Tixier képeslapok 2 – Miskolc: ember és kőnyersanyag

Szerző: Király Attila | 2019 máj 23

Jacques Tixier, a kőpattintási technológiák nagy kutatója 2018. április 3-án hunyt el. A Litikum folyóirat következő évfolyamában rá emlékeznek kollégái. A szakcikkek mellett archív képeket is kértünk szerzőinktől, ezeket honlapunkon tesszük közzé. A sorozat második bejegyzésében Mester Zsolt (ELTE BTK Régészettudományi Intézet) adja közre fotóit.

A kísérleti kőpattintás Jacques Tixier egész életét végigkísérte. 2015-ben, 90 éves korában megmutatta műhelyét Pradines-i háza pincéjében. Megindító volt látni az általa használt segédeszközöket és az általa elkészített pattintott kőeszközöket. Kissé szomorúan ismerte be, hogy egyre kevesebbet dolgozik már velük. Ő mindig olyan lelkesedéssel művelte és tanította ezt a tudományt, hogy mindenki csodálattal nézte, miközben azt gondolta, hogy a pattintás a legjobb dolog a világon. Szerencsére sokan vagyunk, akik átéltük ezt.

1999-ben Jacques Tixier és felesége, Catie, meghívást kapott egy konferenciára a Miskolci Egyetemre. Mivel először járt Magyarországon, mindenre kíváncsi volt, beleértve a helyi kőnyersanyag változatokat is. Megmutattunk neki egy limnoszilicit tömböt, egy olyan posztvulkanikus eredetű kőzetet, amelyet a mi régiónkban széles körben használtak az őskori eszközkészítők, mivel sok volt belőle. Jacques sosem dolgozott még ezzel a nyersanyaggal, amely nagyon különbözik az üledékes eredetű tűzkövektől. Meg is gyűlt a baja vele, de kitartó munkájának gyümölcseként végül egy egész jól kinéző eszközt sikerült pattintania. Miután befejezte a munkát, részletesen elmondta nekem a kőzet viselkedésével kapcsolatos megfigyeléseit. Ekkor jöttem rá, hogy számára a kísérleti kőpattintás arra való, hogy megértsük hogyan hat egymásra az ember és a nyersanyag. Ezt tartom az egyik legfontosabb leckének, amit Jacques Tixier tanított nekem.

Korábbi képeslap: Les Eyzies

Barla és középen: a tetthely – nem kell más, csak kőnyersanyag, szerszámok és sok-sok fólia. Tixier a Miskolci Egyetem akkori Ős- és Ókortudományi tanszékének egyik szobájában (igen, a 416-os) alakítja a meglehetősen rossz minőségű avasi limnoszilicit kőnyersanyagot, 1999.

Jobbra: látogatás Miskolc-Avas-Tűzkövesen 2005-ben. A hatalmas kiterjedésű paleolitikus lelőhelyen limnoszilicit kőnyersanyag bányászata zajlott évtízezredekkel ezelőtt. Tiszta időben a tokaji Kopasz-hegy is látszik a bányából. Tixier mellett Avram Ronen vizsgálgatja a leleteket, a kép szélén William Davies látszik. Pierre Vermeersch háttal áll, egy „Street life” feliratú szütyővel.