Mogyorósbánya – Újfalusi-dombok, zárójelentés


Dobosi, V. T. (2015) Mogyorósbánya-Újfalusi-dombok, zárójelentés (Mogyorósbánya-Újfalusi-dombok, final report). Litikum 3: 5–12.

Címkék: Ságvári kultúra, települési jelenségek, eszközkészlet, nyersanyag
Tags: Ságvárian Culture, settlement features, lithic tools, raw material


PDFGalleryBibTeXRDF
A Duna 208 méter magas teraszán, 1983-ban került elő a felső paleolitikus lelőhely. Kilenc ásatáson, három települési foltot tártunk fel. Az összesen 440 négyzetméterből 360 négyzetméter in situ kultúrréteget bontottunk ki. A lelőhely a ságvári kultúra sztratotípusa. Az előkerült leletanyag végleges feldolgozása előtt röviden összefoglaljuk a legfontosabb eredményeket. Gazdag eszközkészlete a kultúra különállását igazolja a gravetti entitáson belül. A kulturális hovatartozást meghatározó eszköztípusok mellett jelentősen nőtt a kavics nyersanyag felhasználásának mértéke, ami a laminarizáció alacsony értékét, az ipar kissé atipkus jellegét eredményezi.
The Upper Palaeolithic site was discovered at the 208 meters high terrace of the River Danube in 1983. We excavated three occupation areas in course of nine campaigns, unearthing 360 square meters in situ cultural layer out of the whole 440 square meters. The site considered as the stratotype of the Ságvárian culture. Before the ultimate study of findings we summarize here our most important results until today. The rich tool set testifies the distinct status of the Ságvárian inside the Gravettian entity. Beside the lithic types that decided the cultural stand of the assemblage, a newly observed charateristic is the intensive use of pebbles as raw material. This raw material form reduces the degree of laminarization in the collection, which address a quite atypical caracter for the industry.

T. Dobosi Viola, Magyar Nemzeti Múzeum, 1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.

Creative Commons Licenc
T. Dobosi Viola Mogyorósbánya-Újfalusi-dombok, zárójelentés című műve Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! 4.0 Nemzetközi Licenc alatt van. A mű forrása: www.litikum.hu.
Az ezen publikus licenc hatáskörén kívül eső jogok megtekinthetőek itt: www.litikum.hu


1. Topográfia

Mogyorósbánya a Gerecse északi peremén Komárom-Esztergom megyei település. A kistérség két meghatározó tájképi eleme a 457 méter magas Gete, a Gerecse különálló legkeletibb tagja, és a bajóti Öreg-kő függőleges sziklafala. A dorogi öblözet után nyugatra folytatódó késő-jégkori Duna-teraszokat széles alluviális síkság választja el a jelenkori medertől, s a Duna jobb parti mellékvizei szabdalják fel. A Mogyorósi-patak bal partján, a délkelet felé enyhén lejtő 208 m tszf. magasságú dombtetőn került elő az őskőkori telep, rálátással a Jankovich-barlangra (1. ábra).

A terasz felszínének morfológiáját két tényező határozza meg. Egyrészt a megbontott természetes növénytakaró és a földművelés következtében fellépő intenzív erózió látványosan elegyengette: a terasz magasabb pereméről lehordott humusz a mélyedésekben felhalmozódik. Másrészt a kisebb egyenetlenségeket a múlt század közepén felhagyott, de nem tömedékelt bányajáratok beroskadása eredményezte (nem igazolt magyarázat).


Mogyorósbánya paleolitikum 1. ábra

1. ábra. Mogyorósbánya-Újfalusi-dombok lelőhely az Öreg-kővel. / Figure 1. The site Mogyorósbánya-Újfalusi-dombok with the Öreg-kő hill in the background. Teljes méret // Original image


2. Kutatástörténet

A telepet terepbejáráson Homola István fedezte fel a kiékelődött kultúrréteg szétszántott maradványainak összegyűjtésével. A felszínen a leletek két foltban koncentrálódtak (a későbbi I. és II. települési egység).

Az ásatások során (1. táblázat) három, egymástól üres sávokkal elválasztott települési foltot tártunk fel: az I. folt 204 m tszf. magasságban 40 m² területű, a II. folt az I. folttól 25 méterre nyugatra 30 m² területű, a III. folt további 45 méterre ÉÉNy-ra 206 m tszf. magasságban 290 m² területű (Dobosi 1992; 2011).


Év Kutatás Leltári szám
1983 Homola I. terepbejárása Pb.84/251–301
1984 T. Dobosi V. ásatása Pb.84.302–819
1986 T. Dobosi V. ásatása Pb.88/751–1046
1991 T. Dobosi V. ásatása Pb.93/1–375
1992–1998 Homola I. gyűjtése Pb.99/381–384
1999 T. Dobosi V. ásatása Pb 2000.584–816
2001 T. Dobosi V. ásatása Pb.2001.2–174
2005 T. Dobosi V. ásatása Pb.2006.2.1–34
2006 T. Dobosi V. ásatása Pb.2009.2.1–94
2008 T. Dobosi V. ásatása Pb.2009.3.1–9
2009 T. Dobosi V. ásatása Pb.2010.4.1–2010.4.9


3. Rétegsor

A déli-délkeleti kitettségű lejtőn a Würm eljegesedés végén minimum 2 méter vastagságban halmozódott fel a lösz. A kultúrréteg a patakvölgy irányában, a terasz peremén kiékelődött, a III. települési folt északi szélén a hajdan vízszintes dombtető (az eredeti járószint) a jelenlegi felszín alatt már 170–180 cm mélyen van. A löszben világosan követhető az 5–10 cm vastag kultúrréteg. A III. települési folt 2 méter mély sarkában felvett szelvényt Ruszkiczay-Rüdiger Zsófia elemezte (Ruszkiczay-Rüdiger 2011). A recens A és a B talajszint alatt magas karbonát tartalmú, rétegzetlen, fakósárga, típusos lösz következik. A kultúrréteg fölött 50 cm-rel gyakoribbá válnak a hajszálgyökerek menti másodlagos mészkiválások (mészmicélium), ami arra utal, hogy az éghajlat szárazodik, füves sztyepp vegetáció a jellemző (2. ábra).


Mogyorósbánya paleolitikum 2. ábra

2. ábra. Rétegsor. // Figure 2. Stratigraphy. Teljes méret // Original image


4. Fauna

Krolopp Endre vizsgálta a puhatestű faunát. A Succinea oblonga 36 %-os dominanciája a jelenkorinál hűvösebb, füves vegetációt jelez. (Krolopp 1992: 17) A gerinces fauna feldolgozatlan. A kultúrréteg preparálása során felismerhető maradványok túlnyomóan Rangifer tarandus-hoz tartoztak, s a zsákmány között legalább egy Equus sp. biztosan volt.


5. Települési jelenségek

Az ásatási gyakorlatnak megfelelően egy-egy települési folt feltárását addig folytattuk, amíg a szelvény vagy kutatóárok teljesen kiürült. Az I. és II. foltot teljesen feltártuk, a III. foltnak lezártuk a nyugati és déli peremét. Északon a kultúrréteg kiüresedett, már csak szelvényenként 1–2 lelet jelezte a települési felszín szélét, egyben a kultúrréteget. A déli oldalon az utolsó feltárt szelvény GPS-sel rögzített sarkán túl megritkult, de még folytatódott a kultúrréteg. Itt mód nyílik a sztratigráfia későbbi revíziójára, hitelesítésére.

A kultúrréteg a hazai tapasztalatoknak megfelelően nem túl intenzív, ám nagy kiterjedésű – különösen a III. települési folt –, mint az jellemző a ságvári kultúra többi, általános funkciójú telepeire. A metszetben a lakófelszínt 5–8 cm vastag, közelítően vízszintes helyzetű, a környezeténél sötétebb sáv jelzi. A település egyrétegű, az eredetileg növényzettel gyéren fedett, laza felszínen a ferdén vagy függőlegesen beágyazódott csontok és kövek a jól követhető kultúrréteg teljes vastagságán gyakran túlnyúlnak. A szintenkénti bontás nem a település belső sztratigráfiáját jelzi, pusztán technikai szükséglet: a laza löszben csak így lehetett preparálni a felszínt. A rossz megtartású fauna szétszórt, felhasított-összetört konyhahulladék, szórványosan különálló fogak vagy állkapocs töredékek. A tűzhelyeket változó nagyságú, határozatlan körvonalú, a szabadtéri tűzhelyekre jellemzően egyenetlenül átégett, vöröses- kormos-hamus foltok képviselik. A legnagyobb közel 1 m². Egy parázstartó lyuknak meghatározható objektum 35 cm átmérőjű, 15 cm mély, lekerekített aljú gödör tele hamuval, faszénnel és erősen átégett csonttöredékkel. Kevés, de jó megtartású, darabos faszén a felszínen szétszórtan is gyűjthető volt.


6. Régészeti leletanyag

Már a nyílt színi telepek kutatásának kezdetén nyilvánvaló volt, hogy Ságvár-Lyukasomb eszközkészlete elkülönül a Duna-kanyarban, elsősorban Pilismaróton megismert lelőhelyekétől. A magyarázatot változatos, kronológia, topográfia, klimatikus okokban keresték, s a kulturális kapcsolatok lehetséges irányával igazolták. A múlt század nyolcvanas éveire Mogyorósbánya és néhány más lelőhely előkerülésével és Szob revíziójával körvonalazódott a ságvári kultúra vagy kavics-gravetti, mint a gravetti kultúra fáciese. Geokronológiai háttere a Lascaux–Ságvár interstadiális hazai kimutatása nyomán körvonalazott Ságvár időszak.

A kultúra legjellemzőbb sajátsága a kavics nyersanyag, ami a mogyorósbányai régészeti leletanyagot is meghatározza. A felső paleolitikumban általánosan használt nyersanyagforrásokat a mogyorósbányaiak is ismerték, ám emellett megnőtt a vegyes összetételű kavicsrétegekből gyűjtött, 6–8 cm-es kavicsok szerepe. Az eszközök átlagmérete kisebb a gravetti kultúra kortárs illetve idősebb leletegyütteseinek készleteinél. Bár egyelőre nem ismerjük a konkrét kavics-előfordulást, ahonnan a nyersanyagot gyűjtötték, az idősebb teraszkavics-előfordulások általában vegyes összetételű és változatos méretű kavicsokból állnak, gyakorlatilag korlátlan mennyiségben. Azaz a számukra megfelelő mérettartományt tudatos válogatás alapján gyűjtötték be. Ez az alapanyag kevéssé gazdaságosan használható ki, sok a „felesleg”, a feldaraboláskor előállított/keletkezett, tovább nem hasznosítható hulladék, megnőtt a kavicskérges darabok és az, archaikus jellegű geometrikus kavicseszközök aránya. Az ipar a preferált kavicsnyersanyagból következően kissé atipikus jellegű.

A Mogyorósbányán az összesen mintegy 360 m² települési felszínről 1913 tételben beleltározott régészeti leletanyag 7704 db. Ebből kőnyersanyagú 7598 db. A régészeti és a faunisztikai anyagot a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A régészeti feldolgozás folyamatban van, itt az előzetes eredményeket foglaljuk össze.


Mogyorósbánya paleolitikum 2. ábra

Mogyorósbánya paleolitikum 2. ábra

3. ábra. Vakarók. // Figure 3. End scrapers. Teljes méret // Original image

4. ábra. Árvésők. // Figure 4. Burins. Teljes méret // Original image


Mogyorósbánya egy általános, vegyes funkciójú, huzamosabb ideig lakott település. Egyelőre nem látjuk a három települési egység típusspektrumai közötti egyezéseket, illetve eltéréseket, ami a lakótér funkciójára utalhatna. A települési foltok közelsége, elrendeződése alapján egyidejű lakottságot feltételezünk. Ennek konkrét bizonyítékai (pl. a magkő és a leválasztott penge nem ugyanazon a lakófelszínen van) a részletes elemzés után várhatók.


lelőhely vakaró árvéső pengehegy Gravette-hegy vállas eszköz tompított kaparó kavics
Bodrogkeresztúr* 21,3 29,0 4,0 3,0 1,7 1,0 4,2
Megyaszó* 26,8 21,0 5,0 1,0 1,4 9,0 7,4
Hont* 20,0 38,5 3,8 11,5 6,2
Pilismarót** 26,0 33,0 0,9 0,9 1,1 3,3*** 4,3
Mogyorósbánya 24,0 39,0 1,3 0,4 1,9 3,5 5,2**** 3,1

* A gravetti entitás idősebb pengés fíluma
** A gravetti entitás fiatalabb pengés/epigravetti fíluma. Feltételezve az egymástól látótávolságra sorakozó 6 települési felszín egykorúságát, a százalékos kiértékelhetőség érdekében az eszközlistákat összevontuk.
*** A Pilismarót-Dióson előkerült 14 tompított hátú mikropenge alapján jutottunk arra a következtetésre, hogy a pilisszántói kultúra, amelyet voltaképpen csak a névadó lelőhely reprezentál, nem önálló kulturális egység. A hiányos, aszimmetrikus eszközkészlet nem kultúra-, hanem funkcióspecifikus: a „barlangos” középhegység lábánál megtelepedett epigravettiek alkalmi vadásztanyái, fegyver- vagy szőrmeraktárai lehettek. Mogyorósbánya esetében az egy órán belül elérhető Jankovich barlang felső rétegösszletének 30 db-os eszközkészlete lehet ilyen.
**** Közülük 5 gerezdkaparó a „kavicsos” középső paleolitikus iparok vezérlelete. Ezek önmagukban a felszínen begyűjtve, megtévesztő információt adhatnak a lelőhely kulturális besorolásához!


Az eszközkészlet sajátossága, ami alapján egy új kultúra körvonalazása indokolt, hogy magas a „kavics szekció” aránya, a laminarizáció mértéke a szokásos késő paleolitikus iparokhoz képest alacsony: a szélesség a pengeiparoknál elvárható 50 %-os, vagy az alatti átlag helyett 65 % körül van a hosszúsághoz képest.

A vakarók aránya 25 % körüli, ezen belül a penge-, szilánk- és magas (gyalu) vakarók száma közel azonos. (3. ábra) Az árvésők száma meghaladja a vakarókét, mint az a többi gravetti filumra is jellemző. Arányuk 40 % körüli. Legtöbb a középső élű, majd az oldalsó élű és kettős árvéső következik (4. ábra). A retusált, csonkított pengék aránya nem kiugró, viszont feltűnően kevés a tipikus Gravette-hegy. A tompított hátú mikropengék a ságvári és az epigravetti kortárs idősebb fázisára egyaránt jellemzőek. A kavicseszközök két csoportja közül a tipikusakat a chopperek, chopping-toolok és a gerezdkaparók alkotják, a nem-standard csoportot a gerezdek, szegmensek, fél- és negyed kavicsok képviselik (5. ábra).

Az eszközöket helyben készítették, a szilánk és gyártási hulladék 82 %-ot tesz ki.

A gravetti entitás három filumának típusmegoszlását csak annak előrebocsátásával lehet összehasonlítani, hogy a vizsgált lelőhelyek egyike sem tekinthető 100 %-osan feltártnak. Mogyorósbányán a hiányzó néhány % a III. lelőhelyen a későbbi hitelesítésre bennhagyott 4 méteres tanúszelvény. Eddigi tapasztalataink alapján a települési folt peremén, ezen a néhány négyzetméteren később előkerülő eszközök lényegesen nem módosítják az összképet. Az adatok tájékozódó jellegűek (2. táblázat).

A konkrét értékekben mutatkozó különbségek ellenére a vakarók aránya kiegyensúlyozottnak tekinthető. A 21–39 % között ingadozó árvéső értékekkel együtt az eszközkészlet felét-kétharmadát képviselik. Ezt a szabályt a gravetti entitás egyik meghatározó jellegzetességének is tekinthetjük, szemben például a nyílt színi aurignaci telepek hasonló számaival. A vakarók aránya az árvésőkkel szemben Nagyréde leletanyagában 57:9, Acsa esetében 50:8 a vakarók javára, ami szintén az adott kulturális egységre jellemző adatnak tekinthető.

A leletanyagban található több, mint 100 megmunkálatlan citrus-gerezd alakú kavicshasíték az alsó paleolitikum óta a legkézenfekvőbb forma, mivel a kavics hosszanti felhasítása természetes élű ad hoc eszközt eredményez, mely elnagyolva vagy aprólékosan tovább alakítható az igényeknek megfelelően.


Mogyorósbánya paleolitikum 5. ábra

5. ábra. Kavicseszközök. // Figure 5. Tools made from pebbles. Teljes méret // Original image


6.1. Nyersanyag

A nyersanyagok a korszak általánosan elterjedt és használt, feltehetően azonos, helyi, regionális és long distance forrásokból beszerzett kőzetfajtái (3. táblázat).


nyersanyag* db %
vegyes kova 3493 73,21
radiolarit** 299 6,27
erratikus tüzkő 297 6,22
obszidián*** 200 4,19
hidro/limnokvarcit 125 2,62
szarukő 19 0,40
kvarcit 325 6,82
hegyikristály 1 0,02
egyéb/mezozoós kőzet 12 0,25
összesen 4771 100,00

* Makroszkópikusan történő csoportosítás, további elemzés folyamatban.
** A lelőhelytől nem nagy távolságra (Pisznice, Agostyán) pados megjelenésű radiolarit-előfordulásokat is ismerünk. A kavicskéreg nélküli darabokról egyelőre nem lehet megállapítani, hogy innen vagy egy idős kavicsteraszból gyűjtötték-e őket.
*** Az obszidián aránya a forrás távolságára tekintettel magas. Összefügghet a felszínen másodlagos forrásokból gyűjthető obszidián-gumók mérete az eszközkészítők igényeinek megfelelő méreteivel.


6.2. Egyéb leletek


Ékszercsiga: 85 db (6.ábra)

Az 1970-es évekig tercier ékszercsiga, a három szobi ékszercsiga halmot kivéve érthetetlen módon mindössze néhány darab került elő régészeti kontextusban, mint becses kuriózum. Azóta jelentősen megnőtt a számuk. A mogyorósbányai mellett Esztergom-Gyurgyalagon 91 darabot találtunk, s Pilismaróton is van néhány. Úgy tűnik, az ékszercsiga általános, kulturális hovatartozástól független tartozéka legalábbis a Duna-kanyari felső paleolit telepeknek. Az Esztergom-gyurgyalagi csigákat a paleontológiai elemzés szerint legalább két, korban és biofáciesben különböző (bádeni és oligocén) lelőhelyről gyűjtötték, közeli, jobb parti lelőhelyről (Magyar 1991: 266) vagy a Börzsöny nyugati peremén kiékelődő középső miocén (?) rétegekből, mint a Szob-Ipolypart ékszercsiga raktárlelet esetében. A források Mogyorósbányán is feltehetően ugyanazok lehettek. Joggal feltételezhető, hogy a távolabbi kortárs lelőhelyeken az ékszercsiga értéke a geológiai forrásoktól való távolsággal arányosan növekedett.


Mogyorósbánya paleolitikum 6. ábra

6. ábra. Ékszercsigák. // Figure 6. Mollusc shells for personal adornment. Teljes méret // Original image


Földfesték, okker, anyagminta: 21 db

A településen szokatlanul sok az okker. Helyenként több dm²-nyi felületen festette halványpirosra a löszt a szétázott okker. Több kisebb, s egy nagyobb darab okker elemzése szerint változó mennyiségű vas-oxidot és alumino-szilikátot, néhány minta kvarcot és kalcitot és viszonylag kevés karbonátot tartalmaz (Mihály 2011: 554).


Borostyán: 1 db

Az eddig előkerült két (Mogyorósbánya, Pilismarót-Pálrét) őskőkori borostyán eredetét, geológiai forrását az infravörös spektrum analízissel nem lehetett azonosítani. (Földvári 1991: 17).


Hegyikristály: 1 db

A hazai lelőhelyeken előkerült néhány hegyikristály penge és szilánk makroszkopikus és fluid zárvány vizsgálata alapján a nyersanyag forrásai „alpi típusú” kvarctelérek lehettek. A telephez legközelebb az Alpok keleti nyúlványain ismerjük ezeket az előfordulásokat, amelyek a Würm idején nem voltak jéggel fedettek. (Dobosi, Gatter 1996: 49).

Ezeken kívül csiszolt homokkő, ammonites-töredék (a Gerecsében felszínen gyűjthető), nummulites (a Mogyorósi-patak túlpartján felszínen gyűjthető, kiékelődik?) fordul elő.


7. Abszolút kor

A debreceni ATOMKI két 14C korhatározást végzett: deb-1169: 19 930 ± 300 (Hertelendi 1992: 16); deb-9673: 19 000 ± 250, cal. 21 050–20 140.


8. A ságvári kultúra hazai lelőhelyei

A névadó lelőhely az 1909 óta ismert Ságvár-Lyukasdomb. Régészeti iparának a valamivel később felfedezett Duna-kanyari telepektől eltérő jellegét korán felismerték. Több elmélet magyarázta a hazai felső paleolitikum fiatalabb szakaszában (löszmagdalénien–késő aurignacien–keleti gravetti, a terminológia módosulásai szerint) mutatkozó kettősséget. A jelenleg érvényes feloldása több lépcsős volt. Az első a Lascaux–Ságvár interstadiális kimutatása, ami jelentős előrelépés volt a késő-pleisztocén lösz-sztratigráfia és a régészeti kronológia szinkronizálásában (Gábori-Csánk 1978). A második az újabb, Ságvárhoz kapcsolható lelőhelyek előkerülése, ami bizonyossá tette, hogy a pengés hagyományokat folytató késő paleolitikus lelőhelycsoport kortársaként egy kavicsnyersanyagot preferáló népcsoport is megtelepedett a Kárpát-medencében. Népes kultúra, az átmeneti vadásztanyákhoz képest nagy kiterjedésű, tartós megtelepedésre utaló lelőhelyeit ismerjük. A névadó lelőhelyen kívül az ékszercsiga-halmokról nevezetes Szob-Ipolypart, kőlapokkal körbevett, hosszan használt tűzhelyekkel (Markó 2007). A Telecskai-dombok északi peremén Madaras-Téglavetőben több 150–180 cm átmérőjű, gyűrűs szerkezetű tűzhely került elő, amelyeknek talán a hús szárításában-tartósításában lehetett szerepük (Dobosi et al. 1989). Budapest-Corvin téren az erős bolygatás miatt csak kis felületen sikerült feltárni a telephely részletét (Ringer, Lengyel 2008–2009). Az eddig ismertek közül a legnagyobb Mogyorósbánya-Újfalusi-dombok, egyben a ságvári kultúra (korábban kavics-gravetti) sztratotípusa.


9. Felhasznált irodalom


Dobosi, V. T. 1992. A new Upper Palaeolithic site at Mogyorósbánya. Communicationes Archaeologicae Hungariae 1992: 5–16.

Dobosi V. T. 2011. Mogyorósbánya, felső paleolit telep. Új eredmények. In: Tóth E.,Vida I. (eds.), Corolla museologica Tibor Kovács dedicata. Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum, 535–548.

Dobosi, V., Gatter, I. 1996. Palaeolithic tools made of rock crystal and their preliminary fluid inclusion investigation. Folia Archaeologica 45: 31–50.

Dobosi V. T., Kőhegyi M., Krolopp E., Vörös I., Biró K. T. 1989. Felsőpaleolit telep Madaras-Téglavetőben (Jungpaläolithische Siedlung in Madaras-Téglavető). Cumania 11: 9–65.

Földvári, M. 1992. Analysis of the amber from Mogyorósbánya. Communicationes Archaeologicae Hungariae 1992: 16–17.

Gábori-Csánk, V. 1978. Une oscillation climatique à la fin du Würm en Hongrie. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungariae 30: 3–11.

Hertelendi, E. 1992. Radiocarbon dating of the Upper Palaeolithic site at Mogyorósbánya. Communicationes Archaeologicae Hungariae 1992: 16.

Krolopp, E. 1992. Mollusc fauna from the Palaeolithic site at Mogyorósbánya Communicationes Archaeologicae Hungariae 1992: 17.

Magyar, I. 1991. Palaeolithic trinkets in Esztergom–Gyurgyalag. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungariae 43: 264–265.

Markó, A. 2007. The Upper Palaeolithic site at Szob. Folia Archaeologica 53: 7–22.

Mihály J. 2011. Mogyorósbánya–Újfalusi dombok felsőpaleolit lelőhelyről származó okkerkavics illetve lösz-okker porminták FTIR és FT-Raman vizsgálata. In: Tóth E., Vida I. (eds.), Corolla museologica Tibor Kovács dedicata. Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum, 554–557.

Ringer, Á., Lengyel, Gy. 2008–2009.The Upper Palaeolithic Site at Budapest–Corvin tér. Praehistoria 9–10: 205–211.

Ruszkiczay-Rüdiger Zs. 2011. Mogyorósbánya–Újfalusi dombok paleolit lelőhely szedimentológiai viszonyai. In: Tóth E., Vida I. (eds.), Corolla museologica Tibor Kovács dedicata. Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum, 549–553.