Tixier képeslapok 4 – Tixier kőeszköz pattintás bemutatói

Jacques Tixier, a kőpattintási technológiák nagy kutatója 2018. április 3-án hunyt el. A Litikum folyóirat következő évfolyamában rá emlékeznek kollégái. A szakcikkek mellett archív képeket is kértünk szerzőinktől, ezeket honlapunkon tesszük közzé. A sorozat negyedik bejegyzésében Marcel Otte (University of Liège, Service de Préhistoire) emlékszik vissza Tixier keszköz pattintás bemutatóira. Fotók: P.-J. Texier.

Jacques Tixier kőeszköz pattintás bemutatót tart a „Préhistoire et technologie lithique” (Őstörténet és kőeszközkészítési technológia) című konferencia résztvevőinek. Fotó: J.-P. Texier.

Jacques-kal a varázslat együtt járt! Kedvesség, azonnali szimpátia, délies akcentus, átható sötét tekintet, cinkos mosolyok, ragadozó étvágy, érdeklődés a formák, a textúrák, az anyagok iránt, mely a kövek felől az élőlények felé irányul, különösen azok felé, akik az emberiség történetének másik felében lakoznak: minden összeillett, harmonikusan, az életet élvező Jacques ínyencségével átitatva. Az előadás, a hang, a gondosan hangszerelt érzelmek magukkal ragadták az elvarázsolt nézőket, akiket azonnal meghódított, minthogy annyira szerette őket.

Az előadás körül szélesen szabaddá tett tér, áhitatos figyelemmel telt légkör, minden szem és fül a mágikus mozdulatokra irányul. Azáltal, hogy előre megjósolta mi fog történni, Jacques elő tudta csalni a képzelőerőt, mielőtt elindította volna a mozdulatot a kő felé, hogy azután az a jóslatainak, a kívánságainak, az elképzeléseinek megfelelően alakuljon át. Ebben a dialógusban rejlő játék megnevettette a ceremóniamestert és megfogta a híveket egy mindenkire átterjedő lelkesedés és egy olyan eseményzuhatag által, amelyben a tárgyak úgy bukkantak elő pillanatonként, mint egy bűvészmutatványban, mintha csak a cilinderéből ugráltak volna ki a kőnyulak az elbűvölt és elragadtatott közönség által kért mindenféle formában. Minden egyes pengeleválasztáskor feloldódott a feszültség, Jacques örült, mi pedig úgy éreztük, megint gazdagabbak lettünk! Mintha az ereje és a bája megtermékenyítette volna azt, ami egészen addig a lelkünk mélyén rejtőzött.

Mint egy kristály, amelyet az álmok erdejében csiszoltak, ezek a szeánszok vég nélkül folytatódnak a hátra lévő időkben, bennünk lakoznak, bátorítanak minket. Azóta minden olyan kedvesnek tűnik a kövekben, mint amilyenek ezek az emlékek, amelyeket Jacques ajándékozott nekünk az ügyessége és a nagylelkűsége által. A technika akkor olyan fenséges költészettel lett felruházva, amely oly ritkáva vált időközben és másoknál. A képzelet megragadta a követ, álmokká transzformálta azt, megszépítette, megnemesítette. Íme miben rejtőzik Jacques és az ő varázslata: lelket lehelni a mozdulatokba, megszerettetni a legszerényebb küllemű kőeszközöket, megbűvölni a tekinteteket, hogy a továbbiakban egészen másképp vizsgálódjanak.

A nagydoktori védésén a ceremónia a tetőfokára hágott: Jacques misztériuma összehozta François Bordes-ot és André Leroi-Gourhan-t, mintha az eget és a földet, a vizet és a tüzet hoznánk össze, egy grandiózus pogány liturgiában, egy történelmi jelentőségű lakomán. Volt abban valami varázslói képesség, hogy egy ilyen ambíciózus vállalkozást meg tudott valósítani. Ezek az események megnyitottak számunkra egy termékeny és lelkesítő utat: ezen járunk nap mint nap, amikor pattintott kövekkel kerülünk kapcsolatba, amelyek telve vannak a Jacques varázslata által beléjük lehelt eszmével és érzékenységgel.

Korábbi képeslapok: