régészeti leletekből vett, néhány milligramm mennyiségű mintákat laboratóriumi hőkezelő kemencében előállított referenciamintákkal hasonlítottuk össze. Az eredmények alapján azt a fehér színű avasi limnoszilicitből készült paleolitot, melynek felszíne zsírosan csillog és vörösesbarna, vagy bordó színű sávok láthatóak rajta, szinte biztos, hogy 260-360 °C közötti hőhatás érte. Korábbi méréseink során az Avasról csak szórványleleteket és bányahulladékokat vizsgálhattunk meg, jelen előadásunkban viszont az Avas északkeleti lábánál található paleolit lelőhelyeken előkerült szupportokkal foglalkozunk, melyeket a miskolci Herman Ottó Múzeum bocsátott rendelkezésünkre.

Új gombok a domoszlói andezit kabáthoz: avar malomkövek Hajdúnánásról
Péterdi Bálint, T. Biró Katalin, Tóth Zoltán Henrik, Bajkai Rozália, Tóth Ivett, Bendő Zsolt (16:20-16:40)

A korábban (pl. a 2016-os Kőkor Kerekasztalon) bemutatott Domoszló (Mátra-hegység) közeli (Pipis-hegy, Középső-hegy, Hosszú-hegy, Hegyes-hegy stb.) őrlő- és malomkő készítő műhely és nyersanyag-kitermelő területekről származó nyersanyag régészeti elterjedésének vizsgálatát a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeiben található őrlő- és malomkövek vizsgálatával kezdtük meg 2015-ben (Péterdi et al. 2016). A régészeti elterjedés vizsgálatát kiterjesztettük más gyűjtemények, illetve folyamatban lévő, vagy a közelmúltban zárult ásatások leletanyagára is.
Előadásunkban avar kori malomkövek és malomkőtöredékek vizsgálati eredményeit mutatjuk be, amelyek Hajdúnánás, Mácsi-dűlő és Fekete-halom lelőhelyeken kerültek napvilágra, mintegy 100 km-re Domoszlótól, a Tisza túlsó oldalán (Bajkai 2012).
A Hajdúnánás, Mácsi-dűlőn előkerült malomkövek és töredékek közül kiválasztott reprezentatív mintákon polarizációs mikroszkópos vizsgálatokat végeztünk (vékonycsiszolaton). A domoszlói nyersanyaghoz csiszolatban is hasonlító minták egy részén teljeskőzet-kémia vizsgálatokat végeztünk (a nyersanyaghoz hasonlóan ICP-OES, ICP-MS elemzések készültek az MFGI Laboratóriumi Osztályán). Lehetőségünk nyílt néhány minta ásványkémiai vizsgálatára is (a SEM-EDX elemzések az ELTE TTK Kőzettan-Geokémiai Tanszékén készültek), amelyek eredményeit a domoszlói nyersanyagból korábban készült hasonló elemzések eredményeivel vetettük össze.
A vizsgált régészeti leletek nyersanyaga nagyon hasonlít a domoszlói típusokhoz mind ásványos-összetétel, mind szövet szempontjából (ld. Péterdi et al. 2016). A teljeskőzet-kémiai összetétel is jó egyezést mutat. A nyersanyag még biztosabb azonosítása érdekében ásványkémiai vizsgálatokat végeztünk ortopiroxén-, klinopiroxén- és plagioklász-fenokristályokon, valamint az alapanyagot alkotó piroxén, plagioklász és opak szemcséken. A régészeti leleteken mért adatok a nyersanyagon mért adatokkal jó egyezést mutatnak.
A domoszlói nyersanyag felhasználását korábbi munkáinkban (pl. Péterdi et al. 2016) bronzkori, szkíta, kora-középkori (IX. század) és kora-újkori (XVII. század) kultúrákban, illetve népeknél igazoltuk. Hajdúnánás, Mácsi-dűlő és Fekete-halom lelőhelyeken a nyersanyag felhasználásának avar kori igazolásával a kitermelés és felhasználás honfoglalás előtti időkben fennálló kontinuitását bizonyítjuk.
Köszönettel tartozunk a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálatnak (korábban Magyar Földtani és Geofizikai Intézetnek), Domoszló község önkormányzatának, valamint az NKFIH (korábban OTKA) K 100385 és NK 104533 sz. pályázatának.
Irodalom
Bajkai, R. (2016): On the agrarian technology of the Avar Period in Hungary. Grinding stones and quern-stones from Hajdúnánás – Mácsi-dűlő. In: Klapště, J. (ed.): Ruralia X. Agrarian technology in the medieval landscape. Brepols Publishers n.v., Turnhout, 407-427.
Péterdi, B., T. Biró, K., Tóth, Z., Bertalan, É., Horváth, Zs., Freiler, Á., Beke, Zs., Budai, F. (2016): Domoszló: őrlő- és malomkő nyersanyag-kitermelőhely és műhely a Mátrában: Első régészeti elterjedés-vizsgálatok. Archeometriai Műhely (www.ace.hu/am), 2016 (XIII/4): 219-236.

Csiszolt kőeszközök kőzettani vizsgálata új-guineai néprajzi anyagon
Szakmány György, Antoni Judit, Kovács Zoltán (16:40-17:00)

A Gödöllői Városi Múzeum gyűjteményéből négy, Pápua-Új Guineából származó csiszolt kőpengét vizsgáltunk. A négy pengéből hármat Molnár-Bagley Emese gyűjtött, kettő ezek közül Lumi lelőhelyről (eredeti nevén „West Sepik”; jelenleg „Sandaun Province”), egy Mendi lelőhelyről („Southern Highlands Province”) származik. A negyedik kőeszközt Ignácz Ferenc gyűjtötte a „Western Highlands Province” területén, valószínűsíthetően a melpa törzs tagjaitól. Mind a négy csiszolt kőeszköz balta illetve fejsze, közöttük lapos, kissé domború és aszimmetrikus típus is előfordul. Vizsgálatuk során kizárólag roncsolásmentes módszereket használtunk: makroszkópos petrográfiát, mágneses szuszceptibilitás vizsgálatot, elektronmikroszkópos (SEM-EDX) „eredeti felszín” vizsgálatot.
A vizsgálati eredményeink alapján három kőeszköz nyersanyaga ofiolitos eredetű kőzet: gabbró, illetve dolerit, egy pedig valószínűsíthetően nagynyomású metamorfitból, Na-piroxenitből készült. Mind ofiolitok, mind nagynyomású metamorfitok előfordulnak Új-Guinea szigetén és annak környezetében, az ofiolitos kőzetek változatos és széles elterjedésben, a Na-piroxenit kőzetek elterjedése azonban csak korlátozott. Az eredmények arra utalnak, hogy a kőeszközök nyersanyaga feltételezhetően helyi vagy regionális.

Szécsénke – 2017, ásatás a kései középső paleolitikus lelőhelyen
Zandler Krisztián, Péntek Attila, Markó András (poszter)

A Szécsénke feletti Kis Ferenc hegyen az NKA támogatásával már harmadik évben végeztünk szonda jellegű feltárásokat. A 2015. évi próbálkozások után tavaly meglepetésszerűen olyan intenzív leletes szintre bukkantunk 70-90 cm mélységben, amelynek eddig feltárt leletanyaga eltér a felszínen gyűjtött levéleszközös anyagtól.
2017-ben folytattuk ennek a rétegnek a feltárását. Szerencsés módon ezúttal jellegzetes kőeszközök (nagyszámú szilánkvakaró, kaparók és egy jellegzetes levélhegy vagy levélkaparó), valamint magkövek kerültek elő, melyek megkönnyítik a gyakran félreértelmezett és tévesen “Szeletien”-nek nevezett ipar pontosabb megismerését.

Pécel – felső paleolitikus lelőhely feltárása
Markó András, Gasparik Mihály (poszter)

2017 decemberében a Pécel melletti Kis Hársason egy gyapjas orrszarvú csontmaradványait és három obszidián pengetöredéket tártunk fel. Az elmúlt években ugyanennek az idős nőstény orrszarvúnak a csontjai mellett “északi” (valószínűleg a Visztula középső folyásától származó) tűzkőből készült hegyek kerültek elő.
A feltárások eredményeként sikerült megmenteni az egyik legteljesebb magyarországi gyapjas orrszarvú leletet, amely mellett az Istállós-kői barlang felső rétegében előkerült pengeiparhoz hasonló eszközök kerültek elő. Ennek megfelelően a radiokarbon mérések előtt a nem kalibrált időrendet alapul véve mintegy 30-28 ezer évesnek becsüljük a maradványokat.

A szokásosnál fényesebb kavics vagy szebb kagyló
Markó András, Dulai Alfréd (poszter)

Az 1984 és 2009 között feltárt mogyorósbányai felső paleolitikus lelőhelyen számos, nem közvetlenül felhasználható lelettípus került elő. A korábban közölt fosszilis gyanta (borostyán) és vörös földfesték darabok mellett kilencvennél több fosszilis csiga, Dentalium, nummulitesz és korall váz, valamint számos fillit-törmelék került feltárásra. A poszter ez utóbbi lelettípusok vizsgálatának jelenlegi eredményeit mutatja be.

Obszidián raktárlelet Váncsod, Szénás-dűlőről
Priskin Anna, Kasztovszky Zsolt, Nyírő Artúr, Szeverényi Vajk, Szilágyi Veronika, Wieszner Balázs (poszter)

Az M4 autópálya nyomvonalának megelőző feltárásához kapcsolódóan 2017. szeptember közepén kezdtük meg a munkát Váncsod, Szénás-dűlő lelőhelyen. A feltárás első napján, a felszín humuszolása során egy 13 darabból álló obszidián nyersanyag depó látott napvilágot. Poszter prezentációnkban a leletanyag ismertetése mellett, a régészeti kontextus rövid elemzését és a proveniencia-vizsgálat előzetes eredményét kívánjuk bemutatni.

Kőkor Kerekasztal 7, 2016

2016. december 9., Dornyay Béla Múzeum, Tanácsterem, Salgótarján, Múzeum tér 2. | Programfüzet


Shah Gabriella múzeumigazgató köszöntő szavai
Shah Gabriella (09:50–10:00)

Nincs kivonat.

Új lelőhelyek Arka és Boldogkőváralja között
Béres Sándor (10:00 – 10:15)

A Boldogkőváralja és Korlát között fekvő, hidrotermális eredetű kovanyersanyagban kivételesen gazdag riolittufa vonulat a XIX. század végétől izgalomban tartja az őskor kutatóit. A régóta tartó és fokozott érdeklődés oka a területen, számtalan helyen felbukkanó kovakő leletek tömege, melyeket hol szórványosan, hol igen intenzív koncentrációban találjuk. Bár a plató teljes területének ősrégészeti feltérképezése még várat magára, több lelőhely ásatási és szórvány anyagának közlése már megtörtént, így képet kaphattunk a környék őstörténetének rendkívüli változatosságáról. A paleolitkutatás kezdete óta ismert Korlát-Ravaszlyuk-tető lelőhelycsoport (Roska Márton gyűjtései, Simán Katalin ásatásai) mellett a Boldogkőváralja és Arka közötti Számár út mentén is folytak régészeti kutatások (Dobosi Viola munkája). A prezentáció célja az utóbbi terület négy magaslata környezetében 2000 és 2003 között azonosított és 2016-ban újból bejárt lelőhelyek anyagának bemutatása és az őskor különböző szakaszaihoz kapcsolása.
A bemutatásra kerülő négy lelőhely észak-keletről dél-nyugat felé haladva az Arka központja feletti – 296,4 m-es – magassági pont környezete (AR3), a Bán-hegy – 285 m magassági pont – (AR5), az őr-hegyi adótorony – 283 m – környezete (BV1), valamint a 267,8 m-es magassági ponttól kb. 400 m-re nyugatra megfigyelt koncentráció (BV2). Összehasonlítva a négy lelőhelyet, az első kettőt a középső paleolitikumra utaló jegyek túlsúlya jellemzi, és itt találkozunk bifaciális levéleszközökkel. Az őr-hegyi lelőhelyen, bár a szilánkeszközök jelentős számbeli fölényben vannak, a bifaciálisok hiányoznak és jelentős a felső paleolitikus leletek aránya. A negyedik (BV2) telep anyaga igen vegyes, a technológiai és tipológiai megfigyelések inkább egy felső paleolitikus telep jelenlétére utalnak, a középső paleolitikumhoz sorolható darabok az Őr-heggyel (BV1) mutatnak rokonságot. A paleolitikum mellett a neolitikumhoz, valamint a bronzkorhoz tartozó leletek is előkerültek, jelentősebb kora bronzkori nyomokat a BV2 telep környezetében figyeltünk meg. A leletanyagok bemutatása mellett a dolgozat célja a gyűjtemények régészeti kultúrákhoz való kapcsolása, a kárpát-medencei és földrajzi értelemben távolabbi analógiák megkeresése.

Megyaszó-Szelestető, 2016
T. Dobosi Viola (10:15 – 10:30)

Megyaszó-Szelestető felső paleolit (EUP) lelőhely, 230 méteres tengerszint feletti magasságú dombtetőn. (C14: deb 5378: 27 070 ±300.) Két települési szint volt megfigyelhető, a felső kultúrréteg 50-60 cm az alsó pedig 90-100 cm mélyen a jelenlegi felszíntől mérve. Néhány, pontosan nem azonosítható szórványos adatot ismertünk Megyaszó határából. A lelőhelyet Kókai István találta meg. A leletanyag három forrásból adódott össze.
– Az 1980-as években Kókai István barátaival és a HOM munkatársaival többszöri terepbejáráson gyűjtött anyaga,
– Simán Katalin és Dobosi Viola ásatása 1993-94–ben,
– Béres Sándor a MNM-nek átadott, a 2000-es évek során gyűjtött leletei.
Beszámolómban a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrzött anyagot elemzem.

Tófalu-Honvéd-halom – Nyíltszíni Gravettien lelőhely a Tarna-völgyben
Gutay Mónika, Bálint Csaba, Péntek Attila, Szegedi Kristóf István, Tóth Zoltán Henrik (10:30 – 10:45)

A lelőhely Tófalu községtől keletre 4 km, Feldebrő-Bakoldal 1. felső paleolitikus lelőhelytől délkeletre mintegy 3 km távolságra, a Tarna folyóba ömlő Kígyós-patak déli partján terül el 160−172 méter tengerszint feletti magasságban. A katonai felmérések a lelőhely esetében egyértelműsítik, hogy a terület korábban nem állt mezőgazdasági művelés alatt.
A terepkutatás, a többszöri alkalommal megismételt terepbejárások 2016 tavaszán kezdődtek el. A korábban teljesen ismeretlen lelőhely lehetőséget nyújtott arra, hogy lehetőség szerint valamennyi lelet koordinátáját kézi GPS készülékkel rögzítsük. Miután a kézi készülékkel elérhető pontosság 3 m, így megállapodás szerint a mintegy 35-40 cm sugarú körben található leletek, mint leletcsoport egyetlen GPS pontként lettek rögzítve. Valamennyi lelet illetve leletcsoport megkapta a készülék által generált pont aktuális sorszámát. A leletcsoportok esetében a közös sorszám után tett kisbetű azonosította az egyes leleteket. Az esetenként több készülékkel történő felmérések egyértelműsítése végett a GPS sorszámokat további azonosítókkal – a felvevő anagrammja, illetve a felvétel dátuma – láttuk el. Valamennyi lelet az azonosító adatok mellett a bármikor tetszőlegesen bővíthető, kiegészíthető leíró attributumokkal együtt az ingyenesen letölthető QGIS térinformatikai program adatbázisába került.
Az eddigi térinformatikai vizsgálatok során a lelőhely teljes területére egy 56×31 nagyságú, 10×10 m-es felbontású, négyzetrácsot illesztettünk. Ennek a négyzetrácsnak a segítségével az adatbázisban található valamennyi lelet a kisebb 10×10 m-es egységekhez rendelhető. A leletek régészeti feldolgozását és adatbázisban való tárolását követően a leletek eloszlásának intenzitási térképe alapján reményeink szerint a nagykiterjedésű, vélhetően több megtelepülési foltot is tartalmazó lelőhelyre vonatkozóan nyerhetünk lényeges információkat. Optimális esetben a techno-tipológiai illetve nyersanyag-felhasználási sajátosságok alapján a különböző megtelepülési foltok felismerhetővé válnak. Illusztratív céllal kiválasztottuk a lelőhely néhány típusos eszközét illetve feldolgozásra került a lelőhely eddigi leggazdagabb négyzetének leletanyaga is.

Három mátraaljai gravetti lelőhely kőeszköz-nyersanyagainak összehasonlítása
Tóth Zoltán Henrik, Gutay Mónika, Péntek Attila, Szegedi Kristóf István (10:45 – 11:00)

2016-ban az egri Dobó István Vármúzeum munkatársainak közreműködésével megvizsgált felső paleolit lelőhelyek közül Feldebrő – Bak-oldal, Tófalu – Honvéd-halom és Vécs – Nagy-Zsadányi-dűlő változatos kőeszköz-nyersanyagai meglepetésekkel szolgáltak számunkra. A megyében eddig még ismeretlen nyersanyagok, illetve már beazonosított kitermelőhelyek pontos időszakokhoz még nem kötött kovakőzetei kerültek elő. Előadásunkban röviden elemezzük az egyes lelőhelyek kőeszköznyersanyag-eloszlását és ismertetjük az ebből levont következtetéseket.

The first results: project “Late Gravettian archaeology as a reflection of hunter-gatherer ecological diversity in the Upper Pleniglacial Central Europe
Jarosław Wilczyński, György Lengyel (11:00 – 11:15)

Out of all the members of the Gravettian culture complex in Europe, the Late Gravettian in the region of the Western Carpathians offers the best conditions to learn about Pleistocene hunter-gatherer behavior. According to lithic data, Late Gravettian populations foraged from the Middle Danube basin, along the northern fringe of the Western Carpathians to the Middle Dniester basin, and towards within the Pannonian basin. This mobility was explained with a hunting strategy specialized on migrating herds. The available literature suggests that Late Gravettian peoples were armed with various hunting armature between sites situating within one-day foraging radius. This lithic tool variability can represent variability in subsistence strategy, which can be tackled with the research methods of archaeology, geology, paleontology, palynology, anthracology, and physics. Our paper presents this newly started research project and its first results.

Mogyorósbánya, 2016
Markó András (13:00 – 13:15)

A legjelentősebb magyarországi felső paleolitikus leletegyüttes, Mogyorósbánya-Újfalusi-dombok három települési foltjából feltárt leletanyag részletes feldolgozása során ez évben az obszidián és az “északi” tűzkő nyersanyagú eszközök áttekintése történt meg. Az eredmények lehetőséget nyújtanak a ságvári jellegű kavicsmegmunkáló ipar legfontosabb jellegzetességeinek legalább előzetes körvonalazására.

Kálló Puszta-hegy – Nyíltszíni Epigravettien lelőhelykomplexum
Péntek Attila (13:15 – 13:30)

2001. óta módszeres terepbejárások folynak a Nógrád megyei Kálló település tágabb térségében (Erdőkürt, Erdőtarcsa), amelyek során számos, a fiatalabb őskorba, a középső neolitikus Zselízi kultúrába illetve a késő neolitikus Lengyeli kultúrába sorolható lelőhely mellett több paleolitikus településnyomot is sikerült lokalizálni. A Kálló-Puszta-hegy területén található nagyobb kiterjedésű lelőhelykomplexum techno-tipológiai alapon a Gravetti entitás fiatalabb pengés filumához (Epigravetti) tartozik. Az egyes leletkoncentrációk a fiatalabb őskori kultúrák által kisebb-nagyobb mértékben bolygatottak. Ennek a lelőhelykomplexumnak az ismertetését fontosnak tartjuk abban a tekintetben, hogy hasonlóak létezése korábban csak a Duna-kanyarban, Pilismarót környékén illetve az Ipoly-völgyében, Hont környékén volt ismert. További lelőhelykomplexumok ismertetése várható Romhány (Nógrád megye) térségében valamint a Mátraalja területéről.

Feldebrő−Bakoldal 1.: Új nyíltszíni Epigravettien lelőhely a Tarna-völgyben
Gutay Mónika, Bálint Csaba, Péntek Attila, Szegedi Kristóf István, Tóth Zoltán Henrik (13:30 – 13:45)

Az előadás a Mátra déli előterében található Feldebrő-Bakoldal 1. új felső paleolitikus lelőhely eddigi kutatásait mutatja be. A lelőhely Feldebrő településtől keletre található 155−160 méter tengerszint feletti magasságban, a Tarna-folyó teraszán. A katonai felmérések térképei a lelőhely területét legelőként ábrázolják, így szőlő- vagy egyéb mélyművelés nem folyt itt.
Az első régészeti vonatkozású leletek 2011-ben szántás során kerültek elő. Tudományos kutatást 2012-ben Gasparik Mihály végzett paleontológiai ásatásán, ahol két gyapjas mamut és egy pleisztocén korú róka maradványait tárták fel limnoszilicit szilánkok és cölöplyukak társaságában. A jelenséget pleisztocén húsdepóként értelmezték.
2016 tavaszán terepbejárást, nyarán és őszén amatőr és szakmabeli önkéntesek segítségével tervásatást végeztünk, illetve október elején fúrásokat. Az ásatások során nagy mennyiségben került elő faszén és pattintott kő. Utóbbiak tipológiai képe alapján a leletek korát a késői felső paleolitikumra tesszük, kulturális hovatartozásukat az Epigravettienhez kötjük. A lelőhelyen rétegből, beásási nyomok nélkül kerültek elő kerámiatöredékek pattintott kövek mellett. Ugyanakkor a felszíni leletek közt a lelőhely keleti részén eddig csupán egy darab bronzkori kerámia került elő, a kerámiát tartalmazó szelvények felett és azok környezetében nem találtunk őskori kerámiákat. Az eddigi vizsgálati eredmények, ásatási megfigyeléseink és nemzetközi párhuzamok alapján feltételezzük, hogy a paleolitikum végére datálható – edényekhez köthető – kerámiatöredékekkel van dolgunk.

Felső paleolitikus telepjelenségek Apc térségében
Gutay Mónika, Dobos Anna, Bálint Csaba, Péntek Attila, Szegedi Kristóf István (13:45 – 14:00)

Kerékgyártó Gyula terepkutatóval 2005-ben azonosítottuk Apc–Somlyó-hegy 5–6. sz. lelőhelyeket. A lelőhelyek Heves megyében, a Somlyó hegylábi felszínén, egy kisebb vízmosás mellett, a Zagyva pleisztocén teraszától pár 100 m-re helyezkednek el. Rigó András földtulajdonos területén 6 db kb. 3 m x 2 m-es ásatási szelvényt nyitottunk. A lelőhelyeket keresztülszelő árokban pedig 3 metszetfalat bontottunk ki. A feltárt területünk 211,782 m² volt. Az 5-ös szelvényben a humuszosodott réteg alatt kevert, bolygatott rétegeket figyeltünk meg. Az 5-ös szelvényt a négy égtáj minden irányában kutatóárkok segítségével bővítettük. Ebben a szelvényben egy eltemetett karbonátos réti öntéstalajt, majd e fölött egy antropogén bolygatottságú réteggel rendelkező barna erdőtalajt tártunk fel. A bolygatott réteg a szelvény 127-227 cm mély szintjében jelenik meg és megfigyelhető a szelvény 36-87 cm mély szintjében is. Ugyanitt egy antropogén eredetű lépcsősor nyomai láthatóak, amely feltehetően a „veremszerű ház” és/vagy „tároló gödör” lejárataként szolgált. A képződmény kizárólag mesterséges eredetű lehet, mivel a lépcsőfokok közel azonos méretűek és egymással szabályos, 900-os szöget zárnak be, mely gondos tervezést és kivitelezést mutat. A feltáráson több kőtömb is előkerült, melyek feltehetően a régészeti telepjelenség részét képezhették. Az 1-6. és 9. feltárási szelvényben talált pattintott kövek tipológiai jellege alapján a kőipar a Gravettien entitás Epigravettien fílumába sorolható. Néhány darab kőeszköz a tipológiai jellegénél fogva az Aurignacien kultúrába is besorolható. A fosszilis csontok meghatározását Gasparik Mihály paleontológus végezte el. Főként rénszarvas (Rangifer cf. tarandus) és vadló (Equus sp.) illetve még bölény (cf. Bison sp.) csontokat különített el.
Apc−Farkas-major lelőhelyen a 21. számú főút bővítése miatt vált szükségessé minősített régészeti megfigyelés. A lelőhely 135–145 m tengerszintfeletti magasságban terül el, egy dombtetőn és annak lejtős részein. A lelőhelyen főként 3−4. századi császárkori és 5. századi hunkori szarmata telepjelenségeket és temetőrészletet tártak fel. Jégkorszaki ősállatok csontjai is előkerültek, okkerdarab és egy pattintott kő társaságában. Farkas-major 4/a részén egy mintegy 5 méter átmérőjű, 13 bemélyített cölöphelyből és 6 ugyancsak bemélyített karólyukból álló objektumot figyeltünk meg, amelynek közelében tűzhely maradványai is voltak. A jelenséget egykori lakóépítmény, sátor helyeként értékeljük. Az egyik cölöphely betöltéséből fosszilis csont és pattintott kő került elő. A sátor 120-130 m-es környezetében 12 helyen kerültek elő vadló és rénszarvas fosszíliák. Az Apc-Farkas-major lelőhelyen feltárt sátor lakóépítmény számos régészeti és néprajzi párhuzammal rendelkezik. A „csum” vagy „tipi” névvel illetett lakóépítmény típus főleg az ázsiai rénszarvasvadászoknál illetve az észak-amerikai indiánoknál volt elterjedt, így rendkívül mobil életmódhoz kapcsolódik.

Függők függőben – Újabb gondolatok a magyarországi felső paleolitikum ékszereiről a külföldi párhuzamok tükrében
Bálint Csaba (14:00 – 14:15)

Az angolszász szakirodalomban főként ‘personal ornament’-ként megjelölt, ékszerekként interpretálható őskőkori tárgyak a korai felső paleolitikum idejétől terjednek el széles körben Eurázsia és Afrika szerte. Anyaguk változó, leggyakrabban fosszilis vagy egykorú pleisztocén csiga és kagylóhéj, állatfog és faragott csont. Európából a legtöbb ilyen leletet a kontinens délnyugati részéről, illetve a Mediterráneum térségéből ismerjük, azonban Magyarországon is több lelőhelyről előkerült ez a tárgytípus, igaz jóval kisebb számban. A hazai paleolitikum ékszereiről, csekély mennyiségük miatt nem alkalmasak arra, hogy rendszereket állítsunk fel vagy messze menő következtetéseket vonjunk le róluk, ezért érdemes a külföldi kutatás eredményeit rávetíteni és összehasonlítani a magyarországi jelenségekkel. A nemzetközi szakirodalomban a legtöbb adat a puhatestűek héjából készült ékszerekről áll rendelkezésre, illetve Magyarországon is ebből a típusból került elő a legtöbb lelet, így előadásom során is főleg erre a kategóriára helyezem a hangsúlyt. Prezentációm részét képezi a hazai ékszercsigák elterjedésének földrajzi és kronológiai vizsgálata.

A mezolitikum nyomai a Tarna-völgyben
Gutay Mónika, Dobos Anna, Bálint Csaba, Péntek Attila, Szegedi Kristóf István (14:30 – 14:45)

A kutatások a Holt-Tarna mentén 2001-ben kezdődtek el. Béres Sándor, Kerékgyártó Gyula és Péntek Attila terepkutatók Jászdózsa és Tarnaörs külterületén felszíni gyűjtéseket végeztek. Domboróczki László és Kertész Róbert régészek a terepkutatók közreműködésével 2001-ben azonosították Tarnaörs–Fodor tanya mezolitikus lelőhelyet. Erk 1. sz. lelőhelyet Kerékgyártó Gyula terepkutatóval 2006-ban lokalizáltuk. A lelőhely Heves megyében, a Holt-Tarna jelenlegi medrétől kb. 400 m-re található. Erk 1. sz. lelőhelytől Tarnaörs—Fodor tanya lelőhely déli irányban 2,3 km-re helyezkedik el. A két lelőhely között szinte egy vonalban több, kisebb mezolitikus és neolitikus lelőhelyfolt azonosítható. A lelőhely teljes felületén (50 m x 50 m-es területen), 1 m x 1 m-es négyzethálós felmérést végeztük. Négyféle leletszóródást vizsgáltunk: a leletcsoport, a pattintott kő, a pattintott kőeszköz és a kőnyersanyag típusokat különítettük el. A feltárt területünk összesen 17 m² volt. A magas leletintenzitások vizsgálatára terveztük meg a szelvények és a szondák helyét. Összesen 2 feltárási szelvényt és 4 szondát nyitottunk meg. Az üledékrétegek helyzete, és a belőlük feltárt leletanyagok tipológiai és technológiai jellege alapján több mezolitikus megtelepedést feltételezhetünk Erk 1. sz. lelőhelyen. A jelenlegi feltételezésünk szerint a lelőhelyen történő megtelepedés a késői paleolitikum végétől vagy a korai mezolitikum elejétől kezdődhetett el. A korai mezolitikum jelenlétét a 2. szelvényben megtalált kutyaféle fogának radiokarbon kora (DeA7424, napjaink előtt 9171 ± 46 év, 8440-8300 cal BC) igazolja. Dr. Dobos Anna geomorfológus az 1-es szonda környezetének természetföldrajzi rekonstrukcióját végezte el. Az üledékrétegek elemzései alátámasztják a feltételezésünket.

ISzAP T3 – tények-tervek-tapasztalatok
Fábián Szilvia, Szilágyi Kata, T. Biró Katalin (14:45 – 15:00)

Az ISzAP (Ipoly-Szécsény Archaeological Project) egy induló nemzetközi kutatási projekt, amelynek kutatási területe a Dunakanyartól északkeletre elterülő, Szécsényt és az Ipoly-völgyét is magába foglaló mikrorégió. A kutatás kiemelten fontos lelőhelye Szécsény-Ültetés, az előkerült középső neolitikus leletanyaga alapján intenzív kulturális kölcsönhatások feltételezhetőek az adott területen. Azonban mindinkább az a kép rajzolódik ki, hogy a lelőhely sokkal komplexebb értelmezést és multidiszciplináris kutatásokat kíván. A Nógrádi-medence, s tágabb értelemben az országhatárokon átnyúló Ipoly-völgy közlekedési, gazdasági és kulturális csatornaként történő vizsgálata és értelmezése az ISzAP projekt elsődleges célkitűzése.
A kutatás egyik alappillérét a kőeszközök vizsgálata képezi. A projekt kapcsán a kőanyag ismételt vizsgálatát és egy újabb kutatás kezdeti lépéseit kívánjuk bemutatni.

Ismeretlen eredetű csiszolt kőeszközök nyersanyag lelőhelyének felkutatása a hornfels kőeszközök példáján
Szakmány György, Józsa Sándor, Bendő Zsolt, Kasztovszky Zsolt (15:00 – 15:15)

Az őskorban a kontakt metamorf eredetű finomszemcsés hornfelsből (mész-szilikát szaruszirtből) készült csiszolt kőeszközök széles körben elterjedtek az egész Kárpát-medencében és környezetében, különösen annak délkeleti részén. A nyersanyag forrásterületét hosszú ideig homály fedte, a kőeszközök elterjedése alapján azt a Déli-Kárpátokban vagy az Erdélyi-középhegységben sejtettük. Földtani térképek és a szakirodalom előzetes áttanulmányozása után kijelöltük, majd bejártuk azokat a területeket, ahol kontakt kőzetek előfordulása szóba jöhetett. A számos begyűjtött terepi mintáról és kőeszközökről összehasonlító petrográfiai, valamint roncsolásmentes kémiai (PGAA) és elektron-mikroszkópos (SEM-EDX) vizsgálatok készültek. Az eredmények alapján a kőeszközök nyersanyagához nagyon hasonló megjelenésű és összetételű kőzeteket két területen sikerült azonosítani: 1) a Ruszka-havas délnyugati részén, Novákfalva (Glimboca) környezetében; 2) az Erdélyi-középhegység déli részén, az Obersiától (Obârșa) északra futó völgyben. Ezáltal egy régen keresett csiszolt kőeszköz nyersanyag forrásterületét sikerült megtalálnunk, illetve lehatárolnunk.
Munkánkat az OTKA K84151 (témavezető: Horváth Ferenc) és a K100385 (témavezető: Kasztovszky Zsolt) számú pályázatok támogatták.

A Badeni kultúra pattintott kő raktárlelete Hódmezővásárhely-Gorzsa V. számú lelőhelyről
Horváth Tünde, Zandler Krisztián (15:15 – 15:30)

2009-ben a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum munkatársai több ásatási kampányban mentő, próba, majd megelőző feltárás formájában a Hódmezővásárhely 221, illetve a KÖH 55475. számú nyilvántartott régészeti lelőhelyen az M43 gyorsforgalmi út építéséhez kapcsolódóan egy 58.000 m2 nagyságú, 709 régészeti objektumból álló, több periódusú településrészletet tártak fel. A lelőhely nagyobb részét a hódmezővásárhelyi múzeum kutatta, a leletanyag többsége is hozzájuk került. Az ásatásvezető Tóth Katalin 2009 óta végzi a lelőhely feldolgozását.
A homokbánya az egykori Gorzsa-ér magaspartján fekszik. Az 1980-as évektől homokbányászattal folyamatosan bolygatott terület középső, legmagasabban fekvő részét kb. 3.700 m2-es területen már teljesen elhordták, feltehetően egy őskori kurgánnal együtt (Alföldi-halom). A homokos talajú, egykori vízfolyások medrével tarkított megmaradt felületen korai neolit, késő bronzkori Gáva, szarmata és Árpád-kori objektumok mellett egy kb. 3 hektáron elterülő késő rézkori, a Baden-komplexumhoz köthető településrészlet látott napvilágot, amelynek jellegzetes jelenségeket és leleteket őrző gödör-objektumai a feltárási terület közepére és annak DNy-i felére koncentrálódtak. A topográfiai és a feltárási adatok azt sugallják, hogy a késő rézkori lelőhely nagyobb része éppen a homokbányászattal elpusztított területen húzódhatott.
A késő rézkori feltárás egyik kiemelkedő, eddig a Baden-komplexum hatalmas elterjedési területén előkerültekhez képest is páratlan lelete egy gödörben látott napvilágot (444. objektum). A gödör leletanyagát alkotó ép kiskorsóról a mosás-tisztítás során derült ki, hogy értékes és, a maga korában nagy értékű vagyonnak számító, 127 darabból álló, bakonyi radiolaritból pattintott kőeszköz raktárleletet tartalmaz. Előadásunkban a 444. gödörben feltárt leletanyagot ismertetjük és értékeljük.

Régészeti elterjedés-vizsgálatok a domoszlói (Mátra-hegység) piroxén-andezit őrlő- és malomkő-nyersanyag tekintetében: első eredmények
Péterdi Bálint, T. Biró Katalin, Tóth Zoltán Henrik (15:30 – 15:45)

A Domoszló (Mátra-hegység) közeli hegyek oldalában található őrlő- és malomkő készítő műhely és nyersanyag-kitermelő területeket 2009-ben azonosítottuk. 2012-ben és 2014-ben szisztematikus terepbejárásokat végeztünk, amelyek során a lelőhelyeket a lehető legkevésbé bolygató dokumentációs eljárást alkalmaztunk: GPS-koordináták és méretek felvétele, fotódokumentáció. Mindösszesen 1385, főként félkész, illetve rontott őrlő- és malomkövet, valamint töredéket azonosítottunk.
A helyben megmunkált kőeszközöket és megmunkálatlan nyersanyag-darabokat (andezit bombákat és tömböket) vékonycsiszolatban vizsgáltuk, amelyet teljeskőzet-kémiai elemzésekkel (ICP-AES, ICP-MS) egészítettünk ki. A csiszolatok és elemzések az MFGI Laboratóriumi Osztályán készültek.
A korábbi, és a fenti vizsgálataink eredményeire támaszkodva 2015-ben megkezdtük a domoszlói nyersanyag régészeti elterjedésének szisztematikus kutatását: elsőként a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeiben található őrlő- és malomkövek vizsgálatával.
Előadásunkban a lelőhely és a nyersanyag bemutatása mellett az eddig azonosított, domoszlói nyersanyagból készült, a Nemzeti Múzeum gyűjteményeiben őrzött őrlő-, illetve malomköveket is bemutatjuk.
Köszönettel tartozunk a Magyar Földtani és Geofizikai Intézetnek, Domoszló község önkormányzatának, valamint az OTKA K 100385 sz. pályázatának.

Hol vannak a tűzkövek? (Where have all the fire-flints gone…)
T. Biró Katalin (15:45 – 16:00)

Egy olyan tárgycsoportról szeretnék beszélni, ami –elvi megfontolásokból, több százezer éves múltra tekint vissza a pattintott kőeszközökön belül, „láthatóvá” azonban csak a jóval fiatalabb, néprajzi vagy történeti korú leletegyüttesekben válik. Hogyan találjuk fel ezeket a kétségtelenül létező, de lappangó tárgyakat a régészeti leletanyagban?

Előzetes beszámoló Szécsénke-Kis-Ferenc-hegy nyíltszíni Szeletien lelőhely 2016. évi kutatásáról
Zandler Krisztián, Markó András, Péntek Attila, Király Attila

Idén nyertes NKA pályázat költségén folytattuk a Kölni egyetemmel 2015-ben megkezdett szondázó kutatást a lelőhelyen. További 8 négyzetméter került feltárásra a 2015-ös 1-2 négyzetekhez kapcsolódóan, valamint újranyitottuk a félbehagyott 3-4 négyzeteket.
A tavalyi szondázás alapján azt feltételeztük, hogy a felszíni leletanyag az SNR 2 vörös agyagos réteghez tartozik, mely alatti sárga üledékbe (SNR 3) és a felette lévő szürke agyagos szántott szintbe (SNR 1) másodlagosan kerültek a leletek. Idei megfigyeléseink alapján azt feltételezzük, hogy a felszíni leletanyag a szürke agyagos (SNR 1) réteghez köthető, innen másodlagos helyzetbe, repedéseken keresztül jutott némi leletanyag a vörös agyagos szintbe (SNR 2), és a legalsó sárga üledékben (SNR 3) egy korábbi, de feltételezhetően ugyanehhez az iparhoz köthető megtelepedési szintet sikerült dokumentálnunk, mely csak a 3-4 négyzetekben volt megtalálható.

Kőkor Kerekasztal 6, 2015

2015. december 11., Herman Ottó Múzeum „Pannon-tenger Múzeum” kiállító épület – Vetítőterem, Miskolc, Görgey Artúr u. 28. | Programfüzet


Dr. Pusztai Tamás PhD múzeumigazgató köszöntő szavai
Pusztai Tamás (09:50–10:00)

Nincs kivonat.

Magyarországon előforduló szerpentinit nyersanyagú csiszolt kőeszközök kutatásának előzetes eredményei
Péterdi Bálint, Bendő Zsolt, Szakmány György, Kasztovszky Zsolt, T. Biró Katalin (10:00–10:25)

A szerpentinit nyersanyagú csiszolt kőeszközök az egész Kárpát-medencében elterjedtek, azonban egy-egy lelőhelyen általában csak kevés szerpentinit-anyagú lelet kerül napvilágra. Kivétel a nyugati, észak-nyugati területek, ahol viszonylag nagyobb számban fordulnak elő.
Vizsgálatunk tárgyát elsősorban a Miháldy- és Ebenhöch-gyűjtemény, valamint pontos régészeti lelőhellyel és/vagy kontextussal rendelkező kőeszközök képezik. A kőeszközök részletes kőzettani és geokémiai vizsgálatát végeztük el, a nyersanyag típusok szerinti csoportosítása és származási helyükre vonatkozó következtetések levonása céljából. A leletek épségének megőrzése érdekében főként roncsolásmentes vizsgálatokat alkalmaztunk (MS, PGAA, roncsolásmentes SEM-EDX).
Előadásunkban röviden bemutatjuk a szerpentinitet, mint kőzetet, majd sorra vesszük európai lelőhelyeit és azokat a tulajdonságokat, meghatározó bélyegeket (ásványos és teljes kőzet kémiai összetétel, szöveti megjelenés stb.), amelyek alapján egy-egy régészeti lelet lehetséges nyersanyagforrásainak száma leszűkíthető, egyes esetekben akár pontosan be is azonosítható.
Köszönettel tartozunk az anyagi támogatásért az OTKA K 100385 sz. pályázatának.

A tűz nyomai őskori kőbányáinkban
Tóth Zoltán Henrik, Kristály Ferenc (10:25–10:50)

Előadásunkban olyan, Északkelet-Magyarországon (Mátraalja, Bükk-régió) található őskori kőbányákban megfigyelt jelenségeket mutatunk be, melyek kialakulása valamilyen közvetlen, erős hőhatáshoz köthető. Ezek nagyon nehezen különböztethetőek meg más termikus stigmáktól, sőt, esetenként még a természetes állapotú kovakőzettől is. Jelenleg az olcsóbb műszeres vizsgálati módok közül is csak egy alkalmas a kovakőzeteket ért hőhatás fokának kimutatására. A hőhatás idejét azonban lehetetlen minden kétséget kizárólag meghatározni, de feltétlenül szükséges hozzá a kovabányákhoz köthető régészeti lelőhelyek leletanyagainak vizsgálata. Fontos az egyes kovakőzetek jellegzetességeinek — azaz, hogy adott mértékű és időtartamú hőhatásra mikor és hogyan reagálnak — és annak az ismerete, hogy mely korokban fejtették őket a legintenzívebben. Ha pedig a vizsgálatok végére valamelyik kovakőzet esetében valószínűsíthető, hogy fejtéséhez a bányászok a tüzet is használhatták, el kell gondolkodni azon, hogy vajon miért cselekedtek így.

Újabb őskőkori lelőhelyek Kárpátaljáról (Ukrajna)
Rácz Béla, Kobály József (10:50–11:15)

A kárpátaljai őskőkor kutatása az 1960-as évek végétől kezdődően — kevés kivétellel, úm. a beregszászi Kis-hegy — a megye központi vidékének déli részére koncentrálódik. Különösen nagy jelentőségűek a Huszti-kapu környékén feltárt lelőhelyek, amelyek a helyi, jó minőségű vulkanikus eredetű nyersanyagok (üveges dácit, kárpáti 3 obszidián) geológiai forráshelyén találhatóak (Királyháza, Rakasz, Kisrákóc). A szakirodalom is ezekre figyel oda leginkább, ld. Hladilin, Kulakovska, Rizhov, Sitliviy, Usik és mások munkáit. Ezzel együtt, Kárpátalja nyugati vidékei a paleolitikum kutatása szempontjából lemaradást mutatnak.
Azonban az utóbbi időben végzett terepbejárások, helytörténészek gyűjtései, illetve a régi múzeumi gyűjtemények tanulmányozása által több új őskőkori lelőhely vált ismertté Kárpátalja nyugatabbi vidékeiről, úm. a Latorca és a Borzsa folyóközi területeiről. A lelőhelyek egy része feltehetőleg a korai paleolitikumhoz sorolható (Ilosva—Lázi-hegy, Dercen—Kis-hegy, Kovászó—Kúria). A lelőhelyek másik részén tipikus, középső paleolitikumra jellemző leletek kerültek elő (Munkács—Pronin utca, Kovászó—Kúria, Cserhalom—Uvistya stb.).
Az itt ismertetett új őskőkori lelőhelyek jelentős mértékben különböznek a Huszti-kapu környékén felfedezett telepektől, elsősorban a felhasználásra került kőnyersanyagok tekintetében. Míg a szakirodalomból már jól ismert lelőhelyeken túlnyomórészt helyi, jó minőségű kőnyersanyagokat használtak, az itt bemutatott leletek legnagyobb része szintén helyi, de eszközkészítés szempontjából rendkívül gyenge minőségű kőzetekből készült (andezit, dácit, homokkő).

Előzetes jelentés Szécsénke-Kis-Ferenc-hegy Szeletien lelőhely 2015. évi szondázó kutatásáról
Zandler Krisztián, Király Attila (11:15–11:40)

Idén szeptemberben a Kölni Egyetem „Our way to Europe” kutatási programjának keretében lehetőség nyílt a korábban már bemutatott nyíltszíni Szeletien lelőhely szondázó kutatására. Három darab, egyenként 1 x 2 m-es szondát nyitottunk a dombtetőn Péntek Attila terepi tapasztalatainak figyelembe vételével. A rétegsor mindhárom árokban egyező volt: 0–30 cm világosszürke–barna agyag, 30–60 cm vörösesbarna agyag, 60 cm-től sárga agyag. Leletek vertikálisan és horizontálisan szórtan a vörösesbarna agyagrétegben jelentkeztek. A leletanyag tipológiailag, technológiailag és nyersanyag felhasználásban egyezett a korábban gyűjtött felszíni szórvány anyaggal. OSL mintavétel nem sikerült, a talajtani vizsgálatok a leleteket magába foglaló réteget idősebbnek mutatták a paleolitok feltételezett koránál. Jövőre nagyobb felület megnyitását tervezzük.
Munkatársak: dr. Thomas Hauck, Wei Chu, Christian Zeeden (Köln), Péntek Attila, dr. Mester Zsolt, Király Attila és Gábriel Sára (ELTE-BTK), dr. Markó András (MNM), Budai László.

Legénd-Hosszú-földek, egy új nyíltszíni felső paleolitikus lelőhely a Cserhát-hegységben (Előzetes eredmények)
Péntek Attila (11:40–12:05)

Az elmúlt évek intenzív terepkutatásai folytán a Nógrád megyei Legénd község határában több kisebb felső paleolitikus leletanyag került elő. A felfedezett lelőhelyek közül Legénd-Hosszú-földek lelőhelyről került viszonylag gazdagabb pattintott kőegyüttes. Az 1384 darabos leletanyag döntő többsége helyi nyersanyagból, cserháti limnoszilicitből és kovakavicsból készült, ugyanakkor viszonylag magasnak mondható az ugyancsak helyi eredetű kvarcitkavics aránya is. A 25–100 km távolságból származó regionális nyersanyagok között jelentéktelen a kárpáti radiolarit mennyisége. Ki kell viszont emelni az összleletszámban ugyan nem számottevő, de az eszközök között jelentős számban előforduló mátrai eredetű limnoszilicit jelenlétét a lelőhelyen. A több mint 100 km távolságból származó távolsági nyersanyagok közül a kvarcporfírt egyetlen szilánk, az erratikus tűzkövet kilenc lelet képviseli.
A homogén leletegyüttes egyértelműen a felső paleolitikumba sorolható, közelebbi kulturális és kronológiai besorolása azonban a felszíni gyűjtésből származó leletek alapján nem problémamentes. A lelőhely ipara egyértelműen szilánkiparként definiálható, a laminaritás igen alacsony. Az eszközkészletben a különböző vésők mellett, vakarók, vakaró-véső kombinált eszközök, kaparók találhatók. Igen magas a retusált, megmunkált, de pontosabban csak nehezen vagy egyáltalán nem klasszifikálható darabok száma.
Tipológiailag és az eszközösszetétel alapján a lelőhely pattintott kőanyaga igen nagy valószínűséggel az Aurignacien kultúrába sorolható.

Arka, Boldogkőváralja négy paleolit lelőhelye
Béres Sándor (13:00–13:25)

Arka és Boldogkőváralja között Arka-patak szurdokvölgye húzódik. Jobb partján, a platón több kiemelkedés található és ezek között néhány magaslaton gazdag, paleolit karakterű leletanyag volt. Lelőhelyeken kerámiát nem lehetett találni. Sajnálatos módon néhány éve a platón szántó gazdálkodás megszűnt és jelenleg bekerített gyümölcsös akadályozza a további vizsgálódást. Terület kutatását 19. század elején kezdték a Korlát felőli oldalon és alsó paleolitként határozták meg. Később Vértes László a leleteket a mezolitikumba helyezte. Simán Katalin a Korlát feletti területen több koncentrációt figyelt meg, melyek egy részét felső, másik részét középső paleolitikumba helyezte. A szórvány bifaciálisokról az volt a véleménye, hogy akár bronzkoriak is lehetnek. Dobosi Viola a plató Boldogkőváralja felőli végén végzett feltárást, amely jelentős felső paleolit leletanyagot szolgáltatott. A kovapad középső szakasza viszont általában kimaradt a látótérből. Itt találhatók a bemutatandó telepek.
A négy lelőhely mindegyikére alapvetően szilánk debitázs jellemző, de intenzitásban eltéréseket mutatnak. Keletről nyugatra haladva Arka 3-as, Arka 5-ös gazdagabbak bifaciálisokban, Boldogkőváralja 1-es adta a legbővebb leletanyagot, kaparók és retusált szilánkok jelentették az eszközöket. Boldogkőváralja 2-es szegény anyagot szolgáltatott. Egyetlen szépen kidogozott eszköz egy bifaciális kaparó. Mind a négy lelőhelyről általánosságban elmondható, hogy a retusált darabok kidolgozása igen felületes, ritkán terjed ki valamelyik él teljes hosszára, legtöbbször ad hoc eszközökről beszélhetünk. Magkövek nagyobb része szilánk magkő, néhány diszkoid mellett, egy szép pengemagkő a Boldogkőváralja 2-es telepről származik. Fentiek alapján lelőhelyeket valószínűleg középső paleolitikumba lehet helyezni, némi felső paleolit bekeveredéssel. Minden esetre további elemzések szükségesek lehetnek.

Közép-felső paleolitikus kő leletegyüttes a miskolci Molotov utca 12–14. (Papszer 32–34.) 1959. évi leletmentő feltárásából
Szolyák Péter, Szalacsi Klára (13:25–13:50)

A magyar őskőkorkutatás egyik méltatlanul mellőzött leletegyüttesét 1959-ben egy építkezéshez kapcsolódó leletmentés során tárták fel Miskolcon az egykori Molotov utcában. A pattintott kőleletek kronológiai és kulturális hovatartozásával kapcsolatban több szakember is állást foglalt már, azonban teljességre törekvő techno-tipológiai feldolgozásukra napjainkig nem került sor. Az ásatáshoz nem kapcsolódik részletes földtani-rétegtani dokumentáció és nem rendelkezünk abszolút koradatokkal sem. Fauna- és flóramaradványok nem kerültek elő. Bár a leletanyagot az ásatók nagy valószínűséggel szelektálva gyűjtötték be, az mégis sok olyan kérdés megválaszolását segítheti elő, melyek napjainkban nemcsak az északkelet-magyarországi régiót, de az európai őstörténetet is közvetlenül érintik. Így például adalékokkal szolgálhat a szeletai, a gravetti és az aurignaci kultúra kapcsolatára, a levéleszközös gravetti létjogosultságával kapcsolatos kérdésekre, a pengekészítés fejlődésére és a felső paleolitikum belső tagolására vonatkozóan is. Előadásunkban komplex techno-tipológiai elemzéssel próbáljuk meg az eddiginél pontosabban meghatározni a Molotov utcai leletegyüttes kronológiai és kulturális helyzetét.

Püspökhatvan-Takács-hegy Gravettien lelőhelye – Egy cserháti felső-paleolitikus településkomplexum része?
Bálint Csaba (13:50–14:15)

A 2000-es évek elején Péntek Attila terepbejárásai során előkerült, a Cserháthegység délnyugati részében elhelyezkedő Püspökhatvan—Takács-hegy leletanyaga tovább árnyalta a térség felső-paleolitikumáról alkotható eddig is színes képet. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy a tőle alig 1 km-re található Püspökhatvan— Öregszőlő, Püspökhatvan—Diós, illetve Acsa—Viszoki-hegy telepeihez hogyan kapcsolódhatott és velük milyen viszonyban lehetett a szóban forgó lelőhely. E kérdés megválaszolásához Püspökhatvan—Takács-hegy 5785 darabos leletegyüttesének nyersanyag, eszközkészletének pedig tipológiai vizsgálatát végeztem el, majd összevetettem az adatokat a közeli lelőhelyek leletanyagával. A lelőhely kulturális besorolásához a hazai Gravettien három fílumának átlagolt eszközösszetételeivel, metrikus adataival valamint nyersanyagbeszerzési szokásaival vetettem össze a leletanyagot.
Püspökhatvan—Takács-hegy földrajzi elhelyezkedése alapján stratégiai fontosságú pont lehetett, ahonnan az itt és a környéken élő emberek szemmel tarthatták a két közeli folyóvölgyben közlekedő zsákmányállatokat. Kutatásomban arra a kérdésre is kitértem, hogy a környező lelőhelyek pleisztocén állat maradványai illetve a hazai Gravettienben előforduló zsákmányállatok alapján milyen fajokra vadászhattak az itt élő emberek.

Előzetes jelentés az Ipoly-völgy 3. Gravettien lelőhely 2015. évi szondázó kutatásáról
Zandler Krisztián (14:15–14:40)

Idén októberben néhány napos szondázást végeztünk az 1995-ben T. Dobosi Viola és Simán Katalin által talált a Gravetti kultúra idősebb pengés fázisába sorolható lelőhelyen. A szondázást idén május-júniusban terepbejárások előzték meg, melyek során közel 80 leletet gyűjtöttünk, felmérve a felszíni szóródásukat. Októberben egy 1 x 5 m-es legmélyebb pontján 122 cm mély kutatóárkot nyitottunk, mely régészetileg sterilnek bizonyult. A felszíni szórvány anyag ettől függetlenül mindenképp érdemes a bemutatásra.
Munkatársak: dr. Markó András (MNM), Péntek Attila, Gábriel Sára (ELTE–BTK), Király Attila (ELTE–BTK).

Sírokból származó pattintott kőeszközök értelmezési lehetősége Alsónyéken
Szilágyi Kata (14:55–15:20)

Alsónyék–Bátaszék lelőhely megelőző feltárása 2006 és 2009 között zajlott, amelynek eredményeképpen közel 25 hektárnyi területen 15000 objektum látott napvilágot. A régészeti jelenségek döntő többsége a késő neolitikus Lengyel kultúrához sorolható, amelyet 2359 sír és 123 oszlopszerkezetes épület reprezentál. A csaknem 8000 db pattintott kőeszköz jelentős része a telephez tartozó objektumokból származik, amelyek mellett a sírokból előkerült eszközök is tetemes mennyiséget jelentenek. A temetkezésekben számos távolsági import kőeszköz található (pl.: volhíniai tűzkőből készült, nyomással leválasztott nagyméretű pengék). A lelőhely hatalmas kiterjedése, strukturált telepszerkezete és magas sírszáma alapján, joggal merül fel a Lengyel kultúra intenzív interkulturális kapcsolatainak léte. Ezt a hipotézist a telepről származó pattintott kőeszközök nem támasztják alá, a sírmellékletekként jelentkező import kőeszközök azonban arra utalhatnak, hogy a településen belül létezhetett egy bizonyos nyersanyagkezelési szabály. Az előadás célja a kérdéskör problematikájának bemutatása egy sírcsoport példáján keresztül.

Csanádpalota-Földvár késő bronzkori erődített telep makrolit leletanyaga: Módszer – adat – értelmezés
Priskin Anna (15:20–15:45)

Csanádpalota—Földvár késő bronzkori (pre-Gáva periódus) erődített telep intenzív kutatása 2011-ben kezdődött egy nagyberuházáshoz kapcsolódó megelőző feltárással. Az alapos feltárási módszertannak köszönhetően nagy mennyiségű kőből készült leletanyag látott napvilágot, amely a PhD kutatásom keretében kerül feldolgozásra. A lelőhely kb. 460 hektáros kiterjedésével kuriózumnak tekinthető nemcsak a késő bronzkor középső időszakában a Délkelet–Alföldön jelenlévő földvárrendszerben, hanem a kárpát-medencei őskorban is. Ez a méret azonban számos kérdést vet fel a funkcióval kapcsolatban, amelynek megválaszolásához a korszakban feltételezett többszintű településhierarchia további (alsóbb szintű) településeit is meg kell vizsgálnunk.
Előadásomban röviden bemutatom a makrolit leletanyag vizsgálati módszereit és az előzetes eredményeket. Emellett felvázolom azokat a kőeszközökön végzett megfigyeléseket, amelyek segítséget nyújthatnak a település funkciójának és a településhierarchiában betöltött szerepének meghatározásában.

Az aprítás művészete: üllős-bipoláris kőmegmunkálás Núbia korai holocén iparaiban
Király Attila (15:45–16:10)

Az üllős-bipoláris kőmegmunkálási módszerek korokon és kontinenseken átívelő jelenléte legalább a 20. század közepe óta ismert, nehezen tipizálható termékei fölött ennek ellenére a klasszikus tipológiai megközelítés átsiklott. A technológiai és morfometriai megközelítések terjedése, a tömeges adatelemzés modern lehetőségei újra felhívják a figyelmet e technika tekintélyes szerepére az őskori kőegyütteseken belül. Az elmúlt évek vonatkozó kutatásai az üllős-bipoláris megmunkálási módszerek technológiai és társadalmi-gazdasági szerepének megismerésére irányulnak. Jelenlegi műhelymunkám ebbe a folyamatba tagozódik. Egy korai-középső holocén korra keltezhető szudáni leletegyüttes példáján keresztül mutatom be, hogy az önmagában rendkívül egyszerű és „opportunisztikus” technika egy átgondolt, jól ellenőrzött eszközkészítési technológia eleme is lehet.

Kőkor Kerekasztal 5, 2014

2014. december 5., Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézet, Budapest, Múzeum Krt. 4/B, Intézeti Könyvtár – Bóna-terem | Programfüzet


Prof. Borhy László akadémikus, intézetigazgató köszöntő szavai
Borhy László (09:50–10:00)

Nincs kivonat.

Magyarországi leletanyagokban fellelt „zöldkő” nyersanyagú csiszolt kőeszközök újabb archeometriai vizsgálati eredményei
Szakmány György, Bendő Zsolt, Péterdi Bálint, Kasztovszky Zsolt, T. Biró Katalin (10:00–10:25)

A zöld színű vagy zöldes színárnyalatú nyersanyagokból készült kőeszközök jelentős szerepet játszanak az őskori (neolit-rézkori) csiszolt kőeszköz leletanyagokban. Számos kőzettípusból készült kőeszközt sorolhatunk ide, úgymint jade-kő, eklogit, nefrit, szerpentinit, zöldpala, kontakt metabázit, valamint egyéb metabázitok (elsősorban amfibolit) és hornfels (mész-szilikát szaruszirt) zöldes színárnyalatú változatait. A felsoroltak mind metamorf, általában finomszemcsés vagy nagyon finomszemcsés, tömött, masszív, jól csiszolható és legtöbbször jól polírozható kőzettípusok. Számos dekoratív változatukat szimbolikus célokra használhattak, elsősorban ez utóbbiak ép, teljes kőeszközökként maradtak meg a gyűjteményekben. Nyersanyaguk származásának tekintetében szinte kizárólag távolsági importok.
A hagyományos roncsolásos vizsgálatok csak a sérült, törött példányokon alkalmazhatók, így a roncsolásmentes vizsgálatok kiemelkedő fontosságúak ezen kőeszközök esetében. Ezek közül is kiemelkedő szerepet játszik az elektron-mikroszkóppal végzett „eredeti felszín vizsgálat”, amely egy viszonylag új módszer és jelentős előrelépés a „zöldkő” kőeszközök típusainak minél pontosabb meghatározásában, elkülönítésében.
Az utóbbi egy-másfél évben sok – múzeumokban elhelyezett – kőeszközgyűjtemény revíziója során számos példány került elő ezekből a típusú kőeszközökből. Előadásunkban először a „zöldkő” nyersanyagú kőeszközök típusait tekintjük át, majd az új vizsgálati eredményeket foglaljuk össze. Munkánkat az OTKA K 100385 sz. pályázata és a Jade-2 program keretében végezzük.

Kvarc és kvarcit kőeszközök a Cserhát hegységben
Péntek Attila (10:25–10:50)

Az előadás nagyon röviden érinti a kvarc és a kvarcit kőzettani jellemzését, remélhetően eloszlatva néhány félreértést ezekkel a nyersanyagokkal kapcsolatban. Röviden szót ejt a magyarországi lelőhelyeken való előfordulásukról, amelyből kiderül, hogy gyakorlatilag elhanyagolt, régészeti együttesekben csak kevesek által vizsgált nyersanyagokról van szó. Ez a helyzet annál indokolatlanabb, mert az elmúlt évek során a Cserhát hegység területén különböző iparokhoz, kultúrákhoz sorolható felszíni lelőhelyeken nagy mennyiségű kvarcit leletanyag került elő. Ennek jelentős részét megmunkált eszközök, a nyersanyag temészeténél fogva többnyire elnagyoltabban megmunkált kaparók, kések, fogazott eszközök teszik ki.

Ütősúly és pengevastagság korrelációja a felső paleolit kőtechnológiában
Lengyel György (10:50–11:15)

A leggyakoribb pengeméret a felső paleolitikumban 10 cm alatti. A 10 cm alatti pengék rendszerint vékonyak, ezért a mérettani arányaik kifinomult formát öltenek. 10 cm-től hosszabb pengék rendszeres készítése során azonban nem csak a hossz nő, hanem sokszor a többi méret is. Nagyméretű pengék gyakran vaskosabb alakúak, mint a kisebbek. A kelet-közép-európai felső paleolitikumban egyetlen régészeti kultúra oldotta meg sikeresen a hosszú és vékony pengék készítését, a Késő Gravetti. Kísérleti pengekészítés során került előtérbe annak vizsgálata, hogy miként lehet a pengék hosszát úgy növelni, hogy a vastagságuk a kisméretű pengék arányait tükrözze. A kísérlet kapcsolatot talált az ütő súlya és a pengék vastagsága között.

Gondolatok a kulturális tradíció és a nyersanyaghasználat összefüggéseiről egy karancssági pattintott kőanyag példáján
Szilágyi Kata (11:35–12:00)

Karancsság-Alsó rétek középső és késő neolitikus lelőhelyen 2002-ben Bácsmegi Gábor végzett ásatást, amely Szécsény-Ültetés mellett a második hitelesen feltárt neolitikus lelőhely Nógrád megyében. További neolitikus lelőhelyeket csak terepbejárási eredményekből ismerünk. Patay Pál a nógrádkövesdi ásatásának 1956-ban megjelent cikkében már megjegyezte, hogy a Nógrádi-dombság a Közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrája és a Bükki kultúra határterületeként értelmezhető. Az elválasztó szerepnél sokkal fontosabb a terület határvidék jellegében az összekötő funkció, amelyet Fábián Szilvia is hangsúlyozott a „nyugati” formavilághoz tartozó szécsényi kerámiákon látható „keleti” motívumok kapcsán.
Az összesen 642 db pattintott kőeszközt tartalmazó leletanyag is a terület kettős orientációjának bizonyítéka. A tipológiai és technológiai sajátosságok a Közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrája és a Lengyeli kultúra kulturális tradíciójáról tanúskodnak, míg az előforduló nyersanyagok döntő többségének a forrása a lelőhelytől, ill. a kultúra elterjedési területétől keletre található. A kulturálisan kevert kőegyüttes példáján érdekes kérdéskört jelent a tradíció és a nyersanyaghasználat összefüggéseinek vizsgálata.

Háztáji kőeszközök, avagy tevékenységi körzetek Polgár-Csőszhalom külső településén
Faragó Norbert (12:00–12:25)

A Polgár-Csőszhalom késő neolitikus településén élt egykori népesség társadalmáról egyenlőre még nem rendelkezünk pontos képpel. Nem tudjuk, hogy mekkora és milyen szervezettségű alapegységekkel, nagycsaládokkal állunk szemben, ezeknek a felépítésében milyen szerepet játszott a vérségi kapcsolat, milyen további szerveződési szinttel, szintekkel kell számolnunk a település mindennapi életében. Ehhez a kutatási irányhoz szolgál további adalékul a külső telepen feltárt pattintott kőanyag térbeli és statisztikai nyersanyagelemzése. A feltárt összefüggések nagyon homogén képet mutatnak, egymás mellett élő, több épületből álló gazdasági alapegységekről tanúskodnak. Önellátó jellegük mellett ezek nyilvánvaló organikus kapcsolatban álltak egymással és további, magasabb szerveződési szintek létrehozásában is kulcsszerepet játszottak.

Túl a méreteken: a Szeleta-kultúra levélhegyei?
Nagy Gergely (12:25–12:50)

A Szeleta-kultúra a hazai paleolitikum kutatásának kezdetén is finoman kimunkált levélhegyeivel lett azonosítva. Ekkor még a francia Solutréen-kultúrának feleltették meg, és csak az új kutatási szemléletben különítette el F. Prošek önálló egységként. Ekkor a levélhegyek mellett a „kísérőipar” is nagyobb figyelmet kapott.
Jelenleg két fő elmélet létezik a kultúra származására, fejlődésére. Ringer Árpád szerint helyi alapokon, a Bábonyi kultúra középső paleolitikus műveltségéből fejlődött tovább egy egységes korai, majd abból a fejlett Szeletai kultúra, míg Simán Katalin különválasztja a korai és fejlett fázisát. A levéleszközök szempontjából az egyik elmélet szerint azok a kultúra belső fejlődését jelzik (Bábony-késből durva levéleszköz, abból finom levélhegy), a másik szerint a fejlett Szeletai csupán átveszi az eszköztípust a koraitól, azzal nincs genetikus kapcsolata.
Ugyanakkor a levéleszközök alakjának, méreteinek mélyreható vizsgálatai nem történtek meg. Csupán Mester Zsolt végzett ilyen kutatásokat. Dolgozatában azonban csak a méreteket használja fel, részletesebb statisztikai számításokat nem végez. A cikk végén közli ezeket az adatokat, így fel tudtam őket használni. Mivel a mért adatokat Mester Zsolt már feldolgozta, ebben a dolgozatban a változóiból számított új adatokat vettem górcső alá. Az adatbázis bővítéséhez néhány morvaországi, szlovákiai Szeletai levéleszközt is bevontam a kutatásba.
Dolgozatom célja részben azonos Mester Zsolt közlésével, részben a levéleszközök szempontjából közelebb kerülni az egy kultúra–több kultúra kérdés megoldásához.

Becske-Júlia-major, egy nyílt színi paleolit telep
Péntek Attila (14:00–14:25)

A Nógrád megyei Becske településtől északra mintegy 2 km távolságra található paleolit telep a korábban publikált Debercsény-Mogyorós lelőhely mellett egyike a Cserhát hegység területén eddig talált legészakibb paleolitikus lelőhelyeknek. Topográfiai helyzete hasonló a hegység területén több ízben tapasztaltakhoz, vadászati szempontból optimális stratégiai elhelyezkedés egy zsákvölgy-rendszer mentén, annak közvetlen közelében. Ugyanakkor feltételezhetően egy fontos egykori migrációs útvonal mentén helyezkedik el. Valószínűleg ez lehet az oka a lelőhely viszonylag gazdag, sokrétű régészeti anyagának, amelyben a késői középső paleolitikus Micoquien-Bábonyien és/vagy korai felső paleolitikus Szeletien jelleggel bíró kaparók, levélhegyek, bifaciális eszközök mellett az eszközök egy része, különösen a pengevakarók és a szilánkvakarók egy része is határozottan a felső paleolitikum irányába mutat.

Az első in situ régibb kőkori lelőhely a Rába völgyében
Faragó Norbert, Halbrucker Éva, Király Attila, Mester Zsolt, Péntek Attila (14:25–14:50)

Az M86-os út építéséhez kapcsolódóan intenzív bányászati tevékenység indult meg a Rába völgyében. Ennek köszönhetően 2014 augusztusában egy új lelőhelyet fedezett fel Hatos János győri régésztechnikus Páli község kavicsbányájában. A leletmentés során egy gazdag pattintott kőegyüttes került napvilágra. Az előzetes benyomások alapján a lelőhely az epipaleolitikum–kora mezolitikum idejére helyezhető. Ennek megfelelően Páli-Dombok a régibb kőkor első in situ lelőhelye a Rába völgyében.

Új paleolitikus lelőhely a Mátra lábánál: Gyöngyöspata-Mész-pest
Benus Ferenc (14:50–15:15)

Nincs kivonat.

The site of Tata (Hungary) revisited. Morpho-functional results suggest hafting of Neandertal’s microlithic tools
Antony Borel, Marie-Hélène Moncel (poszter)

Nincs kivonat.

Stone artefacts from Százhalombatta-Földvár, Central Hungary
Halbrucker Éva (poszter)

A Százhalombatta Archaeological Excavation (SAX) projekt 1998 óta folyik a „Matrica” Múzeum vezetésével. A bronzkori erődített telep ásatása egy nemzetközi program része, mely különböző európai régiók bronzkorának hasonlóságait és eltéréseit vizsgálja az életmód és a közösségek szociális berendezkedésének elemzésével. A feltárás egy 20×20 méteres szelvényben folyik, mely 2×2 m-es és 1×1 m-es ásatási egységekre van felosztva UTM koordináták alapján. A feltárás során az egyes négyzetek önálló kutatási egységként vannak kezelve dokumentációs szempontból.
Kutatásom az ásatásból származó kőeszközökre koncentrál. Poszterem célja, hogy bemutassa az első öt rétegből származó pattintott kőeszközök eredményeit.

Analysis of household units from chipped stone tools
Szilágyi Kata (poszter)

A késő neolitikus Lengyel-kultúra délkelet-dunántúli csoportjába tartozó Alsónyék-Kanizsa-dűlő lelőhely telepanyagának egy részét képező pattintott kőeszközök nyersanyag meghatározásán, tipológiai és technológiai vizsgálatán túl, a háztartásrégészet aspektusából történő értelmezés áll a középpontban.
A települések leletanyagának háztartásrégészeti irányú feldolgozása az elmúlt években erősödő tendenciát mutat, amelyhez kedvező körülményeket teremtenek a nagyberuházásokhoz kapcsolódó nagyfelületű feltárások és a régészek eszköztárában egyre gyakoribbá váló természettudományos vizsgálatok.
A különböző lelettípusok közül kiemelten a pattintott kőeszközök technológiai vizsgálata az eszközkészítés folyamatának rekonstrukciójára nyújt lehetőséget, amely egy kulturális egység kőeszköz előállítási rendszerének megismerését eredményezheti. A készítés folyamatának, vagyis a műveletsornak a szakaszai / műveletei pedig elemi szinten mutatják a telepen történt kőeszközkészítés helyét és jellegét, amely a telepen belüli tevékenységi zónák lokalizálását teszi lehetővé. Az összes lelettípus technológiai analízisének eredményeiből megállapítható tevékenységi zónák pedig a végleges háztartási egységeket határozhatják meg. Az alsónyéki lelőhely telepszerkezetét alkotó nagyméretű agyagkitermelő gödrökből származott a pattintott kőeszközök döntő többsége. Az oszlopszerkezetes épületek és a feltételezhetően hozzájuk tartozó agyagnyerő gödrök elhelyezkedése összesen négy, szignifikánsan összehasonlítható háztartási egység hipotézisszerű felvázolását tették lehetővé. A háztartási egységek kőegyütteseinek nyersanyagmegoszlása közel azonos arányokat mutat, továbbá minden osztályozási kategória / eszköztípus is megtalálható, így vélhetően a telep teljes területén kőeszközkészítő tevékenységgel számolhatunk. Azonban a háztartási egységek tipológiai kategóriái közti különbségek alapján, a lelőhelyen belül a kőeszközkészítés folyamatai bizonyos mértékben lokalizálhatóak.

Kőkor Kerekasztal 4, 2013

2013. december 6., Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézet, Budapest, Múzeum Krt. 4/B, Intézeti Könyvtár – Bóna-terem | Programfüzet


Prof. Raczky Pál intézetigazgató köszöntő szavai
Raczky Pál (09:50–10:00)

Nincs kivonat.

Mogyorósbánya, zárójelentés
T. Dobosi Viola (10:00–10:25)

Nincs kivonat.

Őskori leletek Domoszlón
Tóth Zoltán Henrik (10:25–10:50)

A középső és felső paleolitikum emberének nyomairól sokáig csak általánosságban beszélhettünk Do-moszló területén. A közelmúltig egy lelet sem került elő ebből az időből, pedig a mai falu területének magaslatairól a régi vadászok messziről szemmel tarthatták a vizenyős medencékben vonuló állatokat, követhették és vadászhatták őket az észak-déli irányú, meredek patakvölgyekben. Nem véletlen, hogy az előadásban bemutatandó leletek is a ezeken helyeken kerültek elő. A lelőhelyek:
Nagyjárás. Az aurignacien vadászok nyomai a Hegyes-hegy déli oldalán, a Tarjánka völgyébe vezető vízmosások mellett találhatóak. A lelőhely különlegessége egyebek mellett a kőeszköz-nyersanyagok széles spektruma és egy ritka, öt párhuzamos horonnyal ellátott csonteszköz-csiszoló kő.
Závoza-völgy. A Domoszlói-kaputól déli irányban egészen a falu északi végében található templom-dombig húzódó terület, amelynek a két végén előkerült, kovás metariolit nyersanyagú paleolitok mellett sokfelé bukkantam mátrai – többek között kisnánai – kovás kőzetekből készült szilánkokra és magkövekre.
A bemutatott régészeti lelőhelyek a község területét bekapcsolják Észak-Magyarország paleolitikumá-nak vérkeringésébe és esetenként hiánypótlóak, ezen kívül pedig következtetni engednek az akkori vadászó-gyűjtögető csoportok vándorlási útvonalaira és távolsági kapcsolatrendszereire is.

Új felső paleolitikus telep Halmajugra-Szoller-dűlőn
Gutay Mónika (10:50–11:15)

Nincs kivonat.

Felső paleolitikus lelőhelyeink kronológiája
Béres Sándor (11:35–12:00)

Nincs kivonat.

Őskőkori kovakő bányászat a miskolci Avason
Ringer Árpád (12:00–12:25)

Nincs kivonat.

Csiszolt kőeszközök vizsgálatának előzetes eredményei Alattyán-Vízköz késő neolitikus lelőhelyről
T. Biró Katalin, Kerékgyártó Gyula, Szakmány György (12:25–12:50)

Kerékgyártó Gyula terepbejárásainak számos lelőhelyet köszönhet a magyar régészet: a jászsági paleolitikum és mezolitikum első hiteles lelőhelyeit, a Mátra hegység területén számos nyersanyagforrást és kitermelő helyet. Több éven keresztül kitartóan gyűjtötte szűkebb-tágabb környezetének felszíni leleteit, így a most bemutatandó Alattyán-Vízköz leleteit is (1986-tól napjainkig). Innen származik az a különösen szép „zöldkő” kőbalta, aminek apropóján a feldolgozást megkezdtük. A JADE2 nemzetközi program keretében ugyanis lehetőségünk van Magyarország területén „zöldkő” nyersanyagból készült csiszolt kőeszközök felgyűjtésére és publikálására.
A gyűjtés „melléktermékeként” ugyanakkor lehetőség nyílik nagyobb csiszolt kőeszköz leletegyüttesek áttekintésére is. Alattyán-Vízköz kiemelkedik ezek közül; a lelőhelyről összesen 55 csiszolt kőbaltát ismerünk, melyek kora a felszíni gyűjtések alapján nagy valószínűséggel behatárolható (késő neolitikum, Tiszai kultúra). A „balták” feltűnően jó megtartási állapotban kerültek elő, összesen csak 24% (13 db) töredékes közülük, ami arra enged következtetni, hogy ezek feltehetően sírmellékletek lehettek. Ezt megerősíti a számos igen kisméretű (3–4 cm) ép lelet is.
A nyersanyagmegoszlási adatok egyelőre csak makroszkópos vizsgálatokon alapulnak, de terveink szerint az adatokat műszeres vizsgálatokkal is pontosítani fogjuk. A leggyakoribb és egyben legjellemzőbb nyersanyag a régebben „zöldpalának” leírt kontakt metabázit, lelőhelye Železný Brod környéke (Krkonoše-Jizera Kristályos Komlexum, Cseh Köztársaság). Jelentős mennyiségben fordul elő egy szubvulkáni vagy telér kőzet eredetű nyersanyag, amelyet egyelőre feltételesen „metadoleritnek” határoztunk meg és amelynek származási helyét Szarvaskő környékén gyanítjuk. Szintén több példánnyal képviselt a feltehetően kékpala (dél-szlovákiai eredet), a bánáti szaruszirt, a bazalt és az Északi-középhegységből származó bazaltos andezit is. A ritkábban előforduló kőzetek között kiemelendő a már említett „zöldkő” (valószínűleg nefrit), egy felsőcsatári típusú zöldpala, egy márvány és egy szerpentinit anyagú csiszolt kőeszköz.
A lelőhely anyaga jellegzetes képviselője az észak-alföldi nyersanyag provinciának (Oravecz-Józsa VII. csoport) (Oravecz és Józsa 2005, Szakmány 2009).
Irodalom
ORAVECZ–JÓZSA 2005 Oravecz Hargita–Józsa Sándor: A Magyar Nemzeti Múzeum újkőkori és rézkori csiszolt kőeszközeinek régészeti és kőzettani vizsgálata / Archaeological and petrographic investigation of polished stone tools … . Archeometriai Műhely / Archaeometry Workshop Budapest 2005 2 / 1 23-47
SZAKMÁNY 2009 Szakmány György: Magyarországi csiszolt kőeszközök nyersanyagtípusai az eddigi archeometriai kutatások eredményei alapján / Types of polished stone tool raw materials in Hungary. Archeometriai Műhely / Archaeometry Workshop Budapest 2009 6 / 1 11-30

Egy alsónyéki háztartás pattintott kőeszközei
Szilágyi Kata (14:00–14:25)

Nincs kivonat.

A DVK kőeszköz-előállítási rendszere – technológiai megfigyelések és egy lehetséges műveleti sor
Szilasi Attila Botond (14:25–14:50)

Nincs kivonat.

Az epigravetti lamellakészítés kísérleti régészeti aspektusai
Lengyel György (14:50–15:15)

Nincs kivonat.

Almát a körtével…? Megelőző feltárás során előkerült kőegyüttes összehasonlítása ugyanabból a stratigráfiai egységből származó szitált együttessel. Esettanulmány
Faragó Norbert (15:35–16:00)

Gyakran használt toposz, hogy a régészet egyike azon ritka tudományoknak, amely bevett vizsgálati módszerével (ti. az ásatással) egyúttal el is pusztítja az érdeklődésének tárgyát (ti. a lelőhelyet). A természet-tudományokban gyakran használt „kísérletnek” tehát eléggé korlátozott alkalmazhatósága van, hiszen a kontrollált, dokumentált körülmény ugyan adott lehet, de a megismételhetőség már kevésbé. Polgár-Csőszhalom késő neolitikus települése kapcsán azonban mégis az a szerencsés helyzet állt elő, hogy egy érdekes kísérletet végezhettünk el. A tellhez kapcsolódó sík település egy objektumának, pontosabban annak egy stratigráfiai egységének bontása során a kitermelt föld egésze elcsomagolásra került későbbi szitálás céljából. Esetünkben tehát adott a kontrolállt körülmény, adott a megismételhetőség, és csupán egy paraméter megváltozásával vizsgálhatóvá válik annak torzító hatása is. Ilyen módon a normál megelőző feltárási technikával előkerült leletek minőségileg és mennyiségileg is össze-hasonlíthatóvá váltak az ugyanonnan, finomabb technikával előkerült leletekkel. Kísérletünk célja, hogy megválaszolja azt az egyszerű kérdést, milyen módon torzulnak a kapott eredményeink csupán azon okból, hogy nincs minden esetben lehetőség/energia/idő/pénz pontosabb feltárási metódusok el-végzésére.

Tipikus előadás: kőeszközelemzési módszerek és hatásuk Núbia őstörténetére
Király Attila (16:00–16:25)

Hogyan befolyásolják előfeltevéseink egy régészeti kőanyag vizsgálatának módszereit? Mit szeretnénk megmutatni (vagy kimutatni), és milyen módon tesszük azt? Hogyan hasznosul az, amit végül láttatunk?
A „kutatás mai állása szerint” ezek egyre gyakrabban hangoztatott, égető kérdések. Az ösztöndíjak, pályázatok és impakt faktorok környezetében, a kutatócsoportok, külső szereplők és közösségi média népes világában tudományos eredményeink formába öntése és célba juttatása teljes figyelmet igénylő feladatok.
A négy egymásba kapaszkodó kérdés azonban nem csak eredményeink sorsára vonatkozik. A közlés-mód véleményformáló ereje együtt születik a tudományos problémákkal a kutatás kezdetekor, hozzájuk tapad, módszereinkre és eredményeinkre is hatással van. Hatásukat kutatásom tárgyán, a történeti Núbia területéről származó kőegyütteseken mutatom be.
Az előadás első részében felvázolom azt a kutatástörténetet, ami a kőeszközök értelmezésének mai sokszínűségéhez; eredményeihez és bizonytalanságaihoz vezetett a területen. Az előadás második részében saját munkámat helyezem el ebben a környezetben. Mindvégig a megfogalmazott kérdések rendezik mondanivalómat. Azt vizsgálom, hogy a kőeszközelemzés és publikáció különféle módjai hogyan formálták Núbia őstörténetét, mik az elvárások ma a történetmesélésben, és én milyen narratívát tudok kiolvasni, bemutatni a feltárt kőanyagból.

Harmadik típusú hazugságok: statisztikai módszerek alkalmazása a miskolci Avas-Alsószentgyörgy pattintott kőanyagán
Nagy Gergely (16:25–16:50)

Szokás mondani, hogy háromféle hazugság létezik: a hazugság, a nagy hazugság, és a statiszika (There are three kind of lies: lies, damned lies, and statistics). Ebben az előadásban csak füllentés szintűek lesznek ezek a hazugságok. A miskolci Avas beépítése során felszínre került egyik pattintott leletegyüttest vizsgáltam különféle statisztikai módszerekkel. Az adatfelvételhez technológiai adatokat és méreteket használtam, e változókat dolgoztam fel egy szoftver segítségével. Az előkerült több mint 5000 darab közül csak 500-at vizsgáltam meg, ezért az eredmények nem biztos, hogy igazak a teljes anyagra. A másik füllentés, hogy csak a látványos, szignifikáns (megbízható) eredményeket mutatom be. Mivel a leletek között kevés a típusos eszköz, és az összes lelet egy véletlenszerűen válogatott ré-szét dolgoztam fel, se a tipológia, se a meglévő újraillesztési (refitting, remontage) adatok nem voltak használhatóak. Ugyanakkor a feldolgozott rész mennyisége lehetővé tette a statisztikai értelmezést, amihez a tipológia helyett a technológiai adatokat használtam. Így mutattam ki a lelőhelyen végbe-ment pattintási folyamatokról technológiai összefüggéseket, tendenciákat.

Buják-Szente lelőhely ipara
Péntek Attila, Zandler Krisztián (16:50–17:15)

Nincs kivonat.

Kőkor Kerekasztal 3, 2012

2012. december 7., Miskolci Egyetem, BTK, Történettudományi Intézet, Őstörténeti és Régészeti Tanszék, Miskolc, Egyetemváros, B/2 épület, 417-es terem (könyvtár) | Programfüzet


A kavicsanalízis lehetőségei felszíni leletek régészeti tafonómiai értelmezésében
Király Attila (10.00 – 10.20)

A tárgyakhoz tapadó téri információk nélkülözhetetlen elemei a régészeti kutatásnak, a felszínen előkerülő leletek esetében azonban értékelésük számos nehézségbe ütközik. A világ száraz régióiban sokszor a teljes leletanyag a felszínen helyezkedik el; ezeken a helyeken, vertikális rétegsorok hiányában, a tárgyi emlékek térbeli szóródása különösen nehezen megfejthető, de fontos információhordozó. Alapvető kérdés ekkor, hogy az általunk rögzített szóródás milyen mértékben tükrözi a lelőhelyképződés folyamatát, más megfogalmazásban, a posztdepozícionális folyamatok milyen mértékben változtatták meg a leletek eredeti elrendeződését.
A számos lehetséges vizsgálat mellett ennek kiderítésére hivatott a törmelékanalízis módszere, amit a szudáni HSAP 057 középső holocén lelőhely példáján keresztül mutatok be. A módszer lényege, hogy statisztikai próbák segítéségével összeveti a felszíni kulturális maradványok és a természetes törmeléktakaró térbeli elrendeződését. A hipotézis szerint minél inkább hasonló e két populáció elrendeződése, annál inkább nő a posztdepozícionális bolygatás esélye. Az elrendeződésbeli különbségek értékelése nem automatizálható, eseti magyarázatokra van szükség. Bár a törmelékanalízis csak speciális esetekben alkalmazható, kis eszközigénye, alacsony költségei okán a terepbejárások és felmérések hasznos eszközévé válhat.

Tata-Porhanyó 2012-ben
T. Dobosi Viola (10.30 – 10.50)

Az 1909-cel kezdődő évszázadban Tata Porhanyó középső paleolit lelőhelyen az alkalmi látogatásokat leszámítva 16 alkalommal volt jelentősebb gyűjtés: közötte a három ásatás összesen 10 szezonban (1909: Kormos Tivadar, 1958-59:Vértes László, 1995-2001: Cseh Julianna–Dobosi Viola). A beleltározott, 5 mm-nél nagyobb leletek száma meghaladja a 46 ezret. A régi természettudományos és régészeti anyag revíziója és az új leletek feldolgozása folyamatban van. A rész-tanulmányok monografikus publikálását tervezzük. Az 1964-ben megjelent Tata-monográfiához képest új eredmények a kronológiában, tipológiában várhatók, a hagyományos feldolgozás kibővül a tafonómiával és kopásnyom-vizsgálatokkal. Legjelentősebb változást az elmúlt években körvonalazódott közép-európai „microlithic world” (Moncel) kibontakozása jelenti: Tata-Porhanyó egy nagy területet benépesítő, gazdag entitás tagjának bizonyult. Előadásomban a régészeti feldolgozás jelen állapotáról számolok be.

A standardizáció megközelítése statisztikus eszközökkel: az érdi kőeszközök vizsgálatának tanulságai
Mester Zsolt (11.00 – 11.20)

A kőeszközegyüttesek feltűnő egyöntetűsége esetében rendszeresen felvetődik a kérdés, vajon standardizált-e az érintett kulturális egység (embercsoport) eszközkészítése, s ha igen, milyen mértékben. Az eszközök morfometriai viszonyainak statisztikai elemzése alkalmas megközelítésnek tűnik e kérdés vizsgálatához. A statisztikában azonban többféle eszköz is felhasználható erre a célra. Az érdi telep kőeszközeinek példáján vetjük össze a különböző eszközökkel kapott eredményeket a régészeti kérdés szempontjából.

Egy “ismeretlen ismerős” – A Miskolc, Molotov utcai leletegyüttes (1959) újraértékelése
Szolyák Péter, Szalacsi Klára (11.40 – 12.00)

A magyar őskőkorkutatás egyik nehezen megfejthető leletegyüttese az 1959-ben Miskolcon, az egykori Molotov utcában feltárt leletanyag. Habár a pattintott kőleletek kronológiai és kulturális hovatartozásával kapcsolatban több szakember is állást foglalt már (pl. Vértes L., Ringer Á., Adams, B.), a leletek teljességre törekvő techno-tipológiai feldolgozására és az eredmények részletes publikálására napjainkig nem került sor. A korábban elsősorban tipológiai alapon történő besorolást a környék földtani viszonyainak áttekintése, a Megay Géza vezette ásatás dokumentációjának kritikai értékelése és a pattintott kőanyag aprólékos technológiai vizsgálata segítségével vettük revízió alá.

Középső-paleolitikus lelőhelyeink kultúra-meghatározásáról
Markó András (12.10 – 12.30)

Nincs kivonat.

Nyíltszíni paleolit telep Ostoros-Rácpán
Zandler Krisztián, Béres Sándor (12.40 – 13.00)

Előadásunkkal a két éve megkezdett hagyományt folytatva egy újabb Eger környéki lelőhelyet szeretnénk bemutatni. Az első leleteket Legányi Ferenc gyűjtötte, majd Korek József és Vértes László végzett ásatást a területen. A leletanyagot T. Dobosi Viola publikálta. Kultúrréteg nem került elő. Az utóbbi évtizedben újabb terepbejárások során jelentős mennyiségű és minőségű pattintott kő került elő, melyek alapján mindenképp érdemesnek tartjuk a lelőhely bemutatásást, kibővített leletanyagának újraközlését. A lelőhely kulturális hovatartozása a mai napig sem teljesen megoldott. A Rácpa-tetőn több kultúra (Szeletai, Aurignaci és Badeni) megtelepedésével számolhatunk. Ennek ellenére tipológiai és technológiai jegyek, valamint a gyűjtések során szerzett információk alapján tisztább képet kaphatunk a lelőhely valamikori lakóiról.

Nyíltszíni Szeleta telep és vonatkozásai a szécsénkei Kis-Ferenc-hegyen
Béres Sándor, Péntek Attila, Zandler Krisztián (14.00 – 14.20)

Annak ellenére, hogy a Szeleta-kultúra névadó lelőhelye köztudottan hazánkban található, Magyarországról szinte alig van publikált nyíltszíni, a fenti iparba tartozó telep. Ennek részben az is lehet az oka, hogy a Szeleta-kultúra vezéreszközei, a levélhegyek, sokszor szórványként, kísérő ipar nélkül kerültek a múzeumi gyűjteményekbe. Máskor a szeletainak meghatározott darabok láthatóan keveredtek más kultúrák eszközeivel és a régészeti anyagok szétválasztása nehézségekbe ütközött.
2001 óta szisztematikus terepbejárások folynak a nyugati Cserhát-hegység területén, többek között Legénd, Nógrádkövesd és Szécsénke térségében. Számos paleolit és fiatalabb őskori ipar/kultúra lelőhelye vált ismertté, melyek közül még csak kevésnek az anyaga került publikálásra. Ezen elmaradást pótolandó esett jelenlegi választásunk a szécsénkei lelőhelyre.
Az ipar jellegzetességei közé tartozik a távolsági nyersanyagnak számító üveges kvarcporfír nagyarányú használata, a bifaciális technológia, a hossztengelyre szimmetrikus levélhegyek, aurignaci típusú vakarók, középső paleolit típusú kaparók jelenléte, valamint a pengék és a pengén készült eszközök kis aránya. Tipológiai alapon ezt az ipart a cseh-morva szeleta lelőhelyek anyagához köthetjük, néhány, részben még szintén publikálatlan régészeti anyaggal, – Debercsény-Mogyorós, Hont-Csitár, Buják-Szente – mint lehetséges párhuzammal.

Késő neolitikus pattintott kőeszközök Polgár-Csőszhalom dűlő horizontális telepéről
Faragó Norbert (14.30 – 14.50)

A neolitikum fiatalabb fázisa a kezdetleges differenciált társadalom, formálódó fémművesség és a tellek első kialakulásának az időszaka. Noha ebben az időben a pattintott kőeszközök már nem játszottak olyan fontos szerepet a mindennapi életben, mint a megelőző korszakokban, kutatásuk mégis nagy jelentőséggel bír. Ez a forráscsoport jellegénél fogva magában hordozza a készítés szinte összes fázisának a nyomát, így talán nem túlzás azt állítani, hogy az aprólékos vizsgálatukkal az egykori élet legalább annyira megközelíthető, mint a kerámiastílusok és formák részletes elemzésével vagy akár az állatcsontok statisztikus vizsgálatával. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele, hogy a vizsgált tárgycsoport kellően számos mértékben, jól dokumentáltan legyen jelen. Polgár-Csőszhalom dűlő több szempontból is kiemelkedő jelentőségű, azonban ezek közül számunkra érdemes kiemelni a pattintott leletek rendkívül nagy, több mint 13 ezerre tehető számát. Ez a tény, együtt a település feltárt méretével (3,6 hektár), az egykori hétköznapi élet megannyi nyomával (90 cölöpház, 145 temetkezés, 68 kút, 238 gödör), a lelőhely összetett szerkezetével (tell és horizontális telep együtt) illetve a modern informatikában rejtőző lehetőségekkel (GIS) különösen alkalmassá teszi komplex, háztartás alapú elemzésre. Ennek a hosszú távú kutatási projektnek már az elején felmerültek említésre méltó eredmények, egyrészt két egymást metsző ház vizsgálatakor egyaránt határozott elkülönülés mutatkozott a használt nyersanyagokban illetve a kész eszköztípusokban, másrészt további lokális különbségek jelentkeztek a kőeszköz együttes térképen ábrázolt eloszlásából. A szisztematikus elemzések véghezvitelével vélhetően az alábbi kérdések megválaszolásához is közelebb fogunk jutni: – a presztízs javakat felmutató háztartások, egységek kőeszköz készletében mennyire tükröződik a kiemelkedő státusz? – mennyire preferálták a távolsági nyersanyagokat, beszerzésük mennyire tükröződik az egyes háztartásokban ill. az egész közösségben? – van-e eltérés a különböző nyersanyagok beszerzési és szállítási stratégiája között? – vajon a kőeszköz készítés minden háztartás sajátja-e, vagy léteztek kitüntetett helyek és személyek?

Őrlőkő- és malomkőműhely a Mátra alján
T. Biró Katalin, Péterdi Bálint, Tóth Zoltán Henrik (15.00 – 15.20)

Nincs kivonat

Újabb metariolit (szeletai kvarcporfír) elsődleges geológiai előfordulás és kőnyersanyag kitermelőhely Bükkszentlászló fölött
Tóth Zoltán Henrik, Ringer Árpád, Németh Norbert (15.40 – 16.00)

Nincs kivonat

SzeleStra – Új rétegtani kutatások a Szeletien kultúra névadó lelőhelyén
Mester Zsolt, Lengyel György, Ringer Árpád, Szolyák Péter (16.10 – 16.30)

A Szeleta Kultúráért Közalapítvány és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság erőfeszítéseinek köszönhetően 2011-ben elbontották és áthelyezték a Szeleta előterén álló mészkőhalmot. Így lehetővé vált, hogy a barlang sztratigráfiai viszonyainak tisztázására olyan helyen végezzünk feltárást, ahol az eredeti kitöltés érintetlenül maradt a lelőhely sorozatos ásatásai alatt. A Szeleta jelentőségére való tekintettel az idén megkezdett kutatást az ELTE, a Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Egyetem szakemberei közösen vállalták fel, amelyhez a Szeleta Kultúráért Közalapítvány is anyagi támogatást nyújtott. Külföldi kutatási projektekkel való együttműködéseknek köszönhetően az üledékeken számos természettudományos laborvizsgálat is készül. 2012 szeptemberében került sor az első ásatásra.

Az ELTE kutatási programja a kőnyersanyag-források és az őskori megtelepedések kapcsolatának vizsgálatára
Mester Zsolt, Faragó Norbert, Lengyel György (16.40 – 17.00)

A Felső-Tisza-vidék régiójában található kőnyersanyag-források szerepet játszhattak a Kárpát-medence neolitizációs folyamatában. E problematika vizsgálatára az ELTE Régészettudományi Intézete kutatási programot indított 2011-ben. Ahhoz, hogy fel lehessen tárni a nyersanyagforrások kiaknázási módjában rejlő kulturális, gazdasági, környezeti és egyéb összefüggéseket, sokoldalú megközelítésre van szükség. Ennek egyik fontos összetevője a potenciális nyersanyagforrások megismerése szisztematikus terepi kutatásokkal. Mivel a Felső-Tisza-vidék régiójában érintett nyersanyagforrások részben Szlovákia és Ukrajna területén találhatók, valamint az őskori telepeken rendszeresen előfordulnak a Kárpátokon túli lengyel és ukrán területekről származó kovafélék is, a programhoz együttműködő partnereket nyertünk meg. A négy országra kiterjedő terepi kutatásokat a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatása tette lehetővé. Az előadásban a módszertani alapok mellett a terepi és a kísérleti pattintási tapasztalatainkról is szó lesz.

Kőkor Kerekasztal 2, 2011

2011. december 2., Miskolci Egyetem, BTK, Történettudományi Intézet, Őstörténeti és Régészeti Tanszék, Miskolc, Egyetemváros, B/2 épület, 417-es terem (könyvtár) | Programfüzet


Kőeszköz használat; térben, időben
T. Biró Katalin (10:00-10:30)

A kőeszközök használatát a laikus szemlélet egyértelműen az “ősemberrel” asszociálja. Még a képzett és végzett régészek jelentős része is úgy gondolja, hogy a kőeszközök használatát a kőkorral lezárhatjuk. A jelen konferencia, kerekasztal megbeszélés “kiterjesztése” az őstörténet fiatalabb periódusai felé lehetőséget ad arra, hogy az egyik legrégebbi, de napjainkig használt kézműves-termék diakronikus és nagy területeken átívelő felhasználását vázlatosan áttekintsük.

Hogyan menjünk ki Afrikából? Gondolatok a szudáni őskőkorkutatásról egy szakóca kapcsán
Király Attila (10:30-11:00)

Az előadásban egy, a Magyar Szudáni Régészeti Projekt 2007-es ásatási évadából származó, szórványleletként gyűjtött szakócát mutatok be. Technotipológiai jellemzők alapján a darab a középső pleisztocén időszak végére keltezhető, előkerülésének körülményei pedig jól példázzák a korszak kutatásának jelenlegi állását Szudánban. A szomszédos Egyiptomban, Etiópiában, illetve Kelet-Afrika egyéb területein az „Out-of-Africa” elméletek megtermékenyítően hatottak az őskorkutatásra. Az elméletek többségében földrajzi kulcspozíciót elfoglaló Szudáni Köztársaságban (és ma már Dél-Szudánban is) ilyen irányú vizsgálatok alig léteznek, illetve más futó projektek mellékvizein araszolnak. A szakóca bemutatásán keresztül körképet nyújtok jelenlegi ismereteinkről, és arról a pozícióról, melyet az újabb nagyléptékű őstörténeti modellek Szudánnak szánnak – ha vannak ilyenek. Ezek után, kisebb léptéket választva, megvizsgálom, mi ezen elvárások realitása, és milyen – szakmai és attól független – tényezők játszottak közre abban, hogy alig tudunk valamit a világ e tájékának régmúltjáról.

Régészeti kutatások a Mátra hegyvidéken: Gyöngyöspata, Gyöngyöstarján és Gyöngyösoroszi paleolit műhelytelepei
Gutay Mónika, Kerékgyártó Gyula, Kecskeméti Attila (11:00-11:30)

A Mátra hegység vidéke nagyon sokáig fehér foltként szerepelt a magyar paleolitkutatásban a szomszédos területek, a Bükk, a Cserhát, a Gerecse, az Ipoly- és a Hernád-völgy kutatottságához viszonyítva. A korábbi évekből kevés értékelhető, jól meghatározható régészeti adattal rendelkezünk. Bár pár nagyobb paleolit műhelytelep, felső paleolit szórványlelet és kisebb paleolit lelőhelyek több helyen előkerültek a Zagyva-völgyben, a Mátraalján és a Mátra hegységben. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az értékelhető pattintott kő leletegyüttesek felszíni gyűjtésekből és nem régészeti ásatásokból származnak.
Simán Katalin már korábban felvetette, hogy az észak-magyarországi kőnyersanyagok, az obszidián és az üveges kvarcporfír terjedési útja az északi területekről a Mátra előterében vezethetett a Dunakanyar irányába. Feltételezte, hogy a Mátra lábánál, Szurdokpüspöki-Derzsi hegyhez hasonló műhelytelepek várnak felfedezésre.
A Mátra vidékén, 2004-től rendszeres, tervszerű és hivatalosan bejelentett, engedéllyel rendelkező terepbejárásokat végzünk Kerékgyártó Gyulával és az utóbbi időben Kecskeméti Attilával. A hét év felszíni gyűjtései során elsősorban paleolit telephelyeket, szórvány leleteket lokalizáltunk a Zagyva-völgyben, a Mátra hegyvidék déli és nyugati részén.
A mostani előadáson a régészeti időrendet és a területi csoportosítást is figyelembe véve Gyöngyöspata, Gyöngyöstarján és Gyöngyösoroszi térségében található jelentősebb paleolit lelőhelyeket szeretnénk ismertetni.

Újabb adalék a szeletai üvegeges kvarcporfír előforduláshoz: Bükkszentlászló, hideg-víz
Tóth Zoltán Henrik (11:30-12:00)

A Diósgyőrtől nyugat felé a Szinva-völgyig, általában vastag málladéktakaró alatt megtalálható, fluidális szövetű metariolit egyik változata a legismertebb bükki paleolit kőeszköz-nyersanyag, a jellegzetesen szürkés színű, szeletai üveges kvarcporfír.
A magyarországi őskorkutatás megindítását kiváltó „Bársonyházi szakócák” közül két da- rab is ebből a nyersanyagból készült, és az azóta feltárt bükki és észak-magyarországi barlangokban, valamint felszíni lelőhelyeken előkerült nagyszámú paleolit darab is bizonyítja fontosságát a középső-paleolitikum kultúrái életében.
Vértes László és Tóth Lajos 1963-ban megjelent tanulmányukban a Kaán Károly-forrás környékét jelölték meg a tonnás tömböktől a tenyérnyi lencsékig terjedő méretben fellelhető nyersanyag fő előfordulási helyeként. A két szerző kiemeli a kvarcporfír esetleges szerepét a helyi bifaciális levéleszközkészítés technológiájának kialakulásában és egyúttal felvetik a középső-paleolit kőeszköznyersanyag-bányászat lehetőségét is. Utóbbi felvetés a szeletai kvarcporfír rendkívüli népszerűségét (a nagy mennyiségű „bányanedves” nyersanyag szükségletét) figyelembe vételével teljesen jogszerű.
Bár a szeletai kvarcporfír viszonylag nagy területen fordul elő, azon eddig nem találtak „bányát” és workshop-ot. Ezt a helyzetet nemrégiben sikerült megváltoztatni. Kísérleti kőeszközkészítésre alkalmas nyersanyag gyűjtésének céljából bejárva Bükkszentlászló patakvölgyeit, a Hideg-víz völgyében bukkantam egy különlegesen gazdag lelőhelyre.
A községtől nem messze körülbelül 100 méter hosszan a patakmederben és a partoldalakon nagy számban találhatóak kvarcporfír-darabok, mind természetes formában, mind pattintékok, szupportok és eszközök formájában.
Előadásomban a lelőhelyen eddig végzett terepbejárások során elért eredményeket szeretném bemutatni.

A Szeleta levéleszközeinek előállítása
Mester Zsolt, Faragó Norbert (12:00-12:30)

A pattintott kőeszközök paleoetnológiai szemléletű technológiai vizsgálatának egyik érdekes problémája az, hogyan lehet tetten érni (rekonstruálni) a készítő szándékát. A bifaciális levéleszközök különösen alkalmasnak tűnnek az ilyen vizsgálatokhoz, hiszen a forma szándékosnak tekinthető, s a kialakítása a kétoldali kidolgozás keretében bizonyos korlátokat eredményez az alkalmazható technikai fogások terén. A legutóbbi technológiai elemzések a Szeleta levéleszközeinek három csoportját különítették el, amelyek között érdekes eltéréseket mutattak ki. Az „elvi séma–műveleti séma–műveletsor” elméleti struktúra alapján, statisztikai elemzések felhasználásával megkíséreljük meghatározni, milyen szempontokat követhettek a levéleszközök előállítói.

Újabb Aurignaci lelőhely Andornaktálya térségében
Zandler Krisztián, Béres Sándor (12:30-13:00)

Az Eger környéki paleolitikum kutatása a 2. világháború végétől vette kezdetét. Az eltelt évtizedek alatt számos lelőhely vált ismertté, melyek közül néhányon ásatások is folytak. Az utóbbi évtizedben a kutatások újabb lendületet vettek részben terepbejárásoknak, részben ásatásoknak köszönhetően. Az új ismeretek bemutatását Andornaktálya- Gyilkos-tető Aurignaci anyagával szeretnénk folytatni.

A gravetti telepek topográfiája
Dobosi Viola, Holl Balázs (13:00-13:30)

A gravetti entitás három kronológiai szintje és a kapcsolódó három kulturális filum (idősebb pengés/pavlovi, az utódjának tekinthető fiatalabb pengés/epigravetti és a részben kortárs ságvári) topográfiáját vizsgáljuk a következő lelőhelyek kapcsán.
Pavlovi: Bodrogkeresztúr–Henye, Megyaszó–Szelestető, Hont–Parassa, Orgonás, Nadap–Kőbánya, (Püspökhatvan: speciális funkciójú telep, a helyválasztást döntően a nyersanyag-forrás határozta meg).
Epigravetti: Pilismarót, Jászfelsőszentgyörgy–Szúnyogos, Esztergom–Gyurgyalag, (Arka–Herzsarét : Vértes L. interpretálásában vegyes, általános és speciális funkciójú telep, a helyválasztást részben a nyersanyag-forrás határozta meg).
Ságvári: Ságvár–Lyukasdomb, Madaras–Téglavető, Mogyorósbánya–Újfalusi dombok.
A negyedik, jégkorvégi kronológiai szintet Arka és Pilismarót–Bánom felső kulturrétege képviseli. Arka felső kulturrétegre ugyanaz érvényes, mint az alsóra, Pilismarót–Bánom lelőhelyen előkerült néhány eszköz csak sztratigráfiai bizonyíték, minden közelebbi adat, kísérő lelet nélkül. A három kulturális filumot összehasonlítjuk a tipológia, a nyersanyag valamint a metrikus értékek szempontjából is.

Pilismarót – Öregek-dűlő: egy klasszikus lelőhely ásatásainak tanulságai
Markó András (14:30-15:00)

A tárgyalt lelőhely az ötvenes évek óta kiemelt figyelmet kapott be a magyarországi gravetti/epigravetti lelőhelyek között. A nyolcvanas-kilencvenes években Dobosi Viola által a közeli lelőhelyeken elvégzett modern szemléletű feltárások megerősítették a Duna-kanyar – közelebbről Pilismarót – vidékének fontosságát a felső Würm időszakában. Az Öregek-dűlőben 36 éven át, nagy megszakításokkal folyó feltárások leleteinek vizsgálata, illetve a dokumentáció áttekintése nyomán azonban kissé váratlanul úgy tűnik, hogy az eszközök erősen bolygatott rétegből kerültek elő és így gyakorlatilag a felszínen gyűjtött leletanyagokkal azonos értéket képviselnek. Az előadás során kísérletet teszünk az egyes ásatások leleteinek elsősorban nyersanyagokon és a tipológián alapuló összehasonlítására, illetve a közeli lelőhelyek anyagával való összevetésre.

Újabb paleolit kutatások Hont térségében
Zandler Krisztián, Király Attila (15:00-15:30)

2010 tavaszán szennyvízberuházási munkálatok kezdődtek Hont és Drégelypalánk térségében. A korábbi terepbejárások és ásatások során kiderült, hogy az Ipoly-völgy ezen szakasza sűrűn lakott volt az őskőkor folyamán. A munkálatok során lehetőségünk nyílt egy új lelőhely (Hont-Pázmány utca) feltárására, valamint egy régebbi ásatás (Hont-Templomdomb) hitelesítésére. A régészeti munkákkal párhuzamosan terepbejárásokat is végeztünk a környéken, az eddig ismert lelőhelyek állapotát felmérve és új leletanyagokat gyűjtve (Parassa III – Orgonás, Hont-Csitár). A kutatás során új lelőhelyekkel is gazdagodtunk (Drégelypalánk-Topóka-dűlő és Babatpuszta). Ezen eredményekről számolnánk be előadásunkban.

A normalitás vizsgálata pengék hosszadatainak esetében, avagy a retusálatlan pengék tipológiája Vértes László munkássága nyomán
Eleki Ferenc (15:30-16:00)

Vértes László az arkai lelőhely és a boldogkőváraljai depó apropóján egy igen eredeti problémát kísérelt meg megoldani a matematikai statisztika segítségével: lehetséges-e a felső paleolit retusálatlan pengéket a hosszúságaik alapján egy tipológiai rendszerbe foglalni? Előadásomban igyekszem újragondolni az általa elvégzett vizsgálatokat és ezek alapján felállított elméleteit, a Hidasnémeti – Borház-dűlő technológiai feldolgozása során felvett adatok tükrében.

Barca I: egy kelet-szlovákiai mezolit tábohely revíziója
Kertész Róbert (16:00-16:30)

Az előadás a kelet-szlovákiai Barca (Bárca) I több rétegű (felső-paleolit, mezolit, neolit, rézkor, bronzkor) lelőhely kora holocénba tartozó ásatási eredményeit értékeli újra. A táborhely maradványait František Prošek azonosította és tárta fel 1954-ben. A leletek autopszív tanulmányozását Ladislav Bánesz tette lehetővé. Az előadás során a kőipar elemzéséből levont következtetéseket összevetjük a lelőhellyel eddig foglalkozó kutatók megállapításaival. A gyűjteményben mikrolitok: hegyek, tompított-, csonkított- és retusált lamellák, geometrikus mikrolitok (háromszögek), továbbá mikrobürenek, szilánkok, magkövektalálhatók. Barca I kulturális-kronológiai tekintetben a helyi késő Epigravetti korai időszakának egyik mozaik csoportját reprezentálja.

Egy késő neolit sír pattintott kőeszköz mellékletei
Szilágyi Kata (16:30-17:00)

A késő neolit korú Bátaszék-Mérnöki telep lelőhelyének feltárására 2008-ban került sor, az M6-os autópálya építéséhez kapcsolódó megelőző feltárás keretein belül. Jelen előadás középpontjában a Lengyel kultúra 927. számú sírjának pattintott kőeszköz mellékletei állnak. A sír 11 mellékletéből, mindössze három tartalmaz pattintott kőeszközt. Egy nagyméretű volhíniai tűzkő penge a koponya mellett feküdt, ami a késő neolitikum egyik presztízs tárgyát jelentette. A medence környékén egy-egy csomóban összesűrűsödve található a másik két melléklet, amely 11 db trapézt és 21 db pengét tartalmaz. Az előadás során a nyersanyag-felhasználása (ill. beszerzési zónák) és eszköztípusok ismertetése mellett, technológiai szempontból is kívánom értékelni a kőegyüttest. A nyersanyag és eszköztípus alapján teljesen homogén leletegyüttes, jól beleillik a kultúra eszközkészletének spektrumába. Azonban a trapézok elkészítés módját és funkcióját illetően felmerült néhány kérdés.

Kőkor Kerekasztal 1, 2010

2010. december 3., Miskolci Egyetem, BTK, Történettudományi Intézet, Őstörténeti és Régészeti Tanszék, Miskolc, Egyetemváros, B/2 épület, 417-es terem (könyvtár) | Programfüzet


Kárpátalja mai területének paleolit kori nyersanyagforgalma
Rácz Béla (10:45-11:15)

Jelenlegi ismereteink szerint Kárpátalja paleolitikuma i. e. közel 1 millió évvel ez-előtt kezdődött, amikor a Királyháza (Korolevo) melletti üveges dácit nyersanyag-források közelében megjelentek az első emberi közösségek. Az alsó, középső és felső paleolitikumban különböző kultúrális hatások érték a területet, ennek kö-szönhetően a korszakból több mint 100 lelőhely ismeretes, legnagyobb részük felszíni jellegű.
Korábbi kutatások eredményeként a mai Kárpátalja területén a paleolitikum idő-szakában négy nyersanyag-felhasználási régiót különíthetünk el, amelyek mind-egyikében a kőeszközkészítő mesterek más-más kőzeteket használtak fel elsődle-ges nyersanyagként. A lelőhelyekről származó leletek nyersanyagvizsgálata által az is kiderült, hogy a régiókban fellelhető helyi nyersanyagok mekkora területre terjedtek el a paleolitikum különböző szakaszaiban.
A régiók részletesebb tanulmányozása még folyamatban van, de az eddigi ered-mények alapján a Beregszászi-dombvidék nyersanyag-felhasználási régiót már si-került különböző alrégiókra bontani. A továbbiakban próbálkozást teszünk a fennmaradt három régió részletesebb megismerésére.

Régen ásott barlangi lelőhelyek levél- és csonthegyei
Markó András (11:15-11:45)

A hasított alapú és Mladeč- vagy Olschewa-típusú csont és agancs hegyeket rendszerint az Aurignaci ipar jellegzetes eszközei között tartjuk számon. Az elő-adásban sorra vett magyarországi lelőhelyek (a Jankovich-, a Bivak- és a Szeleta-barlang, illetve a Pilisszántó II kőfülke) és a Pálffy-barlang (Dzeravá skála, Kis Kárpátok) Nemzeti Múzeumban őrzött csonteszközei azonban – a rendelkezésre álló dokumentáció szerint – kifejezetten közéspő-paleolitikus jellegű, levél alakú eszközök társaságában, egyetlen korai felső-paleolitikus kőeszköz nélkül kerültek elő.
Az eszközök kulturális és kronológiai besorolása mellett a munka során nyilvánvalóvá vált, hogy Gábori Miklósnak az 1951-ben megjelent cikke nyomán néhány, valójában a Jankovich-barlangból és a Szeletából származó tárgy téves lelőhelyhez, a Peskő-barlanghoz lett kötve; a Pálffy-barlang elveszettnek tekintett leletei ellenben ma is azonosíthatóak a gyűjteményben.

Jankovichien és Korai Szeletien a levéleszközök fényében
Mester Zsolt (11:45-12:15)

A Jankovichient leírása óta a középső paleolitikum kultúrájaként tartjuk számon. Kőiparát lényegében a Jankovich-barlang eszközei jelentik, valamint néhány szegényes leletegyüttes és szórvány a Dunántúli- és az Északi-középhegység területéről. A Korai Szeletient a kutatás vagy a középső, vagy a korai felső paleolitikumba sorolja. A Szeleta alsó rétegeinek leletei alapján leírt kőipara szinte kizárólag a Bükk néhány barlangjában került napvilágra. A két kultúra közös vonásaként a bifaciális levéleszközök készítését, alapvető különbségükként pedig a Levallois-debitázs alkalmazását vagy mellőzését, valamint az eltérő nyersanyagpreferenciát (radiolarit az egyik részről, szürke kvarcporfír a másikról) szokás hangsúlyozni. A két névadó lelőhely levéleszközein elvégzett vizsgálat eredményeinek fényében a két kultúra között jóval nagyobb technológiai hasonlóság áll fenn, mint az eddigi jellemzésük állította. Ha a levéleszközök készítését a két kultúra legfontosabb technológiai-kulturális tradíciójának tekintjük, ezen hasonlóságok jelentősége nem elhanyagolható.

Acsa-Rovnya 2010-ben
Mester Zsolt (11:45-12:15)

Az első terepbejárások és a két ásatás (2001 és 2004) leletei után 2007-ben Péntek Attila ajándékaként nagy mennyiségű régészeti leletanyag került be a Magyar Nemzeti Múzeumba Acsa-Rovnya lelőhelyről. A 2008-as publikáció óta (R. Schild- Festschrift, Warsawa) megismert új nyíltszíni aurignaci telepek eredményei alapján újra értékeljük a lelőhelyet.

Görömböly-, ma Miskolc-Tapolca-sziklaüreg őskőkori lelőhely néhány aktuális kérdéséről
Ringer Árpád (14:15-14:45)

A görömböly-, ma miskolc-tapolcai Szent-Kereszt-hegy oldalában nyíló kis rombarlangra Megay Géza bukkant rá 1931-ben, és Leszih Andor közreműködésével 1933-ban tárta fel. Először az ásatás eredményeit Hillebrand Jenő méltatta, 1935-ben megjelent, Magyarország régibb kőkorát tárgyaló összefoglaló munkájában. A lelőhelyről előkerült nyakszirtcsontot Thoma Andor dolgozta fel, mintaszerű alapossággal, az 1950-es években, a Herman Ottó Múzeum munkatársaként.
A sziklaüreg éttekintő értékelését később Vértes László adta meg, 1965-ös kézikönyvében, s foglalkozott más publikációkban is a lelőhellyel.
A következőkben a miskolci múzeumnál őrzött eredeti dokumentációk felhasználásával szeretnék néhány újabb adalékkal hozzájárulni a régészeti források értékeléséhez. Ehhez néhány éve radiometrikus koradattal is rendelkezünk, a William Davis-szel végzett közös korhatározási program egyik eredményeként.

Palaeolithikus településnyomok a demjéni Szőlő-hegyen
Zandler Krisztián, Béres Sándor (14:45-15:15)

Eger környékén a második világháború végétől kezdődően számos figyelemre méltó leletanyagot tartalmazó paleolit telep vált ismertté terepbejárási adatok alapján. Néhány hitelesítő ásatás is folyt ebben az időszakban: Eger-Kőporostető, Demjén-Hegyeskő-bérc, melyek egyre több kérdést vetettek fel ezen lelőhelyek kulturális besorolását illetően. A terepbejárások és ásatások az ezredforduló után vettek újabb lendületet.
Jelen tanulmányunk célja, hogy az eddig Eger környékéről ismert paleolit lelőhelyek terepbejárásból, ásatásból származó leleteit közkinccsé tegyük, elősegítve ezzel a további kutatásokat.
Jelen tanulmányunkban Demjén-Szőlőhegy anyagát mutatnánk be. Három települési foltból kerültek elő leletek. Az 1. és 2. folt anyaga az aurignaci kultúrához köthető. Jellemzője a nagy mértékű távolsági nyersanyag (kárpáti radiolarit) felhasználás, az aurignaci retusú pengék, carenoid kiképzésű orrosvakarók jelenléte. A 3. települési folt anyagát a szeletai kultúrához kötjük a bifaciálisan megmunkált levéleszközök, kaparók alapján. Ez az ipar nemcsak eszközeiben, hanem nyersanyag-felhasználásban is eltér az aurignaci telepektől, ui. főleg helyi (felnémeti opál, opál) és regionális (kvarcporfír) kőzeteket gyűjtöttek be a telep lakói.

Gravetti leletegyüttesek Miskolc déli határából: a harsányi elágazás és a Kis-Föld
Szolyák Péter (15:15-15:45)

Miskolc déli határában 1999 őszén út és felüljáró építéséhez kapcsolódó régészeti leletmentést végeztek. Ennek során Ringer Árpád vezetésével a Miskolci Egyetem hallgatói egy több mint 1000 darabos, pattintott kőeszközökből és az azok gyártása közben keletkezett hulladékokból álló leletanyagot tártak fel.
A kőeszközök technológiai és tipológiai alapon mindenekelőtt a felső őskőkori gravetti kultúrával mutatnak rokonságot. A leletek egy kisebb csoportja a középső őskőkor idejére datálható. A lelőhely 1999-es ásatásának legnagyobb leletsűrűségű területén 2010 márciusában végzett rétegtisztázó-mintavételező ásatás, valamint terepbejárás eredményei egyértelműen igazolták, hogy egy őskori meg-telepedéssel is számolni kell közvetlenül az őskőkori leletek fölött.
A Miskolc, harsányi elágazás elnevezésű lelőhely leletanyagának értelmezését nagymértékben segíti az elmúlt bő egy évtized alatt terepbejárások során – mint-egy 800 méterre, délre – azonosított Miskolc, Kis-Föld nevű felső őskőkori lelő-hely leletanyaga. A Kis-Földről ismert, hasonló nyersanyagokból készült, hasonló technológiai és tipológiai összetételű leletegyüttes teljes mértékben kerámiamentes, ezért egyfajta kontrollanyagként is felhasználható a másik lelőhely kulturális besorolásakor.

Kő-nyersanyag felhasználás a bodrogkeresztúri Henye-hegy gravetti telepen
Lengyel György (15:45-16:15)

A pattintott kőeszközökből álló leletegyüttesek egy speciális tevékenység régészeti maradványai. Tanulmányozásuk során a kőpattintás számos részlete feltár-ható. Ezek közül a pattintásra alkalmas nyersanyagok felhasználásának és feldolgozásának feltárása nyújt hasznos ismereteket nemcsak a kőeszközökről, hanem az őket előállító emberek kő-nyersanyagokhoz kapcsolódó gazdálkodásának menetéről. Az előadás során a nemzetközileg is legismertebb magyarországi idős gravetti telep, a bodrogkeresztúri Henye-hegy leletegyüttese kerül bemutatásra a fentebb említett szempontok alapján.

Kőkorszakok határán. A régibb kőkor vége a Kárpát-medence centrumában – tények és feltételezések
Kertész Róbert (16:15-16:45)

A magyarországi mezolitikum kutatástörténetét áttekintve megállapítható, hogy kevés hiteles lelőhely lett kimutatva, ugyanakkor számos teoretikus megközelítés látott napvilágot. Ez a kettőség kezdetektől fogva jelen van és napjainkig kimutatható. A korszak elméleti irodalma főként a késő mezolit vadászcsoportok és a kora neolit népesség lehetséges kapcsolataira, valamint a neolitizáció folyamatában játszott szerepére koncentrált. Kérdés persze, hogy a régészeti és paleoökológiai források mennyiben hozhatók összhangba a nagy ívű teóriákkal, illetőleg egyáltalán hatással vannak-e a kutatók „éleslátására”? Hazánkban ugyan-is eddig egyedül az Alföld északnyugati részén található Tarnaörs-Fodor-tanya lelőhely feltárásán sikerült minden kétséget kizáróan azonosítani a késő mezolit időszakot.