Lithic Research Roundtable 14, 2024

13 December 2024, Department of Archaeology, Faculty of Arts, University of Szeged, Szeged | Abstract book (in Hungarian)


The chipped stone assemblage of the Late Neolithic Borđoš site

Kata Furholt, Ildikó Medović

This paper focuses on the chipped stone material, discovered in the Late Neolithic part of the Borđoš site between 2014 and 2022 in Vojvodina, North-Serbia. The aim is to briefly overview raw material and typo-technological categories of chipped stone assemblage. The comparative units are organized by the archaeological context in tell and flat settlements to see any potential tool-making and use differences between the two different spatial areas. Altogether 1193 pieces of chipped stone tools were discovered at the site of Borđoš, which is one of the biggest published stone assemblages from Neolithic sites in Vojvodina besides Čoka-Kremenjak, Donja Branjevina (Deronje), Opovo-Ugar Bajbuk, Gomolava and Potporanj-Kremenjak, but also one of the most numerous assemblages in comparison to other Neolithic materials e.g. Vinča-Belo Brdo, Popovića Brdo, Blagotin and Drenovac in North-Central Serbia. This lithic assemblage opens up the possibility to analyse the potential proxy function of the Late Neolithic community at Borđoš for transporting raw materials and stone artefacts besides the transmitted lithic technological information along the Tisza. We provide a cross-section of raw materials and typo-technology of the chipped stones, which gives a rich basis to study the economic and social connections of the local and extended surroundings of the Late Neolithic Borđoš community based on the chipped stones.

A comprehensive petrographic and geochemical evaluation of the sandstone ground stone tools from the Hódmezővásárhely-Gorzsa site

Dóra Georgina Miklós, Sándor Józsa, Zsolt Kasztovszky, Katalin Gméling, Ildikó Harsányi, Zoltán Kovács, Ferenc Horváth, Elisabetta Starnini, György Szakmány

In total, 1061 polished and ground stone tools were unearthed from the stratified tell settlement of Hódmezővásárhely-Gorzsa. During the excavation of the multiperiod tell site (in the 1980s and 1990s), detailed archaeological study of the excavated archaeological finds (mainly chipped-, polished stone tools and ceramics) was started, including archaeometric sourcing of the lithic raw materials. Among the numerous polished stone tools and ground stone tools (GSTs), the latter ones dominate (they represent three-quarters of the total amount) (Starnini et al., 2015; Miklós et al., 2021; 2024). Due to their quantity, the investigation of these macro-lithic tools is an important task in the provenance analysis of the stone tools. The archaeometric investigation, including petrography and geochemistry, of such artefacts to determine their raw materials has not been conducted routinely. Over the last two decades, research on GSTs showed exponential growth, not only from an archaeological point of view but also from their raw material analysis (e.g., Wright, 1992; Adams et al., 2009; Dubreuil et al., 2015; Christiani & Zupancich, 2021). Since then, they have served as the basis of much provenance research in Hungary (e.g., Makkai et al., 1996; Starnini & Szakmány, 1998; Horváth et al., 2015; 2016; Péterdi, 2020; Priskin, 2022; Kósa et al., 2023) and at the same time, in the international literature, the archaeological questions predominate.

GSTs from Gorzsa show a rather varied composition, the most common types are different types of sandstones (50%), andesite and granitoid-metagranitoid varieties. Our research focus is the identification of the sandstone tools’ provenance. We comprehensively investigate artefacts and potential geological source samples, using petrographic-mineralogical and geochemical methods. Our research explores an understudied field because only a few studies looked at sandstone tools (e.g., Szakmány & Nagy, 2005; Péterdi, 2012; 2020; Kósa et al., 2023). So far, Hódmezővásárhely-Gorzsa Neolithic tell settlement is the only one where a multidisciplinary approach was applied. In the international specialized literature, they mainly focus on macroscopic petrographic examinations of the raw materials.

Based on the petrographic examination of the Gorzsa sandstone tool (402 pieces), the following grouping system can be established: red, grey, white meta-, carbonate-bound and other sandstones-metasandstones. The sandstone raw materials have been divided into two main groups: ‘red’ and ‘grey’. The former includes exclusively the Permian red sandstones with various shades of red, while the latter includes grey, white meta-, and carbonate-bound, which have typically grey, yellow and white colours. Each type of raw material was submitted to petrographic, heavy mineral and geochemical (SEM-EDX, PGAA and NAA) analysis. This resulted in four ‘red’ and three ‘grey’ sandstone types (grey, white meta- and carbonate-bound), as well as several variants within each type. In addition, we also carried out comparative studies of possible raw materials from natural sandstone occurrences. Therefore, it can be established that the raw materials are sourced non-locally, in regions located to the east of the settlement (more than 60-70 km), primarily within the river Maros upper valley and its surroundings.

The research was funded by the NKFIH 131814 project.

References

Adams, J., Delgado, S., Dubreuil, L., Hamon, C., Plisson, H. & Risch, R. (2009) ‘Functional Analysis of Macro-Lithic Artefacts: A Focus On Working Surfaces’, in F. Stenke, L. Eigeland & L.J. Costa (eds.) Non-flint raw material use in prehistory: Old prejudices and new directions. Oxford: Archaeopress (BAR International Series 1939), pp. 41–66

Cristiani, E. & Zupancich, A. (2021) ‘Sandstone Ground Stone Technology: a Multi-level Use Wear and Residue Approach to Investigate the Function of Pounding and Grinding Tools’, Journal of Archaeological Method and Theory, 28(2), pp. 704–735. https://doi.org/10.1007/s10816-020-09488-1

Dubreuil, L., Savage, D., Delgado-Raack, S., Plisson, H., Stephenson, B. & de la Torre, I. (2015) ‘Current analytical frameworks for studies of use–wear on ground stone tools’, in J. M. Marreiros, J. F. Gibaja Bao & N. Ferreira Bicho (eds.) Use-wear and residue analysis in archaeology. Cham: Springer International Publishing (Manuals in Archaeological Method, Theory and Technique), pp. 105–158. https://doi.org/10.1007/978-3-319-08257-8_7

Horváth, T., Farkas-Pető, A., Farkas, I., Mihály, J. & Péterdi, B. (2015) ‘The stone implements of the Middle Bronze Age tell settlement of Füzesabony-Öreg-Domb’, Slovenská Archeológia, 63(1), pp. 31−62.

Horváth, T., Farkas-Pető, A., Farkas, I., Mihály, J. & Péterdi, B. (2016) ‘Füzesabony−Öregdomb bronzkori tell-település kőanyaga’, Agria. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 49, pp. 29−94.

Kósa, P., Tarbay, J. G. & Miklós, D. G. (2023) ‘The Late Bronze Age casting moulds from Poroszló-Aponhát’, Communicationas Archaeologicae Hungaricae, 2022, pp. 57−81. https://doi.org/10.54640/CAH.2022.57

Makkai, J., Starnini, E. & Tulok, M. (1996) ‘Description of the finds: the pottery’, in J. Makkay, E. Starnini & M. Tulok Excavations at Bicske Galagonyàs. Part III. The „Notenkopf” and Sopot-Bicske Cultural phases. Trieste: Edizioni Svevo Trieste (Quaderno 6), pp. 224−241.

Miklós, D. G., Szakmány, Gy., Józsa, S., Starnini, E. & Horváth, F. (2021) ‘Vörös homokkő nyersanyagú szerszámkövek Hódmezővásárhely-Gorzsa Késő neolit (Tisza kultúra) tell település leletanyagában’, Archeometriai Műhely, 18(3), pp. 209–238. https://doi.org/10.55023/issn.1786-271X.2021-017

Miklós, D. G., Józsa, S., Kasztovszky, Zs., Harsányi, I., Gméling, K., Kovács, Z., Starnini, E., Horváth, F. & Szakmány, Gy. (2024) ’Provenance analysis of red sandstone ground stone tools from the tell settlement of Hódmezővásárhely-Gorzsa (SE Hungary)’, Archaeological and Anthropological Sciences, 16, p. 107. https://doi.org/10.1007/s12520-024-01998-3

Péterdi, B. (2012) ‘Balatonőszöd – Temetői Dűlő rézkori lelőhely homokkő nyersanyagú kőeszközeinek kőzettani és geokémiai vizsgálata’, Archeometriai Műhely, 2012(4), pp. 265−286.

Péterdi, B. (2020) ‘Red sandstone as raw material of Baden culture (Late Copper Age) grinding stones (Balatonőszöd – Temetői dűlő site, Hungary), with a review of the red sandstone formations of SW Hungary’, Journal of Lithic Studies, 7(3), pp. 1–29. https://doi.org/10.2218/jls.3092

Priskin, A. (2022) ‘The analysis of Bronze Age macrolithic tools a case study from Csanádpalota-Földvár (Southeastern Hungary)’, Antaeus, Communicationes ex Instituto Archaeologico, 38, pp. 251−272. https://doi.org/10.62149/Antaeus.38.2022_08

Starnini, E. & Szakmány, Gy. (1998) ‘The lithic industry of the Neolithic sites of Szarvas and Endrőd (South-Eastern Hungary): Technotypological and archaeometrical aspects’, Acta Archaeologica Academiae Scientiarium Hungaricae, 50, pp. 279−342.

Starnini, E., Szakmány, Gy., Józsa, S., Kasztovszky, Zs., Szilágyi, V., Maróti, B., Voytek, B. & Horváth, F. (2015) ‘Lithics from the Tell Site Hódmezővásárhely–Gorzsa (Southeast Hungary): Typology, Technology, Use and Raw Material Strategies during the Late Neolithic (Tisza Culture)’, in S. Hansen, P. Raczky, A. Anders & A. Reingruber (eds.) Neolithic and Copper Age between the Carpathians and the Aegean Sea. Chronologies and technologies from the 6th to the 4th Millennium BCE. Bonn: Habelt (Archäologie in Eurasien, Bd. 31), pp. 105–128.

Szakmány, Gy. & Nagy, B. (2005) ‘Balatonlelle–Felső-Gamász lelőhelyről előkerült késő rézkori vörös homokkő őrlőkövek petrográfiai vizsgálatának eredményei’, Archeometriai Műhely, 2005(3), pp. 13–21.

Wright, K. (1992) ‘A Classification System for Ground Stone Tools from the Prehistoric Levant’, Paléorient, 18(2), pp. 53−81. https://doi.org/10.3406/paleo.1992.4573

From broken to whole. Archeometric and archaeological analysis of a prehistoric polished stone tool

Anna Priskin, Orsolya Viktorik, László Aradi, László Máté, Kristóf Fehér, Attila Kreiter, Flórián Harangi

The artefacts collected during archaeological field surveys receive little attention beyond the possibly most precise establishment of the date and extension of the site. Besides ceramics and metal artefacts, lithic finds have little importance. In our presentation, we would like to show the amount of information that can be obtained via archaeological and natural scientific investigations of a single, highly damaged polished stone tool found during a field survey in the territory of Szerep (a village in Hajdú-Bihar County).

During the primary macroscopic examination, it became obvious, that despite the broken surface, the piece could be further investigated. Based on the documentation of the use-wear and surface damage, data can be obtained about the individual phases of its life cycle. The tool, originally produced and used as an axe, after fragmentation was reshaped and used as an adze. In addition to the archaeological determination, the relatively long time of the use of the tool is closely connected to the raw material of the stone tool, which was shown to be amphibolite or metabasite based on primary macroscopic and stereomicroscopic examinations.

In order to determine the raw material more precisely, we carried out non-destructive, so-called „original surface test measurements” on the stone axe surface using a scanning electron microscope equipped with an energy dispersive spectrometer (SEM-EDS), an X-ray fluorescence spectrometer (XRF), a Raman microspectrometer and magnetic susceptibility meter at the Archaeometry Laboratory in the National Institute of Archaeology of the Hungarian National Museum Public Collection Centre.

In our presentation, we would like to answer two important research questions. What is the raw material of the tool? Can the choice of raw materials support multiple changes of function and long-term use?

Obsidian blade cores from Füzesabony

Csaba Bálint, Zsolt Kasztovszky

During the 2022 autumn field survey of the István Dobó Castle Museum, in the eastern outskirts of the town of Füzesabony, located in the Northern Great Plain region of Hungary, we discovered an obsidian blade core accompanied by the dense spread of late Chalcolithic find material. Despite the surrounding find material, based on technological and typological attributes, the artefact can most likely be dated to the Neolithic. The core shows parallels with another, similar item from the Neolithic found in the late 80’s, also from the vicinity of Füzesabony, at a site called ”felszámolt gyümölcsös „kiskert”, 10. számú terület”. We have done the non-destructive element composition measurements of the cores. Based on the measurements of the fingerprint-like composition made with prompt-gamma activation analysis (PGAA), we have identified the items clearly as C1-type material, but we weren’t able to determine a more specific source (Kasov, Cejkov, Vinicky) of the obsidians. The research further enriches the data on obsidian use in the Northern Great Plain region’s Neolithic period.

Core tradition in the Middle and Late Neolithic period in Western Hungary

Attila Botond Szilasi

The natural occurrence of the knappable raw materials used during the Neolithic can be divided into two major groups: the various nodular formations (Tevel flint, obsidian, northern flint and in some cases radiolarites from the Bakony) and the block formations (limnic silicites and Bakony radiolarites). Technological analysis of these cores has shown that the appearance and morphology of the raw material already anticipate the process of preparation and the debitage itself. We are dealing here with a fixed and characteristic sequence of operations which is predestined by the naturally occurring shape of the raw material itself.

In the Middle and Late Neolithic, we can distinguish between prismatic (block or rectangular), conical, natural wedge-shaped (splinter-like) and irregular shapes that cannot be classified in these groups. Unipolar and bipolar cores occur based on the shape of the striking surfaces. In terms of striking directions, unidirectional and multidirectional, including orthogonal and alternating strikes are known. Looking at their debitage surface, we can distinguish unilateral or multilateral and circular separations. Based on these complex features, we can arrange the individual cores into groups: unipolar conic core with unidirectional circular separations, prismatic core with unilateral and multilateral as well as unidirectional and multidirectional separations, wedge-shaped core with unilateral and unidirectional separations, and the circle of irregularly shaped core with ad hoc unilateral and unidirectional separations.

Reassessment of the presence of Świeciechów flint in the Palaeolithic of Hungary

Zsolt Mester, Agnès Lamotte

Since the 1960s, two tools found in the Sólyomkút Rockshelter (Bükk Mountains, Hungary), attributed to the Mousterian, were considered one of the oldest evidence of the use of the Świeciechów flint as lithic raw material. In the 1990s, though the archaeological revision of the site revealed uncertainties about the cultural attribution of these artefacts, further pieces were reported from Sajóbábony-Méhész-tető open-air site, the eponymous site of the Middle Palaeolithic Bábonyian. The new French-Hungarian excavations at Sajóbábony unearthed the most numerous collection of artefacts made of Świeciechów flint ever found in Hungary. Although the Bábonyian is characterized by bifacial and leaf-shaped tool production, the assemblage of Polish flint demonstrates a blade production and contains Aurignacian tool types. Most probably it represents a different occupation episode. This discovery shed new light on the problem of the appearance of this specific raw material in the Palaeolithic of Hungary. Moreover, the use of the Świeciechów flint during the Palaeolithic of the neighbouring regions (Poland, Moravia, Slovakia) is reconsidered too.

The Middle Palaeolithic assemblage of Gyöngyöstarján 10

Lili Vadász

Systematic Palaeolithic research in the Mátra Mountains region began quite late, in the early 2000s. As a result of the field surveys, numerous sites, mainly Upper Paleolithic, were identified.

The presence of Middle Palaeolithic archaeological sites in the Mártaalja region was initially proposed by Katalin Simán (Simán, 1986, pp. 271–275). She assumed that the circulation of the quartz-porphyry lithic raw material from the Bükk Mountains through the Mátra Mountains to the west indicates the potential presence of previously unknown sites in the latter region. The earliest known lithic artefact there, which can be linked to the Middle Palaeolithic, is a bifacial knife made of quartz-porphyry found in Parád-Marhád-tető. Katalin Bíró (Biró, 1984, pp. 5-11) considered this carefully knapped piece with bifacial retouch a diagnostic tool of the Micoquian culture.

In 2011, Mónika Gutay and Gyula Kerékgyártó (Gutay et al., 2012, pp. 12–17) collected four bifacial leaf points during field surveys in the Mátra region. The second leaf point was found in the vicinity of the Mulató-hegy hill in Gyöngyöstarján.

The site of Gyöngyöstarján 10 was identified by Mónika Gutay and Gyula Kerékgyártó in 2006. Further research (Gutay, 2021) was carried out in 2011, 2017, 2020, and 2021 in the form of field surveys, test excavations, as well as luminescent dating, and sedimentological sampling. Some of the tools were examined and assigned to the Middle Palaeolithic by Zsolt Mester and Mónika Gutay (Gutay & Mester, 2024). Through the typological and technological analysis of the lithics, the assemblage was linked to the Micoquian of Eastern and Central Europe. However, some features show differences from the already-known Micoquian-like industries in Hungary.

The typological examination of the whole assemblage was the subject of my BA thesis. Due to the presence of debitage products and waste, which makes up the majority of the finds, and the lack of intact tools, the site can be interpreted as a workshop phenomenon. In terms of lithic raw material, it is characterized almost exclusively by the use of locally sourced limnosilicite.

The assemblage contains 178 tools out of a total of 2817 finds. Retouched flakes and various types of sidescrapers constitute the largest part of the collection, but the number of leaf points, bifacially backed knives (Keilmesser), and handaxes are also significant. In this presentation, I will discuss the results of the typological examination of the assemblage, briefly supplemented with the results of the field surveys conducted recently with Attila Péntek in the Mátraalja region.

A Middle Palaeolithic site in the Cserhátalja region: Ecseg-Sándor-hegy

Attila Péntek, Krisztián Zandler

The site was located in the spring of 2003, during field research of the area around the nearby Buják–Szente Palaeolithic site. In the autumn of 2005, the Ecseg-Sándor-hegy site became uncollectible, and the surface collection did not resume until the spring of 2022. Given the fact that the area of the site that can be collected is practically flat and that there has been no significant deep ploughing, the find intensity is rather low, but the finds are intact and there are relatively few freshly damaged or broken finds. In the course of the collections so far, archaeological findings typical of the Younger Prehistoric Age have only been found sporadically in the form of a few chipped stones, there are no ceramics or characteristic settlement features. Up to the present, a total of about 700 knapped stones have been recovered, and due to the local limnosilicite raw material and the fossil-rich coastal soil, apart from other taphonomic features, most of the finds are either unpatinated or only slightly patinated. The number of chipped stone tools in the assemblage is around half a hundred, of which nearly half are formal tools. The Buják–Szente site, probably a lithic workshop based on the processing of local limnosilicite, with 1,495 pieces, was previously classified by the authors as belonging to the Szeletian culture. However, based on the intensive field surveys of the last two decades, due to the presence of a large number of atypical bifacial tools found at both sites, the existence of a Middle Palaeolithic culture and industry unknown elsewhere in the Cserhát Mountains must be assumed.

Human-associated bone remains and revision of the fauna of the Remete Upper Cave

Ferenc Cserpák, Attila Péntek, Krisztián Zandler

The cave is located in the northwest part of Budapest, on the border of Remeteszőlős, in the Remete gorge. The entrance to the cave is situated above the Remete cave, 70 m above the valley floor (approx. 350 m above sea level). Veronika Gáboriné Csánk excavated the cave on behalf of the Budapest History Museum. The cave is divided into two parts, the front room was excavated in 1969 and the back room in 1970. During the excavation, the bones were packed separately in sections and layers. The Pleistocene fauna recovered from the sediment was determined by Miklós Kretzoi. The find material of the cave was published by Veronika Gáboriné Csánk in 1984. The examined remains are now in the collections of two museums (BTM Aquincum Museum Prehistoric Collection and the Collections Department of the Supervisory Authority for Regulated Activities). Except for a few items, they are not inventoried. In a significant part of the finds packed in paper bags, mixing of the bones could be determined. Pleistocene fauna also occurred in the Holocene layers, and vice versa. The mixing of fauna was mainly caused by wintering bears during the formation of the sediment, and by burrows or diggings of badgers living in the cave during the Holocene period. According to the latest research, the remains of mammals from several Pleistocene periods were mixed in the cave fill. Taphonomic observations were made on the bone remains; particular attention was given to traces of human activities. Each bone was examined using a hand-held magnifier. In many cases, the bone surface was difficult to examine due to the tooth and chewing marks of predatory mammals. Most of the bone remains were identified at the species level. During the review of the findings of both rooms, several bones with cut marks, human remains (five vertebrae belonging to one individual) and a pierced red deer canine were identified. Among the large mammals, the remains of several taxa could not be found in the mentioned collections (mammoth, woolly rhinoceros, giant deer). The cave fill left in the back room can provide an opportunity for further research.

Use-wear analysis of the Vértesszőlős Lower Palaeolithic stone tool assemblage

Miklós Máté Beke, György Lengyel, Antony Borel

The Lower Palaeolithic site of Vértesszőlős is the oldest known prehistoric settlement in Hungary, which was excavated in the 1960s. The processing of the excavated finds also started in those years, using the knowledge available and a novel methodology at the time. In the years since then, our knowledge of this period has increased, and new analytical possibilities have emerged in Palaeolithic research.

In this presentation, we will present two methodologies and their results that have not been applied to the Vértesszőlős artefacts yet. These are the geometric morphometry (Log Shape Ratio – LSR) and use-wear analysis with the help of different microscopes. Using LSR, the objective is to identify potential support pieces in the artefact assemblage, for which a detailed data table with a large amount of data is essential. With use-wear analysis, we should be able to identify the worked materials and the type and intensity of work done with the stones can also be observed. Furthermore, we will present the basics of the methods and the tools used to get the data, together with the possibilities for later applications of them in the future. 

Thoughts about a late prehistoric knapped lithic industry. Preliminary analysis of the knapped lithic assemblage from Șardu – Lângă Podeț (Romania) site

Álmos Dániel Ballai

Șardu (Hungarian: Magyarsárd) is located in Cluj County, Northwestern Romania. During an extensive field survey conducted in 2022, the author identified the Șardu – Lângă Podeț site. A total of 268 lithic artefacts and 39 ceramic fragments were collected from the site. The unusually high proportion of lithic artefacts compared to ceramic fragments strongly suggested a multi-period site.

The collected ceramic assemblage includes prehistoric, Roman, and modern-era fragments. Due to the nature of the prehistoric ceramics, it was not possible to precisely date the prehistoric occupation, however, the coarse craftsmanship suggests a Late Bronze Age or Early Iron Age origin. The lithic toolkit from the site contains notched and denticulated tools, side-scrapers, and splintered pieces. Blades are present only in small quantities, while end-scrapers are absent. The raw material used for the lithic artefacts exclusively consists of the local, low-quality “Șardu type” chert. Initially, the large number of lithic artefacts and the simple, atypical toolkit appeared to indicate a Middle Palaeolithic occupation; however, the assemblage finds closer analogies with Late Prehistoric (Late Bronze Age, Early Iron Age) sites.

The current state of research suggests that the use of lithic tools gradually declined in the Carpathian Basin following the Koszider period. If we accept the provisional dating of the studied site, it can be concluded that the intensive use of lithic tools persisted in certain contexts during the Late Prehistoric period. This case study aims to illustrate the interpretative challenges and pitfalls that arise when a surface lithic assemblage is approached with preconceived notions.

Macrolithic tools from Scythian burials in Békés County: A Pilot study

Anna Priskin, Anna Török-Botyánszki

The grave goods of the Vekerzug (or, Vekerzug-Chotín) culture include stone artefacts of various materials and designs. Research explains the burial of these objects with different cultural and religious reasons. Grave goods of the inhumated burials are thought to be of pre-Scythian origin, while the cremated burials are associated with the surviving traditions of local Late Bronze Age and Early Iron Age communities, or perhaps with a steppe tradition.

Thirteen macrolithic tools were analysed from four graves in Békés County. Each piece was placed in inhumation burials, apart from the three cremation graves from Gyopáros. Their placement in these burials may also indicate the position of the buried person in society. They are typically female grave goods, often with traces of red ochre(?) and the presence of a realgar. In the case of male burials, these objects may have served as weapon-sharpening tools.

The macrolithic grave goods from the cemeteries of the period are traditionally defined as polishing or grinding stones. However, the simple, macroscopic definition of stone tools is no longer sufficient for a more thorough interpretation of the graves. Our investigation includes functional analysis and use-wear analysis. In the presentation, we present the first results of this research, proceeding along with the following questions. What were the phases of the use of the tools? In which phase of fragmentation were they placed in the graves? Can traditionally defined types be substantiated and can they be linked to standard forms? How can deformed tools be interpreted?

In the presentation, we present the first results of a new research project and we describe the main directions and future objectives of the research.

Nephrite tools from Maria Enzersdorf–Hirschkogel (Austria, Jevišovice culture) – raw material and provenience studies (poster presentation)

Bálint Péterdi, Zoltán Kovács, Tünde Horváth

Two neighbouring Austrian Late Neolithic sites, Maria Enzersdorf–Hirschkogel (Jevišovice Culture) and Mödling–Jennyberg (Boleráz culture) have already been presented recently (Péterdi et al., 2022, 2023a, 2023b; Horváth et al., 2023). Although the two nearby sites were inhabited partly at the same time (from 3400/3300 BC to 2900/2800 BC) significant differences could be observed amongst the macrolithic artefacts: at Maria Enzersdorf–Hirschkogel, polished stone tools dominate but at Mödling–Jennyberg, ground stone tools and pebbles can be found in greater numbers. Nephrite, which is usually the raw material of polished stone tools, is only known from the Maria Enzersdorf–Hirschkogel assemblage.

The special „nephrite texture” makes nephrite an excellent raw material for polished stone tools, especially for axes and adzes. The interweaving and interlocking thin, fine amphibole (tremolite – actinolite) fibres make a very tough rock – and give an aesthetic appearance to the finished tools. Nephrite was a widespread raw material in Europe during the Neolithic but its use is usually found only in small numbers at each site since it was not available in large quantities at the geological sources either. This is also the case at Maria Enzersdorf–Hirschkogel: Among the 67 macrolithic finds we examined, only 5 finds were made from nephrite.

During our raw material investigations, only non-destructive techniques were used. After macroscopic description and grouping, first, the magnetic susceptibility (MS) of the findings was measured using a KT-5 type Kappameter. To avoid measurement errors due to the shape of the adzes, we applied corrections that take into account the size and shape of the artefacts (Bradák et al., 2005; 2009). To determine the mineral composition and texture more precisely, scanning electron microscopy and energy dispersive X-ray spectrometry from the original surface (OS-SEM-EDX, Bendő et al., 2013) were applied to one of the artefacts. Amphibole species were defined based on the nomenclature of the International Mineralogical Association (IMA) (Hawthorne et al., 2012).

Nephrites discovered at the Maria Enzersdorf–Hirschkogel site were very fine-grained rocks with a silky lustre. The characteristic „nephrite texture” is also visible on their surface by the naked eye: amphibole fibres that exhibit a tissue-like interweave or spread out like a fan. Their colours are different shades of green (dark green, pale green) or almost white (very pale green in spots). During weathering, the surface of the originally green specimens can also fade to white. Likewise, the surface of a specimen with a macroscopically uncertain classification turned dark (almost black) in spots due to weathering.

The magnetic susceptibility value of the nephrites found on the site is low: 0,090-0,210 SI units except for the specimen with macroscopically uncertain classification mentioned above, where the MS value is slightly higher: 0,814 SI units.

Based on the OS-SEM-EDX results, the main rock constituents are amphiboles: tremolite, actinolite and edenite (an amphibole species with higher calcium and iron content). The characteristic „nephrite texture” which can be seen with the naked eye in places is mainly created by the amphiboles with tremolitic composition which were formed last, and to a lesser extent by the amphiboles with actinolitic composition. As accessories opaque minerals (magnetite and chrome spinel) can be found in the rock in small quantities and sizes.

The previously examined Prehistoric nephrite artefacts from Hungary were classified into five groups based on their mineral composition, texture and mineral chemical characteristics (Péterdi et al., 2014a). The most probable source areas of several groups have also been identified (Péterdi et al., 2014a; 2014b).

The artefact from Maria Enzersdorf–Hirschkogel is similar to types 1 and 2 in that it contains only small amounts of accessory minerals in addition to the main rock-forming amphiboles, and these are only grains of magnetite and spinel. However, while type 1 is almost pure tremolite nephrite and type 2 is almost pure actinolite nephrite, the amphiboles in the artefact we examined have a more varied composition. The most probable source area of type 1 is Jordanów (Lower Silesia, Poland), while the source area of type 2 is probably in the Swiss Alps but it has not yet been precisely identified (Péterdi et al., 2014a).

Although we detected several types of amphibole in the examined raw material, the fabric of the find is most similar to the Jordanów nephrite, and various authors have shown the presence of actinolite in addition to tremolite in these (Heflik et al., 1987; Łobos et al., 2008; Gil et al., 2015), and also in nephrite from other sources near Jordanów (Nasławice, Lower Silesia, Poland) (Łobos et al., 2008). A type very similar to the raw material we examined – almost completely homogeneous, and containing only a few chromite inclusions in addition to the rock-forming amphiboles – was also presented from the Nasławice site (Łobos et al., 2008).

The Jordanów nephrite and the serpentinites found on the surface, in an area have been known since the Neolithic. It has been proven that the latter was also quarried, and mainly based on finds in Poland they were used for tool making since the same time (Wojciechowski, 1995; Foltyn et al., 2000; Gunia, 2000; Majerowicz et al., 2000; Skoczylas et al., 2000). The raw material has also been identified in archaeological sites in the Czech Republic and Hungary. Their cultural connections to the Carpathian Basin are also known from a wide period of Prehistory, in several archaeological cultures (Přichystal, 2000; Péterdi, 2011; Přichystal et al., 2012; Péterdi et al., 2014b; 2014c).

Taking all of this into consideration, the most likely source area for the raw material of the nephrite artefacts found at the Maria Enzersdorf–Hirschkogel site is Jordanów (Lower Silesia, Poland) and its surroundings.

The project has received funding from the National Research, Development and Innovation Office (grant NKFIH/OTKA K 131814) and from the Stand Alone Project P-31825 of Der Fonds zur Förderung der wissenschaftlichen Forschung.

References

Bendő, Zs., Oláh, I., Péterdi, B., Szakmány, Gy. & Horváth, E. (2013) ‘Csiszolt kőeszközök és ékkövek roncsolásmentes SEM-EDX vizsgálata: lehetőségek és korlátok (Non-destructive SEM-EDX analytical method for polished stone tools and gems: opportunities and limitations)’, Archeometriai Műhely/Archaeometry Workshop, 10(1), pp. 51–66.

Bradák, B., Szakmány, Gy. & Józsa, S. (2005) ‘Mágneses szuszceptibilitás mérések – új módszer alkalmazása csiszolt kőeszközök vizsgálatában’, Archeometriai Műhely/Archaeometry Workshop, 2(1), pp. 13–22.

Bradák, B., Szakmány, Gy., Józsa, S. & Přichystal, A. (2009) ‘Application of magnetic susceptibility on polished stone tools from Western Hungary and the Eastern part of the Czech Republic (Central Europe)’, Journal of Archaeological Science, 36, pp. 2437–2444. https://doi.org/10.1016/j.jas.2009.07.001

Foltyn, E. M., Foltyn, E., Jochemczyk, L. & Skoczylas, J. (2000) ‘Basalte und Nephrite im Neolithikum Mittel-Westpolens und der oberschlesieschen Region’, Krystalinikum, 26, pp. 67–81.

Gil, G., Barnes, J.D., Boschi, C., Gunia, P., Szakmány, G., Bendő, Z., Raczyński, P., Péterdi, B. (2015) ‘Origin of serpentinite-related nephrite from Jordanów and adjacent areas (SW Poland) and its comparison with selected nephrite occurrences’, Geological Quarterly, 59 (3), pp. 457–472 + Appendix 1 & 2. https://doi.org/10.7306/gq.1228

Gunia, P. (2000) ‘Nephrite from South-Western Poland as potential raw material of the European Neolithic artefacts’, Krystalinikum, 26, pp. 167–171.

Hawthorne, F.C., Oberti, R., Harlow, G. E., Maresch, W. V., Martin, R. F., Schumacher, J. C. & Welch, M. D. (2012) ‘Ima Report. Nomenclature of the amphibole supergroup’, American Mineralogist, 97, pp. 2031–2048. https://doi.org/10.2138/am.2012.4276

Heflik, W., Nakaniec-Nowak, L., Sobczak, N. & Sobczak, T. (1987) ‘Nephrit aus Niederschlesien’, Zeitschrift der Deutchen Gemmologischen Gesellschaft, 36(3/4), pp. 153–160.

Horváth, T. & Ruttkay, E. (2023) Mödling-Jennyberg. A Hilltop Settlement of the Boleráz and Leithaprodersdorf Cultures. With contributions by: Bajnóczi, B., Gulyás, S., Kaňaková, L., Klammer, J., Kreiter, A., Kovács, Z., May, Z., Péterdi, B., Pucher, E., Saliari, K., Szabó, M., Tóth, M., Viktorik, O. Budapest: Martin Opitz Kiadó

Łobos, K., Sachanbiński, M. & Pawlik, T. (2008) ‘Nefryt z Nasławic na Dolnym Śląsku (Nephrite from Nasławice in Lower Silesia (SW Poland))’, Przegląd Geologiczny, 56(11), pp. 991–999.

Majerowicz, A., Wojcik, A., Gunia, P. & Cholewa, P. (2000) ‘Comparative study of serpentinite textures and rock material of Neolithic artefacts from Lower Silesia (SW Poland)’, Krystalinikum, 26, pp. 111–117.

Péterdi, B., Szakmány, Gy., Bendő, Zs., Kasztovszky, Zs., T. Biró, K., Gil, G., Harsányi, I., Mile, V. & Szilágyi, Sz. (2014a) ‘Possible provenances of nephrite artefacts found on Hungarian archaeological sites (preliminary results)’, Archeometriai Műhely/Archaeometry Workshop, 11(4), pp. 207–222.

Péterdi, B., Szakmány, Gy., Judik, K., Dobosi, G., Kasztovszky, Zs., Szilágyi, V., Maróti, B., Bendő, Zs. & Gil, G. (2014b) ‘Petrographic and geochemical investigation of a stone adze made of nephrite from the Balatonőszöd – Temetői dűlő site (Hungary), with a review of the nephrite occurrences in Europe (especially in Switzerland and in the Bohemian Massif)’, Geological Quarterly, 58(1), pp. 181–192 + Supplement. https://doi.org/10.7306/gq.1146

Péterdi, B., Kovács, Z. & Horváth, T. (2022) ‘Contact metabasite stone tools from two high-altitude sites near Vienna (preliminary results) (poster presentation)’, in A. Király (ed.) Lithic Research Roundtable 12, 2022. Litikum – Journal of the Lithic Research Roundtable, 10, pp. 53–55. https://doi.org/10.23898/litikuma0034

Péterdi, B., Horváth, T. & Török, K. (2023a) ‘Preliminary Results Of The Petrological Examination Of A Gneiss Grinding Stone (Boleráz Culture, Mödling–Jennyberg, Austria) (poster presentation)’, in A. Király & T. Sági (eds.) Lithic Research Roundtable 13, 2023. Litikum – Journal of the Lithic Research Roundtable, 11, pp. 84–85. https://doi.org/10.23898/litikuma0039

Péterdi, B., Kovács, Z. & Horváth, T. (2023b) ‘Preliminary results of the archaeometric examination of metadolerite polished stone tools (Mödling–Jennyberg (Boleráz culture) and Maria Enzersdorf– Hirschkogel (Jevišovice culture) sites, Austria) (poster presentation)’, in A. Király & T. Sági (eds.) Lithic Research Roundtable 13, 2023. Litikum – Journal of the Lithic Research Roundtable, 11, pp. 86–87. https://doi.org/10.23898/litikuma0039

Přichystal, A. (2000) ‘Stone raw materials of Neolithic-Aeneolithic polished artefacts in the Czech Republic: The present state of knowledge’, Krystalinikum, 26, pp. 119–136.

Přichystal, A., Kovář, J. J. & Kuča, M. (2012) ‘A nephrite axe from the Jeseník Museum’, Časopis Slezského Zemského Muzea, Série B, 60, pp. 153–159.

Skoczylas, J., Jochemczyk, L., Foltyn, E. & Foltyn, E. (2000) ‘Neolithic serpentinite tools of west-central Poland and Upper Silesia’, Krystalinikum, 26, pp. 157–166.

Wojciechowski, W. (1995) ‘Die neolitische Serpentinit Mine vom Jańska Góra in Niederschlesien, Polen’, Veröffentlichungen des Brandenburgischen Landesmuseums für Ur- und Frühgeschichte, 29, pp. 201–208.

New data on the prehistoric utilisation of ignimbrite from the Bükkalja region (poster presentation)

Katalin T. Biró, Mária Bondár

Ignimbrite is the burnt-through version of the pyroclastic rock rhyolite tuff. Our first data on its prehistoric utilisation in Hungary came from the investigation of the lithic material of the site Mezőkövesd-Mocsolyás, where it was spotted as the raw material for various grinding stones from various chronological contexts including prehistory. A new and significant addition to the use of ignimbrite was provided by the Late Copper age stele from Mezőcsát-Hörcsögös, which according to recent analysis was made of this material. The new studies were made on the initiatives of Mária Bondár, re-evaluating the megalithic remains of the Copper Age in the central parts of the Carpathian Basin, together with Anna Endrődi and Attila Horváth from the Budapest Historical Museum. The results of the work will be published soon in the 40th volume of the periodical Antaeus. Such an extension of the utilisation of ignimbrite provides us with indirect proof regarding the knowledge of Copper Age mining as well.

The Middle-to-Upper Palaeolithic transition period and new research in Szeleta Cave (poster presentation)

György Lengyel, Jaroslaw Wilczyński

The Middle-to-Upper Palaeolithic transition period begs for a revision due to the latest findings concerning modern humans. Three cultures are known from this period in Central Europe: Bohunician, Lincombian-Ranisian-Jerzmanowician (LRJ), and Szeletian. According to the shape and the technology of the lithic tools the latter two show a certain similarity, but the concepts behind the formation of their archaeological record are hardly known. This is partially due to the fact that key archaeological sites were excavated in the early period of Palaeolithic research with a methodology different from today’s standards. A project started in 2024 aims at excavating the two eponymous sites: Nietoperzowa Cave and Szeleta Cave. Szeleta Cave was excavated in 2024. The preliminary results shed light on the stratigraphic position of the Szeletian in the cave concerning the Middle-to-Upper Palaeolithic transitional period and the Upper Palaeolithic. The geological, palaeobotanical, radiocarbon, stable isotope, paleontological including ZooMS, and aDNA samples are under analysis, therefore our preliminary results stem strictly from recent field observations.

Szeged-Öthalom: the first Palaeolithic find in the Great Hungarian Plain (poster presentation)

András Markó

The first Palaeolithic archaeological site in the Great Hungarian Plain was discovered and excavated in 1935.

Of the few dozen recovered artefacts, only 25 lithics are available for analysis today. Retouched tools and cores are missing, however, refitted flakes clearly document on-site core reduction.

The most abundant among the utilized lithic raw materials is a medium-quality rock similar to rocks of hydrothermal origin (called hydroquartzite in the Hungarian technical literature), covered with a white patina. In addition, we have data on the use of small siliceous pebble fragments, Northern flint, jasper and perhaps Jurassic flint from southern Baranya County.

In conclusion, the archaeological significance of the rather atypical artefacts, dated to about 17 thousand years before present via stratigraphic and calibrated radiocarbon data, is mostly topographical.

Lithic Research Roundtable 13, 2023

8 December 2023, Eötvös József Collegium Mendöl Tibor Földrajz-Földtudomány-Környezettudomány Műhelye, Budapest, Ménesi út 11-13 | Abstract book (in Hungarian)


A re-evaluation of the Szekszárd-Palánk industry

Attila Király, Róbert Kertész

 The paucity of Late Glacial archaeological sites in the territory of Hungary presents a significant gap in knowledge about the busy settlement history of East-Central Europe following the Last Glacial Maximum. Szekszárd-Palánk is one of the handful of in situ excavated sites from this period and region which is also supported by radiometric dating. However, the considerable time that has passed since its discovery and publication by László Vértes, necessitates a revision of his findings according to our current knowledge, a topic of this paper. Szekszárd-Palánk was located on the edge of the gallery forests accompanying the Danube and a more open hilly region, at the intersection of several ecological niches, which ensured multifaceted resource utilization. The excavated phenomena display a coherent spatial organization, and traces of several activities, based on which we consider Palánk as a base camp of a residentially mobile community. The lithic toolkit contains mostly processing tools, among them, end-scrapers. In addition, armatures are present, although the types suitable for cultural comparative studies are underrepresented. The microlithic industry was opportunistic, exploiting the available raw materials exhaustively. The technotypological analogues of the assemblage are Late Epigravettian – Early Mesolithic sites of the Northern Balkans to the south, and the small number of Epimagdalenian sites of the Moravian Basin in the Czech Republic to the north. The pronounced presence of Bakony, Cserhát and other northern lithic raw materials also draws attention to the connections to this direction. The southern location of the site and the northern raw materials of the collection support two previous hypotheses: the survival of the Epigravettian traditions in the northern part of the Balkans and the southern part of the Carpathian Basin, and the pivotal role of the Danube in the communication between East-Central Europe and the Balkans in the Late Glacial–early postglacial. The site is thus identified as a regional Final Epigravettan Late Palaeolithic or Early Mesolithic transitional industry.
The results of the year 2023’s archaeological research of the Szekszárd–Palánk site

Kristóf István Szegedi, Tibor Marton, György Lengyel

Szekszárd-Palánk is an iconic site of the Hungarian Old Stone Age research. Based on the stratigraphy of excavation conducted in the 1950s and his typological observations, László Vértes placed the lithic assemblage at the very end of the Palaeolithic, while by later research it was classified as early Mesolithic based on its stone raw material and techno-typological composition. However, the absolute chronological date reported by László Vértes (calibrated 13.2–10.7 thousand years ago) gives the site too broad a time frame. Based on this date, it was not possible to decide whether the human presence can be attributed to the late glacial period or to the beginning of the Holocene, which began 11.7 thousand years ago. To solve the chronological questions, the chipped stone material was reevaluated from a typological point of view, an AMS radiocarbon measurement was performed on the remains of animal bones from the excavation of the 1950s, and then the layer sequence of the site was verified during excavation in 2023. Our new data will be presented during the presentation.
Red sandstone groundstone tools along the Danube River

Dóra Georgina Miklós, Sándor Józsa, György Szakmány

Red sandstone research in Hungary goes back to the end of the 1800s, but at that time such investigations were carried out mainly from a geological perspective. At first, the Permotriassic material of the Balaton Uplands and the Mecsek Mountains, from which the first analysis was mapped and geologically investigated. Later, from the middle of the 20th century, ore and radioactive material research also became a focus of interest, under the leadership of the ‘Mecseki Ércbányászati Vállalat’ (‘MÉV’). Thanks to this, numerous research boreholes were prepared to study the appearance and occurrence of sandstones, their stratigraphical positions and composition. Later, the investigation of surface occurrences of red sandstone also began (Majoros, 1983; Csernussi, 1984; Fazekas, 1987; Barabás & Barabás-Stuhl, 1998). The archaeometric examination of the material started only much later (Szakmány & Nagy, 2005; Palágyi et al., 2006; Péterdi, 2012) and continues today (Péterdi, 2020; Miklós et al., 2021, 2022a, 2022b).When the term ‘red sandstone’ comes up in archaeological research, everyone thinks of one of the previously mentioned locations, within which two sandstone occurrences are usually highlighted, as potential raw material for stone tools. These are the ‘Balatonfelvidék Sandstone’, ‘Kővágószőlős Sandstone’ and the ‘Jakabhegy Sandstone’ Formations. By “suitability” we mean that the material must be sufficiently solid, i.e. resistant to the mechanical effects that the tool experiences during processing and use-wear, i.e. human activity and work (e.g. grinding, polishing, milling). Our ancestors had an extremely high level of knowledge regarding the quality of possible raw materials, but at the same time, the general belief that toolstones always come from nearby raw material deposits is not true in all cases. This is influenced by many factors, such as the location of the settlement (in a geographic sense), as well as the distance and quality of the available raw materials, etc.In this work, five sites will be investigated. Out of these four sites are located along the Danube: 1) ‘Perkáta, sand mine’; 2) ‘Paks-Gyapa, Szelelő-hegy, TO-16’; 3) ‘Palotabozsok, Szarvas-hegy’ and 4) ‘Lánycsók, Gata-Csotola, TO-67. site’. Additionally, a more distant one, located on the southern shore of Lake Balaton, 5) ‘Balatonendréd, Öreghegy, Vaklápa’was also chosen. During the macroscopic observation, a selection of different sandstone types was made from each site. Our goal was to set up a selection of different types of sandstone raw materials, so thin sections were prepared from the selected nearly 40 samples. Based on our petrographic tests, 68% of the selected finds were classified as ‘red sandstone’, which term expresses the origin of the raw material and not the actual colour of the sandstone. Four different ‘red sandstone’ types could be differentiated, out of which three correspond to the Permotriassic material of the previously presented areas and can be classified into the ‘Balatonfelvidék’-, ‘Kővágószőlős’-, and ‘Jakabhegy Sandstone’ Formations. The fourth raw material type is a significantly younger one. It can be associated with the material of the ‘Hárshegy Sandstone’ Formation, formed 34-23 million years ago.

The research was funded by the NKFIH 131814 project.

Exploring a grinding stone concentration in a ditch at the Late Bronze Age enclosed settlement of Gradište Iđoš

Anna Priskin, Barry Molloy, Neda Mirković-Marić

The fortified settlements in the Southern Great Plain are the imprint of the changes in settlement structure that occurred in the middle phase of the Late Bronze Age (ca. 1400-1200 BC). Nearly 100 are known in the Serbian part of the Banat alone, according to recent research. Among the fortified settlements, the so-called mega-forts are outstanding in size, being at the top of the settlement hierarchy and covering hundreds of hectares. Gradište Iđoš (Tiszahegyes) is the largest settlement of the Serbian system of fortifications. Systematic research at the settlement, surrounded by multiple ditches, started in 2014 and is ongoing. Excavation in 2021 revealed a deposit of 106 macrolithic objects at the terminal of a ditch surrounding a small enclosure in the centre of the fort. The stone tools were recovered from several layers, from the bottom to the top of the ditch, in the same location. In this presentation, we will discuss the primary results of the study of the macroliths, the possibility of interpreting the stone tool finds as a structured deposit and the next steps in the investigation of the tool stones.
Szirák-/Vanyarc-Balogi-tábla: an open-air Palaeolithic site in the Cserhát Mountains (Northern Hungary)

Attila Péntek, Krisztián Zandler

The site, crossed by an about 10 m wide line of trees planted on the border of the settlements of Szirák and Vanyarc, was located by PA in the summer of 2003 after the previously fallow area had been ploughed deeply. The site was available for surface collection for four years, until 2007. Afterwards, the western part of the site (BT01), belonging to Vanyarc, was fenced off and turned into pasture, while the eastern part (BT02), belonging to Szirák, became a neglected, weedy mowing field. In 2009, part of the collected finds was transferred to the Kubinyi Ferenc Museum in Szécsény, where they were studied for the first time in autumn this year, thanks to the kindness of archaeologist Szilvia Guba. Near the site, at a distance of 2.5‒3 km, two smaller Palaeolithic concentrations are known (Vanyarc 8, Vanyarc-Kis-Újság-hegy), but these were inhabited and partly disturbed by younger prehistoric, Neolithic sites. In the area of the Balogi-tábla (Balogi Plateau) itself, there are also several smaller Neolithic concentrations. Of these, a Neolithic concentration was settled on the Palaeolithic concentration marked BT05, located about 100‒150 m from BT01.The archaeological material of the site consists only of flaked stones, the number of which is 890. The raw material use is dominated by the local limnic silicite of relatively poor quality, resulting in a very high number of fragments and sherds, but an unusually low number of tools. Local limnic silicite is followed by erratic flint, a long-distance raw material, of which the proportion of tools is much higher compared to the local limnic silicite. Based on the small number of cores found, technological conclusions cannot be drawn, but blades and retouched blades are also present among the finds. From a typological point of view, based on the bifacially worked pieces and side-scrapers, the lithic assemblage of the site can be considered relatively Early Upper Paleolithic, in our opinion, a manifestation of the sensu lato Aurignacian technocomplex. Although few, similar lithic finds characterize the above-mentioned smaller Palaeolithic concentrations as well.
Lower Palaeolithic artefacts from the Castle Cave at Buda (poster presentation)

András Markó

In the 1930s Ottokár Kadić and Mária Mottl were the first to report about manufactured pebbles of the Mosbachian age, according to the terminology of that time, from the Castle cave (Vár-barlang) in Buda. In the 1960s, when the only authentic site complex securely dated to the Lower Palaeolithic in Hungary was discovered in Vértesszőlős, due to the priority, the excavator László Vértes proposed the name of ‘Buda industry’ for the archaeological entity dating back to the Middle Pleistocene, using small pebbles.In the following decades, partly during the complex investigations of the Castle Cave, partly as part of paleontological studies or during speleological investigations, seemingly chipped stone artefacts were reported from several places.In the summer of 2023, we had the opportunity to document the locations of the lithics known from the cave. The classical Uri and Országház utca occurrences are no longer accessible, however, based on the published data, the pieces were collected from alluvial sediments. Moreover, no clear traces of manufacture can be recognized on the rolled fragments made of hornstone and dolomite stored in the collections.In the ceiling limestone of the ‘Elephant-tooth chamber’ Mihály Gasparik found several lithic artefacts. During our work, we were able to clearly identify the site in the ceiling of cellar No. 137, lying beneath house No. 21 on Uri Street, from a topographical point of view.

 

During the 2000s, the Ariadne cave research group mentioned bone remains and chipped stone tools from the ‘Turkish well chamber’ of the cellar under houses 151 and 153 Szentháromság Street. Perhaps the same site was identified in 1964 by Péter Szablyár and János Haas, then students at the Tata Geological Technical College, and Kálmán Barátosi, who collected siliceous pebbles embedded in limestone tuff. (According to the data of the inventory book, however, the site was located at the northern end of Castle, at the cellar nr. 200 under 20 Országház street).

The occurrences of stone tools documented this year will enable further investigation of the archaeological sites below the surface in the central part of Buda’s Vár-hegy in the future.

Preliminary Results Of The Petrological Examination Of A Gneiss Grinding Stone (Boleráz Culture, Mödling–Jennyberg, Austria) (poster presentation)

Bálint Péterdi, Tünde Horváth, Kálmán Török

In our poster, we present the results of the petrological (polarization microscopic) examinations of the orthogneiss grinding stone found at the previously presented Mödling–Jennyberg site, comparing the characteristic microscopic features of the raw material with similar features of a probable raw material source, the orthogneiss belonging to the Grobgneis series of the Lower Eastern Alps.Mödling–Jennyberg (Péterdi et al., 2022; Horváth et al., 2023) is a hilltop settlement of the Boleráz culture in the vicinity of Vienna, located about 2 km from the hilltop settlement of the Jevišovice culture (Maria Enzersdorf–Hirschkogel). The two sites have settlement layers of the same age (from 3400/3300 BC to 2900/2800 BC) (Horváth et al., 2023).The only gneiss grinding stone found in the material we examined was discovered during the 1970-1971 excavations in Jennyberg and is kept in the Natural History Museum in Vienna (Naturhistorisches Museum Wien, Inv. number: 77952).The large lower grinding plate found in two matching pieces (445x300x70 mm, grinding surface: 410×280 mm) has a slightly convex, worn grinding surface, the lower part is smooth, while the upper side plate is only roughly carved.
During the examination of the artefacts, we did not use destructive techniques, however, the cutting remains of the samples taken in the first half of the 1970s were available, so we managed to make a new thin section from the material of the studied grinding stone, which is examined with a polarizing microscope (Nikon ECLIPSE LV100N POL). Microscopic images were taken with NIS Elements software.The raw material of the grinding stone is macroscopically white, pinkish (with a light red weathering colour), coarse-grained, with a deformational fabric (foliation). Its main constituents can be identified with the naked eye: quartz, feldspars and mica (muscovite).

Based on its microscopic characteristics, the raw material of the grinding stone is orthogneiss, its main rock constituents are quartz, feldspars (potassium feldspars and plagioclase) and mica (muscovite). In addition to traces of metamorphic transformation (deformational fabric, polycrystalline quartz grains, albitization), signs of the original magmatic formation (euhedral quartz grains, perthitic potassium feldspars, rutile forming a sagenite lattice, myrmekites) are also preserved.

Orthogneisses similar in texture and mineral composition to the studied find are also found relatively close to Mödling–Jennyberg, primarily in the Sopron Mountains and Lower Austria (Grobgneis series, e.g. Draganits 1998; Török 1998). Determining the exact raw material source requires further investigations.

We thank for NKFIH/OTKA K 131814. grant and Der Fonds zur Förderung der wissenschaftlichen Forschung No. P-31825 Stand Alone Project for funding the studies.

The project has received funding from the National Research, Development and Innovation Office (grant NKFIH/OTKA K 131814) and from the Stand Alone Project P-31825 of Der Fonds zur Förderung der wissenschaftlichen Forschung.

References

Draganits, E. (1998). Seriengliederung im Kristallin des südlichen Ödenburger Gebirges (Burgenland) und deren Stellung zum Unterostalpin am Alpenostrand. Jahrbuch der Geologischen Bundesanstalt, 141, 113–146.

Horváth, T., & Ruttkay, E. (2023). Mödling-Jennyberg. A Hilltop Settlement of the Boleráz and Leithaprodersdorf Cultures. With contributions by: Bajnóczi, B., Gulyás, S., Kaňaková, L., Klammer, J., Kreiter, A., Kovács, Z., May, Z., Péterdi, B., Pucher, E., Saliari, K., Szabó, M., Tóth, M., Viktorik, O. Martin Opitz Kiadó.

Péterdi, B., Kovács, Z., & Horváth, T. (2022). Contact metabasite stone tools from two high-altitude sites near Vienna (preliminary results). In A. Király (Ed.), Lithic Research Roundtable 12, 2022. Litikum – Journal of the Lithic Research Roundtable, 10, 53–54. https://doi.org/10.23898/litikuma0034

Török, K. (1998). Magmatic and high-pressure metamorphic development of orthogneisses in the sopron area, Eastern Alps (W Hungary). Neues Jahrbuch für Mineralogie – Abhandlungen, 173(1), 63–91. https://doi.org/10.1127/njma/173/1998/63

Preliminary results of the archaeometric examination of metadolerite polished stone tools (Mödling–Jennyberg (Boleráz culture) and Maria Enzersdorf–Hirschkogel (Jevišovice culture) sites, Austria) (poster presentation)

Bálint Péterdi, Zoltán Kovács, Tünde Horváth

In our poster, we present the results of the archaeometric investigation of kaersutite-bearing metadolerite polished stone artefacts found in the previously presented (Péterdi et al., 2022; Horváth et al., 2023) two hilltop settlements near Vienna: Mödling–Jennyberg (Boleráz culture) and Maria Enzersdorf–Hirschkogel (Jevišovice culture). The two sites located about two km apart have settlement layers of the same age (from 3400/3300 BC to 2900/2800 BC), Horváth et al., 2023). Systematic excavation took place at the Hirschkogel site in 1926 and at Jennyberg in 1970-71, but the material of the long-researched sites mainly comes from undocumented, sporadic, amateur excavation activities.Most of the macrolith finds in Maria Enzersdorf–Hirschkogel are polished stone tools, while in Mödling–Jennyberg mostly ground stone tools and pebbles have come to light.The number of artefacts with metadolerite raw material is small at both sites: 6 pieces at the Maria Enzersdorf–Hirschkogel site (out of the 67 macroliths we examined), 1 piece at the Mödling–Jennyberg site (out of the 59 macroliths we examined).No destructive techniques were used during the examination of the finds: in addition to macroscopic inspection, the magnetic susceptibility of the finds was measured (with a kappameter (type KT-5), see Bradák et al., 2005, 2009 for necessary corrections), as well as with scanning electron microscopy and energy dispersive X-ray spectrometry from the original surface (OS-SEM-EDX, Bendő et al., 2013) we determined the mineral composition and the texture of the rock.
Macroscopically, the findings classified as metadolerites are made of dark grey, black, fine or very fine-grained rock, in which feldspars and mafic constituents can also be identified with the naked eye. In the case of several finds, the grouping is made uncertain by the advanced surface weathering.The magnetic susceptibility (MS) of the studied finds is varied, lower than serpentinites and higher than contact metabasites: 0.790-15.435 SI units.Based on the OS-SEM-EDX results, the main rock constituents are feldspars and amphiboles. In addition to feldspars of varied composition (andesine, anorthoclase and albite), the rock contains cummingtonite (already started to transform), cummingtonite with a high titanium content and ferri-kaersutite. Ferri-kaersutite appears both independently and on the rim of cummingtonite (already started to transform). In addition to the main components, quartz, ilmenite and a small amount of biotite are also found in the rock, as well as ulvöspinel and apatite as accessories.

Kaersutite-bearing metadolerites can be found in several areas further away from the studied archaeological sites (e.g. in the Western Sudetes in Poland, and in the Juvavic Nappe System of the central and eastern Northern Calcareous Alps), but a more precise definition of the source area of the examined raw material requires further investigations.
The project has received funding from the National Research, Development and Innovation Office (grant NKFIH/OTKA K 131814) and from the Stand Alone Project P-31825 of Der Fonds zur Förderung der wissenschaftlichen Forschung.

References:

Bendő, Zs., Oláh, I., Péterdi, B., Szakmány, Gy., & Horváth, E. (2013). Csiszolt kőeszközök és ékkövek roncsolásmentes SEM-EDX vizsgálata: lehetőségek és korlátok / Non-destructive SEM-EDX analytical method for polished stone tools and gems: opportunities and limitations. Archeometriai Műhely, 10(1), 51–66.

Bradák, B., Szakmány, Gy., & Józsa, S. (2005), Mágneses szuszceptibilitás mérések – új módszer alkalmazása csiszolt kőeszközök vizsgálatában. Archeometriai Műhely, 2(1), 13–22.

Bradák, B., Szakmány, Gy., Józsa, S., & Přichystal, A. (2009), Application of magnetic susceptibility on polished stone tools from Western Hungary and the Eastern part of the Czech Republic (Central Europe). Journal of Archaeological Science, 36, 2437–2444. https://doi.org/10.1016/j.jas.2009.07.001

Horváth, T., & Ruttkay, E. (2023). Mödling-Jennyberg. A Hilltop Settlement of the Boleráz and Leithaprodersdorf Cultures. With contributions by: Bajnóczi, B., Gulyás, S., Kaňaková, L., Klammer, J., Kreiter, A., Kovács, Z., May, Z., Péterdi, B., Pucher, E., Saliari, K., Szabó, M., Tóth, M., Viktorik, O. Martin Opitz Kiadó.

Péterdi, B., Kovács, Z., & Horváth, T. (2022). Contact metabasite stone tools from two high-altitude sites near Vienna (preliminary results). In A. Király (Ed.), Lithic Research Roundtable 12, 2022. Litikum – Journal of the Lithic Research Roundtable, 10, 53–54. https://doi.org/10.23898/litikuma0034

Magyarnándor: evaluation of a Late Middle Palaeolithic site and the assemblage (poster presentation)

Krisztián Tóth, Krisztián Zandler, András Markó, Attila Péntek

During the spring of 2021, a new Late Middle Paleolithic open-air site was identified near Magyarnándor, in the northern part of the Cserhát Mountains. The agricultural cultivation of the area was abandoned that year, so further surface collection was essentially not possible. During the summer of the present year, the Béla Dornyay Museum, the Ferenczy Museum Center and the University of Szeged carried out a stratigraphic sound excavation on the site.Rather unexpectedly, the layer-sequence observed on the hilltop proved to be intensively eroded. In the present-day brown forest soil, only very scattered Palaeolithic artefacts and a feature, dated to the Neolithic was observed. In the Pleistocene level with loam of reddish colour, dated probably to the Pleistocene, several natural fragments of siliceous pebbles were found, and finally, the yellow loamy loess proved to be sterile in archaeological point of view too.The lowermost layer of the extremely reduced sequence, a chalk-white/ash-grey shallow-sea or brackish water laminated sediment (most probably “Budafok Sand Formation”) without fossils dated to the Paleogene was documented. Our stratigraphic data can be compared with surface observations made at the nearby Debercsény‒Mogyorós site, where the ploughing brought to the surface both the small number of lithic artefacts dated to the same period as the Magyarnándor tools and the coarse gravels, of Paleogene age.The small surface-collected assemblage from Magyarnándor contains several interesting technological features: leaf-shaped implements with opposite orientation and alternating retouch, as well as end-scrapers made on transversal flakes and core-edge flakes, also known from the Debercsény site. As a total, the distribution of tool types shows connections with the industry rich in end-scrapers found in the artefact-bearing layer of the Szécsénke-Kis-Ferenc-hegy site.Concerning the raw material types used on the site, the assemblage shows similarities with the “pioneer community” found in the artefact-bearing layer of the Galgagyörk-Csonkás-hegy site, In the case of the Magyarnándor assemblage, siliceous pebbles of local provenance was used in larger quantities instead of andesite, known from the southern part of the Cserhát region.
Archaeological research in Demjén-Szőlőhegy

Csaba Bálint, Sándor Béres(†), Dalma Kerekes, Zsolt Mester, Ágnes Novothny

The site of Demjén-Szőlő-hegy, discovered in 1974 by Viola T. Dobosi, is mostly known to the profession thanks to the tireless field research work of Sándor Béres starting from the 2000s. During the research carried out in cooperation with Krisztián Zandler and Dalma Kerekes, the Szőlő-hegy area was divided into three separate sites marked with different numbers, based on the density of surface scatters. Based on the collected lithic material, Demjén – Szőlőhegy I and III sites are dated to the early period of the Aurignacian cultural complex, while Szőlőhegy II site was classified as the initial phase of the Upper Paleolithic. During August of 2023, we tried to learn and clarify the stratigraphic conditions of the site within the framework of a test pit excavation. We opened trenches close to all three sites to the best of our ability, however, we were unable to observe or identify the cultural layers of the sites, mainly due to soil erosion. During the fieldwork, soil and charcoal samples were taken from the strata for OSL dating, C14 dating, and micromorphological evaluation. In the absence of find material from the archaeological context, the results of the sample measurements are expected to give us clues about the stratigraphic and chronological relationships of the sites, from which we can conclude a palaeolithic settlement.

 

The lithic assemblage of Andornaktálya-Marinka

Dalma Kerekes, Zsolt Mester, Ferenc Cserpák

The region of Eger became the subject of palaeolithic research after World War II, but more significant results emerged with the onset of intensive field surveys in the 1980s-1990s onwards. Thanks to these efforts, numerous archaeological sites of different periods and cultures are known around the area, such as Andornaktálya-Marinka. The site is located southeast of Eger at a distance of 7 kilometres, on the top of a 234-meter-high elevation between the villages of Andornaktálya and Ostoros. It was discovered in 2014 by Cserpák Ferenc, who conducted continuous field surveys in the area. Subsequently, in the summer of 2018, a two-week-long excavation was carried out at the site, primarily prompted by the raw material composition of the continuously increasing assemblage. Our research began in December 2020, which included both the surface findings and the excavated artefacts. A variety of methods were used to document each lithic artefact, including raw material, typological, and technological examinations. Based on our research and the previous results, the site yielded two kinds of archaeological material distinguished by the use of different raw material sources. One is predominantly composed of quartz porphyry (metarhyolite), while the other is characterized by Silesian erratic flint. The technological and typological differences further substantiate the existence of these two materials on the site. In our presentation, we aim to provide a detailed overview of the assemblage, complemented by previous information.

This research is funded by the NKFIA K 124334 grant.

Analysis of the obsidian blade from Csongrád-Kettőshalom, Southeastern Hungary

András Markó, Zsolt Kasztovszky, Katalin T. Biró

In 1962, Katalin Nagy, archaeologist of the János Tornyai Museum, Hódmezővásárhely, excavated a grave in the Kettőshalom sand pit near Csongrád. Gyula Gazdapusztai compared the burial with the Yamnaya circle. István Ecsedy, who analysed the archaeological material in detail, compared to the finds known from the cemetery of Decea Mureşului (Marosdécse, County Alba, Romania). This classification was later supported by the results of the radiocarbon dating (5470 ± 40 BP, 4442–4243 cal BCE).Next to the skeleton, a lump of red ochre, several shell and copper beads as well as an obsidian blade was found. The first non-destructive, but, due to the facilities of the eighties, not completely accurate examination, of this later piece made probable that its provenance can be traced in the Carpathian Basin.Recently, it has become possible to obtain more accurate data concerning the raw material provenance with the help of the non-destructive prompt-gamma activation analysis (PGAA) and later, hand-held X-ray fluorescence (pXRF). As a result, the Central European origin of the obsidian having a distinct brown shade and translucent material, different from each variant known from the Carpathian basin, can be ruled out.The burial rite and the composition of the grave goods of the Csongrád grave point to the area lying north of the Black Sea and the Caucasus. As the raw material is macroscopically similar to the obsidian varieties known from Georgia (Gruzia in Russian), but based on the recent analyses, the chemical composition of the samples is different too. The provenance studies carried out in a wider geographical range, suggested that the possible source area of the raw material is found at the lava flow of Göllü dağ East (Kömörcü) in Anatolia with the greatest reliability.Thus, the recent results based on independent raw material analyses suggest a clear connection between an Early Copper Age site in Hungary and the source of raw material over a distance of more than 1,700 km.
Pebble Gravettian locality at Vác

András Markó, Krisztián Zandler, Attila Péntek, Ferenc Cserpák

The Palaeolithic research of the Danube bend goes back a century and a half. However, the majority of the known and excavated sites are mostly located along the right bank of the river, between Esztergom and Csillaghegy. At the same time, along the opposite bank basically scattered finds were collected. mainly before World War II by the teacher from Nagymaros, János Adolf Horváth and until now only two localities have been excavated.The third site, which potentially can also be examined by excavations, was identified on the hilltop near Vác by our friend and colleague, Sándor Béres. The lithic assemblage collected by himself has already been published; in the presentation, we will discuss the material that was found partly together with Szása but has not been published yet. Importantly, during the surface collections, we found a relatively large number of fossil reindeer or wild horse long bone fragments, as well as a few fragments of young mammoth tooth lamellae.During the field surveys, two find concentrations could be documented until now. Among the lithic raw material groups, the presence of the limnic silicite and silicified limestone variants of (largely) local origin, as well as the presence of the siliceous pebble and radiolarite also collected from secondary sources, and, finally, the obsidian and especially a long-distance lithic raw material, erratic flint from present-day Poland are noteworthy.Among the formal tools, end-scrapers made on blades, variants of retouched blades and bladelets, as well as burins are characteristic. In the collected assemblage, the cores and the characteristic burin-cores are also found.Finally, a fossil Dentalium sp. and Melanopsis sp. shell-trinket were also found.

Overall, the stone material from Vác is compared to the typical pebble-working assemblages known from the Mogyorósbánya-Újfalusi-dombok and Szob-Ipolypart sites.

Middle Palaeolithic tools from the Ostoros site in the collection of Sándor Béres

Zsolt Mester

Thanks to its viticulture, many Palaeolithic sites were discovered in the vicinity of Eger since the end of the 1940s. One among them is Ostoros-Rácpa, which became known in 1966 when László Vértes and József Korek carried out a small excavation, but no cultural layer was found. The find material was published by Viola T Dobosi in 1971, following the perception of the time, as the industry of the Mesolithic Eger culture. During the revisions of the Eger culture in the 1990s, she interpreted the same material as an industry belonging to the Middle-Upper Paleolithic transition. However, the revision only assessed the finds previously included in the museum collection. Field research was not carried out at the site until April 1999, when Sándor Béres visited it for the first time, and then collected there regularly until November 2005. Then, Krisztián Zandler processed the find material that had been found in his MA thesis completed in 2006. Based on typological, technological and raw material usage characteristics, Ostoros-Rácpa was defined as an open-air site of the Szeletian culture. In the following decade, Sándor Béres turned his attention to other Palaeolithic sites, and only from 2016 on did he deal with Ostoros again. From his more recent observations, he concluded that the site contains assemblages of an Aurignacian and an early Upper Paleolithic leaf-tool industry. He was primarily occupied with the separation of the pieces belonging to the two cultural units within the collection. At first, he also considered Middle Paleolithic tools to belong to the leaf-tool industry. He gave these finds with Middle Palaeolithic character to me for study and review, which I now fulfil as an old debt.
Bulk chemical characterization of Prehistoric polished stone tools: what for? An overview of the interpretation of PGAA data at the end of a 4-year project

Veronika Szilágyi, Zsolt Kasztovszky, Erika Kereskényi, Bálint Péterdi, Tamás Sági, Kata Szilágyi, Katalin T. Biró, György Szakmány

Bulk chemical composition analysis is a key component in the provenance research of archaeological finds. It is known, though, that different methods (due to their different sensitivities) show variable effectivity on different rock types. Our presentation summarizes the interpretation possibilities and the success of prompt gamma activation-based (PGAA) chemical data in material characterization (i.e., the type of the matter) and provenance identification (i.e., the source of the matter). Thus, we provide an overview of experiences collected in a 4-year project (OTKA K-131814) and previous long-term ones (OTKA T 013638; T 023784; T 025068; K 62874; K 100385).This presentation focuses on the material characterization and provenance identification levels of PGAA data in the case of different rock types. There are cases when they are not possible exclusively based on bulk major and minor element composition. Consequently, further – usually destructive – investigations might be necessary to come to provenance conclusions. PGAA is especially appropriate to characterize the rock type in the case of serpentinite and ‘white stone’ (discriminative elements are Si, Ti, Al, Fe and Mg). However, clusters of ‘greenish metamorphic rocks’ and basic volcanic-subvolcanic rocks cannot be segmented properly. For basalt and nephrite, PGAA can discard some of the potential sources (based on concentrations of alkali metals, Al, Fe and Ti) but is not able to exactly determine the locality. Successful provenance research could be done for hornfels, contact metabasite and HP-metamorphites. When investigating other rock types, the methodology has to be completed with further techniques (e.g. magnetic susceptibility, microscopic petrography, scanning electron microscopy).As a result of the experiences of our more long-term research projects, PGAA got its irreplaceable role in the provenance investigations of polished stone tools. Taking advantage of the rock type characterization, more exact geographic and temporal raw material distribution of polished stone tools can be outlined which is a useful tool in archaeology. By exact determination of the sources, directions of raw material transport can be further understood.

Lithic Research Roundtable 12, 2022

9 December 2022, Hungarian National Museum, Budapest, Múzeum Krt. 14-16 | Abstract book (in Hungarian)


Mogyorósbánya, final report for 2022
András Markó

In the presentation, we will outline results of the analysis on the material from the three settlement patches of the most important Upper Paleolithic site in Hungary, Mogyorósbánya – Újfalusi dombok. We will discuss the poorly preserved large mammal fauna, the exotic Northern flints, local quartzite and the poor quality nummulitic chert, phyllite artefacts of non-practical use, as well as the distribution of finds belonging to several technological and typological categories.
Field investigation at Acsa-Rovnya in 2021–2022
Attila Király, Sándor Béres

The Acsa-Rovnya site is located in the southwestern part of the Ecskend hills, in the territory of Acsa village, where the MNM database registers 53 archaeological sites. The vast majority of these are found in the Galga valley, consisting of mixed surface pottery material from the Bronze Age, Iron Age and Middle Ages. The Paleolithic site has been known since 1999. Viola T Dobosi conducted verification excavations here in 2002 and 2004, and independent researchers Sándor Béres and Attila Pének collected knapped lithics on several occasions. In our presentation, we present the most recent field research conducted here. This time, the fieldwork was carried out with the help of the Ferenczy Museum Center, with the members and volunteers of the Community Archaeological Association, which might be of interest from a methodological point of view. On two occasions we examined an area of approximately 60,000 square meters and recorded 641 finds, almost exclusively knapped lithics from Early Upper Palaeolithic times. Together, the two visits enable a more accurate archaeological mapping of the area and the preparation of a control excavation. 

Recent results of research on the Aurignacian in Hungary
György Lengyel, Endre Dobos, Anikó Horváth, Zsuzsanna Lisztes-Szabó, Maciej T. Krajcarz, Enikő Magyari, István Major, Magdalena Moskal-del Hoyo, Gábor Újvári, László Palcsu, Jarosław Wilczyński, Kristóf István Szegedi

The Istállós-kői Cave is the best-known Aurignacian site in Hungary. Its research dates back more than 100 years. It became famous with the excavations of László Vértes in 1947-1951. Based on his work, the Aurignacian culture in Hungary was divided into two phases. Several attempts were made to clarify the chronological position of the finds with the help of artefacts or stratigraphic samples. In 2020, we re-sampled the entire layer sequence of László Vértes, which allowed us to obtain chronological and archeological data.We excavated a new Aurignacian site, Alsódobsza-Kerekdomb in the Hernád valley, in 2021. We uncovered numerous animal remains and knapped lithics, making this the first open-air Aurignacian site in Hungary where animal bones have survived. Their study significantly contributes to the absolute and relative chronology and paleo-ecology of the Aurignacian open-air sites. Bodrogkeresztúr-Henye is primarily known for the settlement of the Late Gravettian culture. Based on the results of the 2019 excavation, the remains of an Aurignacian occupation is assumed based on relative and absolute chronological data. We present the results of the field work mentioned above.
The role of mollusk fossils in the Hungarian Upper Paleolithic
Csaba Bálint

Tertiary mollusks, called jewels, in the Hungarian Upper Paleolithic record raise many questions. In the case of sites with a large number of mollusks, a preference for certain species is evident, which suggests conscious selection. The concentration of such sites around the Danube Bend can be linked to the proximity of the primary sources of fossil mollusk skeletons. However, there may be other factors behind their frequent occurrence there, such as the presence of groups with distinct identities based on the classical interpretation of the objects as jewelry. The presentation focuses on these problems, as well as whether the classical interpretation of the objects as personal adornment is valid.
Traces of the Middle Paleolithic in the Mátraalja region
Attila Péntek

A large number of Middle Paleolithic surface finds, rich in quartz porphyry raw material, are known from the Cserhát Mountains area, and in the case of three sites, excavation results, including OSL dating, have also confirmed their Middle Paleolithic age. The occurrence of leaf points in itself cannot be considered a watershed between the Middle Paleolithic and Upper Paleolithic, therefore the evaluation of the mixed collections in the vicinity of Eger, close to the geological source of the quartz porphyry, is problematic. Middle Paleolithic hunting groups came to the Cserhát Mountains through the Mátra foothills, the Mátraalja area. However, until Mónika Gutay’s thesis written in 2007, we had virtually no data on the Middle Paleolithic of the Mátraalja. One of the motivations for the fieldwork carried out by the speaker in the area was the systematic research of the Mátraalja sites, where Middle Paleolithic finds and/or quartz porphyry raw material were known to occur, following Gutay’s thesis.We present some partial results of the fieldwork and site documentation carried out in the Mátraalja area between 2017-2021, including middle paleolithic finds of two site complexes (Gyöngyöspata-Gereg and Ecséd-Gárdony/Mogyorós-hegy).

Hont-Csitár: a leaf-tool site in the Ipoly Valley
Krisztián Zandler, András Markó, Attila Péntek

The Ipoly valley is one of the best-researched areas of Hungary from a prehistoric point of view. Paleontological research of Ferenc Kubinyi dates back to the 19th century. The first prehistoric finds were found in Ipolyság by István Majer in 1920. In the 1950s and 1960s, Pál Patay conducted field walkings, and Miklós Gábori and Vera Gáboriné Csánk conducted test excavations. In the mid-1990s, Viola T. Dobosi and Katalin Simán authenticated the previously known deposits with surveys, and test excavations. From 2011 until today, we have been conducting systematic field walkings and stratigraphic test excavations in the area.The Hont-Csitár site is located on a ridge above a small stream joining the Ipoly Valley at the junction of the Ipoly terraces and the foothills of the Börzsöny, in an ideal topographical location for a Middle Paleolithic hunting strategy. From Miklós Gábori’s excavations at the end of the 1960s, 1,550 finds, some photos and brief descriptions have survived. The site was identified by the presenters in 2002, the material was published in 2010, and systematic collections have been taking place in the area since 2011. The stratigraphic sounding that began in 2021 could not be continued this year. Both the previous excavation material and the finds from surface collections show a double picture. The finds of a late Middle Paleolithic leaf-tool industry, as well as characteristic types of an Upper Paleolithic blade industry are both found. The raw material use is characterised by local Börzsöny, and regional Cserhát and Slovakian limnosilicites, radiolarite and quartzite pebbles. In the Middle Paleolithic material, distant metariolite (quartz porphyry) appears, while in the material of the Upper Paleolithic industry, also distant obsidian and northern flint appear. Similar mixed collections are known from the surface immediately north (Hont-Babat) and south (Hont-Csitár 2) of the site. The finds from Moravany nad Váhom-Dlhá and the Jankovich cave can be mentioned as parallels to the leaf-tool industry, while the Upper Palaeolithic types can be linked to a large number of Epigravettien materials known from the area.

Bátor (Csipkéstető) radiolarite: a possible prehistoric lithic raw material source
Ferenc Kristály, Zoltán Henrik Tóth

In the summer of 2021, in the vicinity of Bátor, the source of a rare prehistoric lithic raw material, the blue version of Csipkéstető radiolarite, has been found. According to our current knowledge, this siliceous rock is so rare that until now it has only been found in large numbers among the Middle Paleolithic finds of the Suba-lyuk cave: the 108 paleolithic artefacts make up only a few percent of all the finds we know of this raw material.Both in terms of size and workability, the Bátor raw material stands out among the Csipkéstető formation radiolarites, which covers a relatively large area of the western edge of the Bükk. In the laboratory of the Institute of Mineralogy and Geology in the Miskolc University, the Bátor radiolarite was compared by X-ray diffraction (XRD) and destructive analysis with a blue radiolarite from the Suba-lyuk, provided by the Hungarian National Museum, and samples collected from a secondary deposit in the Bánya-hegy, at the western side of Noszvaj, Zsidó-szél-dűlő, and Felsőtárkány, as well as with a Bakony radiolarite sample collected from Szentgál. The measurement results of the samples from Suba-Lyuk and Bátor show a high degree of agreement, so it is assumed that a new location of Middle Paleolithic lithic extraction in the Bükk Mountains has been identified.

The so-called macrolaminaire industry in the Bükkalja region
Sándor Béres

In the framework of the collaboration between the Eötvös Loránd University in Budapest and the Jagiellonian University in Krakow, Janusz Kozłowski participated in three excavations in the Bükkalja region. His most important contribution is the discovery of a new culture based on the sites of Egerszalók-Kővágó-dűlő, Eger-Kőporos-tető and Andornaktálya-Gyilkos.The newly identified industry is significantly different from the material of the previously known Aurignacian sites, and its roots are probably connected to the Bachokirian. Its main characteristics are the significantly high proportion of tools made on blade supports, the almost complete absence of carenoid pieces, and the extensive use of local raw materials. The three sites mentioned above have highly mixed collections, but at the Demjén-Szőlő-hegy site, Krisztián Zandler managed to identify a homogeneous assembalge that exactly meets the criteria established by J. K. Kozłowski. This latter material provides a good overview of the characteristics of the large blade industry from both a technological and a typological point of view, so it is suitable for a more comprehensive presentation of the industry.
Hont–Templomdomb and the Epipalaeolithic in Hungary
Kristóf István Szegedi, György Lengyel, Tibor Marton

Hont–Templomdomb is considered by Hungairan Palaeolithic research to be a Late Pleistocene, Epipaleolithic site. Since the first publication of its knapped lithic material in 1956, it has not been subjected to a more detailed examination, despite the fact that the Epipaleolithic remains a white spot in Hungary. We present the results of the 2022 reassessment of the find material.

Diagnostic chronological phenomena from the research area of Neolithic stone tools in Hungary
Norbert Faragó

The research of the Hungarian Neolithic (6000 – 4600/4500 BC) began at the very beginning of the last century, and the framework of our cultural concepts, which we still use today, was formed relatively early. It is not surprising that the relevant units, such as the Körös culture, the Bükk culture or even the Tisza culture, were distinguished on the basis of their ceramic styles and forms. In the last hundred years, Hungarian prehistoric research has done a lot to define the spatial and temporal boundaries of these cultures. By the 1980s, a chronological system that is still valid today crystallized, and the ceramics-centered approach has remained dominant to this day. Although the systematic research of Neolithic chipped stone tools does not have such a long history, its development in the last thirty years is sufficient to compare this artefact class with other elements of material culture and draw further conclusions by integrating them at a higher level.It is generally accepted that the opportunistic Neolithic chipped stone tools does not allow for the development of the sophisticated typologies characterizing the Paleolithic or Mesolithic. However, there are phenomena by which one region, period or archaeological culture can be distinguished from another. These phenomena can be lithic raw material selectivity, typological differencesm and technological change. For example, the abundance of scrapers and the presence of raw materials brought from regions far beyond the Carpathians can clearly be linked to the Late Neolithic in the Great Hungarian Plain. However, almost all such characteristics have a common feature, namely that they are not exclusive, but rather can be considered a rule of thumb. In the presentation, I discuss these observations from the Carpathian Basin and interpret them in the context of our classic cultural units.

Kup – a Tevel flint processing workshop
Katalin T. Biró, Judit Regenye

We noticed the Kup-Egyes site in the mid-1980s, during research related to the Sümeg-Mogyorósdomb flint mine. Together with Erzsébet Bácskay, we tried to find and map the distribution of the raw material of chipped stone tools from the Sümeg flint mine. The lithic material of the site excavated by Sándor Mithay in 1974 was outstanding among the prehistoric sites known at that time, both in terms of quality and quantity. Mithay found the material of the Transdanubian Linear Pottery and the Lengyel cultures at the site, published in 1989. Despite the relatively small distance and the dominance of „gray flint”, the lithic material did not show significant connections with the Sümeg mine, but it was possible to identify it as the only processing site of Tevel flint in Hungary so far.On a local initiative, and with the support of the village of Kup throughout, we carried out excavations at the site between 2000 and 2003 in cooperation with the Hungarian National Museum and the Laczkó Dezső Museum in Veszprém, largely using traditional („manual”) techniques, thanks to which we collected practically all lithic from the excavation area. As a result, we collected a significant number of stone tools, the largest set among the prehistoric sites known to me so far. The lithic raw materials are Cretaceous gray flints of Nagytevel, which is barely 10 km from the site as the crow flies, and colour variants of the Bakony radiolarites.In the course of the new excavations, we discovered primarily the finds of the Lengyel culture, with a smaller number of finds of the Transdanubian Linear Pottery and the Copper-Age Protoboleráz cultures. Unfortunately, the intensive agricultural work significantly mixed the ceramic finds, so the dating of the stone tools is uncertain. According to the distribution of the ceramics, the Lengyel component is dominant, which is why the entire lithic material is treated uniformly. During the processing, we examined the characteristic stone tool types and „technological” pieces, and their size distribution regarding the two types of raw materials, as well as the relationship system designated by the lithic raw materials of the site.
Possible raw material sources of dolerite-metadolerite polished stone tools in Hungary
Veronika Szilágyi, György Szakmány, Sándor Józsa, Kata Szilágyi, Ildikó Harsányi, Zsolt Kasztovszky, Zoltán Kovács

Metadolerite is a rock type with a basic composition, mostly of ophiolite origin, which, due to its dark gray-black, hard, dense, intergranular-subphytic-ophitic fabric, its fine- to medium-grained lithology, is suited well for the production of polished stone axes. The texture of closely connected new minerals formed as a result of the low-to-very low-grade metamorphic transformation further enhances the rock’s physical toughness. The domestic and international archeometric literature on polished stone tools describes metadolerite stone tools from many archaeological sites from the Neolithic to the Copper Age. Chunky chisels, chisel axes and shaft-hole axes, tools resistant to high mechanical impact, were mainly made from this rock type.
Metadolerite is a common and characteristic raw material in the Hungarian prehistoric polished stone tool record in the areas east of the Danube (e.g. Hódmezővásárhely-Gorzsa, Szakmány et al. 2009, 2011a, 2011b; Öcsöd-Kováshalom; Polgár-Csőszhalom, Szakmány et al. 2019; Aszód-Papi-földek, Judik et al. 2001). Without knowing the complete polished stone tool find material, we identified 1–6 specimens from the Middle Neolithic (Aggtelek-Baradla, Edelény-Borsod-Derékegyháza, Dévaványa-Sártó, Dévaványa-Simasziget, Dévaványa-Réhelyi dűlő), Late Neolithic (Kisköre-Gát, Tápé-Lebő Alsóhalom), in Early Copper Age (Szegvár-Tűzköves), Middle Copper Age (Tiszalúc-Sarkad) and Late Copper Age sites (Tarnabod). This raw material also occurs sporadically in North Transdanubia (see e.g. the Ebenhöch collection, Szakmány et al. 2011b), and among the finds of Neolithic sites in South Transdanubia (e.g. Alsónyék-Bátaszék, Szakmány et al. 2021; Lengyel).Based on the results of the investigations so far, it can be assumed that the raw materials of Hungarian, mainly Neolithic metadolerite polished stone tools, do not form a uniform group. They can be divided into several types based on their state of preservation, their magnetic susceptibility values (MS), and their complete rock chemical and mineral chemical composition. A more precise definition of the types has not yet been made. Based on preliminary research, it can be assumed that the metadolerite stone axes found in northern Hungary can be linked to the Szarvaskő metadolerite raw material source, while the southern ones originate from the ophiolite belt along the Maros River (a Száva-Vardar zone origin is also not excluded).In the framework of our research project, we examined 55 metadolerite stone tools to characterize the metadolerite raw material types appearing in the archaeological record. The dominant grain size ranges of the metadolerite types were characterized with the help of the macroscopic petrological examination. Magnetic susceptibility measurements were used to determine the magnetizable mineral content. Complete rock chemical data were obtained by non-destructive prompt gamma activation analysis (PGAA). We characterized the rock fabric by primarily non-destructive SEM-EDS of the original surface and, secondarily, by conventional destructive thin-ground petrographic description as well as SEM-EDS measurements. Based on these, we identified the rock-forming minerals, as well as determined their chemical composition. Our studies identified two main types of metadolerite among the polished stone tools.
By comparing the results with the lithological-geochemical properties of the metadolerite rock types of the potential raw material deposits (Szarvaskő, Maros valley), we found that the metadolerites show a high degree of similarity in several respects (main element chemistry, modal composition). This is mainly due to the same rock development. The difference in the composition of the minerals (amphiboles) formed during late igneous or metamorphic processes and the secondary components (magnetizable opaque minerals) makes it possible to separate them. According to this, the use of the Szarvaskő raw material in the production of metadolerite polished stone tools can be clearly justified, and the use of the Maros material is highly probable. The presence of metadolerite as a raw material in the areas east of the Danube thus simultaneously proves northern and eastern connections in the supply system of polished stone tools.
The tests were carried out with the support of the NKFIH, funded by the K 131814 tender program.
Complex petrographic examination of gray sandstones on the example of the Hódmezővásárhely-Gorzsa tell settlement
Dóra Georgina Miklós, Sándor Józsa, Katalin Gméling, Zsolt Kasztovszky, Ildikó Harsányi, Ferenc Horváth, György Szakmány

From the Hódmezővásárhely-Gorzsa tell settlement, nearly four hundred sandstone toolstones are known, one quarter of which is red, while three quarters are yellow, gray and white sandstones. The previous studies focused primarily on red sandstones, therefore the aim of this work is to present the complex lithological examination of „gray” sandstone tools.Within the sandstones that appear gray to the naked eye, we have distinguished three groups, of which the largest number (about 40%) is the medium-dark gray, mica sandstones. In terms of their appearance, they are very diverse and in many cases it is difficult to separate them macroscopically from sandstones with a medium gray, light gray, sometimes yellowish or slightly whitish gray color. The grey sandstones may contain mica and show a strong reaction to dilute hydrochloric acid, which indicates a significant carbonate content. These are collectively called „young” carbonate sandstones, and within the non-red sandstones, they make up approximately 20%. The third type, the so-called white metasandstones represent nearly 30%, this group includes apparently white, greyish-white, sometimes purplish-grey, shiny rocks, often with a directed, deformed and even wrinkled texture.In a polarizing microscope, the three groups can be separated from each other as well, and we were also able to distinguish subtypes. Among the three sandstone versions, the gray versions were the most varied. Based on experience so far, it is necessary to produce thin sections of these finds, even though this process involves a small degree of destruction, because this is the only way we can separate the different rock types from each other, and it also helps to classify the questionable types. In addition to the thin-section examination, we also performed heavy mineral tests using a larger amount of material. The essence of the process is that high-density microminerals, which are usually less than 1% in sandstones, are enriched with the help of a heavy liquid. These minerals are indicators of the rock exposure area, so by examining them we can get information about the raw material source of these artefacts. Our heavy mineral tests show that the three types of sandstone showed significant differences. Gray sandstones (gray-1) have significant heavy mineral content: garnet, brown-greenish-brown tourmaline, zoisite and rutile, less often zircon, green amphibole, apatite, epidote, titanite and chrome spinel. The other, rarer version (gray-2) contains few heavy minerals: red-brown, almost black, and also greenish-brown tourmaline, zircon, rutile, garnet. The white metasandstones are extremely poor in heavy minerals: brown or greenish-brown tourmaline, zircon, rutile, less often garnet, ortho- and clinopyroxene, epidote and zoisite. The carbonate sandstones contain a significant amount of heavy minerals with a characteristic composition: garnet, brown and green amphibole, oxyamphibole, orthopyroxene, epidote, zoisite, brown tourmaline, zircon, rutile, staurolite, kyanite, rarely tremolite-actinolite, chloritoid and andalusite. In the future, we plan to perform mineral chemistry tests on some types of heavy minerals (e.g. opaque minerals, garnet, amphiboles and pyroxenes, tourmaline, chrome spinel) with a scanning electron microscope (SEM-EDS). In doing so, we can separate the heavy minerals of different origins from different rocks based on the element content of each heavy mineral type, and this can help in determining the raw material deposits more precisely.Together, the tests listed here can be suitable for distinguishing raw material types, and if we combine them with whole rock analyses (NAA and PGAA methods), our results can be further refined.Our work was supported by NKFI project No. K-131814.
Polished stone tools from the Late Neolithic Bátaszék-Alsónyék settlement with raw materials from the Mecsek mountains
Tamás Sági, György Szakmány, Sándor Józsa, Veronika Szilágyi, Kristóf Fehér, István Oláh, Anett Osztás

On the border of Bátaszék and Alsónyék, a part of a Neolithic settlement (ca. 5800–4500 cal BC) was excavated in connection with the construction of the M6 highway, which is one of the most important such sites in Hungary. From the settlement and its burials, 668 polished stone tools (shaft-hole axes, celts, adzes or flat chisels, shoe-last adzes and maces) were found. The finds are currently in the ELKH BTK Institute of Archeology and the Wosinsky Mór County Museum (Szekszárd). So far, a detailed description, definition and provenance studies of the high-pressure metaophiolites (eclogite, Na-pyroxenite) have been prepared (Bendő et al. 2014, 2019).The detailed macroscopic geological processing of the artefacts was carried out in 2021–2022. In addition to the lithological determination of the material of the stone tools and their classification into rock groups, the archaeological typochronological features were also determined. Based on their lithological properties that can be examined macroscopically (texture, mineral composition, magnetic susceptibility), the assemblage contains a large number of deep igneous, volcanic, metamorphic and sedimentary rocks of extremely diverse material. Their presumed place of origin is mostly local: the Mecsek mountain and its vicinity. Most of the local raw materials are presumably the product of Cretaceous alkaline-base magmatism (alkaline basalt, alkaline gabbro, alkaline dolerite, phonolite), in addition, small amounts of mottled marl, bituminous limestone, and spiculite also occur. Based on preliminary tests, the long-distance raw materials came from the Carpathian-Pannonian region and its surroundings: e.g. the Balaton Highlands (basalt), the North Hungarian Range (andesite), Transylvania (hornfels), the Bohemian Massif, the Lesser Carpathians (contact metabasite – mainly the so-called Železný Brod type, and amphibolite), the Alps (Na-pyroxenite, eclogite), southern Poland (nephrite), and Serbia (serpentinite, whitestone).In the present work, we focus on stone tools presumably made from igneous rocks. During the macroscopic rock determination, the following igneous groups were separated. 1) Mecsek-type alkaline basalt (dolerite): 1A) porphyry, vesicular/tonsular; 1B) rare porphyry, with trachytic fabric; 1C) porphyry-free, trachytic fabric; 1D) porphyry-free, vesicular; 2) microgabbro; 3) alkaline gabbro: 3A) inequigranular (porphyry); 3B) equigranular (porphyry-free); 4) phonolite; 5) andesite; 6) non-Mecsek alkaline basalt. A total of 43 stone axes were selected from these groups, from which we prepared lithological thin sections for precise petrographic description. After the polarization microscopic description, 14 samples were selected for scanning electron microscopic (SEM) petrographic and geochemical examination. Based on the polarization microscopy and SEM examinations, the source area of the stone tools belonging to group 4 (phonolite) can be identified with the greatest certainty (Mecsek: Szamár and Somlyó hills). Most of the gabbroidal rocks (group 3) are related to the alkaline gabbro blocks found in the clastic sedimentary formations in the Mecsek. Alkaline vulcanites (group 1), based on literature data, are also related to basaltic rocks from the Mecsek (in the vicinity of Komló-Mecsekjánosi). Further tests are required to identify rocks belonging to groups 3, 5 and 6.
The research was carried out with the professional support of the New National Excellence Program of the Ministry of Culture and Innovation, code number ÚNKP-22-4, financed by the National Research, Development and Innovation Fund.
Our work is supported by NFKI (OTKA) grant No. K 131814.
A Buda hornstone lithic workshop in Solymár (poster presentation)
Krisztián Zandler, Katalin T. Biró, István Szenthe, András Markó

Geologist István Szenthe collected knapped lithic artifacts on the plowed surface during geological surveying in the outskirts of Solymár, on the hilltop south-southeast of the castle. The findings were transferred to the Hungarian National Museum.During the on-site inspection held in the spring of 2021, we collected additional finds, a trapeze, scrapers, unretouched blades and flakes among others, as well as cores and pieces of raw material, and recorded their location with a hand-held GPS. The ceramic material is represented by three tiny, weathered fragments. The common feature of the lithic finds is their raw material, the Buda hornstone, the nearest primary occurrences of which are known from a few kilometers away, on the steep northeastern slopes of Hármashatár-hegy and Viharhegy.According to our current interpretation, at the Solymár site, we managed to locate a special stone tool-making workshop from the Late Copper Age, less likely from the Bronze Age.
A stone tool production workshop of the Baden culture in Solymár (poster)
István Szenthe, Katalin T. Biró, András Markó, Krisztián Zandler

Szenthe István geológus, Solymár külterületén a vártól DDK-re található dombgerincen geológiai szelvényezés közben a szántott felszínen pattintott kő leleteket gyűjtött, melyeket a Nemzeti Múzeumba adott le. Még ugyanez év tavaszán helyszíni szemlét tartottunk a lelőhelyen. További leleteket: trapézt, vakarókat, retusálatlan pengéket és szilánkokat, magköveket és nyersanyagdarabokat gyűjtöttünk és mértünk be. Nyersanyaguk kivétel nélkül budai szarukő. Vélhetőleg a késő rézkori Badeni kultúra speciális kőeszközkészítő műhelytelepét sikerült lokalizálnunk.
Lithic landscapes: The system of relationships of Neolithic and Copper Age communities in the Carpathian Basin based on stone tools (poster presentation)
Kata Szilágyi

The wide range of workable lithic raw materials of the Carpathian Basin is well known and well researched at the European level. Of these, obsidian, Bakony radiolarite (Szentgál) and flint (Tevel) in particular are distributed outside the Carpathian Basin and thus have international interest. The distribution of these rocks plays an important role in the long-distance exchange networks of Central-Southeastern Europe. The poster turns the attention from some prominent raw materials to the entire lithic raw material spectrum of the prehistoric communities and places them in the context of the geological potential of the local environment. Instead of an economy-oriented research perspective, it examines the presumed social and ritual values of the used rocks at the local and regional level. The lithostratigraphic characteristics of the available rocks and the various cultural-technological traditions show significant diversity in the Carpathian Basin. I compare regions rich and poor in stones in order to take into account the parameters that could actively shape the relative value of each raw material in the life of a community. A more thorough knowledge of the different layers of economic, social and ritual values can help to better understand the role and values of rocks in Neolithic and Copper Age communities.
Archaeometric examination possibilities of sandstone archaeological finds in the case of young carbonate sandstones (poster presentation)
Dóra Georgina Miklós, Sándor Józsa, László Máté, Gábor Ilon, István Eke, Mária Bondár, György Szakmány

Since prehistoric times, mankind has used various rock types found in its environment, including sandstone. They were primarily used as tools for grinding, abrading, polishing and sharpening, as single-use molds, and building material. These rock types are very widespread in the Carpathian-Pannonian region, we know many different versions of them, so they play a prominent role in Hungarian archaeometry. In archaeology and its archaeometric aspect, the study of toolstones and sandstones is still less common. The aim of our present work is to show how and with what methods it is worth examining the finds made from this rock type using the example of a very characteristic „gray” type of carbonate sandstone.The material examination of sandstone tools always begins with macroscopic, i.e. naked eye, observations, the purpose of which is the general characterization, as well as the separation of possible types. After that, we prepare a thin section of some representative samples, which is analyzed with a polarizing microscope. Using a microscope, we observe the main tissue marks characteristic of sandstones, and also determine the composition and ratio of the four main components that make them up (grain, matrix, cement and pore). Within these, we pay particular attention to the grains, because we can specify the raw material source with them. The types separated during the macroscopic examination can be further refined if, during the thin-section examinations, quantitative determination is carried out by volume measurement, and heavy minerals that rarely appear between the grains are also observed, because these characterize the rocks that contain them, and are therefore vital in the clarification of raw material source areas. We can also perform mineral chemical analyses (SEM-EDS) on heavy minerals, and geochemical tests (NAA and PGAA methods) on the whole rock.As a case study, we chose a „gray” type of sandstone with a characteristic heavy mineral content and a carbonate matrix of which we currently know 20 finds from four different sites:Balatonszentgyörgy-Faluvégi-dűlő Site 2, from which 10 toolstones of the Late Copper Age (Baden culture), mostly grinding stones, were found. All of these are grave finds. Based on both macroscopic and microscopic examinations, they are of the same type, and based on measurements, they proved to be feldspathic greywacke. In this sandstone, minerals that are excellent for identifying the rock source, e.g. actinolite, orthopyroxene and sillimanite, were detected.
Sármellék-Száraz-eleje is a settlement, where four Late Bronze Age molds (the beginning of the Urnfield culture) were found. These have a similar composition to the previous sandstones, and their heavy mineral content is also the same. In addition, they contained many skeletal remains of calcareous single-celled foraminifera of marine origin. With their micropaleontological examination, it would be possible to further narrow down their source area in the future.
At the Balatonendréd-Vaklápa Öreg-hegy Site 7, Neolithic (Lengyel culture) and Late Bronze Age (Urnfield culture) artefacts are known along with 88 graves. We examined 5 pieces of Late Bronze Age toolstones (grindstones, grinding slabs and their fragments), which were made of a similar rock type as the sandstones found at the previous two sites. Detailed chemical and heavy mineral tests are still in progress.We know of one sandstone piece similar to the above from Perkáta-Homokkőbánya. Artefacts and features of several archaeological periods are known from the site (Middle Neolithic Želiezovce group, Late Bronze Age Tumulus and Urnfield cultures, native settlements from the Roman period, Avar and medieval settlements). From there, we examined a Late Bronze Age carbonate sandstone tool. Detailed investigations are underway.Based on our investigations and observations so far, we have established that the examined tools representing several archaeological sites and ages were made of a uniform type of sandstone. Based on the petrographic thin-section methods, it seems that these sandstones are young, probably Upper Miocene, Pannonian in age. Their possible source is in the vicinity of Lake Balaton. In the future, we will try to delineate this raw material deposit more precisely with the help of heavy mineral, micropaleontological and geochemical tests.We are grateful for the support of the NKFI projects K-128413 and K-131814. The test results of the Balatonszentgyörgy sandstones will be published in 2022 in the volume dealing with the cemetery.
Contact metabasite stone tools from two high-altitude sites near Vienna (preliminary results) (poster presentation)
Bálint Péterdi, Zoltán Kovács, Tünde Horváth

In the border of Mödling, 16 km south of Vienna, two high-altitude sites are known from the Late Neolithic period: Jennyberg, where the Boleráz culture settled, and Hirschkogel, now located on the border of the neighboring settlement of Maria Enzersdorf, which is the high-altitude site of the Jevišovice culture. The two sites lie at a distance of approximately 2 km and have settlement layers dating from 3400/3300 BC to 2900/2800 BC. This situation is considered quite unique even in Austria, which is characterized by a large number of high-altitude settlements belonging to the Jevišovice, Cham and Mondsee cultures. The high number of settlements is characteristic of the period, because here two different cultures lived in fairly close proximity to each other. However, the Boleráz culture has only two known settlements in Austria and one of them is one of these high-altitude settlements. Both sites have been researched for a long time, excavations took place at Jennyberg in 1970–1971, and at Hirschkogel in 1926. The examined material from both sites is mostly undocumented scattered excavation material from amateur excavation activities, and less from the mentioned systematic excavations.Among the stone tools at the Maria Enzersdorf-Hirschkogel site, we find the largest number of tools made of contact metabasite (29 of the 67 artefacts we examined), but they also occur among the stone tools at the Mödling-Jennyberg site (3 of the 59 artefacts we examined).The raw material of the stone tools belonging to this group has a varied appearance, but all specimens are characterized by a fine or very fine grain size. Their colour is usually dark: black, dark gray, but there are also light and light gray specimens, especially on their surfaces. Several of them is characterized by a directional fabric visible to the naked eye, foliation, which usually appears as an alternation of light gray and black bands. However, this can also be masked by the surface wear that occurs during the polishing of the surface or during burial after use. The „spotted” appearance is also common: usually dark gray, greenish, bluish-green and/or light (light gray, pale pink, etc.) spots are visible on a black background. During aging, the surface of some specimens became brownish. Due to the very fine grain size and surface changes, the classification into the macroscopic group is uncertain for some specimens.In order to preserve the integrity of the artefacts, non-destructive OS-SEM-EDX examinations were performed on some selected specimens („original surface method”, Bendő et al. 2013).The specimens with contact metabasite raw material were classified into four versions. The raw material of version 1, which contains the most finds (12 finds), has a banded fabric, formed by bands rich in amphibole and plagioclase, and bands rich in quartz and ilmenite. The composition of the plagioclase is basic (labradorite-bytownite), among the amphiboles here are actinolite, ferroactinolite, magneziohornblende, ferrohornblende and in the core of some amphibole crystals, cummingtonite is present.The main mass of the raw material of version 2 (5 finds) is composed of magneziohornblende-composed amphibole crystals (cummingtonite is also present in minor amounts). The rock contains muscovite and ilmenite in even greater quantities, but not quartz and feldspars.The raw material of version 3 (2 finds) has a slightly directed texture (banded), and its main mass is composed of magneziohornblende and edenite-composed amphibole and muscovite. In addition to a larger amount of ilmenite, a small amount of basic feldspar (bytownite) and quartz can also be found in the rock.Amphibole and plagioclase are also the main constituents of the raw material of version 4 (4 finds). The banding visible to the naked eye is caused by the alternation of bands rich and poor in ilmenite. The original rock before the metamorphosis was probably a gabbro which was coarser-grained than the other versions, which is why these specimens are also less fine-grained than the other 3 versions. The composition of amphiboles and feldspars is also varied: in addition to magneziohornblende, actinolite, edenite and cummongtonite, basic-neutral plagioclase (andesine, labradorite, bytownite) and alkali-feldspar (anorthoclase) also occur.9 findings were not classified in any variant due to the uncertain macroscopic determination caused by surface changes.Among the contact metabase variants we examined, variants 1 and 4, based on their texture and mineral composition (taking into account the limitations of the measurement method and the electron microscope used for measurement), can be identified with the contact metabasites occurring in the Krkonoše-Jizera Crystalline Massif in the NW part of the Czech Massif (Šída & Kachlík 2009).The reason for the diverse composition of amphiboles and plagioclase can be traced back primarily to the original diversity of the rocks that underwent contact metamorphosis and the distance of the specific raw material source from the contact. Based on the high muscovite content and the texture of the muscovite (it fills the space between the amphibole crystals), the 2nd and 3rd contact metabasite variants are similar to the raw material of some stone tools from NE Hungary (Kereskényi 2021), but in these latter, clinozoisite is also a characteristic component, which it is absent from the rocks we examined.The delimitation of the source area of the above two metabasite variants requires further investigations.We express our gratitude to NKFIH/OTKA K 131814 application.LiteratureBendő, Zs., Oláh, I., Péterdi, B., Szakmány, Gy. & Horváth, E. (2013): Csiszolt kőeszközök és ékkövek roncsolásmentes SEM-EDX vizsgálata: lehetőségek és korlátok / Non-destructive SEM-EDX analytical method for polished stone tools and gems: opportunities and limitations. Archeometriai Műhely / Archaeometry Workshop 2013 (X/1): 51-66.Kereskényi, E. (2021): A Herman Ottó Múzeum neolit csiszolt kőeszközeinek archeometriai vizsgálata, különös tekintettel a metabázitokra. PhD thesis at the University of Debrecen, Debrecen, pp. 215.Šída, P. & Kachlík, V. (2009): Geological setting, petrology and mineralogy of metabasites in a thermal aureole of Tanvald granite (northern Bohemia) used for the manufacture of neolithic tools. Journal of Geosciences 54: 269-287.

Lithic Research Roundtable 11, 2021

3 December 2021, ELTE BTK Institute of Archaeological Sciences, Budapest, Múzeum Krt. 4/B | Abstract book


Late Palaeolithic sites in the territories of Kisnémedi and Püspökszilágy (Pest county)
Krisztián Zandler, Attila Péntek

2021 őszén a területileg illetékes Ferenczy Múzeumi Centrum részére végzett szakfelügyelethez kapcsolódóan terepbejárásokat kezdtünk Kisnémedi és Püspökszilágy külterületén. Bár a terület Magyarország Régészeti Topográfiája által jól kutatott, a nyíltszíni paleolitikus vadásztáborok számára ideális topográfiai környezetben mégsem találtunk bejegyzett lelőhelyeket. Ezeknek a területeknek a kutatását kezdtük meg, amelyek jelenleg is folynak. A Kosdi-dombság területén lokalizált településfoltok összekötő kapcsot jelentenek a már ismert Duna bal parti, Szob és Vác, valamint a Csővár-Verseg-Kálló vonalában található cserháti, a Gravettien entitásba sorolható lelőhelyek között. A nyersanyag-felhasználásra a helyi hidrotermális kőzetek túlsúlya jellemző. A helyi eredetű kovakavics, valamint a távolsági eredetű Kárpáti radiolarit, az erratikus tűzkő és az obszidián alárendelt szerepet játszik. A magkövek közt a szilánkmagkövek dominálnak, amelyek általában töredékesek. Az eszközök között vakarók, vésők, retusált pengék, tompított darabok és marginális retusú lamellák találhatóak. A kutatások során néhány fiatalabb őskori (újkőkori) településfolt is előkerült.
Alsódobsza-Kerek-domb, a new Aurignacian open-air site
Kristóf István Szegedi, Endre Dobos, Jaroslaw Wilczynski, György Lengyel

Alsódobsza-Kerek-domb régészeti lelőhely (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) a Hernád-folyó magaspartján található Alsódobsza település külterületén. A felszíni leletek gyűjtése után a lelőhelyen 2021 tavaszán és őszén tervásatást végeztünk 7 m2 területen a Várkapitányság NZrt; a Miskolci Egyetem és a Lengyel Tudományos Akadémia együttműködésének keretében. A lelőhely régészeti és talajtani feldolgozásának előzetes eredményei alapján a leletanyag korai felső paleolit korú és azt egy lejtőhordalék talaj foglalja magában, ami nagyszámú pattintott követ és állatcsontot tartalmazott.

Preliminary results of the heavy mineral study of sandstones from the Hódmezővásárhely-Gorzsa Late Neolithic site (Tisza culture)
Dóra Georgina Miklós, György Szakmány, Sándor Józsa, Ferenc Horváth

Jelen összefoglalóban a X. Kőkor Kerekasztalon már bemutatott Hódmezővásárhely-Gorzsa késő neolit tell település (Tisza kultúra) homokkő anyagú szerszámköveinek legújabb kőzettani vizsgálati eredményeit mutatjuk be. A korábbi vizsgálatok elsősorban a vörös homokkövekre irányultak, ugyanakkor három további fajtát, a szürke és a karbonátos homokkő, továbbá a fehér metahomokkő különböztetünk meg. Célunk ezen kőzettípusok nehézásvány vizsgálati előzetes eredményeinek bemutatása. A nehézásványok a homokkövekben általában 1%-nál kisebb mennyiségben előforduló mikroásványok, amelyek gyakran környezet jelző szereppel rendelkeznek, vagyis vizsgálatukkal információt kaphatunk a homokkő származását illetően. Ennek segítségével a homokkő anyagú szerszámkövek nyersanyag lelőhelyének azonosításához járulhatunk hozzá.Előzetes petrográfiai vizsgálataink eredménye alapján a vörös homokkövek esetében négy (vörös-1, vörös-2, vörös-3 és vörös-4), a szürke homokköveknél két nagy csoport (szürke-1 és szürke-2) és egy egyedi mintát, valamint az első esetében két további alcsoportot (szürke-1a és szürke-1b) különítettünk el. A karbonátos, valamint a fehér metahomokkövek esetében a régészeti leletek homogén összetételűnek bizonyultak: Nehézásvány vizsgálataink azt mutatják, hogy a négyféle homokkő fajta nehézásványaik tekintetében jelentős eltéréseket mutatnak.A vörös homokkövek nehézásvány vizsgálati eredményei alátámasztják a vékonycsiszolatos vizsgálatok alapján felállított csoportosítást. A vörös-2 típus a leggazdagabb nehézásványokban, amelyek közül a zöld-zöldesbarna színű turmalin dominál, mellette cirkon és kevesebb rutil is előfordul. Közepes mennyiséggel jellemezhető a vörös-4, valamint a vörös-3 típus. Az előbbi esetében a domináns nehézásvány a barna színű turmalin, a cirkon és a rutil, ugyanakkor gránát és zoisit is előfordul. A gránát a vörös homokkövek közül egyedül ebben a típusban jelenik meg. Az utóbbi típus esetében a barna-zöldesbarna színű turmalin és cirkon mellett kisebb mennyiségben rutil és epidot jelenik meg. A legkevesebb nehézásvány a vörös-1 csoportban fordul elő, amelyre rutil, cirkon, valamint kisebb mennyiségben barna-zöldesbarna turmalin, továbbá apatit jellemző.A szürke homokkövek jelentősebb nehézásvány tartalommal rendelkeznek, mint a vörösek. Általában elmondható róluk, hogy gránátot tartalmaznak, egy minta kivételével, amelyben egyáltalán nem jelenik meg ez a fázis. A szürke-1 típusnak két altípusát különböztetjük meg nehézásvány szempontjából. A szürke-1a leggyakoribb nehézásványa a gránát, amely mellett barna-zöldesbarna turmalin, zoisit és rutil, ritkábban pedig cirkon, zöldamfibol, apatit, epidot és titanit is előfordulhat. A szürke-1b altípus hasonló összetétellel jellemezhető, ugyanis a leggyakoribb nehézásványa a gránát, amely mellett barna-zöldesbarna színű turmalin, zoisit és rutil jelenik meg, amely mellett kisebb mennyiségben cirkon, apatit, zöldamfibol fordul elő. A legfontosabb különbség azonban a krómspinell megjelenése benne, amely a korábban felsoroltaktól eltérő forráskőzetből származik. A szürke-2 típus az eddigiektől jelentősen eltér összetételét tekintve, ugyanis nagyon kevés nehézásványt tartalmaz, amelyen belül a vörös-barna, csaknem fekete, továbbá a zöld-zöldesbarna színű turmalin, cirkon, rutil és csupán esetlegesen megjelenő, elvétve előforduló gránát jellemzi. A korábbiakban említett egyedi minta szintén eltérő összetétellel jellemezhető, amelyet bizonyít a gránát teljes hiánya, a cirkon mennyiségének feldúsulása, amely mellett vörös-barna, szinte fekete, továbbá barna és zöld turmalin, továbbá zoisit és rutil jellemez. A szemcsék minden esetben jól koptatottak, amely szintén nem jellemző a csoport más tagjaira.A fehér metahomokkövek nehézásványokban nagyon szegények. Elsősorban barna-zöldesbarna turmalin, cirkon, rutil, emellett kisebb mennyiségben gránát, orto- és klinopiroxén, epidot, valamint zoisit fordul elő bennük.A karbonátos homokkövek jellegzetes nehézásvány együttest tartalmaznak, amely elkülönül az eddigi három csoportétól. A leggyakoribb nehézásványai a gránát, a barna- és a zöldamfibol, az oxiamfibol, az ortopiroxén, az epidot, a zoisit, a barna színű turmalin, a cirkon, a rutil, a sztaurolit és a kianit. Ritkábban előfordul még bennük tremolit-aktinolit, kloritoid és akár andaluzit is.Az előzetes eredmények alapján látható, hogy a nehézásvány vizsgálat, mint módszer kiválóan alkalmas homokkő anyagú régészeti leletek típusainak elkülönítésére. Ezt figyelembe véve, a vékonycsiszolatos vizsgálatok alapján lehetségesnek vélt forráskőzetek nehézásvány vizsgálatával, továbbá a nehézásványok ásványkémiai elemzésével kiegészítve pedig alkalmas lehet a nyersanyagok lelőhelyének meghatározására.

Stone tools surface analysis: method and application on experimental artifacts made of raw materials from the Carpathian basin
Antony Borel, Lengyel György és Mester Zsolt

Current methodological development in use-wear analysis applied to prehistoric stone tools aims at integrating qualitative and quantitative approaches to characterize the surface alterations of the artefacts. Determining the origin of these wears allows to describe the manufacture and the function(s) of the artefacts and contribute to the understanding of past human behaviors.The objective of our project is to create an experimental reference collection for stone raw material from the Carpathian basin, which are found in archaeological sites in Hungary. This collection of surface traces will allow the characterization of the topographic signatures according to the processes of alteration, which generated them. Its detailed qualitative and quantitative analysis aim at examining 1) what is the variability of surface alterations for and between each tested taphonomic and anthropogenic processes, 2) what repeatable, replicable and standardized protocol can allow to identify and characterize surface topographic signatures of a specific alteration process, 3) what are the appropriate metrological geometric properties, scale, resolution and statistics allowing to discriminate each of the alteration process.We propose here to present and illustrate with few examples the procedure currently being developed within the frame of this project. Therefore, we will present how the reference collection is being created and curated and how the use of interferometric or confocal microscopy can provide high resolution qualitative and quantitative data to characterize stone tool surfaces.The project is financed from the NRDI Fund (K 132857), Hungary.

The Istállóskő cave excavation in 2020
György Lengyel, Zsolt Mester, Kristóf István Szegedi, Jarosław Wilczyński

Az Istállós-kői-barlang ma ismert régészeti kronológiáját Vértes László kutatásai alapozták meg. A 2000-es évek előtti ásatási módszerek és az ezek során alkalmazott természettudományos mintavételi eljárás ma elnagyoltnak számít, ezért az ezekkel a módszerekkel gyűjtött leletek és természettudományos eredményeinek újra- és újra-tanulmányozása nem alkalmas aktuális tudományos kérdések tisztázására. Megoldást a barlang modern ásatási módszerekkel történő feltárása, a régészeti, paleontológiai, és paleobotanikai leletek, valamint az őket befoglaló üledékek multidiszciplináris feldolgozása hozhat. 2020. augusztus-szeptemberében sikerült ezt a munkát elvégezni, amelynek részeredményeit mutatjuk be ebben az előadásban.

Archaeometric study of the metabasite polished stone tools in the Herman Ottó Museum
Erika Kereskényi, György Szakmány, Béla Fehér, Ferenc Kristály, Zsolt Kasztovszky, Tivadar M. Tóth

A Herman Ottó Múzeum régészeti gyűjteményébe tartozó neolit csiszolt kőeszközök archeometriai feldolgozása egy doktori kutatás keretében kezdődött el hét évvel ezelőtt. A régészeti lelőhelyek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében helyezkednek el, 1-1 minta Heves-megye vagy „Bereg-megye” lelőhelyekről származik. Az elsődleges vizsgálatok után nyilvánvalóvá vált, hogy a metabázit kőzettípusú kőeszközök száma domináns a gyűjteményben. Ezért fő cél volt a metabázit kőeszközök részletes ásvány-, kőzettani- és geokémiai feldolgozása, valamint a lehetséges nyersanyagaik forrásterületének minél pontosabb behatárolása. A vizsgálatok során 98 db metabázit nyersanyagú kőbaltát azonosítottunk, melyet öt kőzettípusba soroltunk és forrásterületüket is lehatároltuk.KékpalaA legkülönlegesebb kőzettípus a gyűjteményben. Fő kőzetalkotó ásványai: Na-amfibolok ± Ca-Na amfibolok ± Ca-amfibolok + albit + epidot/klinozoisit ± klinopiroxének ± gránát + titanit. Ezeken kívül alárendelten tartalmazhatnak kloritot, pumpellyitet, fehér csillámot és apatitot.A kőzettípuson végzett ásvány- és kőzetkémiai, valamint a termobarometriai modellezés alapján a legvalószínűbb forrásterületnek a dél-szlovákiai Mellétei-egység tekinthető, de egyes minták esetében a Piennini-szirtöv konglomerátuma sem zárható ki teljesen.Kékpala-zöldpala átmeneti fáciesű kőzettípusNégy kőeszköz került ebbe a típusba, melyek a metamorf fejlődésük során elérték a kékpala fáciest, ám a kőzetet ért zöldpala fáciesű retrográd metamorfózis jegyei erőteljesen tükröződnek az ásványos összetevőkön és a szöveti képen.Az ásványos összetevőket tekintve a Na-amfibolok mennyisége csak alárendelten jelenik meg, ezzel szemben a Ca-amfibolok és az epidot/klinozoisit mennyisége szignifikánsan jelen van a kőeszközökben. Ezen kőzettípus feltételezett forrásterülete a dél-szlovákiai Kisszabos (Slavoška) település környezete vagy az Iňačovce-Krichevo-egység lehet.AmfibolitAmfibolitként tárgyalom azt a kőzetet, mely regionális metamorfózis során elérte az amfibolit fáciest. A fő kőzetalkotó fázisok a változatos összetételű Ca-amfibolok valamint a plagioklászok, melyek széles kémiai összetételt mutatnak az amfibolit kőeszközökben. Az ásvány- és kőzetkémiai vizsgálatokon túl, a forrásterület azonosításhoz kiemelt szerepe volt a termobarometriai modellezésnek. Az eredmények összegzése során figyelembe vettük az ásványos összetevőket, azok szöveti relációit és a nyomás-hőmérséklet adatokat, ezeket összevetve a lehetséges forrásterületek adataival, azonosítottuk az amfibolit kőeszközök forrásterületeit a Gömörikum, Veporikum és Tátrikum egyes egységeiben (Szlovákia).Mivel az amfibolit közönséges és gyakori kőzettípus a Nyugati-Kárpátokban, korreláció nem fedezhető fel a régészeti tipológia, kronológiai és kulturális fázisok vonatkozásában sem.Kontakt metabázitKontakt metabázit csoportba soroltuk azokat az amfiboldús kőeszközöket, melyeket termikus metamorfózis ért. A kőzetkémiai adatok alapján ezek főleg bazalt, bazaltos andezit összetételű protolitból képződtek. A fő kőzetalkotó ásványok Ca-amfibolok ± cummingtonit + bázikus plagioklászok + ilmenit. Az ásvány- kőzetkémiai és termobarometriai eredmények után megállapítható, hogy a kontakt metabázitok forrásterülete a Krkonoše-Jizera kristályos egységben, a Jizera-hegységben található. Ugyanakkor jelentősek a Cseh-masszívum délkeleti részén található, želešicei előfordulásai is. Két minta esetében ez utóbbi provenianciaterület, Želešice valószínűsíthető, mert az ottani kontakt metabázitoknál hiányzott a cummingtonit, továbbá az ilmenit helyett magnetit alkotta a járulékos elegyrészt.ZöldpalaA vizsgálatok alapján négy mintát azonosítottunk zöldpalaként. Azokat a kőeszközöket soroltuk ide, melyek maximális metamorf fokra utaló ásványparagenezise a zöldpala fáciest tükrözi. A kőeszközök teljes kőzetkémiai adatai nagyon hasonlóak, szubalkáli bazalt összetételt és tholeiites jelleget mutatnak. A zöldpalák jellemző ásványtársasága az aktinolit ± magneziohornblende ± winchit + albit + epidot/klinozoisit + klorit + titanit ± augit. Egy mintán termobarometriai modellezés is történt, mely nyomás-hőmérséklet adatai jó egyezést mutatnak a régészeti lelőhely közelében található gömörikumi zöldpalák termobarometriai értékeivel. Az ásványkémiai elemzések és a kimutatott fázisok ugyancsak alátámasztják a Gömörikumot (Szlovákia), mint provenienciát.A régészeti leletek nyersanyagát és időbeli elterjedését csoportosítva megállapítható, hogy a kékpala kőeszközök a késő neolitikumban, a tiszai kultúrában már nem jelennek meg. Ugyanakkor az amfibolit és a kontakt metabázit nyersanyagból készült kőeszközök a középső és a késői neolitikumban egyaránt használatosak voltak.A régészeti leletek nyersanyagát és a lehetséges forrásterületek távolságait csoportosítva megfigyelhető, hogy a kékpala, kékpala-zöldpala, amfibolit, zöldpala nyersanyagú kőeszközök esetében közeli (30-200 km távolságú) a nyersanyagforrás. A kontakt metabázit kőeszközök a Cseh-masszívumból származnak, vagyis ezeknél távoli (>200 km) a nyersanyagforrás.

A new archaeological site with leaf-shaped lithic tools in the Cserhát mountains: Magyarnándor―Dinnyés-parlag
Attila Péntek

A 2002 tavaszán lokalizált, és korábban ismertetésre került Becske―Júlia-major levéleszközös lelőhely környékén objektív okokból, elsősorban a potenciális területek erdős illetve elhanyagolt volta miatt korábban nem sikerült hasonló jellegű lelőhelyet találni. A lelőhelytől északra, mintegy 2 km távolságra található Magyarnándor―Dinnyés-parlag területét pedig rossz, kavicsos termőtalaja miatt kaszálóként használták. A területen többször is végzett terepbejárás ellenére sem került elő régészeti anyag.Először csak 2021 tavaszán, alig sarjadó gabonában sikerült a területen egy újabb levéleszközös lelőhelyet lokalizálni. A felszíni gyűjtés folyamán összesen 76 db lelet került felgyűjtésre és kézi GPS készülékkel bemérésre. A kicsiny de homogénnek tekintett leletanyagban 11 darab eszköz (vakarók, kaparók, levéleszközök) található. A nyersanyagfelhasználásban a cserháti limnoszilicit (40 db) aránya csak 52,63%, jelentős mennyiségű ugyanakkor a helyi kovakavics (16 db; 21,05%) és a kvarcporfír (18 db; 23.68%). Két további lelet nyersanyaga kárpáti radiolarit. Az aratást követő megismételt terepbejárás során kiderült, hogy a gabona csak, mint takarónövény szolgált az alatta ültetett here számára. Tehát az egyszeri alkalommal történt talajmunka a terület kaszálóként való megújítását szolgálta. Így a további terepkutatások bizonytalan időre szünetelnek.Földrajzi helyzeténél fogva a lelőhely az Északi-Cserhát területén – az Ipoly-völgytől mintegy 16 km távolságra – található, ahol korábban egyetlen lelőhely, Debercsény―Mogyorós levéleszközös lelőhelye volt ismert. Ennek a lelőhelynek a 149 darabos kis leletanyaga Markó András 2009-ben írt cikke alapján tipológiai alapon a szlovákiai, morvaországi és bajorországi Szeletien iparral vethető össze.Magyarnándor―Dinnyés-parlag, az újonnan lokalizált „volt-nincs” lelőhely tipológiailag archaikusabbnak tűnik. A lelőhely jellegét azonban csak egy szondázó ásatás tudná pontosabban meghatározni.

Microblades and cores in the collections of the Mogyorósbánya – Újfalusi-dombok site
András Markó

A mogyorósbányai felső paleolitikus leletegyüttesek kovakőzetből és obszidiánból készült leleteinek eddigi vizsgálata azt mutatja, hogy a hagyományos magkövek mellett morfológiailag árvésőként besorolható formákat (köztük a korábban tárgyalt, kérges szilánkokon kialakított árvéső-magköveket) használtak kis méretű pengeszerű alapformák rendszeres leválasztására. Ezzel egyidőben a „hajógerinc alakú” (caréné) vakarók / magkövek analógiás alapon feltehetően igen kis méretű, nanopengék készítésére szolgálhattak, noha ezek csak igen kis számban fordulnak elő a leletanyagokban.A rendelkezésünkre álló adatok nyomán a „kavicsos” jelleg mellett kiemelendő, hogy a lényegében helyi tömbnyersanyagból, gerecsei radiolaritból ugyanolyan mikropengék és magkövek készültek, mint a kavicsnyersanyagokból. Jellemző vonás továbbá, hogy több esetben sikerült dokumentálni a magkövek véletlen törése utáni megújítást és további használatukat.Összességében a mogyorósbányai ipar leginkább a szobi leletegyüttessel, esetleg az egyetlen, nem bizonyosan kevert és hiányos ságvári leletanyaggal, az 1936. évi feltárás anyagával vethető össze. Munkahipotézisként úgy tekintjük, hogy ezek az anyagok reprezentálják a kavicsgravettiként leírt régészeti egységet.A vizsgálatok a Bolyai kutatási ösztöndíj támogatásával folynak.
Preliminary results of the polished stone tools from the Neolithic Alsónyék site
György Szakmány, Tamás Sági, Sándor Józsa, Veronika Szilágyi, István Oláh, Kata Szilágyi, Anett Osztás

Alsónyék-Bátaszék neolitikus (Kr.e. kb. 5800–4500 cal BC) településről és temetkezéseiből összesen 668 db csiszolt kőeszközt tártak föl. A teljes leletegyüttes adatbázisba integrálása, tételes és részletes feldolgozása kezdődött meg 2021-ben. Alkalmazott munkamódszerünkben geológusok és régészek együtt vizsgálják a leletanyagot, szem előtt tartva azt az alapelvet, hogy mind a régészeti (tipokronológiai meghatározás, technológiai jegyek azonosítása), mind a geológiai (kőzettani meghatározás, a kőeszközök nyersanyagcsoportjainak azonosítása, származási helyének lehatárolása) vizsgálatok azonos fontosságúak.Eddigi vizsgálataink eredménye alapján a csiszolt kőeszközök nyersanyagának jelentős része a lelőhelyhez közeli Mecsek hegységből származik (elsősorban az alsó-kréta alkáli bázisos magmatitok változatai, emellett kisebb mennyiségben foltos márga, bitumenes mészkő, szpikulit). A helyi, vagyis a Mecsek és közvetlen környezetében előforduló kőzettípusok mellett fontos távolsági nyersanyagokból készült kőeszközök is előfordulnak: elsősorban szerpentinit, kontakt-metabázit (elsősorban az ún. Železný Brod típus), hornfels, „fehérkő” mellett a ritkábban előforduló Na-piroxenit, eklogit és nefrit, amelyek cseh-masszívumbeli, erdélyi, bánsági, illetve alpi régiókat jeleznek nyersanyag forrásterületként. Elsődleges eszköztípusként nyéllyukas balta, kőfejsze, lapos balta (laposvéső), kaptafa alakú balta és buzogány fordulnak elő. Megfigyeléseink során az egyes fő kőzettípusok és a balták elsődleges alakja között számos esetben észleltünk összefüggést. Például az alsó-kréta alkáli magmatitokból jellegzetes, hosszirányban mindkét oldalán lekeskenyedő alakú nyéllyukas balták készültek elsősorban, fehérkőből zömök, lapos vésőbalták, kisebb részben kaptafa alakú balták, valamint buzogányok készültek. A kiemelkedően jó minőségű nyersanyagokból (pl. kontakt metabázit, hornfels, illetve „fehérkő”) készült távolsági import kőeszközök esetében úgy tűnik, hogy azok mérete általában jelentősen kisebb, mint a nyersanyag-lelőhelyükhöz közeli területeken végzett ásatásokból előkerült, ugyanezen nyersanyagból készült kőeszközöké, valamint a helyi nyersanyagokból készült kőeszközöké, vagyis azokat a végletekig használták. A sírokból előkerült balták között nagy különbség mutatkozik a megmunkálást illetően. Számos, a temetkezésekből előkerült balta finoman kidolgozott és tökéletesen csiszolt, amelyeken szabad szemmel nem látható használati kopásnyom. Ugyanakkor a telepről származó kőeszközökön kopás, újraélezés, használatból származó csorbulások és törések figyelhetők meg.Munkánk további célja a nyersanyagcsoportok és beszerzési zónák megállapítása és pontosítása, amit kőzettani és geokémiai, az esetek zömében roncsolásmentes nagyműszeres vizsgálatok alkalmazásával kívánunk elvégezni. Régészeti oldalról a baltakészítés technológiai műveletsorának rekonstrukciója mellett az Alsónyéken élt újkőkori közösségek környezethasználatáról, helyismereti és kőzettani tudásáról, kőeszközkészítő tevékenységéről, valamint a temetkezési szokásról kaphatunk újabb ismeretanyagot a csiszolt kőeszközök perspektívájából.Munkánkat az NFKI (OTKA) K 131814 számú pályázata támogatja.

New excavations in the Kőlyuk I cave
Péter Szolyák, Tünde Mezei, Veronika Watah

A barlangok ásatásai markánsan meghatározták az őskőkorkutatás magyarországi történetének első évtizedeit annak ellenére, hogy a szabad ég alatti lelőhelyek feltárásai is viszonylag hamar megindultak. A Kőlyuk I. barlang 1950. évi kutatása nem csupán Kadić Ottokár utolsó terepi munkája volt, de ezzel együtt, úgy tűnik, lezárult egy nagyon fontos korszak. Ezt követően időben megritkultak a barlangi régészeti–őslénytani ásatások, és az új vállalkozások szinte kivétel nélkül a már korábban is kutatott helyszínekre voltak kénytelenek visszatérni. Az új generációk egyre többször és egyre növekvő hiányérzettel szembesültek, hiszen az ismertté vált barlangi lelőhelyek saját történeteinek „Előszavát” és „Első fejezeteit” sokszor már nem voltak képesek megnyugtatóan „újraolvasni” a felső rétegek egészének és a dokumentációk kisebb-nagyobb részének hiánya miatt.A Bükk hegység északi részén, Parasznya határában található Kőlyuk I. barlang egy utolsó lehetőség arra, hogy a legnagyobb ősemberbarlangjainkhoz mérhető, sőt azokat méreteiben tulajdonképpen jelentősen meghaladó lelőhelyen napjaink taposási felszínétől kezdjük aprólékosan visszafejteni az időt. A Kőlyuk I.-ből régóta ismertek a neolitikum, a késő bronzkor, sőt a kora vaskor és a császárkor leletei, régészeti jelenségei is, de a jégkori ember hagyatékára, az egyébként kiterjedt ásatási felületek ellenére sem sikerült elődeinknek rábukkanni. A 2021-ben a Herman Ottó Múzeum által indított, és remény szerint 5–10 évesre tervezett kutatási program célja a paleolitikum időszakának rétegtani, őslénytani és régészeti szempontú felderítése, remélve, hogy a Kőlyuk I.-ből kinyerhető új információk idővel korábbi, más lelőhelyeken nyitva maradt kérdések megválaszolását ugyancsak segíthetik. Az előadás a 2021. év őszi feltárási szezonjának eredményeire vonatkozó helyzetkép, előzetes jelentés.

The collection from Sajókeresztúr-Szakáll-tető after 20 years
Sándor Béres

Sajókeresztúr-Szakáll-tető a 2021 augusztusi méhész-tetői ásatás kapcsán került előtérbe. Az ásatás utolsó hetében két alkalommal megpróbáltuk felmérni a feltárás helyszínétől 600-800 m-re délre fekvő plató jelenlegi kutathatóságát.A Sajóbábony és Sajókeresztúr feletti terület paleolitkutatása Ringer Árpád nevéhez fűződik, más lelőhelyek mellett a Méhész-tetőn és a Köves-oldal lelőhelyen gyűjtött régészeti anyag alapozta meg a középső paleolitikus Bábonyien kultúra leírását 1983-ban. Az 1990-es években a szomszédos Szakáll-tetőn Dr. Tóth Péter történész viszonylag nagy (kb. 400×200 m-es) területen végzett terepbejárásokat. 2000–2001-ben a szerző gyűjtött további régészeti anyagot a tetőt keresztező távvezetéktől nyugatra, a Dr. Tóth Péter által korábban kutatott platón. A jelen előadásban ez a legutóbbi gyűjtemény kerül bemutatásra.Az utóbbi években a Szakáll-tető területén a mezőgazdasági tevékenység felhagyása a dombtető „elvadulását” eredményezte, és a korábbi gyűjtőhelyek lokalizálása egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Ezért a bemutatás célja a talált kovaleletek megközelítő kronológiai besorolása mellett a korábbi anyagokkal való összevetése, valamint a gyűjtemények területi elhelyezése rekonstruálásának kísérlete.
Knapped lihtics of the Late Neolithic Pusztataskony-Ledence site
Norbert Faragó

A hazai őskori régészetben az 5. évezred első felének időszaka az egyre összetettebb településforma és települési szerkezet kiépülését és az egyre erősödő távolsági kapcsolatokat jelentette az Alföldön. Az előbbire a tellek megjelenése, az utóbbira a 400–500 kilométer távolságból érkező kovás nyersanyagok széles körű elterjedése a legnyilvánvalóbb bizonyíték. Az elmúlt évtizedekben a hazai kutatás eljutott arra a szintre, hogy ezt a jelenséget néhány kiemelkedő fontosságú lelőhely előzetes feldolgozása alapján vázlatosan rögzítse. A következő lépcsőfokot a különböző lelőhelyek szisztematikus elemzése és összehasonlítása jelenti, így Pusztataskony–Ledence késő neolitikus lelőhelyének leletanyaga kivételes lehetőséget nyújt. Az előzetes eredmények tanulsága szerint, marginális helyzetben lévő, tell nélküli település legalább annyira intenzív kapcsolatokat ápolt a Kárpátokon kívüli régiókkal, mint Polgár-Csőszhalom.Jelen előadás a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával valósult meg.
Excavation of Sajóbábony-Méhész-tető in 2021
Zsolt Mester, Lamotte Agnès, Pierre-Gil Salvador, Ágnes Novothny

A középső paleolitikus Bábonyien kultúra névadó lelőhelyén, Sajóbábony-Méhész-tetőn 2019-ben kezdtünk új ásatásokat francia-magyar együttműködés keretében a Francia Külügyminisztérium (MEAE) anyagi támogatásával. A célkitűzésekről és az első ásatás eseményeiről a 2019-es Kerekasztalon számoltunk be. Tavaly a világjárvánnyal kapcsolatos korlátozások nem tették lehetővé a terepi munka folytatását, de a laborvizsgálatok és az elemzések eredményei új kérdéseket fogalmaztak meg a 2021-es ásatás számára. A rétegtani viszonyok további tisztázása érdekében az első ásatás szondájának bővítésével megnöveltük a rétegtani profil szélességét, amely lehetővé tette a geomorfológiai jelenségek pontosabb értelmezését. Az első ásatás nagy szelvényében folytattuk a horizontális feltárást, amely a leleteloszlásra vonatkozóan egészítette ki az ismereteinket. Előadásunkban az idei háromhetes ásatás eredményeit ismertetjük.
Complex study of the Acsa-Rovnya endscrapers: surface collections in the reconstruction of Upper Palaeolithic land use (poster)
Király Attila

The majority of Upper Palaeolithic sites in Hungary is surface scatter with poor chronostratigraphic control. However, the technological, morphometric and taphonomic characteristics of the finds, as well as the geographical location of their recovery constitute valuable input data for regional-scale land-use models. The Acsa-Rovnya Early Upper Palaeolithic site is considered an aggregation site or basecamp due to its numerous finds, the dominance of endscrapers, and its strategic location. The duration of its occupation and the archaeological-taxonomic identity of its users are yet to be known. In the absence of absolute chronological controls, I investigated the dominant tool type of the site, endscrapers, in order to explain their variability by chronological, taxonomic or functional reasons. Based upon morphometric and production methods, I classified these tools with the help of hierarchical clustering on principal components (HCPC). The results show that the typologically diverse set can be the result of similar tool production methods and usage. This result confirms the view about the similar function of the site in the landscape, whether it was used by groups classified into one or more culture-taxonomical units.
A mineral marker of long-distance connections: titanic clinohumite in serpentinite (preliminary results) (poster)
Bálint Péterdi, Zoltán Kovács, György Szakmány, Zsolt Kasztovszky, Katalin T. Biró

Szerpentinittel gyakran találkozhatunk csiszolt kőeszközök nyersanyagaként a Kárpát-medencei lelet-együttesekben. Általában azonban csak kis számú szerpentinit nyersanyagú eszköz kerül elő egy adott régészeti lelőhelyen. Nagyobb számban csak a Kárpát-medence nyugati, észak-nyugati területein fordul elő, mint kőeszköz-nyersanyag (Szakmány 2009). Korábban megkezdett vizsgálatainkat pontos régészeti kontextussal (illetve pontosan ismert lelőhellyel) rendelkező szerpentinit nyersanyagú leletek mellett nagyszámú leletet tartalmazó régi gyűjtemények (Miháldy- és Ebenhöch-gyűjtemény) anyagán folytatjuk. A kőeszközök nyersanyagának jellemzése mellett célunk a nyersanyagok származási helyére vonatkozó következtetések levonása, az egykor létező távolsági kapcsolatok feltárása is. Az ehhez szükséges részletes kőzettani és geokémiai vizsgálatok során a leletek épségének megőrzése érdekében főként roncsolásmentes vizsgálati módszereket használunk, pl. MS, PGAA, roncsolásmentes SEM-EDX („eredeti felszín módszer”, Bendő et al 2013).Bár Magyarország területén nem, azonban a Kárpát-medence környezetében sok helyen találhatók kőeszköz készítésre alkalmas szerpentinitek a felszínen, például Ausztriában a Keleti-Alpok Penninikumába tartozó „tektonikai ablakok”, Csehországban főként Brno környékén, Lengyelországban az Alsó-Sziléziai masszívumokban, Szlovákiában a Gömör-Szepesi-érchegységben, Romániában a Maros völgyében, Szerbiában a Vardar-övben (a Dinaridákban), valamint Bulgária és Görögország területén (pl. a Rodope hegységben) stb. (pl. Majerowicz et al. 2000; Skoczylas et al. 2000; Szakmány 2009; Bernardini et al. 2011, Péterdi et al. 2015). A fenti szerpentinitek többségének ásványos és kémiai összetétele is hasonló, ezért nehéz kiválasztani egy-egy kőeszköz nyersanyagának legvalószínűbb forrásterületét. Mindazonáltal néhány jellemző ásványtani-szövettani illetve kémiai összetételbeli bélyeg segíthet egyes leletek nyersanyagának forrását pontosabban is meghatározni.Jelenleg zajló vizsgálataink során a Miháldy-gyűjtemény (Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém) egyik szerpentinit leletének nyersanyagában egy speciális ásványfázisra, titánklinohumitra bukkantunk. A titánklinohumit jelenléte szerpentinitben nagy nyomású kőzetképződési körülményeket jelez. Jelen esetben a titánklinohumit a szerpentinit-ásványok mellett klinopiroxének (diopszid, augit), magnetit, krómspinell, króm-tartalmú klorit, olivin és pentlandit társaságában van jelen. Ilyen ásványtársulással jellemezhető szerpentinit nem található a Kárpát-medence környezetében, ezért minden valószínűség szerint nagy távolságról származó nyersanyaggal van dolgunk. Irodalmi adatok alapján titánklinohumitot tartalmazó szerpentinitek a Nyugati-Alpokban és környékén találhatók a felszínen pl. Olaszországban az Aosta-völgyben, a Voltri-masszívumban és a Malenco-völgyben, vagy a svájci Graubünden (Grisons) kantonban Puschlav (Poschiavo) környékén. (pl. Sigismund 1949; Scambelluri et al. 1991; Stalder et al. 1998; Compagnoni et al. 2014; De Hoog et al. 2014).Köszönetünket fejezzük ki az NKFIH/OTKA K 131814. sz. pályázatának.Bendő, Zs., Oláh, I., Péterdi, B., Szakmány, Gy. & Horváth, E. (2013): Csiszolt kőeszközök és ékkövek roncsolásmentes SEM-EDX vizsgálata: lehetőségek és korlátok / Non-destructive SEM-EDX analytical method for polished stone tools and gems: opportunities and limitations. Archeometriai Műhely / Archaeometry Workshop 2013 (X/1): 51-66.Bernardini, F., De Min, A., Eichert, D., Alberti, A., Demarchi, G., Velušček, A., Tuniz, C. & Montagnari Kokelj, E. (2011): Shaft-hole axes from Caput Adriae: mineralogical and chemical constraints about the provenance of serpentinitic artefacts. Archaeometry 53(2): 261–284.Compagnoni, R., Engi, M. & Regis, D. (2014): Valle d’Aosta section of the Sesia Zone: multi-stage HP metamorphism and assembly of a rifted continental margin. 10th International Eclogite Conference, Courmayeur (Aosta, Italy), 2-10 September 2013. Syn-conference excursion: September 5, 2013. Geological Field Trips 6(1.2): 1-44.De Hoog, J. C. M., Hattori, K. & Jung, H. (2014): Titanium- and water-rich metamorphic olivine in high-pressure serpentinites from the Voltri Massif (Ligurian Alps, Italy): evidence for deep subduction of high-field strength and fluid-mobile elements. Contributions to Mineralogy and Petrology 167: 990 (15 pp.)Majerowicz, A., Wojcik, A., Gunia, P. & Cholewa, P. (2000): Comparative study of serpentinite textures and rock material of Neolithic arefacts from Lower Silesia (SW Poland). Krystalinikum 26: 111–117.Péterdi, B., Bendő, Zs., Szakmány, Gy., Kasztovszky, Zs., Szilágyi,  Sz.,  Harsányi, I., Mile, V. & T. Biró, K. (2015): Szerpentinit nyersanyagú csiszolt kőeszközök magyarországi régészeti leletanyagokban. In: Pál-Molnár, E., Raucsik, B.  & Varga, A. (szerk.): Meddig ér a takarónk? A magmaképződéstől a regionális litoszféra formáló folyamatokig. 6. Kőzettani és geokémiai vándorgyűlés. Szegedi Tudományegyetem Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék. Szeged, 2015, pp. 93. (ISBN 978-963-306-389-7)Scambelluri M., Hoogerduijn Strating E. H., Piccardo G. B., Vissers R. L. M. & Rampone E. (1991): Alpine olivine- and titanian clinohumite-bearing assemblages in the Erro-Tobbio peridotite (Voltri Massif, NW Italy). Journal of Metamorphic Geology 9: 79–91.Sigismund, P. (1949): Titanclinohumite, olivine e ripidolite di Valmalenco. Atti della Societa Italiana si Scienze Naturali e del Museo Civico di Storia Naturale de Milano 88 (3-4): 163-170.Skoczylas, J., Jochemczyk, L., Foltyn, E. & Foltyn, E. (2000): Neolithic serpentinite tools of west-central Poland and Upper Silesia. Krystalinikum 26: 157–166.Stalder, H. A., Wagner, A., Graeser, S. & Stuker, P. (1998): Mineralienlexikon der Schweiz. Wepf. Basel, 241 pp.Szakmány, Gy. (2009): Magyarországi csiszolt kőeszközök nyersanyagtípusai az eddigi archeometriai kutatások eredményei alapján / Types of polished stone tool raw materials in Hungary. Archeometriai Műhely / Archaeometry Workshop 2009 (VI/1): 11-30.

A stone tool production workshop of the Baden culture in Solymár (poster)
István Szenthe, Katalin T. Biró, András Markó, Krisztián Zandler

Szenthe István geológus, Solymár külterületén a vártól DDK-re található dombgerincen geológiai szelvényezés közben a szántott felszínen pattintott kő leleteket gyűjtött, melyeket a Nemzeti Múzeumba adott le. Még ugyanez év tavaszán helyszíni szemlét tartottunk a lelőhelyen. További leleteket: trapézt, vakarókat, retusálatlan pengéket és szilánkokat, magköveket és nyersanyagdarabokat gyűjtöttünk és mértünk be. Nyersanyaguk kivétel nélkül budai szarukő. Vélhetőleg a késő rézkori Badeni kultúra speciális kőeszközkészítő műhelytelepét sikerült lokalizálnunk.
Identification of different values attached to Neolithic stone tools in Central Europe (poster)
Kata Szilágyi

A kőeszközkutatás legfőbb fókuszpontjai a proveniencia vizsgálat, a leletek tipológiai és technológiai elemzése, azoknak időbeli-térbeli eloszlása, valamint az egykori használatukat bizonyító kopásnyomok azonosítása. Az elmúlt évtizedek során rendkívül sokat gyarapodott ismeretünk a Közép-Európában elterjedt kőzetek és azokból készült eszközök mennyiségi és minőségi adatairól. Ez a tény is elősegíti a kőegyütteseket és készítésük technológiai ismeretanyagának erősebb integrációját a társadalomrégészeti vizsgálatokba. Valamint hozzájárul, hogy a litikus adatokat primer információhordozó leletekként kezeljük a kerámia, radiokarbon és izotóp adatok mellett. A kőeszközök előkerülésének, elterjedésének és cseréjének szisztematikus vizsgálata, valamint az adott közösség értékrendszereinek kutatása olyan megközelítés, amely elősegíti a kőeszközök társadalmi és gazdasági szerepének jobb megértését az európai őstörténetben.Az érték egy szubjektív fogalom, amelyet különböző társadalmi interakciók határoznak meg, ezért igen változatos és egy közösségre jellemző (kultúrspecifikus). Alapvető fontosságú, hogy képet kapjunk arról, hogyan, milyen módon és milyen értékek és értékrendszerek befolyásolták és jelentettek mércét az őskori társadalmaknak. Az érték fogalmával kapcsolatban nagy mennyiségű filozófiai, kulturális antropológiai, etikai és közgazdasági szakirodalom áll rendelkezésre. David Graeber antropológus munkája alapján az értékek három dimenzióját különítem el, amelyeket az emberi tapasztalatok különböző, egymással összefüggő szféráiban való érintettségük határoznak meg, és amelyek régészetileg kimutathatók: (1) gazdasági tranzakciók, (2) társadalmi interakciók és (3) rituális gyakorlatok. Ezért az érték különböző formáinak mérése és a közép-európai neolitikus közösségek sajátos értékrendszerének jobb megértése érdekében a kőeszközök különböző régészeti kontextusokba (település jelenségek, temetkezések és depozitumok) való megjelenésére összpontosítok.

Lithic Research Roundtable 10, 2019

6 December 2019, Ferenczy Múzeumi Centrum Régészeti Osztály, Gödöllő, Kiss József u. 2. | Abstract book


Preliminary report on the archaeometric investigations of the grinding stones and querns from Szolnok, Milléri-holtágpart I and II
Bálint Péterdi, Szabolcs Czifra (10.00–10.20)

Szolnok–Milléri-holtág-part többkorszakú lelőhely Szolnok északkeleti határában, a várostól mintegy 5 km-re, a Milléri-holtág magaspartján található, a Zagyva folyótól keleti irányban mintegy 3 km-re. Feltárására az M4 autópálya építése miatt került sor. A többféle módszerrel (geofizikai vizsgálatokkal, fémkeresős vizsgálattal, próbafeltárással) is kutatott lelőhely teljes felületű feltárását a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai két ütemben, 2014-ben és 2015-ben végezték el. A feltárt terület nagysága közel 27 000 m2.A feltárt objektumok többsége egy kora vaskori (szkíta), illetve egy késő vaskori (kelta), szórt szerkezetű, falusias jellegű településrészlethez tartozott. A legkorábbra keltezhető régészeti objektum egy újkőkori gödör volt. Ezen kívül a késő bronzkor első fázisába (halomsíros kultúra) tartozó három temetkezés és egy, a korszak második fázisához (Gáva-kultúra) köthető gödör került napvilágra. A legfiatalabb objektumok egy szórt szerkezetű Árpád-kori településrészlet egymástól nagy távolságra elhelyezkedő telepobjektumai (veremházak, gödrök, karámok) voltak.A szkíta kori településrészleten hiányoznak a korszak háztartási egységei központi elemének tartott négyszögletes alaprajzú objektumok. Helyette kizárólag kör vagy ovális alaprajzú struktúrák rajzolódtak ki. Eddig mindössze egy hasonló település ismert Nyírparasznyáról, ahol az egykori falu jelentős részének ismeretében lehet megtenni az összehasonlítást.Ugyanakkor a régészeti leletanyag teljesen szokványos jellegű: a vaskori házi kerámia hosszú életű, általános típusai (fazekak, tálak) alkotják. A késő vaskori objektumok emlékanyaga csak nagyon kevéssé tér el a korábbi időszak edénytípusaitól, a leletanyag szétválasztása lényegében csak a zárt egységben feltűnő egy-egy jellegzetes forma és díszítés alapján lehetséges.A vaskori leletanyagokban megjelenő szerszámkövek archeometriai vizsgálata még viszonylag újkeletű a hazai régészeti kutatásban, mindazonáltal értékes információkat szolgáltathat a kőnyersanyagban kimondottan szegény Közép-Tisza-vidék vaskori közösségeinek nyersanyagbeszerzési stratégiájáról.A lelőhely – főként szkíta kori – őrlőköveinek archeometriai feldolgozása során 51 őrlőkő-töredék (valamint 44 egyéb lelet) makroszkópos vizsgálata és csoportosítása után a négy legnépesebb csoport kiválasztott mintáinak kőzettani (polarizációs) mikroszkópos és geokémiai (teljes kémiai összetételének) elemzési eredményeit mutatjuk be – összehasonlítva a már jól ismert domoszlói nyersanyagtípusokkal. Az őrlőkövek nyersanyaga általában piroxén-andezit: a leggyakoribb nyersanyagtípus feltételesen azonosítható a domoszlói nyersanyaggal, de kisebb számban ettől eltérő andezitek is előfordulnak a leletanyagban.Köszönjük a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum támogatását.

Petrological and heavy mineral study of the red sandstones and other possible lithic raw materials from the Hódmezővásárhely-Gorzsa Late Neolithic settlement (Tisza culture)
Dóra Georgina Miklós, György Szakmány, Sándor Józsa, Katalin Gméling, Ferenc Horváth, Elisabetta Starnini (10.20–10.40)

Az emberiség történelme során gyakran használt homokkövet elsősorban szerszámkövek (pl.: csiszolókő, őrlőkő, malomkő, fenőkő, stb.) és öntőformák készítésekor alkalmazták, azonban archeometriai szempontból a kőzettípus feldolgozása mindeddig háttérbe szorult. A Kárpát-Pannon-térségben a homokkő igen elterjedt és összetételét tekintve rendkívül változatos nyersanyag, ezért az ezekből készített leletek származási területének meghatározása fontos feladat. A leletanyagban képviselt jelentős mennyiségük és általában csekély kiállítási értékük miatt általában lehetőség nyílik roncsolásos vizsgálatok alkalmazására. Kutatásunk célja a késő neolit Hódmezővásárhely–Gorzsa tell település (Tisza kultúra) vörös homokköveinek kőzettani vizsgálata és a lehetséges nyersanyag lelőhelyek azonosítása. A régészeti lelőhely Szegedtől északkeletre kb. 25 km-re található, területe 10 hektár, amelyből a késő neolit rétegsor vastagsága 2,6–3 méter. A területen aktív ásatás 1978 és 1996 között Horváth Ferenc vezetésével zajlott. A jelen kutatás tárgyát képező minták ebből az időszakból származnak. Az előkerült 1061 db kőeszköz mintegy negyede csiszolt, háromnegyede szerszámkő. Ez utóbbiak több, mint fele homokkő anyagú. A korábbi kutatások során összesen hatféle homokkőtípust különítettek el, amelyek közül nagy mennyiségben és változatosságban fordulnak elő a vörös színű változatok.Vizsgálataink során három vörös homokkőtípust különítettünk el, amelyből kettő (vörös–1 és vörös–2 típus) korábbi irodalmakból már ismert volt. Ezen felül azonosítottunk egy újabb, harmadik típust (vörös–3). Jelen munkánk célja kiemelten a vörös–3-as típusú nyersanyagból készült szerszámkövek petrográfiai vizsgálati eredményeinek bemutatása. A vörös–1-es típus lila-szürkéslila, gyengén osztályozott, nagy, durva szemcsés homokkőként jellemezhető. Polarizációs mikroszkópban megfigyelhető, hogy nagy mennyiségben tartalmaz kvarcot és vulkáni eredetű kőzettörmeléket. Kisebb mennyiségben – általában 5–15%- ban – tartalmaznak földpátot is, amely esetenként meghaladhatja a 15%-ot, ami alapján elkülönítettünk egy földpátban gazdag altípust. A vörös–2-es típus vörös-fakóvörös színű, jól osztályozott, apró, középszemcsés homokkő. Mikroszkóp alatt kvarc, kevés földpát (3–5%), kvarcit és metaüledékes kőzettörmelékek figyelhetők meg. A vörös– 3-as típus vörös-lilásvörös színű, jól osztályozott, tömött szövetű érett homokkő, amelynek szemcsemérete az apró, középszemcsés mérettartománytól a nagy, durva szemcsésig változik. Leggyakoribb elegyrésze a kvarc, kisebb mennyiségben tartalmaz még földpátot (10–15%), kvarcitot és vulkáni kőzettörmeléket. A szemcsék nagy része általában jól koptatott.A gorzsai vörös homokkövekkel is foglalkozó eddig megjelent publikációk szerint a vörös–1-es típusú vulkanitos homokkövekhez hasonló összetételű kőzetek a Mecsekben fordulnak elő (Jakabhegyi Homokkő Formáció kavicsos homokkő és fakó homokkő egysége). A vörös–2- es homokkőhöz hasonló összetételű anyag a Papuk-hegységben, továbbá a Nyugat-Mecsekben (Szászvári Formáció kavicsanyaga) és a Dunavarsány környékén (Pestvidéki Kavics Formáció) előforduló pleisztocén kavicsanyagban valószínűsíthetőek. Ez utóbbi esetében a korábbi irodalmak további forráslehetőségként említik a Krassó-Szörényi- hegység és a Gyalui-havasok nyugati részét.Munkánk során a vörös–3-as típus négy lehetséges lelőhelyét vizsgáltuk meg: a Maros recens hordalékanyagát, a Papuk-hegység nyugati részén lévő felszíni rétegsort, a Nyugat-Mecsek területén, felszínen megtalálható kora–középső miocén durvatörmelékes rétegsort (Szászvári Formáció) és Dunavarsány területén a Duna pleisztocén korú kavicsos teraszanyagát.Az elvégzett mikroszkópos vizsgálatok alapján a vörös–3-as típusú homokkövek nagy valószínűséggel Maros-eredetűek. Jelenleg folyamatban vannak nehézásvány és neutronaktivációs vizsgálatok is, amelyek alátámasztják eddigi megállapításainkat.

Characterization of the knapped lithics from the Domoszló-Nagyjárás palaeolithic site in the light of new regional lithic raw material sources
Zoltán Henrik Tóth (10.40–11.00)

Az idei év is igen termékeny volt az eddig ismeretlen kőeszköznyers-anyag-lelőhelyek felkutatása terén. Többek között egy mátrai hegyikristály-, egy szintén mátrai kvarcitkavics- és egy közeli fekete, zöld és barnásvörös radiolaritlelőhely nyersanyagainak ismeretében újraértékeltem a „leggazdagabb” domoszlói paleolit lelőhely leletanyagát.

Identification of prehistoric quarries with the help of LiDAR in the southern Bakony mountains
Zoltán Henrik Tóth, Ernő Wolf, Károly Belényesy (11.00–11.20)

2017 és 2018 között A természeti környezet és kulturális örökség többcélú LiDAR térképezését célzó program keretében (GINOP-2.1.1-15-2015-00695) alkalmunk nyílt több olyan felmérés elvégzésére, ahol a levegőből történő lézerszkennelésre került sor. Az így készült rendkívül részletes terepmodellek lehetővé tették olyan mikrotopográfiai jellemzők azonosítását, amelyek segítségével nemcsak a mai, hanem a régmúlt környezeti változások és az egykori antropogén hatások is kimutathatóvá váltak.A Déli-Bakonyban bő negyedszázados terepbejárási megfigyelések alapján kijelölt területek – többek között a Szentgál környéki őskori bányák – felmérése is sor került, ahol a LiDAR felvételezés során azonosított és a hasonló módszerrel kutatott európai kovabányákkal jól párhuzamba állítható jelenségek messze túlhaladták a területtel kapcsolatos korábbi elképzeléseinket.A következő fáziában bejártuk a Bakony, valamint a Pilis területén azonosított bányaterületeket, amely során sikerült elkülönítenünk a különböző kő nyersanyagok „bányatípusait”. Ezen megfigyelésinket kamatoztatva – figyelembe véve a bányákra jellemző környezeti és antropogén hatások összességét – olyan területeken is sikerült új, nagy kiterjedésű őskori kovabányákat azonosítanunk, ahol korábban nem készült nagy felbontású LiDAR felmérés. Ez feltehetően új utakat nyithat az őskori kova nyersanyagok kutatásában. Ennek a munkának az eredményeit szeretnénk most a szakmai közösség figyelmébe ajánlani.

New excavations on the eponymous site of the Middle Palaeolithic Bábonyian culture
Zsolt Mester, Agnès Lamotte, Péter Szolyák, Pierre-Gil Salvador, Árpád Ringer (11.50–12.10)

Az 1980-as évek elején, amikor Ringer Árpád először írta le a Miskolc környéki felszíni gyűjtések alapján felismert, bifaciális eszközökkel jellemzett középső paleolitikus kultúrát, Sajóbábony–Méhész-tetőt választotta névadó lelőhelynek. A pattintott kőeszközök jelenlétét a dombtetőn Tóth Lajos fedezte fel az 1960-as évek közepén, és első ása-tását T. Dobosi Viola végezte 1974-ben, bár ők még mezolitikus korúnak, az Eger-kultúrához tartozónak vélték az ipart. A Bábonyien rétegtani kronológiai helyzetének tisztázására Ringer Árpád folytatott ásatást a domb legmagasabb részén 1986-ban, majd 1997-ben Brian Adams-szel közösen. A kőipart egy vastag, eltemetett barna erdőtalajban találták, amelynek korát Ringer Árpád az utolsó interglaciálisra helyezte. Ezt áttételesen alátámasztotta az 1999-ben Manfred Frechen által a pa-leotalaj alatti löszös üledéken mért TL koradat, amely az utolsó előtti glaciálisnak felelt meg. 2019-ben francia-magyar együttműködésben egy régészeti kutatási program vette kezdetét, amely magyarországi paleolitikus lelőhelyek ásatását és komplex természettudományos vizsgálatát teszi lehetővé a Francia Külügyminisztérium (MEAE) anyagi támogatásával. A kutatás első szakasza a Bábonyien kultúra Miskolc kör-nyéki lelőhelyeire fókuszál, hogy új adatokkal egészítsük ki és pontosítsuk környezeti, időrendi és kulturális viszonyaira vonatkozó ismereteinket. Az előadásban Sajóbábony–Méhész-tető idei háromhetes ásatásának eredményeit ismertetjük.

Szécsénke-Visak: a new site with leaf-shaped lithic tools in the Cserhát mountains
Attila Péntek (12.10–12.30)

A lelőhely lokalizálására 2015-ben, a Miskolcon megrendezett 11th SKAM Lithic Workshop nemzetközi konferenciát követően került sor. Az előadáson hangsúlyt kapott, hogy Szécsénke−Kis-Ferenc-hegy felszíni leletanyagától – amelyet elsősorban a levélhegyek, levélesz-közök és egyéb bifaciálisok jelenléte, továbbá a kvarcporfír intenzív használata jellemez (38%) – némileg eltérően Szécsénke−Berecz-oldal és a környék más levéleszközös lelőhelyeinek leletanyaga tipológia-ilag „fiatalabbnak” tűnik. Ezeken a lelőhelyeken szinte kivétel nélkül alacsonyabb a kvarcporfír jelenléte is, jelentősebb szerepet kapott a rendelkezésre álló helyi nyersanyagok felhasználása. Az új lelőhely, Visak tulajdonképpen három leletkoncentrációból áll. Mivel azonban a leletek egy jelentős része a feltételezett glaciális szoliflukció követ-keztében egyértelműen másodlagos helyzetben került elő, így sem a jelenleg ismert leletkoncentrációk összetartozása, sem a „lelőhely” tényleges kiterjedése nem állapítható meg bizonyosan. Szemben a környékre általában jellemző, nyersanyagdarabon, illetve nagyobb méretű alkalmas kovakavicson elkészített levélhegyekkel/levélesz-közökkel, technológiai vonatkozásban érdekesség néhány szilánkon elkészített levélhegy jelenléte. Tipológiai/morfológiai vonatkozásban meg kell jegyezni néhány „nyelezett” levélhegy jelenlétét.Ezzel az új lokalizált levéleszközös lelőhellyel az immáron másfél évtized óta szisztematikusan kutatott Legénd−Szécsénke térségében mintegy  12 km2 területen tizenhétre emelkedett a levéleszközös lelőhelyek száma. Ez a lelőhely-intenzitás csupán Eger környékére jellemző.

Comparative study and chronology of several archaeological sites from the southern Bükk and the Mátra mountains
Sándor Béres, Yuri E. Demidenko (12.30–12.50)

Magyarország korai felső paleolitikumának kulcs lelőhelyei az ország északkeleti régiójában találhatók. A nyíltszíni lelőhelyek zöme azonban inhomogén. Egymást követő megtelepedések gyakran ugyanazokat az előnyös geomorfológiájú pontokat választották telephelynek. Dolgo-zatunkban három dél-bükki és két mátrai lelőhely példáján igyekszünk bemutatni a homogenitás vizsgálatának és a kevert gyűjtemények szétválasztásának lehetőségeit. Megkíséreljük kultúrák meghatározá-sára alkalmas típusok, tipológiai és technológiai indexek segítségével besorolni a szűrt anyagokat és összehasonlítani a jelentősebb közép-eu-rópai lelőhelyek anyagaival. Az eredményként kapott leletegyüttesek a korai felső paleolitikum különböző szakaszait reprezentálják az IUP-tól az Aurignacian késői szakaszáig.

The Aurignacian ʻsites’ of Nagyréde
Attila Péntek (14.00–14.20)

Nagyréde környékén az 1980–90-es években Hanák János helytörté-nész, nyugdíjas tanár gyűjtött nagyszámú, részben paleolitikus jellegű pattintott követ. 2002 nyarán Fodor László, az egri Dobó István Vármú-zeum régésze a Nagyréde−Öreg-hegy dombtetőn épülő mobiltelefon-adóállomás alapozása során nagy mennyiségű felszínre került pattintott követ regisztrált. Ezután sikerült lokalizálni a Nagyréde−Vájsz-dűlő területén húzódó lelőhelyet.A „lelőhelyeken” elsősorban Béres Sándor folytatott gyűjtőtevékeny-séget. Az ennek során előkerült leletanyagok részleges ismertetésére 2006-ban került sor (Lengyel et al. 2006).A megjelent cikkben azonban nem került említésre sem a „lelőhelyek” nagysága, kiterjedése, sem pedig azok belső szerveződése tipológiai, nyersanyagfelhasználási szempontból.Jelenleg a két „lelőhelyről” származó leletanyag nagysága minden bizonnyal meghaladja a 10–12 000 darabot.Az előadó 2017-ben mint az egri Dobó István Vármúzeum szerződéses munkatársa kezdte el a terepkutatásokat Nagyréde térségében. Elsődlegesen Nagyréde−Vájsz-dűlő „lelőhely” azonosítása volt a terep-bejárások célja, melynek elhelyezkedésére vonatkozólag nem álltak rendelkezésre pontos információk. Ezt követte Nagyréde−Öreg-hegy „lelőhely” dokumentálása. Mindkét „lelőhely” esetében kiderült, hogy hazai vonatkozásban szokatlanul nagy kiterjedésű, több hektáron elhúzódó, egymástól gyakorlatilag elkülöníthetetlen lelőhely-komplexumokról van szó. Az egyes komplexumokon belül az intenzívebb leletgazdag koncentrációk időbelisége, egymáshoz viszonyított kapcsolata nem rajzolódik ki egyértelműen. A techno-tipológiai hasonlóság, esetleges azonosság nyilvánvaló ugyan, de a lelőhely-komplexumok dokumentálása még korán sem tekinthető véglegesnek, mert a dokumentálás és felszíni gyűjtés hatékonyságát jelentősen befolyásolják a szőlőművelés körülményei. Az eredmények tehát mindenképpen csupán előzetes jellegűek, és további kutatást érdemelnek.Lengyel et al 2006: New Lithic Evidence of the Aurignacian in Hungary. Eurasian Prehistory 4 (1–2) 2006 p. 79–85.

Bodrogkeresztúr–Henye 2019
György Lengyel, Alex Pryor, Jarosław Wilczyński (14.20–14.40)

Bodrogkeresztúr–Henye a Gravetti-kultúra legismertebb lelőhelye  Magyarországon. A telep első feltárása 1963-ban folyt Vértes László  vezetésével, majd a második ásatást T. Dobosi Viola végezte 1982-ben.  A lelőhelyen a szőlőművelés erősen megbolygatta az eredeti rétegsort  ott, ahol a megtelepedés szintje közel feküdt a felszínhez. A leletek  azonban eredetileg löszben feküdtek, amelyek között található egy  holdnaptárként értelmezett, rovátkolással díszített kavics.A leletanyagot Vértes László a keleti Gravetti-kultúrához sorolta.  Ké-sőbb a Gravetti-lelőhelyek újraértékelése a Pavlovi-kultúrával  látott hasonlóságot. A pattintott kövek legutóbbi tipológiai feldolgozása el-lenben a Pavlovi-kultúrát követő késő Gravetti -népességhez kötötte a megtelepedést. A 2019-es ásatás a telep  kronológiai helyzetének tisztázása végett kezdődött. Az előzetes  eredmények tovább erősítik azt a megállapítást, hogy a telep lakói a  késő Gravetti-kultúra népességé-hez tartoztak. A kőeszközökön alapuló  relatív kronológiai besorolást radiokarbon koradatok is alátámasztják.

Dömös-belterület: afterlife and lessons from an excavation
András Markó (14.40–15.00)

Dömös belterületén 1962-ben került feltárásra egy őskőkori sátoralap, melyet sajnos csak a megjelent közlésekből ismerünk, mivel terepi rajzos vagy fotódokumentáció, leírás nem maradt fenn az ásatásról.Az előadásban áttekintjük a különböző időpontokban megjelentetett alaprajzokat, melyek komoly kérdéseket vetnek fel a régi és gyengén vagy sehogy sem dokumentált leletanyagok értékelése és a tudományos publikációk megalapozottsága kapcsán.

Faunal turnovers after the radiocarbon chronology of the mammalian fauna from Rejtek I. rockshelter and Jankovich cave
Piroska Pazonyi, Enikő Magyari, Mihály Gasparik, Attila Virág, Ilona Pál, István Major (15.50–16.10)

A GINOP-2.3.2-15-2016-00009 projekt (A jégkorszaki nagyemlősfauna tagjainak kihalási időpontjai a Kárpát-medencében az őskörnyezet és paleoklíma változásainak tükrében) keretében olyan folyamatos ré-tegsorokat kerestünk radiokarbon kormeghatározásokhoz, amelyeket jól dokumentáltan, réteg szerint gyűjtöttek be, gazdag kisemlősfaunát tartalmaznak és magukban foglalják a pleisztocén¬–holocén határt. Választásunk két barlangi anyagra esett, melyek a korábbi irodalmak alapján megfeleltek ezeknek a feltételeknek. A Rejtek I. kőfülke (Bükk) és a Jankovich-barlang oldalsó fülkéjének (Gerecse) üledékéből egy-aránt gazdag kisemlősfauna került elő, melyeket 20–30 cm-es rétegek szerint gyűjtöttek be. Emellett mindkét szelvényről azt feltételezték, hogy késő pleisztocén és holocén rétegeket is tartalmaznak. Célunk a megfigyelhető faunisztikai változások időbeli elhelyezése, értelme-zése és a késő glaciális időszakban, valamint a pleisztocén–holocén határon lezajló környezetváltozások megismerése volt.A Rejtek I. kőfülkéből összesen huszonnégy, a Jankovich-barlangból huszonegy mintát vettünk radiokarbon kormeghatározásra. A minták kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy amennyiben van megfelelő csontanyag, olyan fajokat vizsgáljunk, melyek eltűnésének időpontját a Kárpát-medencéből még nem ismerjük. Ilyen fajok voltak a pocoknyúl (Ochotona pusilla), az örvös lemming (Dicrostonyx torquatus), a kes-kenyfejű pocok (Microtus gregalis), a rénszarvas (Rangifer tarandus) és a sarki hófajd (Lagopus lagopus). A mintavételnél továbbá törekedtünk arra, hogy minden rétegből legalább két mérés készüljön.A Rejtek I. kőfülkéből összesen öt (8–12.), míg a Jankovich-barlangból hat (5–10.) réteget sikerült korolni, ezek mindkét esetben a rétegsor alsó, 1 méternél mélyebben lévő szakaszából származnak. A felső réte-gekből a Rejtek I. kőfülke esetében a csontok égettsége miatt egyáltalán nincs adatunk, a Jankovich-barlangnál pedig a kapott korok a felső rétegek keveredésére utalnak. Az üledéksorokra készített kormodel-lek egyenletes, nagyjából 0,05 cm/év ülepedési rátát mutatnak, ami alátámasztja azt a feltételezést, hogy az alsó rétegekben nem történt keveredés. A kapott eredmények alapján a két barlang üledékének kora eltérő, a Jankovich-barlang 5–10. rétege 15 300 és 17 550 cal. BP között, míg a Rejtek I. kőfülke 8–12. rétegei 9 950 és 13 450 cal. BP között halmozódtak fel. Bár a Jankovich-barlang felső, kevert rétege-iből is mértünk holocén korokat (1. és 3. réteg), csak a Rejtek I. kőfülke rétegsorában követhető nyomon pontos korokkal a pleisztocén–holocén határon végbemenő faunaváltás.A Jankovich-barlang pocokfaunáján belül megfigyelhető nagy váltást, amikor az örvös lemming, mezei pocok (Microtus arvalis) és keskenyfejű pocok közel azonos mennyiségével jellemezhető szakaszt (6–11. rétegek) felváltja a mezei pocok dominanciája a rétegsorban (1–5. rétegek), korábban a pleisztocén–holocén határra tették, de vizsgálataink kimu-tatták, hogy ez a váltás jóval korábban, még a késő pleisztocén során (15 540 cal. BP) végbement. A Rejtek I. kőfülke rétegsorában egy jóval fokozatosabb faunaváltást követhetünk nyomon, ahogy az alsó (9–12.) rétegekben még domináns mezei pockot fokozatosan felváltja az erdei pocok (Clethrionomys glareolus). A dominanciaváltás a két faj között a 8–9. rétegekben következik be, melyek kora a pleisztocén–holocén határra esik.Eredményeink alapján a jelenleg ismert legfiatalabb örvös lemming-elő-fordulás a Kárpát-medencében 16 640 cal. BP, a rénszarvas és a kes-kenyfejű pocok még a pleisztocénben (15 195 cal. BP, illetve 13 342 cal. BP), míg a pocoknyúl a holocén kezdetén (11 014 cal. BP) tűnt el a területről.

Results of the geochemical and petrographic study of polished stone tools from the Late Neolithic burials in Polgár-Csőszhalom
György Szakmány, Zoltán Kovács, Kristóf Fehér, Zsolt Kasztovszky, Alxandra Anders (16.10–16.30)

Polgár–Csőszhalom (Északkelet-Magyarország) késő neolitikus lelőhelyén feltárt férfi temetkezések jellegzetes melléklete a csiszolt kőeszköz, melyekből huszonnégy teljesen ép darabon végeztünk roncsolásmentes archeometriai vizsgálatokat: makroszkópos petrográfiát, mágneses szuszceptibilitás-méréseket, elektronmikroszkópos petrográfiai és ásványkémiai vizsgálatokat (SEM-EDX), valamint teljes kőzetkémiai összetétel-mérést PGAA módszerrel. Célunk a kőeszközök kőzettani jellemzése és a nyersanyagok lelőhelyeinek minél pontosabb lehatárolása volt. Kutatásaink kiemelkedő és úttörő jelentőségűek, mivel korábban hasonló korú, zárt leletkontextusból származó tárgyakon nem végeztek ilyen komplex vizsgálatokat.A vizsgált csiszolt kőeszközök között elsősorban változatos típusú lapos vésőbalták, kaptafa alakú balták, valamint ritkán nyéllyukas balták fordulnak elő.Méréseink alapján a vizsgált kőeszközök készítéséhez felhasznált nyersanyagok között két típus dominált: a savanyú-intermedier (neutrális) metamagmatit (nyolc eszköz) és a kontakt metabázit (szintén nyolc eszköz). Valamivel kevesebb (négy) balta készült bázisos metamagmatitból, amelyek között mandulaköves metabazalt és metadolerit nyersanyagú is előfordul. A ritkább típusokat hornfels (két példány) és egy-egy üde amfibolit, illetve retrográd amfibolit képviseli.A savanyú-intermedier metamagmatitok többségének, valamint a mandulaköves metabazalt nyersanyagforrásaként a kelet-bükki triász metavulkanitok feltételezhetőek, hasonló ásványos és kémiai összetételük és a lelőhely közelsége alapján. A metadoleritek ásványos és kémiai összetétele leginkább a nyugat-bükki (Szarvaskő és környéke) metadoleritekéhez és mikrogabbrókéhoz hasonló, de nem zárható ki a Maros-völgyi ofiolitok forrásterülete sem. A kontakt metabázitok a Cseh-masszívum északi (Krkonose–Jizera Kristályos Egység) területéről származtathatók, egy minta esetében nem zárható ki a Cseh-masszívum déli területe (Želešice környéke), mint nyersanyagforrás. A két nagyon jellegzetes hornfels balta nyersanyaga a Ruszka-havasból vagy az Erdélyi-középhegység déli területéről származik. A retrográd amfibolit a Nyugati-Kárpátok Gömörikum–Veporikum területéről származhat, az üde amfibolit proveniencia-meghatározása bizonytalan, de a nyersanyag származási területe valószínűsíthetően szintén a Nyugati-Kárpátok lehet.Összefoglalva a Polgár–Csőszhalom késő neolitikus sírjaiból előkerült csiszolt kőeszközök között a helyi, illetve regionális [Kelet-Bükk, Nyugat-Bükk (Szarvaskő); Nyugati-Kárpátok] nyersanyagból készült kőeszközök mellett távoli területek (Cseh-masszívum, Ruszka-havasok és Erdélyi középhegység) nyersanyagaiból készült kőbalták is előfordulnak, ami arra utal, hogy az egykori település közössége kiterjedt kapcsolatrendszerrel bírt.A vizsgálatok a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból biztosított támogatással, a K 124326 pályázati program finanszírozásában valósultak meg.

New data on the artisan centers in the prehistoric industrial zone of the Bakony mountains: grinding tool production in the Lengyel settlement site of Veszprém-Jutasi-út
Katalin T. Biró, Judit Regenye (16.30–16.50)

Veszprém–Jutasi út régóta ismert lelőhely a lengyeli kultúra magyarországi kutatásában. Nagy felületű leletmentő ásatására 2003-ban került sor. A leletanyag feldolgozása, közlése jelenleg is folyamatban van (Regenye 2004; Regenye 2006; Regenye – Biró 2014; Regenye – Biró in press). A település ma is kereskedelmi és közlekedési utak csomópontjában fekszik; a korábban azonosított bakonyi „őskori ipari centrumok” fontos képviselője. A kőanyagot a kerámia és a települési jelenségek feldolgozásával együtt vizsgáljuk. Ennek során figyeltünk fel arra, hogy a településen a szokásos mennyiséget messze meghaladó számban és arányban kerülnek elő őrlőkövek, gyakran őrlőkő nyersanyag-darabok – ezek többnyire kevéssé használt, gyakran vadonatúj, feltehetőleg a helyi igényeken túlmutató, standardizál gyártás eredményének felfogható darabok. Az őrlőkövek nyersanyaga többnyire homokkő, elsősorban a Balaton-felvidéki, közismert „permi vörös homokkő”. Az előadásban az őrlőkőkészítés dokumentumait szeretnénk bemutatni, tovább bővítve a bakonyi kőeszközkészítő ipari centrumokról rendelkezésre álló ismereteket.Regenye J. 2004: Háztípusok és településszerkezet a késői lengyeli kultúrában veszprémi és szentgáli példák alapján. House types and settlement structure in the Late Lengyel culture based on the examples at Veszprém and Szentgál. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 23. 2004. p. 25–47.Regenye J. 2006: Temetkezések Veszprém, Jutasi u. lelőhelyen. Burials at the site Veszprém, Jutasi street. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. 2006. p. 7–35.Regenye, J. – T. Biró K. 2014: Veszprém, Jutasi út neolitikus település leletanyaga I. Kerámia, kő. Finds from the Neolithic settlement Veszprém, Jutasi street I. Ceramics and lithics. Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. 2014. p. 29–73.Regenye, J. – T. Biró K. in press: Jutasi út neolitikus település leletanyaga II. Kerámia, kő. Finds from the Neolithic settlement Veszprém, Jutasi street II. Ceramics and lithics. Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 29.

New Palaeolithic and Mesolithic sites and surface scatters at Karácsond–Ugrai-part 2., Gyöngyös–Külső-Mérges-patak 3., Szilvásvárad–Istállós-kői barlang, Szilvásvárad–Kálmán-lápa, Gyöngyössolymos–Bába-kő, Demjén, Heves–Négylineális, Rákóczifalva (poster)
Mónika Gutay, Gyula Kerékgyártó

Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2018-ban és 2019-ben helyszíni szemléken, terepbejárásokon, régészeti megfigyelésen és megelőző feltáráson azonosítottunk újabb paleolitikus, mezolitikus lelőhelyeket és szórványokat.Helyszíni szemlék: Karácsond–Ugrai-part 2., Gyöngyössolymos–Bába-kő, Szilvásvárad–Istállós-kői barlang, Szilvásvárad–Kálmán-lápa, Demjén–Kígyós-tető, Demjén–Külső-dűlő, Demjén–Bodzás-tető, Heves–Négylineális. Terepbejárások: Rákóczifalva–Tisza-part I–II. Régészeti megfigyelés: Gyöngyös–Külső-Mérges-patak 3. Megelőző feltárás: Gyöngyös–Külső-Mérges-patak 3.A helyszíni szemlék, a terepbejárások, a régészeti megfigyelés és a megelőző feltárás munkatársai: Gutay Mónika régész, Bernáth László, Molnár László, Safranka János régésztechnikusok, Kerékgyártó Gyula terepkutató, Dulai András, Regős József leletbejelentők, Koczka Csaba, Koczka László önkéntes segítők.

Vác–Sóskúti-dűlő Epigravettian site (poster)
Krisztián Zandler, Sándor Béres, Ferenc Cserpák, Attila Péntek

A bemutatásra kerülő lelőhelyünk 2002 óta ismert Béres Sándor terepbejárásainak köszönhetően. Vác várostól délkeletre a Duna bal partján, a folyó és a Cselőte-patak közt húzódó teraszon található. A bal parton az eddig ismert legdélebbi felső paleolit vadásztábor húzódik. A felhasznált nyersanyagok közt az erratikus tűzkő, kárpáti radiolarit, obszidián és regionális limnoszilicit jellemző. Eszköztípusaiban tompított pengék, vakarók, vésők jelennek meg. Jellemzőek a kavicsnyersanyagon kialakított penge és lamella magkövek. Külön említést érdemelnek az ékszerként használt Dentalium és Melanopsis csigák. Mindezek alapján a leletanyagot a Epigravettien körébe soroljuk.

Mesolithic in South Transdanubia: research in the Kapos and Koppány Valleys (poster)
Tibor Marton, Róbert Kertész, William J. Eichmann

Az utóbbi évtizedek biztató kutatási tendenciái ellenére még mindig feltűnő, hogy mezolitikus települések nyomai mindeddig csak nagyon ritkán kerültek elő a Kárpát-medencében. Nem képez kivételt ez alól a Dunántúl területe sem. Kora holocén korú lelőhelyek a délkelet-dunántúli térségben a Duna parti sávjában Szekszárdtól északra, valamint a Kapos és a Koppány folyók völgyében váltak ismertté, Kaposhomok, Regöly, illetve Belecska községek határában. Rendszerint a jelenlegi ártéri területekből legfeljebb néhány méterrel kiemelkedő, szigetszerű térszíneken fordulnak elő.A felszíni leletek korhatározása elsősorban az előkerült geometrikus mikrolit típusok alapján történt. Ezek között aszimmetrikus háromszögek, szegmensek, valamint trapézok is szerepelnek, jelentős ugyanakkor a tompított mikropengék és egészen kisméretű diszkoid vakarók aránya is, ugyanakkor egyes lelőhelyek leletanyaga jelentős technológiai és tipológiai eltéréseket is mutat.A Regöly határában talált lelőhelyek közül az egyiken (Regöly 2) több éven át régészeti feltárás is folyt. A mezőgazdasági művelés által bolygatott felszínen is jelentős számú pattintott kőeszköz került elő, az egykori település nyomai ugyanakkor közvetlenül a jelenkori szántás alatti rétegekben is fennmaradtak. A közel 100 négyzetméternyi felületen feltárt kőeszközök nyersanyának többsége a Mecsekből, illetve az onnan eredő patakok hordalékából származó radiolarit.A lelőhelyen feltárásra került egy olyan jelenség is, amely a település hosszabb idejű használatára utal. A szántás alatt nagyjából 10 cm mélységben vált megfigyelhetővé egy kissé földbe mélyített, kerek alaprajzú, mintegy 3 m átmérőjű egykori kunyhó maradványa. A peremén hét, a tetőt tartó egykori oszlop lenyomata is kirajzolódott. Az oszlophelyek dőlésszögének ismeretében rekonstruálhatóvá vált az egykori épület földre támaszkodó, kúpos tetejének tartószerkezete is.

Lithic Research Roundtable 9, 2018

7. December 2018., Szegedi Akadémiai Bizottság (SZAB) Székháza, Szeged, Somogyi utca 7. | Abstract book


Provenancing Hungarian ’greenstone’ polished tool raw materials in Northern Italy
Benjámin Váczi, György Szakmány, Zsolt Kasztovszky, Roberto Giustetto, Roberto Compagnoni, Elisabetta Starnini (10.00-10.20)

There is no English abstract yet.

Polished tools of the Zseliz Culture (Szécsény-Ültetés)
György Szakmány, Szilvia Fábián, Zoltán Kovács, Kristóf Fehér, Sándor Józsa, Tamás Sági, Szilvia Guba, Roderick B. Salisbury (10.20-10.40)

There is no English abstract yet.

Archaeometrical study of a Neolithic alcalic basalt polished stone tool from the site Mezőkövesd-Nagy Fertő
Erika Kereskényi, György Szakmány, Béla Fehér, Ferenc Kristály, Ferenc Móricz (10.40-11.00)

There is no English abstract yet.

Provenance studies on sandstone tools with archaeometrical methods – the example of Hódmezővásárhely-Gorzsa Neolithic site
Dóra Georgina Miklós, György Szakmány, Sándor Józsa, Ferenc Horváth, Elisabetta Starnini (11.00-11.20)

There is no English abstract yet.

Andornaktálya-Marinka: new Palaeolithic stie from the Bükkalja region
Zsolt Mester, Ferenc Cserpák, Norbert Faragó (12.00-12.20)

There is no English abstract yet.

Epigravettian site from the Zöld Cave, Budakalász
Sándor Béres, Ferenc Cserpák, György Lengyel, Magdalena Moskal-del Hoyo, Enikő Magyari, Tamás Repiszky, Jarosław Wilczyński (12.20-12.40)

There is no English abstract yet.

New results in the Palaeolithic studies of the Cserhát Mountains
Attila Péntek, Krisztián Zandler (12.40-13.00)

There is no English abstract yet.

Galgagyörk–Csonkás hegy: excavation results
András Markó, Attila Péntek, Krisztián Zandler (14.20-14.40)

There is no English abstract yet.

Excavation at Szécsénke Late Middle Palaeolithic site in 2018
Krisztián Zandler, András Markó, Attila Péntek (14.40-15.00)

There is no English abstract yet.

Two old/new flint quarries in the Mátraalja region
Zoltán Henrik Tóth (15.00-15.20)

There is no English abstract yet.

Middle Neolithic cache from Kosd (Pest County)
Tibor Marton, Róbert Patay (16.30-16.50)

There is no English abstract yet.

Identification of Late Neolithic antler tools for knapping
Zsuzsanna Tóth (16.50-17.10)

There is no English abstract yet.

Mine(r)-Archaeologist life in Bükkábrány
Nikolett Kovács (17.10-17.30)

There is no English abstract yet.

New Palaeolithic site near Drasenhofen
Attila Botond Szilasi, Lengyel György, Jarosław Wilczyński (poster)

There is no English abstract yet.

New Mesolithic site near Jászberény
András Gulyás, Mónika Gutay, Gyula Kerékgyártó (poster)Attila Botond Szilasi, Lengyel György, Jarosław Wilczyński (poster)

There is no English abstract yet.

Paleo-jacuzzi and paleo-wallow: new data from Vértesszőlős
Sándor Kele, András Markó (poster)

There is no English abstract yet.

Palaeolithic hunting camp remains near Jászfényszaru
András Gulyás, Mónika Gutay, Gyula Kerékgyártó, Imre Károly Milák (poster)

There is no English abstract yet.

Neolithic ALBK site at Kál–Mayer-tanya
Mónika Gutay (poster)

There is no English abstract yet.

Petrographic study on the macrolithic tools from Csanádpalota-Földvár
Anna Priskin, Bálint Péterdi (poster)

There is no English abstract yet.

Unique or average? Interpretations of homogenity concerning a Late Neolithic burial
Kata Szilágyi (poster)

There is no English abstract yet.

Lithic Research Roundtable 8, 2017

8. December 2017., Magyar Nemzeti Múzeum, Széchényi-terem, Budapest, Múzeum krt. 14-16. | Abstract Book


Opening speech: Gábor Tomka
Gábor Tomka (10:00–10:20)

There is no English abstract yet.

Possibilities of Lower Palaeolithic research in Northeastern Hungary
Péter Szolyák (10:20-10:40)

There is no English abstract yet.

Demjén 5 – Early Upper Palaeolithic site
Sándor Béres, Krisztián Zandler (10:40-11:00)

There is no English abstract yet.

Notes about the possible connection between the Aurignacian and leaf-shaped stone tools
Attila Péntek, Krisztián Zandler (11:00-11:20)

There is no English abstract yet.

Pilismarót-Bitóc, Upper Palaeolithic site – new results
Viola T. Dobosi (11:40-12:00)

There is no English abstract yet.

Reference for the technological studies of the Upper Palaeolithic
György Lengyel (12:00-12:20)

There is no English abstract yet.

Data for the raw material sources of the Buda Hornston
Zsolt Mester, Réka Péter, Ferenc Cserpák, Norbert Faragó (12:20-12:40)

There is no English abstract yet.

CIII – Hommage à Pál Patay
Katalin T. Biró (12:40-13:00)

There is no English abstract yet.

Antler tools from Ságvár
Bence Rácz (14:00-14:20)

There is no English abstract yet.

Jászberény – Zsombékos site
Mónika Gutay, Attila Péntek, Gyula Kerékgyártó, András Gulyás (14:20-14:40)

There is no English abstract yet.

Knapped lithics in the funerary rite – one interpretation in light of the Alsónyék assemblage
Kata Szilágyi (14:40-15:00)

There is no English abstract yet.

Stone tools after the Neolithic
Nikolett Kovács, Zsuzsanna Tóth (15:00-15:20)

There is no English abstract yet.

Infrared spectrographic studies on the Avas limnic silicites with thermal alterations from the Northestern foots of the Avas Hill, Miskolc
Zoltán Henrik Tóth, Ferenc Kristály, Péter Szolyák (16:00-16:20)

There is no English abstract yet.

New buttons tot he Andezite Coat: Avar millstones from Hajdúnánás
Bálint Péterdi, Katalin T. Biró, Zoltán Henrik Tóth, Rozália Bajkai, Ivett Tóth, Zsolt Bendő (16:20-16:40)

There is no English abstract yet.

Petrographic studies of polished tools from New-Guinea
György Szakmány, Judit Antoni, Zoltán Kovács (16:40-17.00)

There is no English abstract yet.

Szécsénke – 2017, excavation at the Late Middle Palaeolithic site
Krisztián Zandler, Attila Péntek, András Markó (poster)

There is no English abstract yet.

Excavation of the Upper Palaeolithic Pécel site
András Markó, Mihály Gasparik (poster)

There is no English abstract yet.

Shiny pebbles or more nice shells than the ordinary
András Markó, Alfréd Dulai (poster)

There is no English abstract yet.

Obsidian cache from Váncsod, Szénás-dűlő
Anna Priskin, Zsolt Kasztovszky, Artúr Nyírő, Vajk Szeverényi, Veronika Szilágyi, Balázs Wieszner (poster)

There is no English abstract yet.

Lithic Research Roundtable 7, 2016

9. December 2016. Dornyay Béla Múzeum, Tanácsterem, Salgótarján, Múzeum tér 2. | Abstract Book


Welcoming speech by Gabriella Shah, museum director
Gabriella Shah (09:50–10:00)

There is no English abstract yet.

New sites between Arka and Boldogkőváralja
Sándor Béres (10:00 – 10:15)

There is no English abstract yet.

Megyaszó-Szelestető, 2016
Viola T. Dobosi (10:15 – 10:30)

There is no English abstract yet.

Megyaszó-Szelestető, 2016
Viola T. Dobosi (10:15 – 10:30)

There is no English abstract yet.

Tófalu-Honvéd-halom – open-air Gravettian site in the Tarna Valley
Mónika Gutay, Csaba Bálint, Attila Péntek, Kristóf István Szegedi, Zoltán Henrik Tóth (10:30 – 10:45)

There is no English abstract yet.

Comparison of three Gravettian lithic assemblages from the Mátraalja region
Zoltán Henrik Tóth, Mónika Gutay, Attila Péntek, Kristóf István Szegedi (10:45 – 11:00)

There is no English abstract yet.

The first results: project “Late Gravettian archaeology as a reflection of hunter-gatherer ecological diversity in the Upper Pleniglacial Central Europe
Jarosław Wilczyński, György Lengyel (11:00 – 11:15)

There is no English abstract yet.

Mogyorósbánya, 2016
András Markó (13:00 – 13:15)

There is no English abstract yet.

Kálló Puszta-hegy – open-air Epigravettian site complex
Attila Péntek (13:15 – 13:30)

There is no English abstract yet.

Feldebrő−Bakoldal 1.: new open-air Epigravettian site in the Tarna Valley
Mónika Gutay, Csaba Bálint, Attila Péntek, Kristóf István Szegedi, Zoltán Henrik Tóth (13:30 – 13:45)

There is no English abstract yet.

Upper Palaeolithic occupation features in Apc
Mónika Gutay, Anna Dobos, Csaba Bálint, Attila Péntek, Kristóf István Szegedi (13:45 – 14:00)

There is no English abstract yet.

Pendants hanging around – new thoughts about personal adornments of the Hungarian Upper Palaeolithic in view of analogies from abroad
Csaba Bálint (14:00 – 14:15)

There is no English abstract yet.

Mesolithic traces in the Tarna Valley
Mónika Gutay, Anna Dobos, Csaba Bálint, Attila Péntek, Kristóf István Szegedi (14:30 – 14:45)

There is no English abstract yet.

ISzAP T3 – facts, plans, experiences
Szilvia Fábián, Kata Szilágyi, Katalin T. Biró (14:45 – 15:00)

There is no English abstract yet.

Provenancing polished stone tool raw materials of unknow origin – the example of Hornfels tools
György Szakmány, Sándor Józsa, Zsolt Bendő, Zsolt Kasztovszky (15:00 – 15:15)

There is no English abstract yet.

Knapped lihtic tool cache of the Baden culture from Hódmezővásárhely-Gorzsa V.
Tünde Horváth, Krisztián Zandler (15:15 – 15:30)

There is no English abstract yet.

Archaeological distribution pattern studies in view of the grinders and millstone raw material piroxene-andezite from Domoszló (Mátra Mountains): first results
Bálint Péterdi, Katalin T. Biró, Zoltán Henrik Tóth (15:30 – 15:45)

There is no English abstract yet.

Hol vannak a tűzkövek? (Where have all the fire-flints gone…)
Katalin T. Biró (15:45 – 16:00)

There is no English abstract yet.

Preliminary report about the 2016. studies of Szécsénke-Kis-Ferenc-hegy open-air Szeletian site
Krisztián Zandler, András Markó, Attila Péntek, Attila Király

There is no English abstract yet.

Lithic Research Roundtable 6, 2015

11. december 2015. Herman Ottó Múzeum „Pannon-tenger Múzeum” exhibition hall – Projector room, Miskolc, Görgey Artúr u. 28. | Abstract Book


Welcoming speech by Dr. Tamás Pusztai PhD, museum director
Tamás Pusztai (09:50–10:00)

There is no English abstract yet.

Research on polished stone tools of serpentine in Hungary – preliminary results
Bálint Péterdi, Zsolt Bendő, György Szakmány, Zsolt Kasztovszky, Katalin T. Biró (10:00–10:25)

There is no English abstract yet.

Traces of fire in our Prehistoric stone quarry
Zoltán Henrik Tóth, Ferenc Kristály (10:25–10:50)

There is no English abstract yet.

Further Palaeolithic sites from Kárpátalja (Ukraine)
Béla Rácz, József Kobály (10:50–11:15)

There is no English abstract yet.

Preliminary report on the sondage excavation of Szécsénke-Kis-Ferenc-hegy Szeletian site in 2015
Krisztián Zandler, Attila Király (11:15–11:40)

There is no English abstract yet.

Legénd-Hosszú-földek, a new open-air Upper Palaeolithic site in the Cserhát Mountains (preliminary results)
Attila Péntek (11:40–12:05)

There is no English abstract yet.

Four Palaeolithic sites from Arka and Boldogkőváralja
Sándor Béres (13:00–13:25)

There is no English abstract yet.

Middle Upper Palaeolithic assamblage from the 1959 salvage excavation at Molotov Street 12–14 (Papszer 32–34), Miskolc
Péter Szolyák, Klára Szalacsi (13:25–13:50)

There is no English abstract yet.

Püspökhatvan-Takács-hegy Gravettian site – part of an Upper Palaeolithic settlement complex in the Cserhát?
Csaba Bálint (13:50–14:15)

There is no English abstract yet.

Preliminary report on the sondage excavation of Ipoly-völgy 3 Gravettian site in 2015
Krisztián Zandler (14:15–14:40)

There is no English abstract yet.

Interpretation of chipped stone artifacts from graves in Alsónyék
Kata Szilágyi (14:55–15:20)

There is no English abstract yet.

Macrolithic finds of the Late Bronze Age fortified settlement Csanádpalota-Földvár: method – data – interpretation
Anna Priskin (15:20–15:45)

There is no English abstract yet.

The art of shredding. Bipolar-on-anvil lithic technology in mid-Holocene Upper Nubia
Attila Király (15:45–16:10)

There is no English abstract yet.

Lithic Research Roundtable 5, 2014

5. december 2014., Eötvös Loránd University, Institute of Archaeological Sciences, Budapest, Múzeum Krt. 4/B, Institute Library – Bóna-room | Abstract Book


Welcoming speech by Prof. László Borhy, head of the Institute
Borhy László (09:50–10:00)

There is no English abstract yet.

New archaeometric investigations of Hungarian polished lithic tools made from „greenstone”
György Szakmány, Zsolt Bendő, Bálint Péterdi, Zsolt Kasztovszky, Katalin T. Bíró (10:00–10:25)

Polished lithic tools made from green or greenish raw materials are an important part of prehistoric (neolithic and chalcolithic) finds. There are a number of raw materials with this color: jade, eclogit, nephrite, serpentinite, green shale, contact metabasit, and other greenish metabasits (primarly amphibolite) and hornfels (limnic-silicite sarusirt). These are metamorphic, usually fine grained or extremely fine grained, dense, massive rocks, suitable for polishing. Their decorative variants could have symbolic value – mostly these types of tools occur without damages in the collections. Concerning their raw material sources it can be said that these stones are examples of long-distance import.
The ordinary destructive methods are allowed to apply only to broken or damaged pieces, so the non-destructive analytical methods have utmost importance for investigating the sound tools. Among these methods, the SEM surface analysis has a paramount role in the characterization and classification of the different greenstone tools.
We investigate „greenstone” tools residing in museum collections. In our lecture we present a survey of different „greenstone” tool types, then we summarize our new results. Our research is undertaken in the frames of the OTKA K 100385 grant and the Jade-2 program.

Quartz and quartzite tools from the Cserhát mountains
Attila Péntek (10:25–10:50)

The presentation briefly outlines the petrographic characteristics of quartz and quartzite in an attempt to clarify their nomenclature. Quartz and quartzite are barely present in the Hungarian archaeological lithic collections, because these raw materials are neglected in the research. We emphasize the importance these materials, as a huge amount of lithic material made from quartz and quartzite are known after extensive surveys of the Cserhát mountains. Tha majority of these artefacts are worked in a vauge manner, because the unfavorable petrographic characteristisc of quartz and quartzite.

Correlation of hammer weight and blade thickness in the Upper Palaeolithic lithic technology
György Lengyel (10:50–11:15)

Upper Palaeolithic blade dimensions most often are under 10 centimeters. These blades are usually thin, their metric characteristics cause a sophisticated form. In the case of blades longer than 10 centimeters not only the length but all the other dimensions are increased. The big blades often have a greater thickness. Throughout the Upper Palaeolithic in Eastern-Central-Europe, only one archaeological culture produced long and at the same time, thin blades, the late Gravettian. During experimental tests we applied different methods to increase blade length and keep the thickness small simultaneously. Our experiment found correlation between hammer weight and blade thickness.

Thougths about the connection between cultural tradition and raw material use with an example of knapped lithics from the Karancsság
Kata Szilágyi (11:35–12:00)

Karancsság-Alsó-rétek Middle and Late Neolithic site was excavated by Gábor Bácsmegi in 2002. This is the second excavated Neolithic site in Nógrád county after Szécsény-Ültetés. The other known Neolithic sites in the county are known only after surface surveys. In his article about a his excavation at Nógrádkövesd in 1956, Pál Patay mentioned that the hills of Nógrád could be the border zone between the Central European Linear Pottery Culture and the Bükk Culture. This land of separation and rather of connection can be seen on the pottery from Szécsény, with „Western” forms and „Eastern” ornaments, noted by Szilvia Fábián.
The 642 pieces of knapped stones under study also testify this double orientation. The typological and technological characteristics of the lithics are akin to traditions of the Central European Linear Pottery Culture and Lengyel Culture. Nevertheless the majority of the used raw materials were from the East. These mixed traits represent an interesting question about the correlation of tradition and raw materiel use.

Domestic stone tools, or activity areas at the outer settlement of Polgár-Csőszhalom
Norbert Faragó (12:00–12:25)

We do not have a detailed knowledge about the social life of the community that lived at Polgár-Csőszhalom in the Late Neolithic period. We do not know about the base units, the importance of descent groups, or any other factor that played a role in the integration and everyday life of this community. To address these questions we analyzed the raw material composition and spatial distribution of the knapped lithic material found at the outer settlement. The results testify a homogenous pattern, there were economic units encompassing more buildings that lived beside each other. These units were self sufficient, nevertheless, they had organic relations to each other, as they took part in the bulid-up of bigger organizational units.

Beyond sizes: leaf points of the Szeletian Culture?
Gergely Nagy (12:25–12:50)

The Szeletian Culture has been characterized by its sophisticated leaf-shaped points from the time of its recognition. In the early times it was paired with the French Solutrean, only after F. Prošek’s definition became a distinct entity. From this time on, the so-called accompanying industry too got scientific attention beside the leaf points.
Nowadays there are two main interpretation of the Szeletian. In the view of Árpád Ringer, this culture evolved from the local Middle Palaeolithic Bábonyian Culture into a homogenous „early” Szeletian which has been followed by a „developed” phase. Katalin Simán considers this early and developed stages as two distinct cultural entity. In her view the characteristic leaf-shaped tools of the „developed” Szeletian are only borrowings from the „early” Szeletian culture, there are not any genetic relationship between the two. Opposed to this, Ringer’s hypothesis contains a developmental scheme inside one cultural tradition, from the Bábonyian knives into rough leaf-shaped tools then finer leaf-points.
The comprehensive morphometric analysis of these tools is not conducted until now, with the exception of Zsolt Mester’s study about the dimensions of leaf-shaped tools. Based on his data, I made a statistical analysis on the Szeletian tools, supplemented by other implements from the Szeletian of Slovakia and Moravia.
The aim of this study partly converges with Mester’s aims, on the other part, I would like to approach the one culture – more culture question from the direction of leaf-shaped tools.

Becske-Júlia-major, an open air palaeolithic site
Attila Péntek (14:00–14:25)

The palaeolithic site found 2 kms North from the village Becske is one of the most Northern palaeolithic occurence in the Cserhát Mountains, next to Debercsény-Mogyorós, published earlier. Its topographic position is comparable to the other sites in the region, namely, along a blind valley, to facilitate hunting. The site possibly sits on an ancient migration route too, as the dense and heterogenous lithic collection suggests. The collection consists of side-scrapers, bifacial tools and leafpoints reminiscent of the Micoquian / Bábonyian ar/and the Szeletian, but we can find characteristic Upper Palaeolithic tools, as end-scrapers on blades and some end-scrapers on flakes.

The first in situ Old Stone Age site in the Rába Valley
Norbert Faragó, Éva Halbrucker, Attila Király, Zsolt Mester, Attila Péntek (14:25–14:50)

Along with the construction of the M86 road, an intensive quarrying activity began in the Valley of the River Rába. In one of these gravel quarries János Hatos archaeological technician discovered a new prehitoric site in the August of 2014. The following salvage excavation unearthed a dense in situ lithic scatter. In our preliminary view, the age of this site is Epipalaeolithic – early Mesolithic. Thus, Páli-Dombok is the first in situ palaeolithic/epipalaeolithic site in the Rába Valley.

New Palaeolithic site at the foot of the Mátra: Gyöngyöspata-Mész-pest
Ferenc Benus (14:50–15:15)

There is no English abstract yet.

The site of Tata (Hungary) revisited. Morpho-functional results suggest hafting of Neandertal’s microlithic tools
Antony Borel, Marie-Hélène Moncel (poster)

There is no English abstract yet.

Stone artefacts from Százhalombatta-Földvár, Central Hungary
Éva Halbrucker (poster)

Since 1998, the Matrica Museum conducts archaeological excavations in the frames of the Százhalombatta Archaeological Excavation (SAX) project. The research is part of an international project which compares lifeways and society in Bronze Age Europe. The excavation takes place in a 20×20 m trench, divided to 2×2 and 1×1 units based on UTM coordinates. These divisions mark the divisions of the documentation too.
My research concerns the lithics of this site. My poster presents the lithic industry of the first five layers of the site.

Analysis of household units from chipped stone tools
Kata Szilágyi (poster)

The presentation focuses on the raw material, typology, technology and household archaeological interpretation of a chipped stone industry, from Alsónyék-Kanizsa-dűlő, a Late Neolithic Lengyel Culture settlement in Southeastern Transdanubia.
Household archaeology of settlements gains a lot of attention today, which is faciliated by modern scientific methods and large-scale preventive excavations in connection with large-scale constructions.
Technological study of chipped stone means an opportunity to reconstruct the lithic technological system of a cultural entity. The steps of knapping activity, or Chaîne Opératoire reveal the place and type of knapping inside the settlement. These clues help to localize activity areas. Coupled with similar analyses of other find types (i.e. not lithics), this method can delineate household units.
At the site examined, most of the lithics came from big clay quarrying pits. Based on the location of postholes and these pits we could sketch four separate household units for comparative study.
The raw material use and the omnipresence of every lithic types in every units suggest that knapping activity occured everywhere inside the settlement. The ratio of types was different among the household units, so the processes of knapping can be localized at a certain level inside the settlement.

Lithic Research Roundtable 4, 2013

6. december 2013., Eötvös Loránd University, Institute of Archaeological Sciences, Budapest, Múzeum Krt. 4/B, Institute Library – Bóna-room | Abstract Book


Welcoming speech by Prof. Pál Raczky, head of the Institute
Pál Raczky (09:50–10:00)

There is no English abstract yet.

Mogyorósbánya conclusions
Viola T. Dobosi (10:00–10:25)

There is no English abstract yet.

Prehistoric sites in Domoszló
Zoltán Henrik Tóth (10:25–10:50)

For a long time, we could speak about the man of the Middle and Upper Palaeolithic of Domoszló in general terms only. There was not any find spot in the vicinity of the village, despite that this high ground, the steep and narrow, north-south lined valleys are strategic locations for hunters. It is not by chance that the presented lithics were discovered in these settings. The sites are:
Nagyjárás. The traces of Aurignacian hunters are found at the Southern side of the Hegyes Hill, beside the ravines leading to the Tarjánka Valley. The collection has a wide spectrum of lithic raw materials and it is worth to mention a polishing stone with five grooves.
Závoza-völgy. This area stretches from the Domoszló-gate to the church hill at the Northern end of the village. The findings are metaryolite paleoliths, flakes and cores made of silicious rocks from the Mátra.
These archaeological sites link Domoszló into the Northern Hungarian paleolithic period, in some cases they are unique, and they allow us to infer migration routes and long-distance relationships of prehistoric hunter-gatherers.

New Upper Palaeolithic site at Halmajugra-Szoller-dűlő
Mónika Gutay (10:50–11:15)

There is no English abstract yet.

Chronology of our Upper Palaeolithic sites
Sándor Béres (11:35–12:00)

There is no English abstract yet.

Prehistoric flint quarrying at Miskolc Avas-hill
Árpád Ringer (12:00–12:25)

There is no English abstract yet.

Preliminary results of the polished stone tools from Alattyán-Vízköz Late Neolithic
Katalin T. Biró, Gyula Kerékgyártó, György Szakmány (12:25–12:50)

Gyula Kerékgyártó’s filed walkings produced a huge amount of archaeolgical sites: the first palaeolithic and mesolithic findings in the Jászság region, quarrying sites and workshops in the Mátra Mountains. Alattyán-Vízköz is one of his discoveries, where an extraodrinary „greenstone” polished axe was found, among other tools. This tool is the first subject of our JADE2 project, intended to collect and publish tools made from this distinctive raw material in Hungary.
Alongside this undertaking there is an opportunity to investigate the lithic collections that contain these greenstone tools too. Alattyán-Vízköz is extraordinary in this respect; it contains 55 polished stone axes, with an approximately age of the Late Neolithic (Tiszai Culture). Their preservation is good, only 13 pieces are damaged or broken. This condition suggests that they were grave goods, which interpretation is strengthened by the fact that many undamaged small finds occured too.
Study of raw material distribution based on macroscopic observation for now, but we are planning to clarify with instrumental tests. The most charasteristic and most abundant raw material is the contact metabasite (former „green shale”), originated in the vicinity of Železný Brod, Czech Republic. A subvolcanic or lodic material is quite common too, which is called by us as metadolerite. The origin of this rock could be around Szarvaskő. The following metrials are present in different proportions: sarusirt form the Banat, basalt, basaltic andesite, „greenstone” (probably nephrite), one occurence of green shale from Felsőcsatár, one marble and a serpentinite tool.
The raw material composition of this site is typical for the Northern Hugarian Plain (Oravecz-Józsa Group VII).

Chipped stone artifacts of a household from Alsónyék
Kata Szilágyi (14:00–14:25)

There is no English abstract yet.

The ALBK stone tool producing system – technological observations and a possible chaîne opératoire
Attila Botond Szilasi (14:25–14:50)

There is no English abstract yet.

Experimental archaeological aspects of the Epigravettian blade production
György Lengyel (14:50–15:15)

There is no English abstract yet.

Apples and oranges…? Comparison of a lithic assemblage found during preventive excavation with a sieved assemblage from a stratigraphic unit
Norbert Faragó (15:35–16:00)

Often mentioned topos that archaeology is one of the sciences, which examines and destroys its object of study at same time. The scientific experiment has little room in this arrangement. The controlled and documented context can be secured, but the repeatibility is a rare commodity. We had a lucky situation at the late neolithic settlement of Polgár-Csőszhalom to get this commodity. The dirt excavated from a stratigraphic unit of an object in the horizontal part of the settlement was separated for dry sieving. Given the controlled context, the repeatibility, we could alter only one variable, namely the method of recovering artefacts. We compared the findings excavated with hand tools to the sieved material. The goal of our experiment is to examine what is the impact of the two different technique on the material remains.

Typical talk: methods of lithic analyses and their effect ont he prehistory of Nubia
Attila Király (16:00–16:25)

What is the impact of our presuppositions on the methods with we analize lithics? What do we intend to show, and how do we achieve that? What is the afterlife of our demonstration? Obviously, these interrelated questions aim beyond the actual tools of publication. Modes and forms of representation cling together with the scientific problems as the research begins, affect our methods, our concepts, eventually the implementation of our results.
In this review, I investigate the branching tree of lithic systematics and its implementation concerning Northeast-Africa, particularly Nubia in the early Holocene. The enquiry focuses on effects that changed the narrative about regional prehistory, on expectations we are building today in lithic storytelling.

Third type lies: applying statistical methods on the knapped lithics of Avas-Alsószentgyörgy
Gergely Nagy (16:25–16:50)

There are three kind of lies: lies, damned lies, and statistics. This presentation is a smaller fib, hopefully. I investigate a chipped stone assemblage from the Avas Hill, Miskolc with different statistical methods. The data comprosed of metric and technological traits, the data were taken from 500 randomly chosen pieces, one tenth of the whole assemblage. Another fib that I present only the significant results of this investigation. The small amount of typical items, the random sampling and the unsuccesful remontage prevented me from a thorough presentation. The investigated sample allows some statistical interpretation based on technological data, I present technological correlations and tendencies.

Lithic industry of Buják-Szente
Attila Péntek, Krisztián Zandler (16:50–17:15)

There is no English abstract yet.

Lithic Research Roundtable 3, 2012

7. december 2012., Miskolc University, Faculty of Arts, Institute of History, Department of Prehistory and Archaeology, Miskolc, Egyetemváros | Abstract Book


The potential of rubble analysis in the taphonomical studies of surface sites
Attila Király (10.00 – 10.20)

There is no English abstract yet.

Tata-Porhanyó in 2012
Viola T. Dobosi (10.30 – 10.50)

There is no English abstract yet.

Statistics about standardization: results of a study on lithics from Érd
Zsolt Mester (11.00 – 11.20)

There is no English abstract yet.

The unknown acquaintance – revision of the Miskolc, Molotov utca assemblage (1959)
Péter Szolyák, Klára Szalacsi (11.40 – 12.00)

There is no English abstract yet.

About the definition of our Middle Palaeolithic sites
András Markó (12.10 – 12.30)

There is no English abstract yet.

Ostoros-Rácpa open-air Palaeolithic site
Krisztián Zandler, Sándor Béres (12.40 – 13.00)

There is no English abstract yet.

Open-air Szeletian site and its aspects at Szécsénke – Kis-Ferenc-hegy
Sándor Béres, Attila Péntek, Krisztián Zandler (14.00 – 14.20)

There is no English abstract yet.

Late Neolithic chipped stone tools at the horizontal settlement of Polgár-Csőszhalom dűlő
Norbert Faragó (14.30 – 14.50)

There is no English abstract yet.

Grinding stones and a millstone workshop in the Mátraalja region
Katalin T. Biró, Bálint Péterdi, Zoltán Henrik Tóth (15.00 – 15.20)

There is no English abstract yet.

New metarhyolite (Szeletian quartzporphyry) occurence and raw material quarry above Bükkszentlászló
Zoltán Henrik Tóth, Árpád,Ringer Norbert Németh (15.40 – 16.00)

There is no English abstract yet.

SzeleStra – new stratigraphical research at the eponymous site of the Szeletian
Zsolt Mester, György Lengyel, Árpád Ringer, Péter Szolyák (16.10 – 16.30)

There is no English abstract yet.

An ELTE Research programme for the study of the relations between prehistoric occupations and lithic raw material occurences
Zsolt Mester, Norbert Faragó, György Lengyel (16.40 – 17.00)

There is no English abstract yet.

Lithic Research Roundtable 2, 2011

3. december 2011., Miskolc University, Faculty of Arts, Institute of History, Department of Prehistory and Archaeology, Miskolc, Egyetemváros | Abstract Book


Lithic tool-use in space and time
Katalin T. Biró (10:00-10:30)

There is no English abstract yet.

How can we go out of Africa? Thoughts about Palaeolithic research in the sudan in the light of a handaxe
Attila Király (10:30-11:00)

There is no English abstract yet.

Archaeological reconnaisance in the Mátra Mountains: palaeolithic workshops of Gyöngyöspata, Gyöngyöstarján and Gyöngyösoroszi
Mónika Gutay, Gyula Kerékgyártó, Attila Kecskeméti (11:00-11:30)

There is no English abstract yet.

New data for the provenance of Szeletian glassy quartz-porphyry: Bükkszentlászló, hideg-víz
Zoltán Henrik Tóth (11:30-12:00)

There is no English abstract yet.

Production of Szeletian leaf-shaped bifacials
Zsolt Mester, Norbert Faragó (12:00-12:30)

There is no English abstract yet.

New Aurignacian site near Andornaktálya
Krisztián Zandler, Sándor Béres (12:30-13:00)

There is no English abstract yet.

Topography of Gravettian sites
Viola T. Dobosi, Balázs Holl (13:00-13:30)

There is no English abstract yet.

Pilismarót – Öregek-dűlő: edification of the excavation of a classic site
András Markó (14:30-15:00)

There is no English abstract yet.

New Palaeolithic research in the region of Hont
Krisztián Zandler, Attila Király (15:00-15:30)

There is no English abstract yet.

Statistical study of normality in the case of blade length data, or typology of unretouched blades after László Vértes’ works
Ferenc Eleki (15:30-16:00)

There is no English abstract yet.

Barca I: revision of a Mesolithic campsite in Eastern Slovakia
Róbert Kertész (16:00-16:30)

There is no English abstract yet.

Knapped lithics from a Late Neolithic grave
Kata Szilágyi (16:30-17:00)

There is no English abstract yet.

Lithic Research Roundtable 1, 2010

3. december 2010., Miskolc University, Faculty of Arts, Institute of History, Department of Prehistory and Archaeology, Miskolc, Egyetemváros | Abstract Book


Raw material transfers at the Kárpátalja region during Palaeolithic times
Béla Rácz (10:45-11:15)

There is no English abstract yet.

Bone points and leaf-shaped lithic points from old cave excavations in Hungary
András Markó (11:15-11:45)

There is no English abstract yet.

Jankovichian and Early Szeletian in the light of leaf-shaped lithics
Zsolt Mester (11:45-12:15)

There is no English abstract yet.

Acsa-Rovnya in 2010
Viola T. Dobosi (12:15-12:45)

There is no English abstract yet.

Current issues on the Miskolc-Tapolca, formerly Görömböly Rockshelter palaeolithic site
Árpád Ringer (14:15-14:45)

There is no English abstract yet.

Palaeolithic occupations at Demjén Szőlő-hegy
Krisztián Zandler, Sándor Béres (14:45-15:15)

There is no English abstract yet.

Gravettian assemblages at the southern borders of Miskolc: Harsány junction and Kis-Föld
Péter Szolyák (15:15-15:45)

There is no English abstract yet.

Raw material economy of the Gravettian site Bodrogkeresztúr-Henye
György Lengyel (15:45-16:15)

There is no English abstract yet.

At the borders of lithic ages. End of the palaeolithic in the centre of the Carpathian Basin – facts and conjectures
Róbert Kertész (16:15-16:45)

There is no English abstract yet.