Kőkor Kerekasztal


Kőkor Kerekasztal 2014

2014. december 5.
Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézet, Intézeti Könyvtár – Bóna István-terem
(Budapest, Múzeum krt. 4/B) | Program letöltése


09:50–10:00
Prof. Borhy László akadémikus, intézetigazgató köszöntő szavai


10:00–10:25
Magyarországi leletanyagokban fellelt „zöldkő” nyersanyagú csiszolt kőeszközök újabb archeometriai vizsgálati eredményei

Szakmány György, Bendő Zsolt, Péterdi Bálint, Kasztovszky Zsolt, T. Biró Katalin


A zöld színű vagy zöldes színárnyalatú nyersanyagokból készült kőeszközök jelentős szerepet játszanak az őskori (neolit-rézkori) csiszolt kőeszköz leletanyagokban. Számos kőzettípusból készült kőeszközt sorolhatunk ide, úgymint jade-kő, eklogit, nefrit, szerpentinit, zöldpala, kontakt metabázit, valamint egyéb metabázitok (elsősorban amfibolit) és hornfels (mész-szilikát szaruszirt) zöldes színárnyalatú változatait. A felsoroltak mind metamorf, általában finomszemcsés vagy nagyon finomszemcsés, tömött, masszív, jól csiszolható és legtöbbször jól polírozható kőzettípusok. Számos dekoratív változatukat szimbolikus célokra használhattak, elsősorban ez utóbbiak ép, teljes kőeszközökként maradtak meg a gyűjteményekben. Nyersanyaguk származásának tekintetében szinte kizárólag távolsági importok.

A hagyományos roncsolásos vizsgálatok csak a sérült, törött példányokon alkalmazhatók, így a roncsolásmentes vizsgálatok kiemelkedő fontosságúak ezen kőeszközök esetében. Ezek közül is kiemelkedő szerepet játszik az elektron-mikroszkóppal végzett „eredeti felszín vizsgálat”, amely egy viszonylag új módszer és jelentős előrelépés a „zöldkő” kőeszközök típusainak minél pontosabb meghatározásában, elkülönítésében.

Az utóbbi egy-másfél évben sok – múzeumokban elhelyezett – kőeszközgyűjtemény revíziója során számos példány került elő ezekből a típusú kőeszközökből. Előadásunkban először a „zöldkő” nyersanyagú kőeszközök típusait tekintjük át, majd az új vizsgálati eredményeket foglaljuk össze. Munkánkat az OTKA K 100385 sz. pályázata és a Jade-2 program keretében végezzük.


10:25–10:50
Kvarc és kvarcit kőeszközök a Cserhát hegységben

Péntek Attila


Az előadás nagyon röviden érinti a kvarc és a kvarcit kőzettani jellemzését, remélhetően eloszlatva néhány félreértést ezekkel a nyersanyagokkal kapcsolatban. Röviden szót ejt a magyarországi lelőhelyeken való előfordulásukról, amelyből kiderül, hogy gyakorlatilag elhanyagolt, régészeti együttesekben csak kevesek által vizsgált nyersanyagokról van szó. Ez a helyzet annál indokolatlanabb, mert az elmúlt évek során a Cserhát hegység területén különböző iparokhoz, kultúrákhoz sorolható felszíni lelőhelyeken nagy mennyiségű kvarcit leletanyag került elő. Ennek jelentős részét megmunkált eszközök, a nyersanyag temészeténél fogva többnyire elnagyoltabban megmunkált kaparók, kések, fogazott eszközök teszik ki.


10:50–11:15
Ütősúly és pengevastagság korrelációja a felső paleolit kőtechnológiában

Lengyel György


A leggyakoribb pengeméret a felső paleolitikumban 10 cm alatti. A 10 cm alatti pengék rendszerint vékonyak, ezért a mérettani arányaik kifinomult formát öltenek. 10 cm-től hosszabb pengék rendszeres készítése során azonban nem csak a hossz nő, hanem sokszor a többi méret is. Nagyméretű pengék gyakran vaskosabb alakúak, mint a kisebbek. A kelet-közép-európai felső paleolitikumban egyetlen régészeti kultúra oldotta meg sikeresen a hosszú és vékony pengék készítését, a Késő Gravetti. Kísérleti pengekészítés során került előtérbe annak vizsgálata, hogy miként lehet a pengék hosszát úgy növelni, hogy a vastagságuk a kisméretű pengék arányait tükrözze. A kísérlet kapcsolatot talált az ütő súlya és a pengék vastagsága között.


11:35–12:00
Gondolatok a kulturális tradíció és a nyersanyaghasználat összefüggéseiről egy karancssági pattintott kőanyag példáján

Szilágyi Kata


Karancsság-Alsó rétek középső és késő neolitikus lelőhelyen 2002-ben Bácsmegi Gábor végzett ásatást, amely Szécsény-Ültetés mellett a második hitelesen feltárt neolitikus lelőhely Nógrád megyében. További neolitikus lelőhelyeket csak terepbejárási eredményekből ismerünk. Patay Pál a nógrádkövesdi ásatásának 1956-ban megjelent cikkében már megjegyezte, hogy a Nógrádi-dombság a Közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrája és a Bükki kultúra határterületeként értelmezhető. Az elválasztó szerepnél sokkal fontosabb a terület határvidék jellegében az összekötő funkció, amelyet Fábián Szilvia is hangsúlyozott a „nyugati” formavilághoz tartozó szécsényi kerámiákon látható „keleti” motívumok kapcsán.

Az összesen 642 db pattintott kőeszközt tartalmazó leletanyag is a terület kettős orientációjának bizonyítéka. A tipológiai és technológiai sajátosságok a Közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrája és a Lengyeli kultúra kulturális tradíciójáról tanúskodnak, míg az előforduló nyersanyagok döntő többségének a forrása a lelőhelytől, ill. a kultúra elterjedési területétől keletre található. A kulturálisan kevert kőegyüttes példáján érdekes kérdéskört jelent a tradíció és a nyersanyaghasználat összefüggéseinek vizsgálata.


12:00–12:25
Háztáji kőeszközök, avagy tevékenységi körzetek Polgár-Csőszhalom külső településén

Faragó Norbert


A Polgár-Csőszhalom késő neolitikus településén élt egykori népesség társadalmáról egyenlőre még nem rendelkezünk pontos képpel. Nem tudjuk, hogy mekkora és milyen szervezettségű alapegységekkel, nagycsaládokkal állunk szemben, ezeknek a felépítésében milyen szerepet játszott a vérségi kapcsolat, milyen további szerveződési szinttel, szintekkel kell számolnunk a település mindennapi életében. Ehhez a kutatási irányhoz szolgál további adalékul a külső telepen feltárt pattintott kőanyag térbeli és statisztikai nyersanyagelemzése. A feltárt összefüggések nagyon homogén képet mutatnak, egymás mellett élő, több épületből álló gazdasági alapegységekről tanúskodnak. Önellátó jellegük mellett ezek nyilvánvaló organikus kapcsolatban álltak egymással és további, magasabb szerveződési szintek létrehozásában is kulcsszerepet játszottak.


12:25–12:50
Túl a méreteken: a Szeleta-kultúra levélhegyei?

Nagy Gergely


A Szeleta-kultúra a hazai paleolitikum kutatásának kezdetén is finoman kimunkált levélhegyeivel lett azonosítva. Ekkor még a francia Solutréen-kultúrának feleltették meg, és csak az új kutatási szemléletben különítette el F. Prošek önálló egységként. Ekkor a levélhegyek mellett a „kísérőipar” is nagyobb figyelmet kapott.

Jelenleg két fő elmélet létezik a kultúra származására, fejlődésére. Ringer Árpád szerint helyi alapokon, a Bábonyi kultúra középső paleolitikus műveltségéből fejlődött tovább egy egységes korai, majd abból a fejlett Szeletai kultúra, míg Simán Katalin különválasztja a korai és fejlett fázisát. A levéleszközök szempontjából az egyik elmélet szerint azok a kultúra belső fejlődését jelzik (Bábony-késből durva levéleszköz, abból finom levélhegy), a másik szerint a fejlett Szeletai csupán átveszi az eszköztípust a koraitól, azzal nincs genetikus kapcsolata.

Ugyanakkor a levéleszközök alakjának, méreteinek mélyreható vizsgálatai nem történtek meg. Csupán Mester Zsolt végzett ilyen kutatásokat. Dolgozatában azonban csak a méreteket használja fel, részletesebb statisztikai számításokat nem végez. A cikk végén közli ezeket az adatokat, így fel tudtam őket használni. Mivel a mért adatokat Mester Zsolt már feldolgozta, ebben a dolgozatban a változóiból számított új adatokat vettem górcső alá. Az adatbázis bővítéséhez néhány morvaországi, szlovákiai Szeletai levéleszközt is bevontam a kutatásba.

Dolgozatom célja részben azonos Mester Zsolt közlésével, részben a levéleszközök szempontjából közelebb kerülni az egy kultúra–több kultúra kérdés megoldásához.


14:00–14:25
Becske-Júlia-major, egy nyílt színi paleolit telep

Péntek Attila


A Nógrád megyei Becske településtől északra mintegy 2 km távolságra található paleolit telep a korábban publikált Debercsény-Mogyorós lelőhely mellett egyike a Cserhát hegység területén eddig talált legészakibb paleolitikus lelőhelyeknek. Topográfiai helyzete hasonló a hegység területén több ízben tapasztaltakhoz, vadászati szempontból optimális stratégiai elhelyezkedés egy zsákvölgy-rendszer mentén, annak közvetlen közelében. Ugyanakkor feltételezhetően egy fontos egykori migrációs útvonal mentén helyezkedik el. Valószínűleg ez lehet az oka a lelőhely viszonylag gazdag, sokrétű régészeti anyagának, amelyben a késői középső paleolitikus Micoquien-Bábonyien és/vagy korai felső paleolitikus Szeletien jelleggel bíró kaparók, levélhegyek, bifaciális eszközök mellett az eszközök egy része, különösen a pengevakarók és a szilánkvakarók egy része is határozottan a felső paleolitikum irányába mutat.


14:25–14:50
Az első in situ régibb kőkori lelőhely a Rába völgyében

Faragó Norbert, Halbrucker Éva, Király Attila, Mester Zsolt, Péntek Attila


Az M86-os út építéséhez kapcsolódóan intenzív bányászati tevékenység indult meg a Rába völgyében. Ennek köszönhetően 2014 augusztusában egy új lelőhelyet fedezett fel Hatos János győri régésztechnikus Páli község kavicsbányájában. A leletmentés során egy gazdag pattintott kőegyüttes került napvilágra. Az előzetes benyomások alapján a lelőhely az epipaleolitikum–kora mezolitikum idejére helyezhető. Ennek megfelelően Páli-Dombok a régibb kőkor első in situ lelőhelye a Rába völgyében.


14:50–15:15
Új paleolitikus lelőhely a Mátra lábánál: Gyöngyöspata-Mész-pest

Benus Ferenc


Nem áll rendelkezésre kivonat


15:35–16:00
Poszter: The site of Tata (Hungary) revisited. Morpho-functional results suggest hafting of Neandertal’s microlithic tools

Antony Borel, Marie-Hélène Moncel


Nem áll rendelkezésre kivonat.


15:35–16:00
Poszter: Stone artefacts from Százhalombatta-Földvár, Central Hungary

Halbrucker Éva


A Százhalombatta Archaeological Excavation (SAX) projekt 1998 óta folyik a „Matrica” Múzeum vezetésével. A bronzkori erődített telep ásatása egy nemzetközi program része, mely különböző európai régiók bronzkorának hasonlóságait és eltéréseit vizsgálja az életmód és a közösségek szociális berendezkedésének elemzésével. A feltárás egy 20×20 méteres szelvényben folyik, mely 2×2 m-es és 1×1 m-es ásatási egységekre van felosztva UTM koordináták alapján. A feltárás során az egyes négyzetek önálló kutatási egységként vannak kezelve dokumentációs szempontból.

Kutatásom az ásatásból származó kőeszközökre koncentrál. Poszterem célja, hogy bemutassa az első öt rétegből származó pattintott kőeszközök eredményeit.


15:35–16:00
Poszter: Analysis of household units from chipped stone tools

Szilágyi Kata


A késő neolitikus Lengyel-kultúra délkelet-dunántúli csoportjába tartozó Alsónyék-Kanizsa-dűlő lelőhely telepanyagának egy részét képező pattintott kőeszközök nyersanyag meghatározásán, tipológiai és technológiai vizsgálatán túl, a háztartásrégészet aspektusából történő értelmezés áll a középpontban.

A települések leletanyagának háztartásrégészeti irányú feldolgozása az elmúlt években erősödő tendenciát mutat, amelyhez kedvező körülményeket teremtenek a nagyberuházásokhoz kapcsolódó nagyfelületű feltárások és a régészek eszköztárában egyre gyakoribbá váló természettudományos vizsgálatok.

A különböző lelettípusok közül kiemelten a pattintott kőeszközök technológiai vizsgálata az eszközkészítés folyamatának rekonstrukciójára nyújt lehetőséget, amely egy kulturális egység kőeszköz előállítási rendszerének megismerését eredményezheti. A készítés folyamatának, vagyis a műveletsornak a szakaszai / műveletei pedig elemi szinten mutatják a telepen történt kőeszközkészítés helyét és jellegét, amely a telepen belüli tevékenységi zónák lokalizálását teszi lehetővé. Az összes lelettípus technológiai analízisének eredményeiből megállapítható tevékenységi zónák pedig a végleges háztartási egységeket határozhatják meg. Az alsónyéki lelőhely telepszerkezetét alkotó nagyméretű agyagkitermelő gödrökből származott a pattintott kőeszközök döntő többsége. Az oszlopszerkezetes épületek és a feltételezhetően hozzájuk tartozó agyagnyerő gödrök elhelyezkedése összesen négy, szignifikánsan összehasonlítható háztartási egység hipotézisszerű felvázolását tették lehetővé. A háztartási egységek kőegyütteseinek nyersanyagmegoszlása közel azonos arányokat mutat, továbbá minden osztályozási kategória / eszköztípus is megtalálható, így vélhetően a telep teljes területén kőeszközkészítő tevékenységgel számolhatunk. Azonban a háztartási egységek tipológiai kategóriái közti különbségek alapján, a lelőhelyen belül a kőeszközkészítés folyamatai bizonyos mértékben lokalizálhatóak.


16:00–16:30
Vita, javaslatok a 2015. évi konferenciára vonatkozóan



Kőkor Kerekasztal 2013

2013. december 6.
Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézet, Intézeti Könyvtár – Bóna István-terem
(Budapest, Múzeum krt. 4/B) | Program letöltése


09:50–10:00
Prof. Raczky Pál intézetigazgató köszöntő szavai


10:00–10:25
Mogyorósbánya, zárójelentés

T. Dobosi Viola


Nem áll rendelkezésre kivonat.


10:25–10:50
Őskori leletek Domoszlón

Tóth Zoltán Henrik


A középső és felső paleolitikum emberének nyomairól sokáig csak általánosságban beszélhettünk Do-moszló területén. A közelmúltig egy lelet sem került elő ebből az időből, pedig a mai falu területének magaslatairól a régi vadászok messziről szemmel tarthatták a vizenyős medencékben vonuló állatokat, követhették és vadászhatták őket az észak-déli irányú, meredek patakvölgyekben. Nem véletlen, hogy az előadásban bemutatandó leletek is a ezeken helyeken kerültek elő. A lelőhelyek:

Nagyjárás. Az aurignacien vadászok nyomai a Hegyes-hegy déli oldalán, a Tarjánka völgyébe vezető vízmosások mellett találhatóak. A lelőhely különlegessége egyebek mellett a kőeszköz-nyersanyagok széles spektruma és egy ritka, öt párhuzamos horonnyal ellátott csonteszköz-csiszoló kő.

Závoza-völgy. A Domoszlói-kaputól déli irányban egészen a falu északi végében található templom-dombig húzódó terület, amelynek a két végén előkerült, kovás metariolit nyersanyagú paleolitok mellett sokfelé bukkantam mátrai – többek között kisnánai – kovás kőzetekből készült szilánkokra és magkövekre.

A bemutatott régészeti lelőhelyek a község területét bekapcsolják Észak-Magyarország paleolitikumá-nak vérkeringésébe és esetenként hiánypótlóak, ezen kívül pedig következtetni engednek az akkori vadászó-gyűjtögető csoportok vándorlási útvonalaira és távolsági kapcsolatrendszereire is.


10:50–11:15
Új felső paleolitikus telep Halmajugra-Szoller-dűlőn

Gutay Mónika


Nem áll rendelkezésre kivonat.


11:35–12:00
Felső paleolitikus lelőhelyeink kronológiája

Béres Sándor


Nem áll rendelkezésre kivonat.


12:00–12:25
Őskőkori kovakő bányászat a miskolci Avason

Ringer Árpád


Nem áll rendelkezésre kivonat.


12:25–12:50
Csiszolt kőeszközök vizsgálatának előzetes eredményei Alattyán-Vízköz késő neolitikus lelőhelyről

T. Biró Katalin, Kerékgyártó Gyula, Szakmány György


Kerékgyártó Gyula terepbejárásainak számos lelőhelyet köszönhet a magyar régészet: a jászsági paleolitikum és mezolitikum első hiteles lelőhelyeit, a Mátra hegység területén számos nyersanyagforrást és kitermelő helyet. Több éven keresztül kitartóan gyűjtötte szűkebb-tágabb környezetének felszíni leleteit, így a most bemutatandó Alattyán-Vízköz leleteit is (1986-tól napjainkig). Innen származik az a különösen szép „zöldkő” kőbalta, aminek apropóján a feldolgozást megkezdtük. A JADE2 nemzetközi program keretében ugyanis lehetőségünk van Magyarország területén „zöldkő” nyersanyagból készült csiszolt kőeszközök felgyűjtésére és publikálására.

A gyűjtés „melléktermékeként” ugyanakkor lehetőség nyílik nagyobb csiszolt kőeszköz leletegyütte-sek áttekintésére is. Alattyán-Vízköz kiemelkedik ezek közül; a lelőhelyről összesen 55 csiszolt kőbal-tát ismerünk, melyek kora a felszíni gyűjtések alapján nagy valószínűséggel behatárolható (késő neoli-tikum, Tiszai kultúra). A „balták” feltűnően jó megtartási állapotban kerültek elő, összesen csak 24% (13 db) töredékes közülük, ami arra enged következtetni, hogy ezek feltehetően sírmellékletek lehet-tek. Ezt megerősíti a számos igen kisméretű (3–4 cm) ép lelet is.

A nyersanyagmegoszlási adatok egyelőre csak makroszkópos vizsgálatokon alapulnak, de terveink szerint az adatokat műszeres vizsgálatokkal is pontosítani fogjuk. A leggyakoribb és egyben legjellem-zőbb nyersanyag a régebben „zöldpalának” leírt kontakt metabázit, lelőhelye Železný Brod környéke (Krkonoše-Jizera Kristályos Komlexum, Cseh Köztársaság). Jelentős mennyiségben fordul elő egy szubvulkáni vagy telér kőzet eredetű nyersanyag, amelyet egyelőre feltételesen „metadoleritnek” határoztunk meg és amelynek származási helyét Szarvaskő környékén gyanítjuk. Szintén több pél-dánnyal képviselt a feltehetően kékpala (dél-szlovákiai eredet), a bánáti szaruszirt, a bazalt és az Északi-középhegységből származó bazaltos andezit is. A ritkábban előforduló kőzetek között kieme-lendő a már említett „zöldkő” (valószínűleg nefrit), egy felsőcsatári típusú zöldpala, egy márvány és egy szerpentinit anyagú csiszolt kőeszköz.

A lelőhely anyaga jellegzetes képviselője az észak-alföldi nyersanyag provinciának (Oravecz-Józsa VII. csoport) (Oravecz és Józsa 2005, Szakmány 2009).

Irodalom

ORAVECZ–JÓZSA 2005 Oravecz Hargita–Józsa Sándor: A Magyar Nemzeti Múzeum újkőkori és rézkori csiszolt kőeszközeinek régészeti és kőzettani vizsgálata / Archaeological and petrographic investigation of polished stone tools … . Archeometriai Műhely / Archaeometry Workshop Budapest 2005 2 / 1 23-47

SZAKMÁNY 2009 Szakmány György: Magyarországi csiszolt kőeszközök nyersanyagtípusai az eddigi archeometriai kutatások eredményei alapján / Types of polished stone tool raw materials in Hungary. Archeometriai Műhely / Archaeometry Workshop Budapest 2009 6 / 1 11-30


14:00–14:25
Egy alsónyéki háztartás pattintott kőeszközei

Szilágyi Kata


Nem áll rendelkezésre kivonat.


14:25–14:50
A DVK kőeszköz-előállítási rendszere – technológiai megfigyelések és egy lehetséges műveleti sor

Szilasi Attila Botond


Nem áll rendelkezésre kivonat.


14:50–15:15
Az epigravetti lamellakészítés kísérleti régészeti aspektusai

Lengyel György


Nem áll rendelkezésre kivonat.


15:35–16:00
Almát a körtével…? Megelőző feltárás során előkerült kőegyüttes összehasonlítása ugyanabból a stratigráfiai egységből származó szitált együttessel. Esettanulmány

Faragó Norbert


Gyakran használt toposz, hogy a régészet egyike azon ritka tudományoknak, amely bevett vizsgálati módszerével (ti. az ásatással) egyúttal el is pusztítja az érdeklődésének tárgyát (ti. a lelőhelyet). A természettudományokban gyakran használt „kísérletnek” tehát eléggé korlátozott alkalmazhatósága van, hiszen a kontrollált, dokumentált körülmény ugyan adott lehet, de a megismételhetőség már kevésbé. Polgár-Csőszhalom késő neolitikus települése kapcsán azonban mégis az a szerencsés helyzet állt elő, hogy egy érdekes kísérletet végezhettünk el. A tellhez kapcsolódó sík település egy objektumának, pontosabban annak egy stratigráfiai egységének bontása során a kitermelt föld egésze elcsomagolásra került későbbi szitálás céljából. Esetünkben tehát adott a kontrolállt körülmény, adott a megismételhe-tőség, és csupán egy paraméter megváltozásával vizsgálhatóvá válik annak torzító hatása is. Ilyen módon a normál megelőző feltárási technikával előkerült leletek minőségileg és mennyiségileg is összehasonlíthatóvá váltak az ugyanonnan, finomabb technikával előkerült leletekkel. Kísérletünk célja, hogy megválaszolja azt az egyszerű kérdést, milyen módon torzulnak a kapott eredményeink csupán azon okból, hogy nincs minden esetben lehetőség/energia/idő/pénz pontosabb feltárási metódusok elvégzésére.


16:00–16:25
Tipikus előadás: kőeszközelemzési módszerek és hatásuk Núbia őstörténetére

Király Attila


Hogyan befolyásolják előfeltevéseink egy régészeti kőanyag vizsgálatának módszereit? Mit szeretnénk megmutatni (vagy kimutatni), és milyen módon tesszük azt? Hogyan hasznosul az, amit végül láttatunk?

A „kutatás mai állása szerint” ezek egyre gyakrabban hangoztatott, égető kérdések. Az ösztöndíjak, pályázatok és impakt faktorok környezetében, a kutatócsoportok, külső szereplők és közösségi média népes világában tudományos eredményeink formába öntése és célba juttatása teljes figyelmet igénylő feladatok.

A négy egymásba kapaszkodó kérdés azonban nem csak eredményeink sorsára vonatkozik. A közlés-mód véleményformáló ereje együtt születik a tudományos problémákkal a kutatás kezdetekor, hozzájuk tapad, módszereinkre és eredményeinkre is hatással van. Hatásukat kutatásom tárgyán, a történe-ti Núbia területéről származó kőegyütteseken mutatom be.

Az előadás első részében felvázolom azt a kutatástörténetet, ami a kőeszközök értelmezésének mai sokszínűségéhez; eredményeihez és bizonytalanságaihoz vezetett a területen. Az előadás második ré-szében saját munkámat helyezem el ebben a környezetben. Mindvégig a megfogalmazott kérdések rendezik mondanivalómat. Azt vizsgálom, hogy a kőeszközelemzés és publikáció különféle módjai hogyan formálták Núbia őstörténetét, mik az elvárások ma a történetmesélésben, és én milyen nar-ratívát tudok kiolvasni, bemutatni a feltárt kőanyagból.


16:25–16:50
Harmadik típusú hazugságok: statisztikai módszerek alkalmazása a miskolci Avas-Alsószentgyörgy pattintott kőanyagán

Nagy Gergely


Szokás mondani, hogy háromféle hazugság létezik: a hazugság, a nagy hazugság, és a statiszika (There are three kind of lies: lies, damned lies, and statistics). Ebben az előadásban csak füllentés szintűek lesznek ezek a hazugságok. A miskolci Avas beépítése során felszínre került egyik pattintott leletegyüttest vizsgáltam különféle statisztikai módszerekkel. Az adatfelvételhez technológiai adatokat és méreteket használtam, e változókat dolgoztam fel egy szoftver segítségével. Az előkerült több mint 5000 darab közül csak 500-at vizsgáltam meg, ezért az eredmények nem biztos, hogy igazak a teljes anyagra. A másik füllentés, hogy csak a látványos, szignifikáns (megbízható) eredményeket mutatom be. Mivel a leletek között kevés a típusos eszköz, és az összes lelet egy véletlenszerűen válogatott ré-szét dolgoztam fel, se a tipológia, se a meglévő újraillesztési (refitting, remontage) adatok nem voltak használhatóak. Ugyanakkor a feldolgozott rész mennyisége lehetővé tette a statisztikai értelmezést, amihez a tipológia helyett a technológiai adatokat használtam. Így mutattam ki a lelőhelyen végbe-ment pattintási folyamatokról technológiai összefüggéseket, tendenciákat.


16:50–17:15
Buják-Szente lelőhely ipara

Péntek Attila, Zandler Krisztián


Nem áll rendelkezésre kivonat.


16:00–16:30
Vita, javaslatok a 2014. évi konferenciára vonatkozóan



Kőkor Kerekasztal 2012

2012. december 7.
Miskolci Egyetem, BTK, B/2 épület 417 | Program letöltése


10:00–10:20
A kavicsanalízis lehetőségei felszíni leletek régészeti tafonómiai értelmezésében

Király Attila


A tárgyakhoz tapadó téri információk nélkülözhetetlen elemei a régészeti kutatásnak, a felszínen előkerülő leletek esetében azonban értékelésük számos nehézségbe ütközik. A világ száraz régióiban sokszor a teljes leletanyag a felszínen helyezkedik el; ezeken a helyeken, vertikális rétegsorok hiányában, a tárgyi emlékek térbeli szóródása különösen nehezen megfejthető, de fontos információhordozó. Alapvető kérdés ekkor, hogy az általunk rögzített szóródás milyen mértékben tükrözi a lelőhelyképződés folyamatát, más megfogalmazásban, a posztdepozícionális folyamatok milyen mértékben változtatták meg a leletek eredeti elrendeződését.

A számos lehetséges vizsgálat mellett ennek kiderítésére hivatott a törmelékanalízis módszere, amit a szudáni HSAP 057 középső holocén lelőhely példáján keresztül mutatok be. A módszer lényege, hogy statisztikai próbák segítéségével összeveti a felszíni kulturális maradványok és a természetes törmeléktakaró térbeli elrendeződését. A hipotézis szerint minél inkább hasonló e két populáció elrendeződése, annál inkább nő a posztdepozícionális bolygatás esélye. Az elrendeződésbeli különbségek értékelése nem automatizálható, eseti magyarázatokra van szükség. Bár a törmelékanalízis csak speciális esetekben alkalmazható, kis eszközigénye, alacsony költségei okán a terepbejárások és felmérések hasznos eszközévé válhat.


10:30–10:50
Tata-Porhanyó 2012-ben

T. Dobosi Viola


Az 1909-cel kezdődő évszázadban Tata Porhanyó középső paleolit lelőhelyen az alkalmi látogatásokat leszámítva 16 alkalommal volt jelentősebb gyűjtés: közötte a három ásatás összesen 10 szezonban (1909: Kormos Tivadar, 1958-59:Vértes László, 1995-2001: Cseh Julianna–Dobosi Viola). A beleltározott, 5 mm-nél nagyobb leletek száma meghaladja a 46 ezret. A régi természettudományos és régészeti anyag revíziója és az új leletek feldolgozása folyamatban van. A rész-tanulmányok monografikus publikálását tervezzük. Az 1964-ben megjelent Tata-monográfiához képest új eredmények a kronológiában, tipológiában várhatók, a hagyományos feldolgozás kibővül a tafonómiával és kopásnyom-vizsgálatokkal. Legjelentősebb változást az elmúlt években körvonalazódott közép-európai „microlithic world” (Moncel) kibontakozása jelenti: Tata-Porhanyó egy nagy területet benépesítő, gazdag entitás tagjának bizonyult. Előadásomban a régészeti feldolgozás jelen állapotáról számolok be.


11:00–11:20
A standardizáció megközelítése statisztikus eszközökkel: az érdi kőeszközök vizsgálatának tanulságai

Mester Zsolt


A kőeszközegyüttesek feltűnő egyöntetűsége esetében rendszeresen felvetődik a kérdés, vajon standardizált-e az érintett kulturális egység (embercsoport) eszközkészítése, s ha igen, milyen mértékben. Az eszközök morfometriai viszonyainak statisztikai elemzése alkalmas megközelítésnek tűnik e kérdés vizsgálatához. A statisztikában azonban többféle eszköz is felhasználható erre a célra. Az érdi telep kőeszközeinek példáján vetjük össze a különböző eszközökkel kapott eredményeket a régészeti kérdés szempontjából.


11:40–12:00
Egy “ismeretlen ismerős” – A Miskolc, Molotov utcai leletegyüttes (1959) újraértékelése

Szolyák Péter, Szalacsi Klára


A magyar őskőkorkutatás egyik nehezen megfejthető leletegyüttese az 1959-ben Miskolcon, az egykori Molotov utcában feltárt leletanyag. Habár a pattintott kőleletek kronológiai és kulturális hovatartozásával kapcsolatban több szakember is állást foglalt már (pl. Vértes L., Ringer Á., Adams, B.), a leletek teljességre törekvő techno-tipológiai feldolgozására és az eredmények részletes publikálására napjainkig nem került sor. A korábban elsősorban tipológiai alapon történő besorolást a környék földtani viszonyainak áttekintése, a Megay Géza vezette ásatás dokumentációjának kritikai értékelése és a pattintott kőanyag aprólékos technológiai vizsgálata segítségével vettük revízió alá.


12:10–12:30
Középső-paleolitikus lelőhelyeink kultúra-meghatározásáról

Markó András


Nem áll rendelkezésre kivonat.


12:40–13:00
Nyíltszíni paleolit telep Ostoros-Rácpán

Zandler Krisztián, Béres Sándor


Előadásunkkal a két éve megkezdett hagyományt folytatva egy újabb Eger környéki lelőhelyet szeretnénk bemutatni. Az első leleteket Legányi Ferenc gyűjtötte, majd Korek József és Vértes László végzett ásatást a területen. A leletanyagot T. Dobosi Viola publikálta. Kultúrréteg nem került elő. Az utóbbi évtizedben újabb terepbejárások során jelentős mennyiségű és minőségű pattintott kő került elő, melyek alapján mindenképp érdemesnek tartjuk a lelőhely bemutatásást, kibővített leletanyagának újraközlését. A lelőhely kulturális hovatartozása a mai napig sem teljesen megoldott. A Rácpa-tetőn több kultúra (Szeletai, Aurignaci és Badeni) megtelepedésével számolhatunk. Ennek ellenére tipológiai és technológiai jegyek, valamint a gyűjtések során szerzett információk alapján tisztább képet kaphatunk a lelőhely valamikori lakóiról.


14:00–14:20
Nyíltszíni Szeleta telep és vonatkozásai a szécsénkei Kis-Ferenc-hegyen

Béres Sándor, Péntek Attila, Zandler Krisztián


Annak ellenére, hogy a Szeleta-kultúra névadó lelőhelye köztudottan hazánkban található, Magyarországról szinte alig van publikált nyíltszíni, a fenti iparba tartozó telep. Ennek részben az is lehet az oka, hogy a Szeleta-kultúra vezéreszközei, a levélhegyek, sokszor szórványként, kísérő ipar nélkül kerültek a múzeumi gyűjteményekbe. Máskor a szeletainak meghatározott darabok láthatóan keveredtek más kultúrák eszközeivel és a régészeti anyagok szétválasztása nehézségekbe ütközött.

2001 óta szisztematikus terepbejárások folynak a nyugati Cserhát-hegység területén, többek között Legénd, Nógrádkövesd és Szécsénke térségében. Számos paleolit és fiatalabb őskori ipar/kultúra lelőhelye vált ismertté, melyek közül még csak kevésnek az anyaga került publikálásra. Ezen elmaradást pótolandó esett jelenlegi választásunk a szécsénkei lelőhelyre.

Az ipar jellegzetességei közé tartozik a távolsági nyersanyagnak számító üveges kvarcporfír nagyarányú használata, a bifaciális technológia, a hossztengelyre szimmetrikus levélhegyek, aurignaci típusú vakarók, középső paleolit típusú kaparók jelenléte, valamint a pengék és a pengén készült eszközök kis aránya. Tipológiai alapon ezt az ipart a cseh-morva szeleta lelőhelyek anyagához köthetjük, néhány, részben még szintén publikálatlan régészeti anyaggal, – Debercsény-Mogyorós, Hont-Csitár, Buják-Szente – mint lehetséges párhuzammal.


14:00–14:20
Késő neolitikus pattintott kőeszközök Polgár-Csőszhalom dűlő horizontális telepéről

Faragó Norbert


A neolitikum fiatalabb fázisa a kezdetleges differenciált társadalom, formálódó fémművesség és a tellek első kialakulásának az időszaka. Noha ebben az időben a pattintott kőeszközök már nem játszottak olyan fontos szerepet a mindennapi életben, mint a megelőző korszakokban, kutatásuk mégis nagy jelentőséggel bír. Ez a forráscsoport jellegénél fogva magában hordozza a készítés szinte összes fázisának a nyomát, így talán nem túlzás azt állítani, hogy az aprólékos vizsgálatukkal az egykori élet legalább annyira megközelíthető, mint a kerámiastílusok és formák részletes elemzésével vagy akár az állatcsontok statisztikus vizsgálatával. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele, hogy a vizsgált tárgycsoport kellően számos mértékben, jól dokumentáltan legyen jelen. Polgár-Csőszhalom dűlő több szempontból is kiemelkedő jelentőségű, azonban ezek közül számunkra érdemes kiemelni a pattintott leletek rendkívül nagy, több mint 13 ezerre tehető számát. Ez a tény, együtt a település feltárt méretével (3,6 hektár), az egykori hétköznapi élet megannyi nyomával (90 cölöpház, 145 temetkezés, 68 kút, 238 gödör), a lelőhely összetett szerkezetével (tell és horizontális telep együtt) illetve a modern informatikában rejtőző lehetőségekkel (GIS) különösen alkalmassá teszi komplex, háztartás alapú elemzésre. Ennek a hosszú távú kutatási projektnek már az elején felmerültek említésre méltó eredmények, egyrészt két egymást metsző ház vizsgálatakor egyaránt határozott elkülönülés mutatkozott a használt nyersanyagokban illetve a kész eszköztípusokban, másrészt további lokális különbségek jelentkeztek a kőeszköz együttes térképen ábrázolt eloszlásából. A szisztematikus elemzések véghezvitelével vélhetően az alábbi kérdések megválaszolásához is közelebb fogunk jutni: – a presztízs javakat felmutató háztartások, egységek kőeszköz készletében mennyire tükröződik a kiemelkedő státusz? – mennyire preferálták a távolsági nyersanyagokat, beszerzésük mennyire tükröződik az egyes háztartásokban ill. az egész közösségben? – van-e eltérés a különböző nyersanyagok beszerzési és szállítási stratégiája között? – vajon a kőeszköz készítés minden háztartás sajátja-e, vagy léteztek kitüntetett helyek és személyek?


14:30–14:50
Késő neolitikus pattintott kőeszközök Polgár-Csőszhalom dűlő horizontális telepéről

Faragó Norbert


A neolitikum fiatalabb fázisa a kezdetleges differenciált társadalom, formálódó fémművesség és a tellek első kialakulásának az időszaka. Noha ebben az időben a pattintott kőeszközök már nem játszottak olyan fontos szerepet a mindennapi életben, mint a megelőző korszakokban, kutatásuk mégis nagy jelentőséggel bír. Ez a forráscsoport jellegénél fogva magában hordozza a készítés szinte összes fázisának a nyomát, így talán nem túlzás azt állítani, hogy az aprólékos vizsgálatukkal az egykori élet legalább annyira megközelíthető, mint a kerámiastílusok és formák részletes elemzésével vagy akár az állatcsontok statisztikus vizsgálatával. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele, hogy a vizsgált tárgycsoport kellően számos mértékben, jól dokumentáltan legyen jelen. Polgár-Csőszhalom dűlő több szempontból is kiemelkedő jelentőségű, azonban ezek közül számunkra érdemes kiemelni a pattintott leletek rendkívül nagy, több mint 13 ezerre tehető számát. Ez a tény, együtt a település feltárt méretével (3,6 hektár), az egykori hétköznapi élet megannyi nyomával (90 cölöpház, 145 temetkezés, 68 kút, 238 gödör), a lelőhely összetett szerkezetével (tell és horizontális telep együtt) illetve a modern informatikában rejtőző lehetőségekkel (GIS) különösen alkalmassá teszi komplex, háztartás alapú elemzésre. Ennek a hosszú távú kutatási projektnek már az elején felmerültek említésre méltó eredmények, egyrészt két egymást metsző ház vizsgálatakor egyaránt határozott elkülönülés mutatkozott a használt nyersanyagokban illetve a kész eszköztípusokban, másrészt további lokális különbségek jelentkeztek a kőeszköz együttes térképen ábrázolt eloszlásából. A szisztematikus elemzések véghezvitelével vélhetően az alábbi kérdések megválaszolásához is közelebb fogunk jutni: – a presztízs javakat felmutató háztartások, egységek kőeszköz készletében mennyire tükröződik a kiemelkedő státusz? – mennyire preferálták a távolsági nyersanyagokat, beszerzésük mennyire tükröződik az egyes háztartásokban ill. az egész közösségben? – van-e eltérés a különböző nyersanyagok beszerzési és szállítási stratégiája között? – vajon a kőeszköz készítés minden háztartás sajátja-e, vagy léteztek kitüntetett helyek és személyek?


15:00–15:20
Őrlőkő- és malomkő-műhely a Mátra alján

T. Biró Katalin, Péterdi Bálint, Tóth Zoltán Henrik


A neolitikum fiatalabb fázisa a kezdetleges differenciált társadalom, formálódó fémművesség és a tellek első kialakulásának az időszaka. Noha ebben az időben a pattintott kőeszközök már nem játszottak olyan fontos szerepet a mindennapi életben, mint a megelőző korszakokban, kutatásuk mégis nagy jelentőséggel bír. Ez a forráscsoport jellegénél fogva magában hordozza a készítés szinte összes fázisának a nyomát, így talán nem túlzás azt állítani, hogy az aprólékos vizsgálatukkal az egykori élet legalább annyira megközelíthető, mint a kerámiastílusok és formák részletes elemzésével vagy akár az állatcsontok statisztikus vizsgálatával. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele, hogy a vizsgált tárgycsoport kellően számos mértékben, jól dokumentáltan legyen jelen. Polgár-Csőszhalom dűlő több szempontból is kiemelkedő jelentőségű, azonban ezek közül számunkra érdemes kiemelni a pattintott leletek rendkívül nagy, több mint 13 ezerre tehető számát. Ez a tény, együtt a település feltárt méretével (3,6 hektár), az egykori hétköznapi élet megannyi nyomával (90 cölöpház, 145 temetkezés, 68 kút, 238 gödör), a lelőhely összetett szerkezetével (tell és horizontális telep együtt) illetve a modern informatikában rejtőző lehetőségekkel (GIS) különösen alkalmassá teszi komplex, háztartás alapú elemzésre. Ennek a hosszú távú kutatási projektnek már az elején felmerültek említésre méltó eredmények, egyrészt két egymást metsző ház vizsgálatakor egyaránt határozott elkülönülés mutatkozott a használt nyersanyagokban illetve a kész eszköztípusokban, másrészt további lokális különbségek jelentkeztek a kőeszköz együttes térképen ábrázolt eloszlásából. A szisztematikus elemzések véghezvitelével vélhetően az alábbi kérdések megválaszolásához is közelebb fogunk jutni: – a presztízs javakat felmutató háztartások, egységek kőeszköz készletében mennyire tükröződik a kiemelkedő státusz? – mennyire preferálták a távolsági nyersanyagokat, beszerzésük mennyire tükröződik az egyes háztartásokban ill. az egész közösségben? – van-e eltérés a különböző nyersanyagok beszerzési és szállítási stratégiája között? – vajon a kőeszköz készítés minden háztartás sajátja-e, vagy léteztek kitüntetett helyek és személyek?


15:00–15:20
Őrlőkő- és malomkő-műhely a Mátra alján

T. Biró Katalin, Péterdi Bálint, Tóth Zoltán Henrik


Nem áll rendelkezésre kivonat.


15:40–16:00
Újabb metariolit (szeletai kvarcporfír) elsődleges geológiai előfordulás és kőnyersanyag kitermelőhely Bükkszentlászló fölött

Tóth Zoltán Henrik, Ringer Árpád, Németh Norbert


Nem áll rendelkezésre kivonat.


15:00–15:20
SzeleStra – Új rétegtani kutatások a Szeletien kultúra névadó lelőhelyén

Mester Zsolt, Lengyel György, Ringer Árpád, Szolyák Péter


A Szeleta Kultúráért Közalapítvány és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság erőfeszítéseinek köszönhetően 2011-ben elbontották és áthelyezték a Szeleta előterén álló mészkőhalmot. Így lehetővé vált, hogy a barlang sztratigráfiai viszonyainak tisztázására olyan helyen végezzünk feltárást, ahol az eredeti kitöltés érintetlenül maradt a lelőhely sorozatos ásatásai alatt. A Szeleta jelentőségére való tekintettel az idén megkezdett kutatást az ELTE, a Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Egyetem szakemberei közösen vállalták fel, amelyhez a Szeleta Kultúráért Közalapítvány is anyagi támogatást nyújtott. Külföldi kutatási projektekkel való együttműködéseknek köszönhetően az üledékeken számos természettudományos laborvizsgálat is készül. 2012 szeptemberében került sor az első ásatásra.


15:00–15:20
Az ELTE kutatási programja a kőnyersanyag-források és az őskori megtelepedések kapcsolatának vizsgálatára

Mester Zsolt, Faragó Norbert, Lengyel György


A Felső-Tisza-vidék régiójában található kőnyersanyag-források szerepet játszhattak a Kárpát-medence neolitizációs folyamatában. E problematika vizsgálatára az ELTE Régészettudományi Intézete kutatási programot indított 2011-ben. Ahhoz, hogy fel lehessen tárni a nyersanyagforrások kiaknázási módjában rejlő kulturális, gazdasági, környezeti és egyéb összefüggéseket, sokoldalú megközelítésre van szükség. Ennek egyik fontos összetevője a potenciális nyersanyagforrások megismerése szisztematikus terepi kutatásokkal. Mivel a Felső-Tisza-vidék régiójában érintett nyersanyagforrások részben Szlovákia és Ukrajna területén találhatók, valamint az őskori telepeken rendszeresen előfordulnak a Kárpátokon túli lengyel és ukrán területekről származó kovafélék is, a programhoz együttműködő partnereket nyertünk meg. A négy országra kiterjedő terepi kutatásokat a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatása tette lehetővé. Az előadásban a módszertani alapok mellett a terepi és a kísérleti pattintási tapasztalatainkról is szó lesz.



Kőkor Kerekasztal 2011

2011. december 2.
Miskolci Egyetem, BTK, Történettudományi Intézet
Őstörténeti és Régészeti Tanszék | Program letöltése


10:00–10:30
Kőeszköz használat; térben, időben

T. Biró Katalin


A kőeszközök használatát a laikus szemlélet egyértelműen az “ősemberrel” asszociálja. Még a képzett és végzett régészek jelentős része is úgy gondolja, hogy a kőeszközök használatát a kőkorral lezárhatjuk. A jelen konferencia, kerekasztal megbeszélés “kiterjesztése” az őstörténet fiatalabb periódusai felé lehetőséget ad arra, hogy az egyik legrégebbi, de napjainkig használt kézműves-termék diakronikus és nagy területeken átívelő felhasználását vázlatosan áttekintsük.


10:30–11:00
Hogyan menjünk ki Afrikából? Gondolatok a szudáni őskőkorkutatásról egy szakóca kapcsán

Király Attila


Az előadásban egy, a Magyar Szudáni Régészeti Projekt 2007-es ásatási évadából származó, szórványleletként gyűjtött szakócát mutatok be. Technotipológiai jellemzők alapján a darab a középső pleisztocén időszak végére keltezhető, előkerülésének körülményei pedig jól példázzák a korszak kutatásának jelenlegi állását Szudánban. A szomszédos Egyiptomban, Etiópiában, illetve Kelet-Afrika egyéb területein az „Out-of-Africa” elméletek megtermékenyítően hatottak az őskorkutatásra. Az elméletek többségében földrajzi kulcspozíciót elfoglaló Szudáni Köztársaságban (és ma már Dél-Szudánban is) ilyen irányú vizsgálatok alig léteznek, illetve más futó projektek mellékvizein araszolnak. A szakóca bemutatásán keresztül körképet nyújtok jelenlegi ismereteinkről, és arról a pozícióról, melyet az újabb nagyléptékű őstörténeti modellek Szudánnak szánnak – ha vannak ilyenek. Ezek után, kisebb léptéket választva, megvizsgálom, mi ezen elvárások realitása, és milyen – szakmai és attól független – tényezők játszottak közre abban, hogy alig tudunk valamit a világ e tájékának régmúltjáról.


11:00–11:30
Régészeti kutatások a Mátra hegyvidéken: Gyöngyöspata, Gyöngyöstarján és Gyöngyösoroszi paleolit műhelytelepei

Gutay Mónika, Kerékgyártó Gyula, Kecskeméti Attila


A Mátra hegység vidéke nagyon sokáig fehér foltként szerepelt a magyar paleolitkutatásban a szomszédos területek, a Bükk, a Cserhát, a Gerecse, az Ipoly- és a Hernád-völgy kutatottságához viszonyítva. A korábbi évekből kevés értékelhető, jól meghatározható régészeti adattal rendelkezünk. Bár pár nagyobb paleolit műhelytelep, felső paleolit szórványlelet és kisebb paleolit lelőhelyek több helyen előkerültek a Zagyva-völgyben, a Mátraalján és a Mátra hegységben. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az értékelhető pattintott kő leletegyüttesek felszíni gyűjtésekből és nem régészeti ásatásokból származnak.

Simán Katalin már korábban felvetette, hogy az észak-magyarországi kőnyersanyagok, az obszidián és az üveges kvarcporfír terjedési útja az északi területekről a Mátra előterében vezethetett a Dunakanyar irányába. Feltételezte, hogy a Mátra lábánál, Szurdokpüspöki-Derzsi hegyhez hasonló műhelytelepek várnak felfedezésre.

A Mátra vidékén, 2004-től rendszeres, tervszerű és hivatalosan bejelentett, engedéllyel rendelkező terepbejárásokat végzünk Kerékgyártó Gyulával és az utóbbi időben Kecskeméti Attilával. A hét év felszíni gyűjtései során elsősorban paleolit telephelyeket, szórvány leleteket lokalizáltunk a Zagyva-völgyben, a Mátra hegyvidék déli és nyugati részén.

A mostani előadáson a régészeti időrendet és a területi csoportosítást is figyelembe véve Gyöngyöspata, Gyöngyöstarján és Gyöngyösoroszi térségében található jelentősebb paleolit lelőhelyeket szeretnénk ismertetni.


11:30–12:00
Újabb adalék a szeletai üvegeges kvarcporfír előforduláshoz: bükkszentlászló, hideg-víz

Tóth Zoltán Henrik


A Diósgyőrtől nyugat felé a Szinva-völgyig, általában vastag málladéktakaró alatt megtalálható, fluidális szövetű metariolit egyik változata a legismertebb bükki paleolit kőeszköz-nyersanyag, a jellegzetesen szürkés színű, szeletai üveges kvarcporfír.

A magyarországi őskorkutatás megindítását kiváltó „Bársonyházi szakócák” közül két da- rab is ebből a nyersanyagból készült, és az azóta feltárt bükki és észak-magyarországi barlangokban, valamint felszíni lelőhelyeken előkerült nagyszámú paleolit darab is bizonyítja fontosságát a középső-paleolitikum kultúrái életében.

Vértes László és Tóth Lajos 1963-ban megjelent tanulmányukban a Kaán Károly-forrás környékét jelölték meg a tonnás tömböktől a tenyérnyi lencsékig terjedő méretben fellelhető nyersanyag fő előfordulási helyeként. A két szerző kiemeli a kvarcporfír esetleges szerepét a helyi bifaciális levéleszközkészítés technológiájának kialakulásában és egyúttal felvetik a középső-paleolit kőeszköznyersanyag-bányászat lehetőségét is. Utóbbi felvetés a szeletai kvarcporfír rendkívüli népszerűségét (a nagy mennyiségű „bányanedves” nyersanyag szükségletét) figyelembe vételével teljesen jogszerű.˛

Bár a szeletai kvarcporfír viszonylag nagy területen fordul elő, azon eddig nem találtak „bányát” és workshop-ot. Ezt a helyzetet nemrégiben sikerült megváltoztatni. Kísérleti kőeszközkészítésre alkalmas nyersanyag gyűjtésének céljából bejárva Bükkszentlászló patakvölgyeit, a Hideg-víz völgyében bukkantam egy különlegesen gazdag lelőhelyre.

A községtől nem messze körülbelül 100 méter hosszan a patakmederben és a partoldalakon nagy számban találhatóak kvarcporfír-darabok, mind természetes formában, mind pattintékok, szupportok és eszközök formájában. Előadásomban a lelőhelyen eddig végzett terepbejárások során elért eredményeket szeretném bemutatni.


12:00–12:30
A Szeleta levéleszközeinek előállítása

Mester Zsolt, Faragó Norbert


A pattintott kőeszközök paleoetnológiai szemléletű technológiai vizsgálatának egyik érdekes problémája az, hogyan lehet tetten érni (rekonstruálni) a készítő szándékát. A bifaciális levéleszközök különösen alkalmasnak tűnnek az ilyen vizsgálatokhoz, hiszen a forma szándékosnak tekinthető, s a kialakítása a kétoldali kidolgozás keretében bizonyos korlátokat eredményez az alkalmazható technikai fogások terén. A legutóbbi technológiai elemzések a Szeleta levéleszközeinek három csoportját különítették el, amelyek között érdekes eltéréseket mutattak ki. Az „elvi séma–műveleti séma–műveletsor” elméleti struktúra alapján, statisztikai elemzések felhasználásával megkíséreljük meghatározni, milyen szempontokat követhettek a levéleszközök előállítói.


12:30–13:00
Újabb Aurignaci lelőhely Andornaktálya térségében

Zandler Krisztián, Béres Sándor


Az Eger környéki paleolitikum kutatása a 2. világháború végétől vette kezdetét. Az eltelt évtizedek alatt számos lelőhely vált ismertté, melyek közül néhányon ásatások is folytak. Az utóbbi évtizedben a kutatások újabb lendületet vettek részben terepbejárásoknak, részben ásatásoknak köszönhetően. Az új ismeretek bemutatását Andornaktálya-Gyilkos-tető Aurignaci anyagával szeretnénk folytatni.


13:00–13:30
A gravetti telepek topográfiája

Dobosi Viola, Holl Balázs


A gravetti entitás három kronológiai szintje és a kapcsolódó három kulturális filum (idősebb pengés/pavlovi, az utódjának tekinthető fiatalabb pengés/epigravetti és a részben kortárs ságvári) topográfiáját vizsgáljuk a következő lelőhelyek kapcsán.

Pavlovi: Bodrogkeresztúr–Henye, Megyaszó–Szelestető, Hont–Parassa, Orgonás, Nadap–Kőbánya, (Püspökhatvan: speciális funkciójú telep, a helyválasztást döntően a nyersanyag-forrás határozta meg). Epigravetti: Pilismarót, Jászfelsőszentgyörgy–Szúnyogos, Esztergom–Gyurgyalag, (Arka–Herzsarét : Vértes L. interpretálásában vegyes, általános és speciális funkciójú telep, a helyválasztást részben a nyersanyag-forrás határozta meg).

Ságvári: Ságvár–Lyukasdomb, Madaras–Téglavető, Mogyorósbánya–Újfalusi dombok.

A negyedik, jégkorvégi kronológiai szintet Arka és Pilismarót–Bánom felső kulturrétege képviseli. Arka felső kulturrétegre ugyanaz érvényes, mint az alsóra, Pilismarót–Bánom lelőhelyen előkerült néhány eszköz csak sztratigráfiai bizonyíték, minden közelebbi adat, kísérő lelet nélkül. A három kulturális filumot összehasonlítjuk a tipológia, a nyersanyag valamint a metrikus értékek szempontjából is.


14:30–15:00
Pilismarót – Öregek-dűlő: egy klasszikus lelőhely ásatásainak tanulságai

Markó András


A tárgyalt lelőhely az ötvenes évek óta kiemelt figyelmet kapott be a magyarországi gravetti/epigravetti lelőhelyek között. A nyolcvanas-kilencvenes években Dobosi Viola által a közeli lelőhelyeken elvégzett modern szemléletű feltárások megerősítették a Duna-kanyar – közelebbről Pilismarót – vidékének fontosságát a felső Würm időszakában. Az Öregek-dűlőben 36 éven át, nagy megszakításokkal folyó feltárások leleteinek vizsgálata, illetve a dokumentáció áttekintése nyomán azonban kissé váratlanul úgy tűnik, hogy az eszközök erősen bolygatott rétegből kerültek elő és így gyakorlatilag a felszínen gyűjtött leletanyagokkal azonos értéket képviselnek. Az előadás során kísérletet teszünk az egyes ásatások leleteinek elsősorban nyersanyagokon és a tipológián alapuló összehasonlítására, illetve a közeli lelőhelyek anyagával való összevetésre.


15:00–15:30
Újabb paleolit kutatások Hont térségében

Zandler Krisztián, Király Attila


2010 tavaszán szennyvízberuházási munkálatok kezdődtek Hont és Drégelypalánk térségében. A korábbi terepbejárások és ásatások során kiderült, hogy az Ipoly-völgy ezen szakasza sűrűn lakott volt az őskőkor folyamán. A munkálatok során lehetőségünk nyílt egy új lelőhely (Hont-Pázmány utca) feltárására, valamint egy régebbi ásatás (Hont-Templomdomb) hitelesítésére. A régészeti munkákkal párhuzamosan terepbejárásokat is végeztünk a környéken, az eddig ismert lelőhelyek állapotát felmérve és új leletanyagokat gyűjtve (Parassa III – Orgonás, Hont-Csitár). A kutatás során új lelőhelyekkel is gazdagodtunk (Drégelypalánk-Topóka-dűlő és Babatpuszta). Ezen eredményekről számolnánk be előadásunkban.


15:30–16:00
A normalitás vizsgálata pengék hosszadatainak esetében, avagy a retusálatlan pengék tipológiája Vértes László munkássága nyomán

Eleki Ferenc


Vértes László az arkai lelőhely és a boldogkőváraljai depó apropóján egy igen eredeti problémát kísérelt meg megoldani a matematikai statisztika segítségével: lehetséges-e a felső paleolit retusálatlan pengéket a hosszúságaik alapján egy tipológiai rendszerbe foglalni? Előadásomban igyekszem újragondolni az általa elvégzett vizsgálatokat és ezek alapján felállított elméleteit, a Hidasnémeti – Borház-dűlő technológiai feldolgozása során felvett adatok tükrében.


16:00–16:30
Barca I: egy kelet-szlovákiai mezolit tábohely revíziója

Kertész Róbert


Az előadás a kelet-szlovákiai Barca (Bárca) I több rétegű (felső-paleolit, mezolit, neolit, rézkor, bronzkor) lelőhely kora holocénba tartozó ásatási eredményeit értékeli újra. A táborhely maradványait František Prošek azonosította és tárta fel 1954-ben. A leletek autopszív tanulmányozását Ladislav Bánesz tette lehetővé. Az előadás során a kőipar elemzéséből levont következtetéseket összevetjük a lelőhellyel eddig foglalkozó kutatók megállapításaival. A gyűjteményben mikrolitok: hegyek, tompított-, csonkított- és retusált lamellák, geometrikus mikrolitok (háromszögek), továbbá mikrobürenek, szilánkok, magkövektalálhatók. Barca I kulturális-kronológiai tekintetben a helyi késő Epigravetti korai időszakának egyik mozaik csoportját reprezentálja.


16:30–17:00
Egy késő neolit sír pattintott kőeszköz mellékletei

Szilágyi Kata


A késő neolit korú Bátaszék-Mérnöki telep lelőhelyének feltárására 2008-ban került sor, az M6-os autópálya építéséhez kapcsolódó megelőző feltárás keretein belül. Jelen előadás középpontjában a Lengyel kultúra 927. számú sírjának pattintott kőeszköz mellékletei állnak. A sír 11 mellékletéből, mindössze három tartalmaz pattintott kőeszközt. Egy nagyméretű volhíniai tűzkő penge a koponya mellett feküdt, ami a késő neolitikum egyik presztízs tárgyát jelentette. A medence környékén egy-egy csomóban összesűrűsödve található a másik két melléklet, amely 11 db trapézt és 21 db pengét tartalmaz.

Az előadás során a nyersanyag-felhasználása (ill. beszerzési zónák) és eszköztípusok ismertetése mellett, technológiai szempontból is kívánom értékelni a kőegyüttest. A nyersanyag és eszköztípus alapján teljesen homogén leletegyüttes, jól beleillik a kultúra eszközkészletének spektrumába. Azonban a trapézok elkészítés módját és funkcióját illetően felmerült néhány kérdés.



Kőkor Kerekasztal 2010

2010. december 3.
Miskolci Egyetem, BTK, Történettudományi Intézet
Őstörténeti és Régészeti Tanszék | Program letöltése


10:45–11:15
Kárpátalja mai területének paleolit kori nyersanyagforgalma

Rácz Béla


Jelenlegi ismereteink szerint Kárpátalja paleolitikuma i. e. közel 1 millió évvel ez-előtt kezdődött, amikor a Királyháza (Korolevo) melletti üveges dácit nyersanyag-források közelében megjelentek az első emberi közösségek. Az alsó, középső és felső paleolitikumban különböző kultúrális hatások érték a területet, ennek kö-szönhetően a korszakból több mint 100 lelőhely ismeretes, legnagyobb részük felszíni jellegű.

Korábbi kutatások eredményeként a mai Kárpátalja területén a paleolitikum idő-szakában négy nyersanyag-felhasználási régiót különíthetünk el, amelyek mind-egyikében a kőeszközkészítő mesterek más-más kőzeteket használtak fel elsődle-ges nyersanyagként. A lelőhelyekről származó leletek nyersanyagvizsgálata által az is kiderült, hogy a régiókban fellelhető helyi nyersanyagok mekkora területre terjedtek el a paleolitikum különböző szakaszaiban.

A régiók részletesebb tanulmányozása még folyamatban van, de az eddigi eredmények alapján a Beregszászi-dombvidék nyersanyag-felhasználási régiót már sikerült különböző alrégiókra bontani. A továbbiakban próbálkozást teszünk a fennmaradt három régió részletesebb megismerésére.


11:15–11:45
Régen ásott barlangi lelőhelyek levél- és csonthegyei

Markó András


A hasított alapú és Mladeč- vagy Olschewa-típusú csont és agancs hegyeket rendszerint az Aurignaci ipar jellegzetes eszközei között tartjuk számon. Az elő-adásban sorra vett magyarországi lelőhelyek (a Jankovich-, a Bivak- és a Szeleta-barlang, illetve a Pilisszántó II kőfülke) és a Pálffy-barlang (Dzeravá skála, Kis Kárpátok) Nemzeti Múzeumban őrzött csonteszközei azonban – a rendelkezésre álló dokumentáció szerint – kifejezetten közéspő-paleolitikus jellegű, levél alakú eszközök társaságában, egyetlen korai felső-paleolitikus kőeszköz nélkül kerültek elő.

Az eszközök kulturális és kronológiai besorolása mellett a munka során nyilvánvalóvá vált, hogy Gábori Miklósnak az 1951-ben megjelent cikke nyomán néhány, valójában a Jankovich-barlangból és a Szeletából származó tárgy téves lelőhely-hez, a Peskő-barlanghoz lett kötve; a Pálffy-barlang elveszettnek tekintett leletei ellenben ma is azonosíthatóak a gyűjteményben.


11:45–12:15
Jankovichien és Korai Szeletien a levéleszközök fényében

Mester Zsolt


A Jankovichient leírása óta a középső paleolitikum kultúrájaként tartjuk számon. Kőiparát lényegében a Jankovich-barlang eszközei jelentik, valamint néhány sze-gényes leletegyüttes és szórvány a Dunántúli- és az Északi-középhegység területéről. A Korai Szeletient a kutatás vagy a középső vagy a korai felső paleolitikumba sorolja. A Szeleta alsó rétegeinek leletei alapján leírt kőipara szinte kizárólag a Bükk néhány barlangjában került napvilágra. A két kultúra közös vonásaként a bifaciális levéleszközök készítését, alapvető különbségükként pedig a Levallois-debitázs alkalmazását vagy mellőzését, valamint az eltérő nyersanyag-preferenciát (radiolarit az egyik részről, szürke kvarcporfír a másikról) szokás hangsúlyozni. A két névadó lelőhely levéleszközein elvégzett vizsgálat eredményeinek fényében a két kultúra között jóval nagyobb technológiai hasonlóság áll fenn, mint az eddigi jellemzésük állította. Ha a levéleszközök készítését a két kultúra legfontosabb technológiai-kulturális tradíciójának tekintjük, ezen hasonlóságok jelentősége nem elhanyagolható.


12:15–12:45
Acsa-Rovnya 2010-ben

T. Dobosi Viola


Az első terepbejárások és a két ásatás (2001 és 2004) leletei után 2007-ben Pén-tek Attila ajándékaként nagy mennyiségű régészeti leletanyag került be a Magyar Nemzeti Múzeumba Acsa-Rovnya lelőhelyről. A 2008-as publikáció óta (R. Schild-Festschrift, Warsawa) megismert új nyíltszíni aurignaci telepek eredményei alapján újra értékeljük a lelőhelyet.


14:15–14:45
Görömböly-, ma Miskolc-Tapolca-sziklaüreg őskőkori lelőhely néhány aktuális kérdéséről

Ringer Árpád


A görömböly-, ma miskolc-tapolcai Szent-Kereszt-hegy oldalában nyíló kis rombarlangra Megay Géza bukkant rá 1931-ben, és Leszih Andor közreműködésével 1933-ban tárta fel. Először az ásatás eredményeit Hillebrand Jenő méltatta, 1935-ben megjelent, Magyarország régibb kőkorát tárgyaló összefoglaló munkájában. A lelőhelyről előkerült nyakszirtcsontot Thoma Andor dolgozta fel, mintaszerű alapossággal, az 1950-es években, a Herman Ottó Múzeum munkatársaként.

A sziklaüreg éttekintő értékelését később Vértes László adta meg, 1965-ös kézi-könyvében, s foglalkozott más publikációkban is a lelőhellyel.

A következőkben a miskolci múzeumnál őrzött eredeti dokumentációk felhasználásával szeretnék néhány újabb adalékkal hozzájárulni a régészeti források érté-keléséhez. Ehhez néhány éve radiometrikus koradattal is rendelkezünk, a William Davis-szel végzett közös korhatározási program egyik eredményeként.


14:45–15:15
Palaeolithikus településnyomok a demjéni Szőlő-hegyen

Zandler Krisztián, Béres Sándor


Eger környékén a második világháború végétől kezdődően számos figyelemre méltó leletanyagot tartalmazó paleolit telep vált ismertté terepbejárási adatok alapján. Néhány hitelesítő ásatás is folyt ebben az időszakban: Eger-Kőporos-tető, Demjén-Hegyeskő-bérc, melyek egyre több kérdést vetettek fel ezen lelőhelyek kulturális besorolását illetően. A terepbejárások és ásatások az ezredforduló után vettek újabb lendületet.

Jelen tanulmányunk célja, hogy az eddig Eger környékéről ismert paleolit lelőhelyek terepbejárásból, ásatásból származó leleteit közkinccsé tegyük, elősegítve ezzel a további kutatásokat.

Jelen tanulmányunkban Demjén-Szőlőhegy anyagát mutatnánk be. Három települési foltból kerültek elő leletek. Az 1. és 2. folt anyaga az aurignaci kultúrához köthető. Jellemzője a nagy mértékű távolsági nyersanyag (kárpáti radiolarit) felhasználás, az aurignaci retusú pengék, carenoid kiképzésű orrosvakarók jelenléte. A 3. települési folt anyagát a szeletai kultúrához kötjük a bifaciálisan megmunkált levéleszközök, kaparók alapján. Ez az ipar nemcsak eszközeiben, hanem nyersanyag-felhasználásban is eltér az aurignaci telepektől, ui. főleg helyi (felnémeti opál, opál) és regionális (kvarcporfír) kőzeteket gyűjtöttek be a telep lakói.


15:15–15:45
Gravetti leletegyüttesek Miskolc déli határából: a harsányi elágazás és a Kis-Föld

Szolyák Péter


Miskolc déli határában 1999 őszén út és felüljáró építéséhez kapcsolódó régészeti leletmentést végeztek. Ennek során Ringer Árpád vezetésével a Miskolci Egyetem hallgatói egy több mint 1000 darabos, pattintott kőeszközökből és az azok gyártása közben keletkezett hulladékokból álló leletanyagot tártak fel.

A kőeszközök technológiai és tipológiai alapon mindenekelőtt a felső őskőkori gravetti kultúrával mutatnak rokonságot. A leletek egy kisebb csoportja a középső őskőkor idejére datálható. A lelőhely 1999-es ásatásának legnagyobb leletsűrűségű területén 2010 márciusában végzett rétegtisztázó-mintavételező ásatás, valamint terepbejárás eredményei egyértelműen igazolták, hogy egy őskori megtelepedéssel is számolni kell közvetlenül az őskőkori leletek fölött.

A Miskolc, harsányi elágazás elnevezésű lelőhely leletanyagának értelmezését nagymértékben segíti az elmúlt bő egy évtized alatt terepbejárások során – mint-egy 800 méterre, délre – azonosított Miskolc, Kis-Föld nevű felső őskőkori lelőhely leletanyaga. A Kis-Földről ismert, hasonló nyersanyagokból készült, hasonló technológiai és tipológiai összetételű leletegyüttes teljes mértékben kerámiamentes, ezért egyfajta kontrollanyagként is felhasználható a másik lelőhely kulturális besorolásakor.


15:45–16:15
Kő-nyersanyag felhasználás a bodrogkeresztúri Henye-hegy gravetti telepen

Lengyel György


A pattintott kőeszközökből álló leletegyüttesek egy speciális tevékenység régészeti maradványai. Tanulmányozásuk során a kőpattintás számos részlete feltár-ható. Ezek közül a pattintásra alkalmas nyersanyagok felhasználásának és feldolgozásának feltárása nyújt hasznos ismereteket nemcsak a kőeszközökről, hanem az őket előállító emberek kő-nyersanyagokhoz kapcsolódó gazdálkodásának menetéről. Az előadás során a nemzetközileg is legismertebb magyarországi idős gravetti telep, a bodrogkeresztúri Henye-hegy leletegyüttese kerül bemutatásra a fentebb említett szempontok alapján.


16:15–16:45
Kőkorszakok határán. A régibb kőkor vége a Kárpát-medence centrumában – tények és feltételezések

Kertész Róbert


A magyarországi mezolitikum kutatástörténetét áttekintve megállapítható, hogy kevés hiteles lelőhely lett kimutatva, ugyanakkor számos teoretikus megközelítés látott napvilágot. Ez a kettőség kezdetektől fogva jelen van és napjainkig kimutatható. A korszak elméleti irodalma főként a késő mezolit vadászcsoportok és a kora neolit népesség lehetséges kapcsolataira, valamint a neolitizáció folyamatában játszott szerepére koncentrált. Kérdés persze, hogy a régészeti és paleoökológiai források mennyiben hozhatók összhangba a nagy ívű teóriákkal, illetőleg egyáltalán hatással vannak-e a kutatók „éleslátására”? Hazánkban ugyanis eddig egyedül az Alföld északnyugati részén található Tarnaörs-Fodortanya lelőhely feltárásán sikerült minden kétséget kizáróan azonosítani a késő mezolit időszakot.