Mogyorósbánya – Újfalusi-dombok, zárójelentés

T. Dobosi Viola

1. Topográfia

Mogyorósbánya a Gerecse északi peremén Komárom-Esztergom megyei település. A kistérség két meghatározó tájképi eleme a 457 méter magas Gete, a Gerecse különálló legkeletibb tagja, és a bajóti Öreg-kő függőleges sziklafala. A dorogi öblözet után nyugatra folytatódó késő-jégkori Duna-teraszokat széles alluviális síkság választja el a jelenkori medertől, s a Duna jobb parti mellékvizei szabdalják fel. A Mogyorósi-patak bal partján, a délkelet felé enyhén lejtő 208 m tszf. magasságú dombtetőn került elő az őskőkori telep, rálátással a Jankovich-barlangra (1. ábra).

A terasz felszínének morfológiáját két tényező határozza meg. Egyrészt a megbontott természetes növénytakaró és a földművelés következtében fellépő intenzív erózió látványosan elegyengette: a terasz magasabb pereméről lehordott humusz a mélyedésekben felhalmozódik. Másrészt a kisebb egyenetlenségeket a múlt század közepén felhagyott, de nem tömedékelt bányajáratok beroskadása eredményezte (nem igazolt magyarázat).

2. Kutatástörténet

A telepet terepbejáráson Homola István fedezte fel a kiékelődött kultúrréteg szétszántott maradványainak összegyűjtésével. A felszínen a leletek két foltban koncentrálódtak (a későbbi I. és II. települési egység).

Az ásatások során (1. táblázat) három, egymástól üres sávokkal elválasztott települési foltot tártunk fel: az I. folt 204 m tszf. magasságban 40 m² területű, a II. folt az I. folttól 25 méterre nyugatra 30 m² területű, a III. folt további 45 méterre ÉÉNy-ra 206 m tszf. magasságban 290 m² területű (Dobosi 1992; 2011).

3. Rétegsor

A déli-délkeleti kitettségű lejtőn a Würm eljegesedés végén minimum 2 méter vastagságban halmozódott fel a lösz. A kultúrréteg a patakvölgy irányában, a terasz peremén kiékelődött, a III. települési folt északi szélén a hajdan vízszintes dombtető (az eredeti járószint) a jelenlegi felszín alatt már 170–180 cm mélyen van. A löszben világosan követhető az 5–10 cm vastag kultúrréteg. A III. települési folt 2 méter mély sarkában felvett szelvényt Ruszkiczay-Rüdiger Zsófia elemezte (Ruszkiczay-Rüdiger 2011). A recens A és a B talajszint alatt magas karbonát tartalmú, rétegzetlen, fakósárga, típusos lösz következik. A kultúrréteg fölött 50 cm-rel gyakoribbá válnak a hajszálgyökerek menti másodlagos mészkiválások (mészmicélium), ami arra utal, hogy az éghajlat szárazodik, füves sztyepp vegetáció a jellemző (2. ábra).

4. Fauna

Krolopp Endre vizsgálta a puhatestű faunát. A Succinea oblonga 36 %-os dominanciája a jelenkorinál hűvösebb, füves vegetációt jelez. (Krolopp 1992: 17) A gerinces fauna feldolgozatlan. A kultúrréteg preparálása során felismerhető maradványok túlnyomóan Rangifer tarandus-hoz tartoztak, s a zsákmány között legalább egy Equus sp. biztosan volt.

5. Települési jelenségek

Az ásatási gyakorlatnak megfelelően egy-egy települési folt feltárását addig folytattuk, amíg a szelvény vagy kutatóárok teljesen kiürült. Az I. és II. foltot teljesen feltártuk, a III. foltnak lezártuk a nyugati és déli peremét. Északon a kultúrréteg kiüresedett, már csak szelvényenként 1–2 lelet jelezte a települési felszín szélét, egyben a kultúrréteget. A déli oldalon az utolsó feltárt szelvény GPS-sel rögzített sarkán túl megritkult, de még folytatódott a kultúrréteg. Itt mód nyílik a sztratigráfia későbbi revíziójára, hitelesítésére.

A kultúrréteg a hazai tapasztalatoknak megfelelően nem túl intenzív, ám nagy kiterjedésű – különösen a III. települési folt –, mint az jellemző a ságvári kultúra többi, általános funkciójú telepeire. A metszetben a lakófelszínt 5–8 cm vastag, közelítően vízszintes helyzetű, a környezeténél sötétebb sáv jelzi. A település egyrétegű, az eredetileg növényzettel gyéren fedett, laza felszínen a ferdén vagy függőlegesen beágyazódott csontok és kövek a jól követhető kultúrréteg teljes vastagságán gyakran túlnyúlnak. A szintenkénti bontás nem a település belső sztratigráfiáját jelzi, pusztán technikai szükséglet: a laza löszben csak így lehetett preparálni a felszínt. A rossz megtartású fauna szétszórt, felhasított-összetört konyhahulladék, szórványosan különálló fogak vagy állkapocs töredékek. A tűzhelyeket változó nagyságú, határozatlan körvonalú, a szabadtéri tűzhelyekre jellemzően egyenetlenül átégett, vöröses- kormos-hamus foltok képviselik. A legnagyobb közel 1 m². Egy parázstartó lyuknak meghatározható objektum 35 cm átmérőjű, 15 cm mély, lekerekített aljú gödör tele hamuval, faszénnel és erősen átégett csonttöredékkel. Kevés, de jó megtartású, darabos faszén a felszínen szétszórtan is gyűjthető volt.

6. Régészeti leletanyag

Már a nyílt színi telepek kutatásának kezdetén nyilvánvaló volt, hogy Ságvár-Lyukasomb eszközkészlete elkülönül a Duna-kanyarban, elsősorban Pilismaróton megismert lelőhelyekétől. A magyarázatot változatos, kronológia, topográfia, klimatikus okokban keresték, s a kulturális kapcsolatok lehetséges irányával igazolták. A múlt század nyolcvanas éveire Mogyorósbánya és néhány más lelőhely előkerülésével és Szob revíziójával körvonalazódott a ságvári kultúra vagy kavics-gravetti, mint a gravetti kultúra fáciese. Geokronológiai háttere a Lascaux–Ságvár interstadiális hazai kimutatása nyomán körvonalazott Ságvár időszak.

A kultúra legjellemzőbb sajátsága a kavics nyersanyag, ami a mogyorósbányai régészeti leletanyagot is meghatározza. A felső paleolitikumban általánosan használt nyersanyagforrásokat a mogyorósbányaiak is ismerték, ám emellett megnőtt a vegyes összetételű kavicsrétegekből gyűjtött, 6–8 cm-es kavicsok szerepe. Az eszközök átlagmérete kisebb a gravetti kultúra kortárs illetve idősebb leletegyütteseinek készleteinél. Bár egyelőre nem ismerjük a konkrét kavics-előfordulást, ahonnan a nyersanyagot gyűjtötték, az idősebb teraszkavics-előfordulások általában vegyes összetételű és változatos méretű kavicsokból állnak, gyakorlatilag korlátlan mennyiségben. Azaz a számukra megfelelő mérettartományt tudatos válogatás alapján gyűjtötték be. Ez az alapanyag kevéssé gazdaságosan használható ki, sok a „felesleg”, a feldaraboláskor előállított/keletkezett, tovább nem hasznosítható hulladék, megnőtt a kavicskérges darabok és az, archaikus jellegű geometrikus kavicseszközök aránya. Az ipar a preferált kavicsnyersanyagból következően kissé atipikus jellegű.

A Mogyorósbányán az összesen mintegy 360 m² települési felszínről 1913 tételben beleltározott régészeti leletanyag 7704 db. Ebből kőnyersanyagú 7598 db. A régészeti és a faunisztikai anyagot a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A régészeti feldolgozás folyamatban van, itt az előzetes eredményeket foglaljuk össze.

Mogyorósbánya egy általános, vegyes funkciójú, huzamosabb ideig lakott település. Egyelőre nem látjuk a három települési egység típusspektrumai közötti egyezéseket, illetve eltéréseket, ami a lakótér funkciójára utalhatna. A települési foltok közelsége, elrendeződése alapján egyidejű lakottságot feltételezünk. Ennek konkrét bizonyítékai (pl. a magkő és a leválasztott penge nem ugyanazon a lakófelszínen van) a részletes elemzés után várhatók.

Az eszközkészlet sajátossága, ami alapján egy új kultúra körvonalazása indokolt, hogy magas a „kavics szekció” aránya, a laminarizáció mértéke a szokásos késő paleolitikus iparokhoz képest alacsony: a szélesség a pengeiparoknál elvárható 50 %-os, vagy az alatti átlag helyett 65 % körül van a hosszúsághoz képest.

A vakarók aránya 25 % körüli, ezen belül a penge-, szilánk- és magas (gyalu) vakarók száma közel azonos. (3. ábra) Az árvésők száma meghaladja a vakarókét, mint az a többi gravetti filumra is jellemző. Arányuk 40 % körüli. Legtöbb a középső élű, majd az oldalsó élű és kettős árvéső következik (4. ábra). A retusált, csonkított pengék aránya nem kiugró, viszont feltűnően kevés a tipikus Gravette-hegy. A tompított hátú mikropengék a ságvári és az epigravetti kortárs idősebb fázisára egyaránt jellemzőek. A kavicseszközök két csoportja közül a tipikusakat a chopperek, chopping-toolok és a gerezdkaparók alkotják, a nem-standard csoportot a gerezdek, szegmensek, fél- és negyed kavicsok képviselik (5. ábra).

Az eszközöket helyben készítették, a szilánk és gyártási hulladék 82 %-ot tesz ki.

A gravetti entitás három filumának típusmegoszlását csak annak előrebocsátásával lehet összehasonlítani, hogy a vizsgált lelőhelyek egyike sem tekinthető 100 %-osan feltártnak. Mogyorósbányán a hiányzó néhány % a III. lelőhelyen a későbbi hitelesítésre bennhagyott 4 méteres tanúszelvény. Eddigi tapasztalataink alapján a települési folt peremén, ezen a néhány négyzetméteren később előkerülő eszközök lényegesen nem módosítják az összképet. Az adatok tájékozódó jellegűek (2. táblázat).

A konkrét értékekben mutatkozó különbségek ellenére a vakarók aránya kiegyensúlyozottnak tekinthető. A 21–39 % között ingadozó árvéső értékekkel együtt az eszközkészlet felét-kétharmadát képviselik. Ezt a szabályt a gravetti entitás egyik meghatározó jellegzetességének is tekinthetjük, szemben például a nyílt színi aurignaci telepek hasonló számaival. A vakarók aránya az árvésőkkel szemben Nagyréde leletanyagában 57:9, Acsa esetében 50:8 a vakarók javára, ami szintén az adott kulturális egységre jellemző adatnak tekinthető.

A leletanyagban található több, mint 100 megmunkálatlan citrus-gerezd alakú kavicshasíték az alsó paleolitikum óta a legkézenfekvőbb forma, mivel a kavics hosszanti felhasítása természetes élű ad hoc eszközt eredményez, mely elnagyolva vagy aprólékosan tovább alakítható az igényeknek megfelelően.

6.1. Nyersanyag

A nyersanyagok a korszak általánosan elterjedt és használt, feltehetően azonos, helyi, regionális és long distance forrásokból beszerzett kőzetfajtái (3. táblázat).

6.2. Egyéb leletek

Ékszercsiga: 85 db (6.ábra)

Az 1970-es évekig tercier ékszercsiga, a három szobi ékszercsiga halmot kivéve érthetetlen módon mindössze néhány darab került elő régészeti kontextusban, mint becses kuriózum. Azóta jelentősen megnőtt a számuk. A mogyorósbányai mellett Esztergom-Gyurgyalagon 91 darabot találtunk, s Pilismaróton is van néhány. Úgy tűnik, az ékszercsiga általános, kulturális hovatartozástól független tartozéka legalábbis a Duna-kanyari felső paleolit telepeknek. Az Esztergom-gyurgyalagi csigákat a paleontológiai elemzés szerint legalább két, korban és biofáciesben különböző (bádeni és oligocén) lelőhelyről gyűjtötték, közeli, jobb parti lelőhelyről (Magyar 1991: 266) vagy a Börzsöny nyugati peremén kiékelődő középső miocén (?) rétegekből, mint a Szob-Ipolypart ékszercsiga raktárlelet esetében. A források Mogyorósbányán is feltehetően ugyanazok lehettek. Joggal feltételezhető, hogy a távolabbi kortárs lelőhelyeken az ékszercsiga értéke a geológiai forrásoktól való távolsággal arányosan növekedett.

Földfesték, okker, anyagminta: 21 db

A településen szokatlanul sok az okker. Helyenként több dm²-nyi felületen festette halványpirosra a löszt a szétázott okker. Több kisebb, s egy nagyobb darab okker elemzése szerint változó mennyiségű vas-oxidot és alumino-szilikátot, néhány minta kvarcot és kalcitot és viszonylag kevés karbonátot tartalmaz (Mihály 2011: 554).

Borostyán: 1 db

Az eddig előkerült két (Mogyorósbánya, Pilismarót-Pálrét) őskőkori borostyán eredetét, geológiai forrását az infravörös spektrum analízissel nem lehetett azonosítani. (Földvári 1991: 17).

Hegyikristály: 1 db

A hazai lelőhelyeken előkerült néhány hegyikristály penge és szilánk makroszkopikus és fluid zárvány vizsgálata alapján a nyersanyag forrásai „alpi típusú” kvarctelérek lehettek. A telephez legközelebb az Alpok keleti nyúlványain ismerjük ezeket az előfordulásokat, amelyek a Würm idején nem voltak jéggel fedettek. (Dobosi, Gatter 1996: 49).

Ezeken kívül csiszolt homokkő, ammonites-töredék (a Gerecsében felszínen gyűjthető), nummulites (a Mogyorósi-patak túlpartján felszínen gyűjthető, kiékelődik?) fordul elő.

7. Abszolút kor

A debreceni ATOMKI két 14C korhatározást végzett: deb-1169: 19 930 ± 300 (Hertelendi 1992: 16); deb-9673: 19 000 ± 250, cal. 21 050–20 140.

8. A ságvári kultúra hazai lelőhelyei

A névadó lelőhely az 1909 óta ismert Ságvár-Lyukasdomb. Régészeti iparának a valamivel később felfedezett Duna-kanyari telepektől eltérő jellegét korán felismerték. Több elmélet magyarázta a hazai felső paleolitikum fiatalabb szakaszában (löszmagdalénien–késő aurignacien–keleti gravetti, a terminológia módosulásai szerint) mutatkozó kettősséget. A jelenleg érvényes feloldása több lépcsős volt. Az első a Lascaux–Ságvár interstadiális kimutatása, ami jelentős előrelépés volt a késő-pleisztocén lösz-sztratigráfia és a régészeti kronológia szinkronizálásában (Gábori-Csánk 1978). A második az újabb, Ságvárhoz kapcsolható lelőhelyek előkerülése, ami bizonyossá tette, hogy a pengés hagyományokat folytató késő paleolitikus lelőhelycsoport kortársaként egy kavicsnyersanyagot preferáló népcsoport is megtelepedett a Kárpát-medencében. Népes kultúra, az átmeneti vadásztanyákhoz képest nagy kiterjedésű, tartós megtelepedésre utaló lelőhelyeit ismerjük. A névadó lelőhelyen kívül az ékszercsiga-halmokról nevezetes Szob-Ipolypart, kőlapokkal körbevett, hosszan használt tűzhelyekkel (Markó 2007). A Telecskai-dombok északi peremén Madaras-Téglavetőben több 150–180 cm átmérőjű, gyűrűs szerkezetű tűzhely került elő, amelyeknek talán a hús szárításában-tartósításában lehetett szerepük (Dobosi et al. 1989). Budapest-Corvin téren az erős bolygatás miatt csak kis felületen sikerült feltárni a telephely részletét (Ringer, Lengyel 2008–2009). Az eddig ismertek közül a legnagyobb Mogyorósbánya-Újfalusi-dombok, egyben a ságvári kultúra (korábban kavics-gravetti) sztratotípusa.

9. Felhasznált irodalom

Dobosi, V. T. 1992. A new Upper Palaeolithic site at Mogyorósbánya. Communicationes Archaeologicae Hungariae 1992: 5–16.

Dobosi V. T. 2011. Mogyorósbánya, felső paleolit telep. Új eredmények. In: Tóth E.,Vida I. (eds.), Corolla museologica Tibor Kovács dedicata. Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum, 535–548.

Dobosi, V., Gatter, I. 1996. Palaeolithic tools made of rock crystal and their preliminary fluid inclusion investigation. Folia Archaeologica 45: 31–50.

Dobosi V. T., Kőhegyi M., Krolopp E., Vörös I., Biró K. T. 1989. Felsőpaleolit telep Madaras-Téglavetőben (Jungpaläolithische Siedlung in Madaras-Téglavető). Cumania 11: 9–65.

Földvári, M. 1992. Analysis of the amber from Mogyorósbánya. Communicationes Archaeologicae Hungariae 1992: 16–17.

Gábori-Csánk, V. 1978. Une oscillation climatique à la fin du Würm en Hongrie. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungariae 30: 3–11.

Hertelendi, E. 1992. Radiocarbon dating of the Upper Palaeolithic site at Mogyorósbánya. Communicationes Archaeologicae Hungariae 1992: 16.

Krolopp, E. 1992. Mollusc fauna from the Palaeolithic site at Mogyorósbánya Communicationes Archaeologicae Hungariae 1992: 17.

Magyar, I. 1991. Palaeolithic trinkets in Esztergom–Gyurgyalag. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungariae 43: 264–265.

Markó, A. 2007. The Upper Palaeolithic site at Szob. Folia Archaeologica 53: 7–22.

Mihály J. 2011. Mogyorósbánya–Újfalusi dombok felsőpaleolit lelőhelyről származó okkerkavics illetve lösz-okker porminták FTIR és FT-Raman vizsgálata. In: Tóth E., Vida I. (eds.), Corolla museologica Tibor Kovács dedicata. Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum, 554–557.

Ringer, Á., Lengyel, Gy. 2008–2009.The Upper Palaeolithic Site at Budapest–Corvin tér. Praehistoria 9–10: 205–211.

Ruszkiczay-Rüdiger Zs. 2011. Mogyorósbánya–Újfalusi dombok paleolit lelőhely szedimentológiai viszonyai. In: Tóth E., Vida I. (eds.), Corolla museologica Tibor Kovács dedicata. Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum, 549–553.