Feldebrő-Bakoldal kutatásának előzetes eredményei

Preliminary report of an Upper Palaeolithic site Feldebrő-Bakoldal


A teljes fotóalbum Flickr oldalunkon (új ablakban)



Gutay Mónika (1), Bálint Csaba (1), Péntek Attila (2), Szegedi Kristóf István (3), Tóth Zoltán Henrik (1)
1 – Dobó István Vármúzeum, Eger, Vár 1., 2 – független terepkutató, 3 – Dobó István Vármúzeum, Eger, Vár 1.; ELTE BTK Régészettudományi Intézet, Budapest, Múzeum krt. 4/b


2011 tavaszán mamutcsontokat és pattintott limnoszilicit szilánkokat fordított ki a szántás Feldebrő keleti határában (1. ábra). A következő évben itt, a Tarna folyó középmagas teraszán, a Bakoldalnak nevezett területen dr. Gasparik Mihály paleontológus és munkatársai tárták fel két gyapjas mamut maradványait (2. ábra). Az őslénytani ásatás környezetében kőpattintás nyomait: magköveket, nyersanyagtöredékeket és szilánkokat találtak, megmunkált kőeszközöket viszont nem. A mamutcsontok körül három, 8–12 cm átmérőjű cölöphelyet azonosítottak, a csontok alatt pedig újabb, ezúttal égett, szenes csontok feküdtek. A Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani – és Földtani Tárának szakembere jégkori (pleisztocén) húsraktárként értelmezte a jelenséget. A mamutcsontokból vett kollagén radiokarbonos kormeghatározása 12 300±200 BP (13 200−11 800 cal BC, DeA-1735) idősnek mutatta az állatok maradványait. Ez a dátum a Kárpát-medencében talált mamuttetemek korához képest meglepően fiatalnak számít.


loading map - please wait...

Feldebrő 47.810679, 20.245681

2. ábra. Dr. Gasparik Mihály által megásott 1. számú gyapjas mamut csontokat tartalmazó szonda. Letöltés eredeti méretben // Original image


Feldebrő-Bakoldalon ez évben nyílt lehetőség régészeti munkálatokra, melyet az egri Dobó István Vármúzeum szakemberei, és az őket segítő lelkes önkéntesekből álló csapat végzett el. 2016 tavaszán két alkalommal végeztünk terepbejárásokat, illetve Stickel János geofizikus és munkatársai folytattak geofizikai felméréseket. A felszíni leletek, főként felső paleolitikumra jellemző pattintott kövek mintegy tizenkét hektáros területen szóródtak szét (3. ábra). A kövek mellett fosszilis csontokat, bronzkori kerámiát, és minden bizonnyal hozzájuk kapcsolódó állatcsontokat gyűjtöttünk. A felmért területen belül öt leletkoncentrációt figyeltünk meg, ami több különálló megtelepedés nyoma lehet. Feltárási szelvényeinket e leletekben gazdag területeken nyitottuk meg (4. ábra).

3. ábra. Feldebrő-Bakoldal, felszíni leletek szóródási körzetei. Letöltés eredeti méretben // Original image

4. ábra. Feldebrő-Bakoldal, feltárási szelvények elhelyezkedései a lelőhelyen. Letöltés eredeti méretben // Original image

5. ábra. Feldebrő-Bakoldal, a leggazdagabb leletanyagot szolgáltató szelvények horizontális szóródása mélységadatokkal. Letöltés eredeti méretben // Original image

6. ábra. Feldebrő-Bakoldal, a 8. szelvény leleteinek vertikális eloszlása. Letöltés eredeti méretben // Original image


A felszín alatt a pattintott kövek döntő többsége 30-45 cm mélységben került elő valamennyi szelvényben (5-6. ábra). A leletek között pengék, szilánkok, magkövek, töredékek és típusos pattintott kőeszközök (főként tompított hátú lamellák, vésők) említhetők, a 3-as szelvényben pedig viszonylag sok faszénszemcsére leltünk. A közelben, nyugat-délnyugati irányban ezért tűzhelyet feltételezünk.

A tompított lamellák, kisméretű egyéb eszközök és vésők részaránya alapján a kőanyag az Epigravettien fílum leleteivel mutat hasonlóságot, melynek kora 16–13000 BP közé tehető. Ezt a feltételezést további vizsgálatokkal, illetve természettudományos kormeghatározással szeretnénk tesztelni a jövőben. A kőeszközök többsége helyi nyersanyagból – mátrai limnoszilicitből készült (7-9. ábra). A gyűjtések és a feltárás tanúsága szerint használtak még kvarcporfírt (metariolit), csehországi tűzkövet, de rendkívül ritka vörös, más néven mahagóni obszidiánból készült lelet is napvilágra került.

7. ábra. Feldebrő-Bakoldal, felszíni gyűjtésből származó magkövek. Letöltés eredeti méretben // Original image

8. ábra. Feldebrő-Bakoldal, felszíni gyűjtésből származó pengek, véső, középen lamella meziális töredéke jobb élén tompítva. Letöltés eredeti méretben // Original image

9. ábra. Feldebrő-Bakoldal, az 5. szelvényből származó csehországi tűzkő. Letöltés eredeti méretben // Original image

10. ábra. Feldebrő-Bakoldal, a 10. szelvényből származó kerámia és szórvány. Letöltés eredeti méretben // Original image

11. ábra. Feldebrő-Bakoldal, a 7/b. szelvényből származó kerámia. Letöltés eredeti méretben // Original image

12. ábra. Feldebrő-Bakoldal, a 7/c. szelvényből származó kerámiák és felszíni szórvány kerámia. Letöltés eredeti méretben // Original image


Igazi különlegességnek számít az a 24 darab kerámia/agyagtöredék, amik a paleolit korú kőeszközök mellett, mindenféle beásási nyom nélkül, 29-69 cm mélységből kerültek elő a lelőhely több szelvényében is (10-12. ábra). Nincs szó tehát bronzkori, vagy más, későbbi edénytöredékről, a jelenség további értelmezést kíván. Az előzetes mikroszkópos vizsgálatok szerint ezeket a kerámiákat 400-500 °C-os hőhatás érte, szerkezetük általában homokos, kialakításuk pedig több esetben is réteges – utóbbi mindenképp emberi alakítás eredménye. További természettudományos tesztek várhatók a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékén, Dr. Kristály Ferenc együttműködésével.

Magyarországon Erk 1. korai mezolitikus lelőhelyén felszíni gyűjtéskor és a feltárások során is kerültek elő hasonló tárgyak, más hazai analógia nem ismert.

A jelenség nem egyedülálló, Eurázsiában több égetett agyagtárgyról is tudunk, melyek a felső paleolitikum időszakára keltezhetők, vagyis kb. 40-12 ezer évvel ezelőttiek. A mai Görögország területén tapasztott agyagfelületen sütöttek gabonamagvakat a korai felső paleolitikumban. A csehországi Gravettien (Pavlovien) lelőhelyeken, a kelet-európai síkság Kostenkien táboraiban a korszak közepén erősödik meg az agyagtárgyak jelenléte. Csehországban 400–800 °C-on égetett agyagfigurákkal találkozunk, Kostienki és Zarajszk lelőhelyein tűzhely vagy kemence építéséhez használhattak fel agyagot, bár az íves formájú cserepek akár edényekből is származhatnak. A felső paleolitikum második felétől számolhatunk az edényművesség megjelenésével. A legkorábbi lelőhelyek Eurázsia keleti részén tűnnek fel. A kínai Xianrendong-barlangban különösen korai példák ismertek (20–19000 cal BP), de nem sokkal később az Amur-folyó vidékén, Szibéria egyéb térségeiben, valamint Japánban is (Jomon kultúra) is megjelennek.

A Feldebrő-Bakoldal-Szőlőfő lelőhelykomplexum gazdag felszíni és ásatásból származó leletanyaga, a leletanyag sajátosságai indokolják a terület további kutatását. A közeli Tófalu–Honvéd-halom paleolitikus lelőhely, Tarnaörs–Fodor-tanya és Erk 1. mezolitikus lelőhelyek leletanyagai, továbbá a térségben talált szórványleletek a teljes Tarna-völgy térségének tüzetes vizsgálatát kívánják meg.

Köszönjük a tervásatásban résztvevő régészek, régésztechnikusok és munkatársak önkéntes alapon szerveződött munkáját, akik részt vettek a feltárási munkákban a szabadidejüket és a munkaerejüket biztosítva, szakmai segítséget és anyagi támogatást nyújtottak a kutatásokban:

Árgyelán Alexandra, Béres Sándor, Farkas Gábor, Fülöp Marcell, Dr. Gasparik Mihály, Gábriel Sári, Gálfi Zoltán, Gálfi-Martos Gyöngyvér, Habi Péter, Kecskeméti Daniella Zoé, Kerékgyártó Gyula, Dr. Kristály Ferenc, Dr. Lengyel György, Martos Benedek, Máthé Márk Bence, Dr. Mester Zsolt, Simoncsics Gábor, Stefán József, Stickel János, Szolyák Péter, Ujj Gabriella, Zandler Krisztián.

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.